Sminkrutin/Hétköznapi-alkalmi rutinok ;)

Sziasztok!

Arra gondoltam némi egyeztetés után :wink: , nyitok egy topikot a sminkrutinjainknak :slight_smile: Van már hasonló téma, de nem teljesen ugyanez :slight_smile: Jöhet ide technika vagy terméktípus/márka/kedvenc darab, amit mindennap használsz :slight_smile: Miért tartod jónak, neked miért működik stb :slight_smile: Hogyan kezdtél sminkelni és azóta mi változott a szokásaidban, termékeidben és a mindennapokban ezen a téren? :slight_smile: Mi “kopott el” a szokásokból és mi került előtérbe? :slight_smile: Hogyan néz ki egy rohanós “kedd vagy szerda” és hogyan néz ki egy alkalom? :slight_smile: Jöhetnek ide kedvenc termékek fotói, nevei, leírások, képek, ki miért hogyan stb :slight_smile:
Mindent bele lányok :slight_smile: Remélem, lesz erre érdeklődés :slight_smile:

10 Likes

Amikor 28 évvel ezelőtt elkezdtem sminkelni vagy legalábbis bizonyos sporttevékenység miatt versenyekre fellépésekre mázolgatni valamiket :wink: , akkor a teljes sminkem az anyutól lenyúlt (nem akarom tudni hány száz éves :smiley: ) szempillaspirálból (ez egy Astor volt, akkor még hagyományos kefével) és az Avonnak egy karamelles-barnás, illetve egy meggyes-bordós csillogó rúzsából állt, amiket pofátlanul szemhéjra vagy pirosítóként is felkentem. :smiley: Az akkori mázolgatásom ténylegesen havi 1-2 alkalomra szólt :smiley: Ezek előtt pedig mint minden kislányt az anyukám és a nagymamám neszeszere teljesen lekötött és mindent kentem, ahova értem, de a mama vörös piros rúzsa mindent vitt :smiley:

Aztán 15 évesen, mint amolyan gimnazista csajokat, engem is elkapott “a kenjük ki magunkat, mert az jó” érzés :smiley: Úgyhogy miután lebuktam, hogy dézsmálom anyu spirálját és púderét :smiley: immár szülői engedéllyel a saját magamnak a zsebpénzemen vásárolt spirált és púdert használhattam (szigorúan csak ezeket), majd szépen becsempésztem a mindennapokba is a pirosítót :wink: Életem első saját púderje a Max Factor Creme Puffja 41 Medium Beige árnyalatban és a Max Factor 2000 calorie szempillaspirálja volt, ami mellé a helyi Azúrban beszereztem egy Constance Carrol pirosítót terrakotta színben :smiley: Talán több helyen írtam, hogy a púder azóta is mindennapjaim része, immáron 22 éve :smiley:

1-2 évvel később anya kapott ajándékba egy Miss Rose palettát, ami arcra és szemre is használható volt :slight_smile: Soha nem felejtem el, hogy volt benne tükör, pirosító ecset, szemhéjpúder applikátor és egy szivacs is. Ez volt az első multifunkciós paletta amivel találkoztam és kb azonnal einstandoltam is :slight_smile: Egy átlagos színű rózsaszínes pirosító, egy púder és 4 féle csillámos szemhéjpúder kapott benne helyet :slight_smile: Ezt olyan sokáig használtam, hogy a szemhéjpúderek pan-jaiből az anyag végét gyakorlatilag körömmel kapargattam ki, hogy ne vesszenek kárba az utolsó morzsák :smiley: A pirosító és a púder érintetlen maradt :slight_smile: Magát a palettát is csak alkalmakra használtam :slight_smile: Ehhez a csomaghoz csatlakozott be egy fényes folyékony Avon ajakrúzs narancsos-barnás színben és egy Miss Sporty fekete szemcerka, amiket szintén a rohadásig használtam alkalmakra :smiley:

A sminkelés extrémebben a 20-as éveim közepén robbant be nálam, addig teljesen jól elvoltam a napi púder-pirosító-spirál, alkalmakra szemcerka és standarden 1 db vmiféle színű rúzzsal :smiley:

Na abbahagyom a kisregényt :smiley: Lássuk, ti hogy kezdtétek :slight_smile: volt napi rutin? :slight_smile:

13 Likes

Kiskoromban szívesen turkáltam anyukám neszeszerében. Volt vagy 100 Avonos mini rúzsa, az ikonikus max faktor púder (az a parfümös illat!), kék szemceruza…de úgy gimis korom végéig nem igazán sminkeltem. Maximum szempillaspirál, meg egy sötétbarna szemöldökceruza, mert akkoriban fekete volt a hajam. Egyetemista koromban ez az alapozóval bővült, de szigorúan drogériással, ennyit bírt a pénztárcám. A szemem nem nagyon festettem, mert nem boldogultam a szivacsos applikátorokkal, de igazából azt hittem, hogy nekem egyszerűen nem áll jól. Aztán az első munkahelyemen összekerültem egy sminkbolond kolléganővel és teljesen megfertőzött. Akkor találtam rá a Krémmániára is. Úgy igazán akkor szerettem meg magamon a sminket, amikor beszereztem az első normális ecset készletemet, egészen új dimenzió nyílt a sminkelésben. Nagyon sok YouTube videót is néztem, azokból tanultam.
Egyébként az első egy db ecsetemet a nővéremtől kaptam 12 éve, egy Revlon pirosító ecsetet. Mai napig őrzöm, mint egy kincset. Nem használom, mert nagyon szúr, hullik és vegyszer szagot áraszt ha mosom, de nagy becsben tartom:
20221029_153110

14 Likes

Az első sminkrutinom - már nem tudom hogyan alakult ki - a 20-as éveim közepére (?) tehető: alapozóra nem emlékszem, púder az biztos, pirosítót szerintem nem használtam, bronzosítóról még csak nem is hallottunk (90- es évek :rofl: amúgy meg úgyis szoliztam mint mindenki akkor) a szememet nagyon erősen körbehúztam fekete szemceruzával, cicás sarokkal, de ne éles vonalra gondoljatok hanem inkább satírra, a belső szemzugot fehérrel/bézzsel kivilágosítottam, és fekete szemhéjpúderrel árnyékoltam. Úgy emlékszem, a felső pillavonalra még jött egy fekete tusvonal, és persze spirál. Tulajdonképpen egy erős, fekete füstös szemfestés volt. Hozzá matt, barna rúzs. Emlékszem egy törtfehér/fekete Estée Lauder szemhéjpúderre, és egy fekete Guerlain monóra (természetesen ajándék volt mindkettő és felbecsülhetetlen kincs akkoriban). Nagyon sokáig ez volt a mindennapos arcom, aztán egy változás elsodorta ezt (is). Évekig nem volt jelentősége a sminknek, de aztán a 30-as éveim végén visszatértem hozzá. A színek természetesen változnak, most már számos paletta birtokában előnyben részesítem a szofisztikáltabb színeket, és jöttek a tanult finomságok, árnyékolás, satöbbi. A mostani rohanós mindennapok egy L’oréal BB-krém, bronzosító arcra-szemre, arcpír, spirál, szemöldökgél és mindenekelőtt rúzs (szigorúan nude árnyalatok) rutinjából állnak, alkalomra palettákkal (de abból is csak nude árnyalatok).

9 Likes

Hát, nekem nincs rohanós sminkem, csajok. Minden reggel az a meditálás, hogy sminkelek :joy:
Anno a costanse caroll volt a kiindulás szemfestékben és a tusvonal (ami védjegyemmé vált), spirál ebböl állt a “smink”. Aztán minőségi ugrás volt az avon, ahol már alapozó is kerúlt rám. Majd jött az yvesrocher ahol már a púder is csatlakozott és aztán az urbandecay naked és az ABH modern reneissance beletaszított a hájendbe :joy: és ennek 10 éve…

11 Likes

Van egy unokanővérem, aki elment 2 hétre az USA-ba, amikor én gimis voltam. Aztán a 2 hétből egy élet lett, mert azóta is kint él. Még viszonylag az elején küldött csomagot az anyukájának, és abban volt egy Covergirl sminkkészlet (egy dobozkában volt ha jól emlékszem 5 szemhéjpúder, egy pirosító, rúzs, szempillaspirál és egy préselt púder), amit valamiért én kaptam. Az volt az első igazi sminktermékem, és igazából nagyon szerettem, jó minőségű volt. Csak nemrég tudtam meg, hogy a Covergirl az nálunk a Max Factor.
Hát, így indult.
Aztán később a Constance Caroll volt sokáig az általam megfizethető kedvenc.
A sminrutinomat inkább hagyjuk, valójában magamra kent termékek voltak leginkább, főleg, ha a néhány árnyalattal sötétebb alapozóra és a fekete szemceruzára gondolok.

Aztán 24 évesen felöltöztem Budapestre, és 26 voltam, amikor férjhez mentem. Az esküvői sminkemet a ruhaszalonban készítették, és a legnagyobb meglepetésemre akkor derült ki, hogy nemcsak a barna rúzs áll jól, hanem a rózsaszínes is… :see_no_evil:
Akkor kezdtem el próbálgatni színeket, márkákat.
Mire 30 éves lettem, már volt Estée Lauder és Chanel rúzsom is, Shiseido alapozóm.
Aztán kismama lettem, és konkrétan minden illattól rosszul voltam, a reggeli rosszullétek egész nap tartottak, úgyhogy teljes egészében felhagytam a sminkeléssel, és az arcápolással is.
Ez az időszak végül 6 és fél évig tartott. Aztán visszamentem dolgozni, és végre elkezdtem magammal is foglalkozni. Ez meg már egy külön történet. :slightly_smiling_face:

21 Likes

Az első emlékeim a sminkeléssel kapcsolatban az, hogy a kocsiban hátul ülve sminkelek, miközben apa mondja, hogy már megint el fog késni a munkahelyéről (sosem késett el :upside_down_face:). Azt hiszem fekete szemceruza és szempillaspirál volt, amit használtam akkor, meg korrektort. Arra emlékszek, hogy mindig olyan szempillaspirált vadásztam, ami kontaktlencse mellett használható, így főleg Max Factor darabjaim voltak. Szerintem az osztályban nagyjából mindenki ennyit csinált. Volt 3 menő lány, aki többet is, de nekem erre akkor biztos nem volt pénzem/kedvem.
Volt egy érdekes élményem ebben az időben: a szalagtűzőn a táncos párom osztályfőnöke betámadott egy vörös rúzzsal, mert a “ruhámhoz ez kell”. Ezt akkor nem különösebben értettem.

A következő emlékem az egyetem, ahol az egyik pasim azt mondta, hogy jól állna némi pirosító, mert nagyon sápadt vagyok. Érdekes módon ezen kivételesen nem borultam ki (általában nem bírom a kritikát), hanem beépítettem a rutinomba. Emellett különböző színes ceruzákat használtam a szempillatőre, meg púdert. Kezdtem rájönni, hogy az én arcom több erős festéket bír, mint az átlag. Kísérleteztem a szemhéjpúderekkel, púderekkel, de egyetemre mindig visszafogott sminkben mentem.

Az első fizetésemből vettem egy Mac paint potot és egy pirosítót. Ezek szerves elemei lettek a rutinomnak, a ceruza, spirál, szemhéjpúder, mattító púder mellett. Volt egy alapozóm, de ritkán használtam. Rúzst se sokat a munkába. De néztem youtubeon videókat, tanultam és gyűjtögettem a termékeket. Otthon bátran kifestettem magam, de a munkába sosem mertem úgy menni, nehogy bohócnak nézzenek :no_mouth::flushed:.

Az első szülés utáni időszak volt egy fordulópont: rájöttem, hogy én korlátozom saját magam. Más téren is, de smink ügyben főleg. Végre bátrabban sminkeltem, élénk színeket használtam a szemhéjamra és végre a színes rúzsokat is feltettem. Ironikus módon beütött a covid, és a gyerek utáni rohangálás mellé borzalmasan kevés időm volt sminkelni. Szóval igazi rutinom nem volt.

A második szülés után kialakult az, hogy akármi történik, rúzst és pirosítót felteszek, hogy ne legyek zombi. Viszont a szemsminkre egyszerűen nincs időm. Maximum spirált használok, és ha nagyon sok az időm akkor élénk ceruzával egy vonalat húzok és fixálom egy ugyanolyan színű szemhéjpúderrel.
Alapozóm még mindig csak mutatóba van, púdert alig használok.

10 Likes

Nálam egyébként már a leírás alapján látszik, mennyit változott a preferenciám sminkelés terén.

Fiatalabb koromban a lényeg a szem kiemelése és a mattítás volt. Utóbbi tipikus tinédzserkori probléma, de engem a zsíros bőr a 30-as éveim elejéig kísért.

Most inkább az a cél, hogy életet leheljek a vonásaimba. Ehhez természetes finishű rúzst (Mac Love Me és Charlotte Tilbury Matte Revolution) és pirosítót (Mac Sheertone, Mineralize) használok.
A rúzsaim színei erőteljesebbek (narancsos vörös, tégla, bogyós gyümölcsök színei). De mivel építhetőek, szabályozható, mennyire legyen drámai az eredmény.
A púdert elhagytam. Úgy érzem a túl matt termékek lapossá teszik az arcom, és öregítenek. Korrektort használok az apró bőrhibákra. De már nem fektetek energiát abba, hogy a szemem alatti katonai árkokat eltűntessem. Ebben szerepe van annak is, hogy a kontaktlencsét nem bírja sokáig a szemem. így inkább szemüvegben vagyok, ami ápol és eltakar. :blush:

11 Likes

Lássuk csak, arra emlékszem, hogy 17 évesen elő vagyok véve otthon egy színezett Labello miatt, hogy mi eeeeez . Spárta volt otthon, nem volt szabad festeni magam, a Labello végül átment a szűrőn.
A bőröm mindig nagyon szép volt , szerencsére takarni rajta semmit sem kellett.
Később a Bourjois lett a “minden “évfolyamtársammal órák után beszabadultunk a dm- be vagy a Nyugatinál a Skálába és ott parfümöztünk, sminkeltünk. Nagyon szerettem a márkát, szerintem jó minőséget képviselt akkoriban. Vettem rózsaszín kupakos spirált, 3 színű szemhéjpúdert, pirosítót. Teljesen átlag sminket csináltam vele, szerettem.
Később jött a Clinique márványzöld tokban lévő púdere , na abból vagy 6 db- ot is elhasználtam, Chanelre cseréltem, nem kellett volna.
A cégnél ahol dolgozom a tulajdonostól kaptunk ajándékba sminktanfolyamot, csoportos és egyéni foglalkozás is volt, egyenként átnéztük a sminkcuccaimat vagy a fele repült is a kukába, mert már romlottak voltak csak nekem nem tűnt fel.
A jelenben már van 1-2 pigmentfolt , tavasszal jött ki a homlokomon egy , mikor anyukám rosszul lett, szóval biztos, hogy a stressztől is van, most épp azon mesterkedek, hogy eltűnjön.
A rutin nagyon egyszerű, bejött a képbe évekkel ezelőtt a Shiseido BB azt kenem állandóan, korrektort is onnan vettem, Cliniquet cseréltem le és nem bántam meg.
Pirosító az MAC, szemhéjpúder pedig Pupa de csak ritkán használom.
Szemöldököm tetovált, a pillám épített, nemsokára lesz tusvonalam is , így éjjel- nappal csodálatos lehetek :slight_smile:
Jövő évi fogadalmak közt ott van, hogy vegyek egy púdert és bronzosítót is.
Nagyon szeretem olvasni amiket írtok sminkekkel kapcsolatban és mindig megnézem a képeket is amiket feltesztek, nekem ez már a művészet kategória .

11 Likes

Nekem ma ennyi és mostanában szinte csak ezekért nyúlok. A szemem érzékeny, szóval a spirált kétszer is meggondolom, semmi kedvem egész nap könnyben úszni. Az én minimalista sminkem tényleg minimális. :grinning:
Klasszikus értelemben sosem sminkeltem, de kb. az utóbbi 3 évben törekszem az egységesítésre és 40 felett szükséges lágyításra is. A bronzer és a pirosító az én barátaim.

A képen lévő termékek kedvencek, de kiemelném a Guerlain lip balm-ot, az első színezett balzsam, amit újra fogok venni.
Az Avéne színezett spf-et szintén, évek óta keresem és meglett: nekem tökéletes árnyalatú, lágy, minimál fedés, gyöngyház fénnyel egységesít. Olyan mint egy hidratáló krém, nem szárít ki a nap végére. Illatos, de nagyon finom krém illata van, nem zavaró.

IMG_20221031_083507

17 Likes

Szeretlek Titeket olvasni :slight_smile:

Érdekes, hogy többünknek vannak gyerekkori élményei, benyomásai :slight_smile:

Nekem a napi rutinom a szaladós reggeleken néz ki úgy, mint kamaszként vagy fiatal felnőttént :slight_smile: Púder, pirosító, szempillaspirál :slight_smile: Ez a legminimálisabb rutin, amitől embernek nézek ki. A púder alapvetően elhagyható lenne, mert hálistennek szép a bőröm, de a szemem alatti karikák miatt szükséges egységesítenem, a korrektort pedig nem tolerálja az egyébként háklis bőröm :slight_smile: A pirosító ilyenkor MAC Blushbaby vagy Melba, esetleg a Catrice Kaviar Gauche paletta sötétebb pirosítója. A púder a szokásos MF, a spirál újabban az EL minije.

A kibővített rutin MF púder, Guerlain Terracotta Light, pirosító, szemöldökceruza, szemhéjpúder mélyítve-satírozva/paint pot ujjal felkenve, szempillaspirál, rúzs.
Alkalmakra a színeken változtatok, illetve ezt kibővítem fekete szemcerkával :slight_smile:

7 Likes

Emlékszem, édesanyámnak volt egy szemfestékpalettája, sajnos már nincs meg, egy barnás-bordós külsejű, ovális alakú paletta, benne minden színnel, gyerekként kincsként csodáltam. Nem használta, ahogy más sminkterméket se, az egyedüli női “luxus”, amire időt szánt, a hajfestés volt, mert nagyon korán megőszült.

Tinédzserként nagyon csekély kapcsolatom volt a sminkeléssel (sajnos a bőrápolással is), nem voltak még how to videók, Instagram, emlékszem, a Nők Lapja honlap sminkes rovatának segítségével próbáltam összeállítani valami rutint, bár ez már később volt, 19-20 évesen. Az Avon és a Miss Sporty állvány volt számomra elérhető (azóta se bírok ránézni, az ínség éveit testesíti meg), egy ezüstösszürke, ezüst csillámokat tartalmazó mono szemhéjpúder megragadt az emlékezetemben, imádtam és a mai napig úgy gondolom, hogy szép darab volt. Begyűjtöttem néhány színes szemceruzát (emlékszem egy fényes halványrózsaszínre és a csalódásomra, amiért kb. semmi nem látszott belőle), tehát a mostani mánia alapjai megvoltak, csak a termékkínálat (na meg a financiális források) szűk volt.
Később, egyetemista koromban se volt a sminkelésnek központi szerepe. Volt egy fekete Essence szemceruzám, úgy szerettem, ha tűhegyes, ezzel színezgettem az alsó pillatő vízvonalában (jaaaaj…) és dúlt a szájfénymánia, minél fényesebb, minél ragacsosabb volt, annál jobban rajongtunk érte, nevetve mázoltuk a szánkat a folyosói tükörben a büfé előtt.
Magyarán rettenetesen tájékozatlan voltam.:slight_smile:
Sokáig nem foglalkoztatott a sminkelés, pedig tudtam, hogy igazi fegyvertény; a szalagavatóra készített smink és az előtte lévő próbasmink (az utcánkban lévő szépségszalon kozmetikusa készítette, aki a szomszédunk lánya volt, nem spórolt a tusvonallal, meg egyáltalán, semmivel) hatása bámulatos volt, a szalagavatón mindenki ámult, milyen jól nézek ki (akkor még derékig érő hajam volt, a fodrász heroikus küzdelmek árán begöndörítette a hullámos sörényt és egy részét feltűzte). Jóformán úgy éreztem magam, mintha egy másik ember lennék, akit végre észrevesznek. (Persze a szüleimnek nem tetszett.:D).
A fordulat olyan hat évvel ezelőtt kezdődött egy piros Essence rúzs (All You Need is Red árnyalat) alakjában. Az akkor munkahelyem mellett egy dm volt és néha kezdés előtt, kora reggel beugrottam. Mondhatni, szárba szökkentek a régi érdeklődés magjai eme gazdag táptalajban.
Én olyan hobbizó vagyok, aki nagyon gyorsan, nagyon lelkesen elmerül a Mániában, hamar eljut a csúcsra, amely anyagilag megterhelő módon sokáig tart, aztán túljutok a zeniten és megállapodok egy normál, egészséges szinten. A sminkelésnél a csúcspont szakasza igen sokáig tartott, rohamléptekkel jutottam el a kis Essence rúzstól az első Essence palettáig, aztán jött a Beauty Bay (nem voltak visszafordított csomagok, se vámolás és az euró se akarta átszakítani a plafont) a Zoeva Rose Gold szemre való szettjével és egy nude palettájával, amit azóta is őrizgetek, az ecsetek pedig azóta is használatban vannak. Emlékszem, úgy éreztem, meg se érdemlem ezeket a szép dolgokat. 4-5 évvel ezelőtt volt a nagy rendelgetős, csomagváros időszakom, minden érdekelt, mindent ki akartam próbálni. Jaj, meg a Colourpop! Akkora szerelem volt, hogy havonta rendeltem tőlük pár apróságot. És az ABH Modern Renaissance és Subculture, ők egy új szintet képviseltek, aztán jött és tarolt Jeffree Star, hirtelen ők jutnak eszembe.
Először a fürdőszobában, a kazán alatt tároltam a dolgaimat egy akril tartón, aztán már nem fértek el a polcon és belaktam egy elméretezett tv asztalt. Meg egy bazinagy Ikea tárolót.
Most már egy Hemnes komódom van, amelyet nem volt egyszerű megkaparintani (a lockdownos zűrzavaros időkben költöztem), de ebben samponok, parfümök, dobozok meg egyéb ingyombingyomok is laknak, nemcsak sminkcuccok. Hála istennek eljutottam a Mánia lecsillapodott szakaszába, telítődtem, úgy érzem, minden kategóriában megvannak a kedvenceim, a vásárlás szórványos.
Hogy néz ki a mai sminkrutin (azoknak, akik még nem aludtak el a merengésemen)?
Vagy rendesen kisminkelem magam, vagy felkenek egy bb krémet (a Sparnak jó). Nekem ez a reggeli felkészítő rituálé, a napjaim elég monoton hangvételűek, a munkámban nagyon átvitt értelemben tudom kibontakoztatni a kreativitásom, szóval: festek. Tapogatok, satírozok, pöttyözök, vonalat húzok, fél órára megszűnik a világ. Le se merem írni, mennyi minden kerül elő. A szemhéjam a festővászon középpontja, az arcomon nem esek túlzásba. A mai napig megvan annak az érzésnek a maradványa, hogy kisminkelve egy másik ember lehetek. Részben harci festés, páncél, részben a komfortérzet növelése, de ez nem azt jelenti, hogy olyan erősen vagyok kontúrozva, hogy gyakorlatilag új arcot faragok magamnak, ellenkezőleg, az alapozót egy vékony rétegben viszem fel, a bronzerrel és a pirosítóval is csak éppen végigsuhintom az arcom. A szemsminkem erős, de nem viszem fel a szemöldökcsontig. Mélyen ülő, mandulavágású szemeim vannak, a szemsmink széleit mindig elsatírozom egy világosabb színnel, így teljes pompájában akkor látszik, ha csukva van a szemem.
A natúr arcom nagyon színtelen, sajnos elég sok bőrhibám is van, nekem receptre lehetne felírni a sminkelést, tényleg életet lehel rá, a hatalmas karikáimtól pedig ellopja a show-t.

21 Likes

Feltépted az emlékeket :see_no_evil:

Egyébként eszembe jutott két kimondottan rossz élmény a szűkös zsebpénzű időkből. Az egyik, amikor bementem a MACbe életemben először, hogy veszek egy rúzst és levegőnek néztek az eladók. Hasonló élmény volt az első Marionnaud, amikor anyumnak kerestem karácsonyi ajándékot. Egyik esetben sem vettem végül semmit. Nem tudom miért, talán látszott, hogy diák vagyok. Ma már el se tudnék ilyet képzelni, mindenhol nagyon jó a tapasztalatom.

Viszont a Bourjois alapozómat a Douglasban vettem anno, ami nagyon luxus élmény volt. 10 éve volt kb, 4500 Ftba került akkor is, de akkor én ezt nagyon drága dolognak éltem meg, persze az is volt.

9 Likes

Ez a levegőnek nézés nagyon ismerős :persevere:
Mindig gondoltam magamban, hogy attól még hogy nem látszik kívülről, lehet egy csomó pénzem. Mégse vettem ilyenkor én se semmit és elhatároztam, hogy Douglasbe csak szépen megyek (magassarkú, no sportcipő) Így visszagondolva hülyeség és ma már nem érdekel, ha sportos öltözékben támad kedvem Shiseido sminket venni. :slight_smile:

8 Likes

Engem is kinéztek a WestEnd Douglasból mikor az első rendes fizumból akartam venni egy Cool Watert , még kicsit magasabb hangon is beszéltek velem ahogy a hülyékkel szoktak :smiley:
Átlagosan voltam öltözve, szerintem nem lógtam ki.
Viszont sok jó tapasztalatom is van, ha valamihez nem értek én akkor kérdezek, főleg ha sminkről van szó, legtöbb helyen szívesen segítenek, főleg ha látszik, hogy tényleg vásárolni akarok csak magamtól nem jövök rá, melyik színt vegyem az alapozóból.
Eszembe jutott még az Artdeco azt is nagyon szerettem, szemhéjpúderem volt tőlük 3 db, mágneses dobozkában. Már többször eszembe jutott , hogy újra kellene tölteni a dobozt .

5 Likes

Igen, ez bennem is mindig rossz emlékeket hagyott. A szűkös zsebpénzű idők :frowning:

Viszont anyukám aktív korában kereskedő volt és azt megtanultam tőle, hogy nem szabad sosem kinézni a szerényebb lehetőségűnek tűnőt sem, mert lehet ő hagyja ott a legtöbb pénzt. :slight_smile: Azóta nem zavartatom magam, és igen, amikor életemben legeslegelőször és remélem nem utoljára, 5 számjegyű összeget hagytam a Douglas-ban (ebben karácsonyi ajándékok, smink, parfüm stb volt), nagyon jól éreztem magam.

2 Likes

Szívből remélem, hogy ez az eladói mentalitás már kihalt… a Rossmannban legalább nyugodtan lehetett nézelődni.
Nekem a Triumph-hoz kötődik kellemetlen emlékem. 90B-s melltartót vettünk, a pénztáros (egy idősebb nő volt) nem akarta elhinni, hogy nekem ekkora méret kell, azt kérte, húzzam le a pulcsi cipzárját. Olyan szemeket meresztett rám, ill. a dekoltázsomra, mint aki nem fehérneműüzletben dolgozik cirka 10 éve.
Ez annyira kellemetlenül érintett, hogy hosszú évekig kerültem a márkát…

5 Likes

Úgy látom a Triumphoz nemcsak nekem fűződik rossz emlékem. :slightly_frowning_face:
Sajnos nem tudtam, és máig nem tudom megérteni, miért nincs speciális képzés a szaküzletekben. Mivel intimebb a helyzet (a fehérnemű boltban főleg, de egy kis sminkes üzletben is lehet), nagyobb odafigyelést igényel az eladói munka.

4 Likes

Rengeteg nő nincs tisztában a melltartó méretével. De ez nem mentség a tahó hozzáállásra!
Visszatérve a Triumphra: tavaly a Mammutban nagyon kedvesek, segítőkészek voltak az eladók, pedig rengeteg vevő volt.
Mondjuk ez csak egyszeri példa.

3 Likes

Mert az eladói munka egy lenézett szakma, pedig sokat számít. Nagyon sokat. Nemcsak arról szól, hogy ott ül valaki a boltban és beüti a pénztárgépbe az összegeket.
20 évig nem mentem Triumph üzletbe, nem annyira a fentebb taglalt “élmény” miatt, hanem mert sznob, túlárazott márkának tartottam. Aztán tavaly ott vásároltam egy levehető pántos melltartót, idén pedig fürdőruhát, teljesen normálisan viselkedtek velem. Mindkétszer az Árkádban voltam.

5 Likes