Fúúú, én pont az ilyen “vásárlói élmények” miatt döntöttem úgy kb fél éve, hogy megreformálom a ruhatáram, és már nem hordok pl kardigánokat. 26 évesen meguntam, hogy kamaszos a fizimiskám… Ha bemegyek egy üzletbe, tudatosan figyelek már a non-verbális kommunikációmra is.
2 Likes
Milyen izgalmas téma, olyan jó a történeteiteket olvasni! 
Nálam a sminkelés egészen kicsi koromtól kezdve egy központi téma, talán azért mert rajzolni és festeni is azóta szeretek mióta az eszemet tudom, és imádok mindent ami színes és mázolni lehet vele. Mostanában kristályosodott ki, hogy nem is igazán a végeredmény érdekel, hanem maga a művelet és a hozzávalók. Az a 20 perc reggel amikor tobzódhatok a színekben és textúrákban… mmm! Meg persze némi gyűjtőszenvedély is van a dologban. 
A bőrápolás is mindig izgatta a fantáziám, ebben (is) inkább keresztanyum volt a példa, mert Anyu magasról tesz az ilyen női hóbortokra. Engem viszont vonzottam a tégelyek, az illatok, a textúrák. Valahogy a sminkelés és a bőrápolást is mindig a szépség és a harmónia egyik megtestesítője volt az életemben, és talán ezért vonzott annyira.
Nagyon sokáig nem volt megengedve semmilyen smink vagy kence, mert Anyu nagyon ellenezte az ilyesmit. Kiskoromban néha Anyu sminkpalettájával kísérleteztem ha éppen egyedül voltam, de utána mindig észrevette és leszidott, mert sosem tudtam úgy lemosni, hogy ne látszódjon legalább a szememen. (Ajándékba kapta és sosem használta, kidobni viszont sajnálta.)
Tini koromban a cisztás akne nagyon megkeserítette az életem (az, hogy IR-em és PCOS-em van, csak jóval később derült ki), és nagyon vágytam arra, hogy valahogy el tudjam legalább takarni. Amikor először kaptam Anyutól egy kis sminkes készletet (sok-sok fülrágás, könyörgés után együtt vettük meg, volt benne egy L’Oreal alapozó és egy rúzs, egy Bourjois szemhéjpúder paletta, és egy Max Factor korrektor), emlékszem egy gimis színházba menős programhoz használtam őket először, és mindenki le volt döbbenve, hogy milyen más az arcom, amikor nem látszanak a ragyáim. Nagy szívfájdalmam volt, hogy Anyum nem engedte minden nap hordani, de így utólag egyetértek, elég hülyén vette volna ki magát abban a gimis közegben.
Huszonévesen az Everyday Minerals-tól rendelgettem az USA-ból picike mintákat, és nagyon rá voltam pörögve az ásványi sminkekre. Már akkor is az volt a legnagyobb hajtóerő, hogy egyrészt náluk lehetett olyan alapozót kapni ami nekem is elég sárga/zöld volt, másrészt annyi szín és textúra volt, amiről itthon még nem is álmodtunk. (Ja, van egy korrektor ecsetem tőlük amit azóta is használok, a világ legjobb szemhéjpúder ecsete. Lassan 20 éves lesz, egyszer kellett megragasztani, de maga az ecset most is kifogástalan.)
Akkoriban szerettem meg az Alverde márkát is, és hát az akkori pénztárcám és lehetőségeim szerint az csúcsszuper volt és nagyon jó minőség. Volt egyszer egy nagy Bourjois kiárusítás is egy drogériában ami azóta megszűnt: fillérekért lehetett hozzájutni a termékeikhez, én meg minden ebédpénzemet rájuk költöttem és inkább nem ettem… (Azóta ezt már nagyon bánom, mert az inzulin rezisztenciámnak tuti nem használt…)
A bőrápolás iránti érdeklődésemet az indította, hogy valahogy megszabaduljak a pattanásaimtól, és persze az akkori NLC Krémmárka-voks fórum volt az a mindennap lecsekkolandó hely ami most a Krémmánia. Nagyon sokat tanultam az ottani lányoktól, és persze ott hallottam először a Bioderma márkáról, meg a tretinoin-ról (meg sokminden másról). Az előbbinél azért találtam már azóta jobbat, utóbbit pedig most próbálom másodjára, mert az akkori lelkesedésemnek és a fiatalkori hévnek az lett az eredménye, hogy kicsit lemállott az arcom a helyéről. 
Bevetettem persze akkoriban a benzol-peroxidot is, az ugyan segített valamit a ragyákon, de ma már soha sem kenném magamra és bánom, hogy akkor megtettem.
Azóta a bőrápolásban szerintem megtaláltam azokat a dolgokat amikkel hosszú távon jól érzem magam. 28 évesen a koreai termékek voltak azok, amikről először elmondhattam, hogy használnak is és szebb tőlük a bőröm. Valahogy azokkal egy időben a problémás bőröm is lenyugodott valamennyire és pattanás ügyileg azóta is okés a dolog.
Soha nem lesz szép bőröm, rengeteg bajom van vele így is, de ebbe már beletörődtem. Most Phi/G&G/Almost termékeket használok nagyrészt (meg persze tretinoin és fényvédő), és a sminkcuccaim is sokkal jobbak, így nem nehéz vállalható fejet varázsolnom magamnak ha kilépek az ajtón. A Phi Cosmetics I’m So Sensitive arckrém a non plusz ultra, már nem tudom, hányadszor veszem újra, egy csoda az a cucc. Emellett a Geek&Gorgeous géles lemosóját és tonikját használom rendszeresen, valamint az Almost ceramidos szérumát, ezekből rengeteget elhasználtam már. Arcmaszkot nem veszek már, mert ismerem magam, tudom, hogy nincs türelmem hozzá. Éjszakára tretinoin megy, az úgyis mindent ver hatásban és mellé mást úgysem lehet használni, úgyhogy a fentieken kívül sok egyéb kencére már nem ruházok be. Nappal smink alá nem nagyon bír mást el a bőröm, ha meg itthon vagyok és a UVMUNE fényvédő van rajtam, akkor legfeljebb egy Rohto Melano CC szérum megy alá.
Nem sminkelek színesen, nekem mindig az volt a cél, hogy természetes legyen a végeredmény, olyan színeket használjak, amik illenek hozzám, és kihozzam a nem túl csodás hozott anyagból amit csak lehet. Könnyű hidratáló szérum, japán fényvédő (Biore Bright Milk), alapozó (Clarins sima Skin Illusion vagy a Velvet), korrektor (Maybelline All Hours), púder (ByTerry vagy YSL), pirosító (a több kilóból az egyik), szemhéjpúder (Armani Eye Tint és/vagy MAC), spirál (Helena Rubinstein Feline Black), szemöldök gél. Ez a szokásos rutin, de tudom bonyolítani ha kell. 
Órákig tudnék még nosztalgiázni, de hagyok mást is szóhoz jutni.
12 Likes
Okés, a Guerlain ajakbalzsamot most már tényleg megveszem. Mióta kijött, azóta ácsingózom rá, de mindig meggyőztem magam, hogy mi a csudának ez nekem, mikor van 66 ugyanilyen. Na de nem ilyen gyönyörű kivitelben kéremszépen. 
A hatása is meggyőző ezek szerint?
@vivitrius Ezzel nagyon egyetértek. Huszonévesen el sem tudtam képzelni, hogy betegyem a lában egy Douglas-ba vagy hasonló kaliberű boltba: nagyon nem volt pénzem, és az önbizalmam is ennek megfelelő volt. Aztán lassan már volt pénzem, de önbizalmam nem lett több, és hát volt pár rossz élményem nekem is, pedig az a helyzet, hogy alkalmanként a sminkmániám miatt egész szép összeget hagytam volna ott… Úgy 5-6 éve jutottam el oda lelkiekben, hogy ha van is pénzem a termékre és meg is szándékozom venni, akkor nehogy már ne merjek belépni az ajtón… 30 felett ez már elég gáz lett volna. :Oda meg ahol csóró egyetemistaként is kedvesek voltak velem, most is visszatérek, csak már nem az akkori pénztárcámmal, szóval megtérült a kedvességük.
7 Likes
Honey árnyalat, imádom, nagyon szép természetes szín. Tartósnak nem mondom, de végül is lip balm. Viszont nem szárít, kellemes érzés az ajkakon. A csomagolás gyönyörű. Kizárólag akcióban de újravenném, sok próbálkozás utáni befutó. 
1 Likes
Köszönöm, jön is haza velem a legközelebbi akcióban! 
Összeteszem a két kezem, mert nálam az IR, a PCOS meg a PM alulműködés nem ment a bőrömre és a hajamra 
Amennyit meg véletlenül igen, az nálam a pont belefért kategória. Na de a kilók… 
Mindenesetre tényleg érdekes olvasni, hogy kinél hogyan indultak és vannak most a dolgok
1 Likes
Az én történetem is hasonló, anyu és nagynéném szekrényében talált púder és körömlakk voltak az első élményeim a sminkeléssel. Anyu se használt semmit csak a kék tégelyes niveát, a púdert úgy kapta, fehér doboza volt és enyhe, lágy illata. Később a suliban volt egy menő csaj, akinek voltak saját körömlakkjai…nyolcadikban amikor nála bandáztunk, mi is kifestettük a körmünket, mindet más színűre. Az iskolában persze szóltak érte, és még középiskolában is volt olyan tanár aki cirkuszt rendezett pl szemceruza miatt is, ettől függetlenül persze használtuk, meg hajat is festettünk, a padlizsán, burgundi és mahagóni nevű árnyalatok voltak menők, nem számított hogy nem állt jól. Fekete szemceruzát vettünk, persze az se állt jól mindenkinek és semmit se tudtunk a sminkelésről sem 
volt egy lilás-rózsaszínes szemhéjpúder duóm, ametiszt volt a fantázianeve, a márkára nem emlékszem. Szivacsos applikátorunk volt csak, sminkecsetet nem is láttunk…azzal persze nem sikerült normális sminket összehozni, úgyhogy utána jó hosszú ideig nem is használtam szemhéjpúdert. Spirál a Maybelline Great lash volt, meg aztán az avonos holmik. És egyszer láttunk unokatesómmal egy magazinban egy modellt bordós-barnás rúzzsal, na utána azt a színt kutattuk, Constance Caroll rúzsokat vettünk, meg avonos mini rúzsokat. Alapozót később vettem először, persze a szín nem stimmelt, úgyhogy azt is mellőztem évekig, és aztán döbbenetes élmény volt, hogy egy színben passzoló alapozó mennyire máshogy mutat. Egyetemista koromban néha vettem szemfestéket meg szájfényeket, de nemigen láttam még hogy mi áll igazán jól, úgyhogy kihasználatlanul maradt a legtöbb, buliba ezt-azt felkentünk, de nagyon minimálisan.
Jobban érdekelt a bőrápolás, először azért mert a klóros csapvíz is szárította a bőrömet és húzódott, erre akartam megoldást. Aztán láttam egy Oil of olaz reklámot, ahol a barack összetöppedt mert kiszáradt, a modell lány viszont boldog volt mert ő hidratálta a bőrét a cég termékével. Így lett az első éveken át használt krémem az Oil of olaz beauty fluid.
Aztán kb 10 évvel ezelőtt kezdett újra érdekelni a sminkelés, akkor vettem egy Zoeva palettát, meg essence ecseteket. Azóta sem lettem profi sminkes, de most már van alapozóm, púderem, pirosítóm is, hozzájuk való ecsetekkel. A bőrápolás még mindig jobban érdekel, ebben a Krémmánia is nagy segítség, itt kezdtem el jobban elmélyedni az INCI rejtelmeiben.
Minimál sminkem nincs kifejezetten, vékony réteg alapozó, pirosító minden munkanap van rajtam, plusz szemsmink, nude színekkel főleg, spirál és szemöldökceruza. De alkalomra sem csinálok sokkal vadabbat. Rúzst szökőévente talán egyszer teszek fel, inkább szájfényt néha. Hétvégén vagy szabi alatt nem sminkelek.
8 Likes
Nálam sajnos mindegyik befigyel, a bőröm és a kilók is…
A hajhullás egy érdekes dolog az én esetemben: irtózatos dús hajam volt 19 éves koromig, amikor is a nőgyógyász az IR és PCOS miatt fogigátlót írt (egyébként nem kellett volna). Fél év szedés után csomókban kezdett hullani, és 3 évig váltakozó intenzitással de hullott. Ebből 2 év volt amíg a tablettát szedtem és egy év utána. Aztán más miatt elkezdtem illóolajokkal foglalkozni és a jázmin olajról azt írták, hogy elő tudja idézni a menzeszt. Kipróbáltam, és valóban, egy hétre rá megjött (nekem akinek akkoriban félévente jó ha volt). A másik kellemes dolog az volt, hogy 3 hét alatt abbamaradt a hajhullás. Ez 20 éve volt kb, de egy éve ismét beindult a hullás egy hülye diéta miatt, ami valszeg eléggé felborította a hormonjaimat (kimaradt menzesz, vészesen alacsony vérnyomás, szédülés): ismét elkezdtem kenni a hasam jázminolajjal és ismét rendbejött 1 hónap alatt. Azóta is rendben van.
Az első alkalommal nem kapcsoltam össze a jázmint és a hajhullás megszűnését, azt hittem, az illóolajos sampon segített amit kotyvasztottam. Azóta ugyanaz a sampon már többször is bizonyította, hogy semmire sem képes, viszont 1 éve a menzeszem miatt kezdtem el ismét a jázmint és megint elmúlt a hajhullásom. Na akkor már leesett a tantusz.
6 Likes
Megkérdezhetem, hogy pontosan milyen jázmin olajat használsz és hogyan? Nagyon hajhullós vagyok, emellett vékonyszálú is, ezért elég látványos. Úgyhogy jó lenne valahogy kordában tartani 
2 Likes
Néha szoktam olyat csinálni, hogy az Instagramon látott, egyénileg összeállított paletták alapján készítem el a szemsminkem.
Ma ezt követtem le:
Nos, nem ezt nevezik szolid sminknek, plusz szokásommal ellentétben feljebb is satírozgattam (a szemöldököm és a mélyítővonal közötti senkiföldjén).
8 Likes
Személy szerint a nude vonalon mozgok, ha színes, akkor is inkább a púderesebb pasztelek de egy szép satírban mindig tudok gyönyörködni
1 Likes
Update: Roberta Wilson Aromaterápia haladóknak című könyve volt ami elindított az úton, nagyon átfogó és alapos munka, és jól érthető is.
Itt látok egy eladó példányt ha érdekelne: Aromaterápia haladóknak (*210) - Vatera.hu
Update 2: Még annyi rólam, hogy világ életemben alacsony ösztrogén és progeszteron szintem volt, akárhányszor mérték, mindig jóval a referencia tartomány alatt volt. Mellette a DHT receptoraim meg mindent produkálnak, amit kell nekik: hajhullás, extrém zsíros bőr, hirutizmus (szőr ott ahol nem kéne, ott meg nagyon sok ahol másnak csak úgy vagyogat).
A jázminolaj erős afrodiziákum szóval esetleg ennél a két hormonnál szólhat bele valahol a dolgokba, de akárhogy keresem, még nem jöttem rá, hogy rám miért volt/van ilyen hajhullás-megszűntető hatással.
Most Aromax (régebben Naturol), bár mivel a hatásmechanizmusát nem ismerem, ezért én folyamatosan nem használom, és nem is merem így javasolni. Nálam mind a két esetben az lehetett, hogy teljesen kibillent valami odabent a hormonháztartásomnál, aminek az egyik tünete a hirtelen fellépő erős hajhullás volt, és ezt valahogy sikerült helyrehoznia. (Meg a többi tünetet is szerencsére.)
1 csepp jázminolaj + bármilyen zsíros olaj = ezt a tenyeremben elkeverem és bemaszírozom este (és esetleg reggel) a medencém környékére.
Erős az illata, de ha ruha van rajta akkor már nem olyan vészes, bár parfüm szerintem már nem kell mellé. (Az is lehet, hogy az esti adag elég, vagy 1 csepp helyett 2 és akkor nem kell nappal vacakolni vele. Úgy is garantáltan hatni fog. )
Ha neked rendszeres a menzeszed, akkor az első naptól számolj vissza kb. egy hetet és akkor kezdd el. Ha nem az, akkor bármikor el lehet kezdeni.
Azt szeretném hozzátenni, hogy semmilyen egészségügyi végzettségem nincs, és csak a saját tapasztalatom a fenti, szóval fogalmam sincs, hogy ez neked (vagy bárki másnak) hogyan fog hatni. Azt is jó lenne tudni, hogy a hajad pontosan mitől hullik, mert ha nem hormonális oka van (vagy valami más hormonprobléma, mint ami nekem van), akkor ez nem biztos, hogy fog segíteni. Ártani talán nem tudsz vele, de szerintem kezdd egy cseppel, és legyél türelmes. Ezek nagyon potens dolgok, kismamáknak például van egy lista azokról az illóolajokról amiket nem szabad a várandósság alatt használniuk, mert vetélést okozhatnak. A jázmin is köztük van, és kb. minden a listán szereplő olaj képes előidézni a menstruációt. Én ezért is használtam csak este, így nappal a közelébe sem kerültem vele terhes anyukáknak. (Lehet, hogy eltúlzom, de jobb az óvatosság.)
7 Likes
Nekem fogalmam sincs, honnan jött vagy hogyan indult. Édesanyám semmit nem használt, és nem is volt semmije. Kék nivea krém egyedül. Én mindenesetre az ált.suliban láttam a többieket már, ahogy szempillaspiráloznak, szemceruzáznak a mosdóban. Nyolcadikos voltam, amikor az első palettámat vettem a dm-ben. Nagyon sokáig megvolt, rózsaszínes-lilás színeket tartalmazott, szivacsos applikátort, de persze alig használtam - nem volt rá alkalom, meg mindig katasztrófa volt a végeredmény. Korrektort már előbb is vettem a rossmannból, mert nagyon pattanásos voltam, de persze olyan sötétet sikerült venni, hogy inkább soha nem használtam. Ugyanígy jártam a púderrel is. Aztán valahogy megtaláltam, hogy a legvilágosabb szín áll jól nekem, de így se hittem sokáig, nagyon sokszor befürödtem a vásárlásokkal. Középsuli alatt főleg az avonból rendeltem alapozót, szemceruzát, szempillaspirált, mindig a legolcsóbb vonalról. Még az egyetem elején is avonos rúzst próbáltam - katasztrófa volt számomra, akkor indultam el a drogériákba újra felfedezni a kínálatot. Továbbra is szemceruzákkal, tussal, szemöldök púderrel, ceruzával kísérleteztem a legtöbbet. Alapozó, púder, pirosító 1-1 került a birtokomba, ritkán használtam őket, de mégis sikerült elfogyasztani. A családban így is én voltam a leginkább “sminkőrült”, mindenki az én véleményemre adott, és általában annyit se sminkeltek, mint én. Folyt. köv.
7 Likes
Köszönöm szépen, hú nagyon alapos voltál!
Igen, az egyértelmű, hogy bármi is okozhatja és érik nagyon egy teljes labor amúgy is, de már csak az aromaterápia jellege miatt is megtetszett
2 Likes
Én már nem is emlékszem hogy kezdtem el érdeklődni a sminkelés iránt. Azt tudom hogy az első kvázi-sminktermékem egy epres színezett ajakápoló volt az Oriflame-től, illetve egy körömpolírozó készlet, ezeket kértem karácsonyra - talán hatodikban? Aztán később jött az obligát fekete szemceruza, de az már általános vége felé, az emo korszakban (yep, cringe). A gimiben aztán a feketét leváltotta a sötétlila, egy művész barátnőm tanácsára, és itt robbant be a mánia. Aztán jött a Catrice tégelyes korrektora amit (juj) alapozóként használtam, később ehelyett egy Essence púder amit azóta kivontak már, de ma is az utódját keresem minden egyes púderben. Aztán felfedeztem a szempillaspirálokat, körömlakkokat (három karácsonyra kapott lila, egy Essence limitált fekete, egy Catrice piros és a legelső nagy kiadásom, egy limitált OPI fekete vörös csillámokkal - ez utóbbi a mai napig megvan) és a fehér szemceruzát, utána jött a rúzsmánia, végül pedig a szemhéjpúderek is. Aztán egy rövid kontúr- és highlight-függőség, de szerencsére leszoktam róla. Nekem amúgy első palettám (legalábbis amire emlékszem) nem volt, monós voltam, de azt tudom hogy az első márkaszeretetem az Essence volt.
Egészen a covid-ig imádtam pingálni magam, főleg ha volt időm rá, nem feltétlenül kellett hozzá alkalom. Manapság viszont úgy érzem, nem igazán találok lelkierőt illetve inspirációt egy igazi, mindent bele sminkhez. A max amit szoktam, az egy színezett hidratáló a fényvédő fölé néha púderezve, egy moderáltan fényes szín a szemre minimál barna tussal, vagy egy multikróm tusvonal, és kész. Nem mintha nem akarnék többet - egyszerűen csak hiányzik a végső löket, a vízió…
11 Likes
@random Ilyen helyzetben nekem Katie Jane Hughes és Verónica Rito segít az instagramon
Amúgy nálam is Anya sminkkészlete volt a kapudrog, meg a Nők Lapja, és az Avon katalógusok.
Kamaszként Anya cuccaival szórakoztam, de nem volt neki túl sok. Aztán 14 évesen kaptam az első spirálomat egy kék szemceruza kíséretében. Anya azt mondta, hogy a kék szemhez szerinte ez megy Ő barna szemű, de szerencsére a színén kívül az ő szemét örököltem, amiért hálás vagyok!
Aztán lett nekem is fekete szemceruzám, amivel tök jó vékony vonalat tudtam húzni a szempillatőbe . Viszont a szájfények kifogtak rajtam, akkoriban volt menő a szuperhalvány, kb korrektorszínű száj, és elég gyorsan rájöttem, hogy nekem nem áll jól Elképesztő sok időt töltöttem a fürdőszobatükör előtt, extrém sminkeket csinálva egyszem fekete szemcerkával
Bár pattis voltam, egyetemig nem használtam alapozót, akkor pedig Miss Sportysat vettem. Próbálkoztam púderrel is, mert elég zsíros a bőröm.
Arra emlékszem még, hogy 19 évesen cukorbeteg lettem, és nagyon lerobbantam, mielőtt kiderült volna. Egyetem, kétlakiság, nem mentem dokihoz, mert nem laktam otthon. Szóval iszonyat lefogytam, kihullott a hajam, beesett az arcom, nem néztem ki jól, na. A diagnózis után pár héttel megtaláltam egy nagyon barbie-rózsaszín, kínais pirosítómat, és tettem belőle az arcomra, és szegény Anyukám tökre örült, hogy van színe az arcomnak
Sosem voltunk gazdagok, így nem volt sok sminkre eltapsolható pénzem, pedig mindig vágytam valamire. Emiatt kicsit sután éreztem magam sokáig a sminkes-kozmetikus-drogériás helyzetekben. Ez az esküvőm előtt is így volt. Ráadásul egy db “sminkes” csajt kérdeztem meg, hogy hogy is menne egy sminkelés, és nem voltam elájulva a felszerelésétől. Akkor már képben voltam, mi a frankó, hála a youtube-nak, szóval úgy döntöttem, inkább én sminkelem ki magam. Nagyon szolid lett, amit nem bánok, de a mai gyűjteményemmel azért tuti szebbet tudtam volna alkotni
Mikor elkezdtem dolgozni, lett likvid tőkém, és elszaladt velem párszor a ló: colourpop rendelések, kísérletezés a színekkel a helyi Rossman leárazott cuccaival, koreai kencék berendelése, stb. De “menő” helyekre sosem mentem bemenni, mint pl. MAC, Marionnaud vagy Douglas. Kb az elmúlt 2-3 év munkája az, hogy már nem érzem kívülállónak magamat ezeken a helyeken sem
Egyébként ez egy szuper topik, tök áhítatosan olvas a sztorijaitokat
10 Likes
Lehet hogy rosszul fejeztem ki magam. Nem arról van szó hogy nincs ötletem, vagy nincs mit felpingálni - egyszerűen csak odaállok a pipereasztalom, a gyűjteményem elé, és egy pillanatig mindent magamra kennék… és végül mégis csak azt a két ecsetet fogom meg amit minden nap használok, ugyanabból az 5-6 túl sötét highlighterből vagy túl fényes pirosítóból választok egyet szemhéjszínként, aztán szürkével vagy barnával betámadom a szempillatövet, mintha változtatna bármin is. És a végén konstatálom, hogy ugyanúgy nézek ki mint 10 perce, csak most csillogok itt-ott, és mennem kell dolgozni. Sminkapátiában szenvedek, azt hiszem de majd egyszer túlesek rajta
Juteszbe, szabad ide sminkes képeket feltenni? Vagy ez megint nem az a topic?
7 Likes
Ide kb azt raktok fel, amit akartok lehet sztorizni, lehet képezni, lehet mesélni, hogy mi változott, milyen volt, milyen lett, milyen lesz, most milyen stb a lényeg, h sminkrutin és hasonló legyen
6 Likes
Az én hétköznap reggeli rutinom most ez: szérum, fényvédő után primert használok de nem egész arcra, a Makeup Obsession picture perfect van most, és homlokra szoktam tenni, mert kicsit simítja az ottani vonalacskákat, illetve a két szemöldököm közti részen szokott az alapozó picit összegyűrődni, ezzel szebb marad az a rész is. Alapozó L’oreal True Match, nagyon vékonyan, csak hogy egységesítsen egy kicsit. Púder, Kiko invisible porpúder, óvatosan mert amúgy fehérít. Szemre valami egyszerű, még mindig béna vagyok ebben, hiába néztem meg egy rakat videót, van normális ecsetszettem is, de mindegy, szóval művész sose leszek , de egy kis színt azért szeretek felvinni. Tus meg hasonlók kizárva, megcsinálni se tudom és sztem nem is áll jól. Pirosító Estée Lauder vagy van egy Kiko meg egy Revolution. Néha mostanában bronzerrel is próbálkozom, a Catrice Holiday skin van, de a bronzer valahogy nem az én termékem. Ez az egész kb tíz perc. Néha eszembe jut hogy van pàr szájfényem, rúzst alkalomra szoktam csak, de most pl elővettem a L’oreal J’Lo nude rúzsát, ennek annyira jó enyhe színe van rajtam, hogy ezt még hétköznapra is fel merem tenni.
7 Likes