Emlékszem, édesanyámnak volt egy szemfestékpalettája, sajnos már nincs meg, egy barnás-bordós külsejű, ovális alakú paletta, benne minden színnel, gyerekként kincsként csodáltam. Nem használta, ahogy más sminkterméket se, az egyedüli női “luxus”, amire időt szánt, a hajfestés volt, mert nagyon korán megőszült.
Tinédzserként nagyon csekély kapcsolatom volt a sminkeléssel (sajnos a bőrápolással is), nem voltak még how to videók, Instagram, emlékszem, a Nők Lapja honlap sminkes rovatának segítségével próbáltam összeállítani valami rutint, bár ez már később volt, 19-20 évesen. Az Avon és a Miss Sporty állvány volt számomra elérhető (azóta se bírok ránézni, az ínség éveit testesíti meg), egy ezüstösszürke, ezüst csillámokat tartalmazó mono szemhéjpúder megragadt az emlékezetemben, imádtam és a mai napig úgy gondolom, hogy szép darab volt. Begyűjtöttem néhány színes szemceruzát (emlékszem egy fényes halványrózsaszínre és a csalódásomra, amiért kb. semmi nem látszott belőle), tehát a mostani mánia alapjai megvoltak, csak a termékkínálat (na meg a financiális források) szűk volt.
Később, egyetemista koromban se volt a sminkelésnek központi szerepe. Volt egy fekete Essence szemceruzám, úgy szerettem, ha tűhegyes, ezzel színezgettem az alsó pillatő vízvonalában (jaaaaj…) és dúlt a szájfénymánia, minél fényesebb, minél ragacsosabb volt, annál jobban rajongtunk érte, nevetve mázoltuk a szánkat a folyosói tükörben a büfé előtt.
Magyarán rettenetesen tájékozatlan voltam.
Sokáig nem foglalkoztatott a sminkelés, pedig tudtam, hogy igazi fegyvertény; a szalagavatóra készített smink és az előtte lévő próbasmink (az utcánkban lévő szépségszalon kozmetikusa készítette, aki a szomszédunk lánya volt, nem spórolt a tusvonallal, meg egyáltalán, semmivel) hatása bámulatos volt, a szalagavatón mindenki ámult, milyen jól nézek ki (akkor még derékig érő hajam volt, a fodrász heroikus küzdelmek árán begöndörítette a hullámos sörényt és egy részét feltűzte). Jóformán úgy éreztem magam, mintha egy másik ember lennék, akit végre észrevesznek. (Persze a szüleimnek nem tetszett.:D).
A fordulat olyan hat évvel ezelőtt kezdődött egy piros Essence rúzs (All You Need is Red árnyalat) alakjában. Az akkor munkahelyem mellett egy dm volt és néha kezdés előtt, kora reggel beugrottam. Mondhatni, szárba szökkentek a régi érdeklődés magjai eme gazdag táptalajban.
Én olyan hobbizó vagyok, aki nagyon gyorsan, nagyon lelkesen elmerül a Mániában, hamar eljut a csúcsra, amely anyagilag megterhelő módon sokáig tart, aztán túljutok a zeniten és megállapodok egy normál, egészséges szinten. A sminkelésnél a csúcspont szakasza igen sokáig tartott, rohamléptekkel jutottam el a kis Essence rúzstól az első Essence palettáig, aztán jött a Beauty Bay (nem voltak visszafordított csomagok, se vámolás és az euró se akarta átszakítani a plafont) a Zoeva Rose Gold szemre való szettjével és egy nude palettájával, amit azóta is őrizgetek, az ecsetek pedig azóta is használatban vannak. Emlékszem, úgy éreztem, meg se érdemlem ezeket a szép dolgokat. 4-5 évvel ezelőtt volt a nagy rendelgetős, csomagváros időszakom, minden érdekelt, mindent ki akartam próbálni. Jaj, meg a Colourpop! Akkora szerelem volt, hogy havonta rendeltem tőlük pár apróságot. És az ABH Modern Renaissance és Subculture, ők egy új szintet képviseltek, aztán jött és tarolt Jeffree Star, hirtelen ők jutnak eszembe.
Először a fürdőszobában, a kazán alatt tároltam a dolgaimat egy akril tartón, aztán már nem fértek el a polcon és belaktam egy elméretezett tv asztalt. Meg egy bazinagy Ikea tárolót.
Most már egy Hemnes komódom van, amelyet nem volt egyszerű megkaparintani (a lockdownos zűrzavaros időkben költöztem), de ebben samponok, parfümök, dobozok meg egyéb ingyombingyomok is laknak, nemcsak sminkcuccok. Hála istennek eljutottam a Mánia lecsillapodott szakaszába, telítődtem, úgy érzem, minden kategóriában megvannak a kedvenceim, a vásárlás szórványos.
Hogy néz ki a mai sminkrutin (azoknak, akik még nem aludtak el a merengésemen)?
Vagy rendesen kisminkelem magam, vagy felkenek egy bb krémet (a Sparnak jó). Nekem ez a reggeli felkészítő rituálé, a napjaim elég monoton hangvételűek, a munkámban nagyon átvitt értelemben tudom kibontakoztatni a kreativitásom, szóval: festek. Tapogatok, satírozok, pöttyözök, vonalat húzok, fél órára megszűnik a világ. Le se merem írni, mennyi minden kerül elő. A szemhéjam a festővászon középpontja, az arcomon nem esek túlzásba. A mai napig megvan annak az érzésnek a maradványa, hogy kisminkelve egy másik ember lehetek. Részben harci festés, páncél, részben a komfortérzet növelése, de ez nem azt jelenti, hogy olyan erősen vagyok kontúrozva, hogy gyakorlatilag új arcot faragok magamnak, ellenkezőleg, az alapozót egy vékony rétegben viszem fel, a bronzerrel és a pirosítóval is csak éppen végigsuhintom az arcom. A szemsminkem erős, de nem viszem fel a szemöldökcsontig. Mélyen ülő, mandulavágású szemeim vannak, a szemsmink széleit mindig elsatírozom egy világosabb színnel, így teljes pompájában akkor látszik, ha csukva van a szemem.
A natúr arcom nagyon színtelen, sajnos elég sok bőrhibám is van, nekem receptre lehetne felírni a sminkelést, tényleg életet lehel rá, a hatalmas karikáimtól pedig ellopja a show-t.
, nyitok egy topikot a sminkrutinjainknak 
) szempillaspirálból (ez egy Astor volt, akkor még hagyományos kefével) és az Avonnak egy karamelles-barnás, illetve egy meggyes-bordós csillogó rúzsából állt, amiket pofátlanul szemhéjra vagy pirosítóként is felkentem. 
amúgy meg úgyis szoliztam mint mindenki akkor) a szememet nagyon erősen körbehúztam fekete szemceruzával, cicás sarokkal, de ne éles vonalra gondoljatok hanem inkább satírra, a belső szemzugot fehérrel/bézzsel kivilágosítottam, és fekete szemhéjpúderrel árnyékoltam. Úgy emlékszem, a felső pillavonalra még jött egy fekete tusvonal, és persze spirál. Tulajdonképpen egy erős, fekete füstös szemfestés volt. Hozzá matt, barna rúzs. Emlékszem egy törtfehér/fekete Estée Lauder szemhéjpúderre, és egy fekete Guerlain monóra (természetesen ajándék volt mindkettő és felbecsülhetetlen kincs akkoriban). Nagyon sokáig ez volt a mindennapos arcom, aztán egy változás elsodorta ezt (is). Évekig nem volt jelentősége a sminknek, de aztán a 30-as éveim végén visszatértem hozzá. A színek természetesen változnak, most már számos paletta birtokában előnyben részesítem a szofisztikáltabb színeket, és jöttek a tanult finomságok, árnyékolás, satöbbi. A mostani rohanós mindennapok egy L’oréal BB-krém, bronzosító arcra-szemre, arcpír, spirál, szemöldökgél és mindenekelőtt rúzs (szigorúan nude árnyalatok) rutinjából állnak, alkalomra palettákkal (de abból is csak nude árnyalatok).
). Azt hiszem fekete szemceruza és szempillaspirál volt, amit használtam akkor, meg korrektort. Arra emlékszek, hogy mindig olyan szempillaspirált vadásztam, ami kontaktlencse mellett használható, így főleg Max Factor darabjaim voltak. Szerintem az osztályban nagyjából mindenki ennyit csinált. Volt 3 menő lány, aki többet is, de nekem erre akkor biztos nem volt pénzem/kedvem.
.
