Nekem fogalmam sincs, honnan jött vagy hogyan indult. Édesanyám semmit nem használt, és nem is volt semmije. Kék nivea krém egyedül. Én mindenesetre az ált.suliban láttam a többieket már, ahogy szempillaspiráloznak, szemceruzáznak a mosdóban. Nyolcadikos voltam, amikor az első palettámat vettem a dm-ben. Nagyon sokáig megvolt, rózsaszínes-lilás színeket tartalmazott, szivacsos applikátort, de persze alig használtam - nem volt rá alkalom, meg mindig katasztrófa volt a végeredmény. Korrektort már előbb is vettem a rossmannból, mert nagyon pattanásos voltam, de persze olyan sötétet sikerült venni, hogy inkább soha nem használtam. Ugyanígy jártam a púderrel is. Aztán valahogy megtaláltam, hogy a legvilágosabb szín áll jól nekem, de így se hittem sokáig, nagyon sokszor befürödtem a vásárlásokkal. Középsuli alatt főleg az avonból rendeltem alapozót, szemceruzát, szempillaspirált, mindig a legolcsóbb vonalról. Még az egyetem elején is avonos rúzst próbáltam - katasztrófa volt számomra, akkor indultam el a drogériákba újra felfedezni a kínálatot. Továbbra is szemceruzákkal, tussal, szemöldök púderrel, ceruzával kísérleteztem a legtöbbet. Alapozó, púder, pirosító 1-1 került a birtokomba, ritkán használtam őket, de mégis sikerült elfogyasztani. A családban így is én voltam a leginkább “sminkőrült”, mindenki az én véleményemre adott, és általában annyit se sminkeltek, mint én. Folyt. köv. 
Köszönöm szépen, hú nagyon alapos voltál!
Igen, az egyértelmű, hogy bármi is okozhatja és érik nagyon egy teljes labor amúgy is, de már csak az aromaterápia jellege miatt is megtetszett
Én már nem is emlékszem hogy kezdtem el érdeklődni a sminkelés iránt. Azt tudom hogy az első kvázi-sminktermékem egy epres színezett ajakápoló volt az Oriflame-től, illetve egy körömpolírozó készlet, ezeket kértem karácsonyra - talán hatodikban? Aztán később jött az obligát fekete szemceruza, de az már általános vége felé, az emo korszakban (yep, cringe). A gimiben aztán a feketét leváltotta a sötétlila, egy művész barátnőm tanácsára, és itt robbant be a mánia. Aztán jött a Catrice tégelyes korrektora amit (juj) alapozóként használtam, később ehelyett egy Essence púder amit azóta kivontak már, de ma is az utódját keresem minden egyes púderben. Aztán felfedeztem a szempillaspirálokat, körömlakkokat (három karácsonyra kapott lila, egy Essence limitált fekete, egy Catrice piros és a legelső nagy kiadásom, egy limitált OPI fekete vörös csillámokkal - ez utóbbi a mai napig megvan) és a fehér szemceruzát, utána jött a rúzsmánia, végül pedig a szemhéjpúderek is. Aztán egy rövid kontúr- és highlight-függőség, de szerencsére leszoktam róla. Nekem amúgy első palettám (legalábbis amire emlékszem) nem volt, monós voltam, de azt tudom hogy az első márkaszeretetem az Essence volt.
Egészen a covid-ig imádtam pingálni magam, főleg ha volt időm rá, nem feltétlenül kellett hozzá alkalom. Manapság viszont úgy érzem, nem igazán találok lelkierőt illetve inspirációt egy igazi, mindent bele sminkhez. A max amit szoktam, az egy színezett hidratáló a fényvédő fölé néha púderezve, egy moderáltan fényes szín a szemre minimál barna tussal, vagy egy multikróm tusvonal, és kész. Nem mintha nem akarnék többet - egyszerűen csak hiányzik a végső löket, a vízió…
@random Ilyen helyzetben nekem Katie Jane Hughes és Verónica Rito segít az instagramon
Amúgy nálam is Anya sminkkészlete volt a kapudrog, meg a Nők Lapja, és az Avon katalógusok.
Kamaszként Anya cuccaival szórakoztam, de nem volt neki túl sok. Aztán 14 évesen kaptam az első spirálomat egy kék szemceruza kíséretében. Anya azt mondta, hogy a kék szemhez szerinte ez megy 
Ő barna szemű, de szerencsére a színén kívül az ő szemét örököltem, amiért hálás vagyok!
Aztán lett nekem is fekete szemceruzám, amivel tök jó vékony vonalat tudtam húzni a szempillatőbe . Viszont a szájfények kifogtak rajtam, akkoriban volt menő a szuperhalvány, kb korrektorszínű száj, és elég gyorsan rájöttem, hogy nekem nem áll jól Elképesztő sok időt töltöttem a fürdőszobatükör előtt, extrém sminkeket csinálva egyszem fekete szemcerkával
Bár pattis voltam, egyetemig nem használtam alapozót, akkor pedig Miss Sportysat vettem. Próbálkoztam púderrel is, mert elég zsíros a bőröm.
Arra emlékszem még, hogy 19 évesen cukorbeteg lettem, és nagyon lerobbantam, mielőtt kiderült volna. Egyetem, kétlakiság, nem mentem dokihoz, mert nem laktam otthon. Szóval iszonyat lefogytam, kihullott a hajam, beesett az arcom, nem néztem ki jól, na. A diagnózis után pár héttel megtaláltam egy nagyon barbie-rózsaszín, kínais pirosítómat, és tettem belőle az arcomra, és szegény Anyukám tökre örült, hogy van színe az arcomnak
Sosem voltunk gazdagok, így nem volt sok sminkre eltapsolható pénzem, pedig mindig vágytam valamire. Emiatt kicsit sután éreztem magam sokáig a sminkes-kozmetikus-drogériás helyzetekben. Ez az esküvőm előtt is így volt. Ráadásul egy db “sminkes” csajt kérdeztem meg, hogy hogy is menne egy sminkelés, és nem voltam elájulva a felszerelésétől. Akkor már képben voltam, mi a frankó, hála a youtube-nak, szóval úgy döntöttem, inkább én sminkelem ki magam. Nagyon szolid lett, amit nem bánok, de a mai gyűjteményemmel azért tuti szebbet tudtam volna alkotni
Mikor elkezdtem dolgozni, lett likvid tőkém, és elszaladt velem párszor a ló: colourpop rendelések, kísérletezés a színekkel a helyi Rossman leárazott cuccaival, koreai kencék berendelése, stb. De “menő” helyekre sosem mentem bemenni, mint pl. MAC, Marionnaud vagy Douglas. Kb az elmúlt 2-3 év munkája az, hogy már nem érzem kívülállónak magamat ezeken a helyeken sem
Egyébként ez egy szuper topik, tök áhítatosan olvas a sztorijaitokat
Lehet hogy rosszul fejeztem ki magam. Nem arról van szó hogy nincs ötletem, vagy nincs mit felpingálni - egyszerűen csak odaállok a pipereasztalom, a gyűjteményem elé, és egy pillanatig mindent magamra kennék… és végül mégis csak azt a két ecsetet fogom meg amit minden nap használok, ugyanabból az 5-6 túl sötét highlighterből vagy túl fényes pirosítóból választok egyet szemhéjszínként, aztán szürkével vagy barnával betámadom a szempillatövet, mintha változtatna bármin is. És a végén konstatálom, hogy ugyanúgy nézek ki mint 10 perce, csak most csillogok itt-ott, és mennem kell dolgozni. Sminkapátiában szenvedek, azt hiszem de majd egyszer túlesek rajta
Juteszbe, szabad ide sminkes képeket feltenni? Vagy ez megint nem az a topic?
Ide kb azt raktok fel, amit akartok lehet sztorizni, lehet képezni, lehet mesélni, hogy mi változott, milyen volt, milyen lett, milyen lesz, most milyen stb a lényeg, h sminkrutin és hasonló legyen
Az én hétköznap reggeli rutinom most ez: szérum, fényvédő után primert használok de nem egész arcra, a Makeup Obsession picture perfect van most, és homlokra szoktam tenni, mert kicsit simítja az ottani vonalacskákat, illetve a két szemöldököm közti részen szokott az alapozó picit összegyűrődni, ezzel szebb marad az a rész is. Alapozó L’oreal True Match, nagyon vékonyan, csak hogy egységesítsen egy kicsit. Púder, Kiko invisible porpúder, óvatosan mert amúgy fehérít. Szemre valami egyszerű, még mindig béna vagyok ebben, hiába néztem meg egy rakat videót, van normális ecsetszettem is, de mindegy, szóval művész sose leszek 
, de egy kis színt azért szeretek felvinni. Tus meg hasonlók kizárva, megcsinálni se tudom és sztem nem is áll jól. Pirosító Estée Lauder vagy van egy Kiko meg egy Revolution. Néha mostanában bronzerrel is próbálkozom, a Catrice Holiday skin van, de a bronzer valahogy nem az én termékem. Ez az egész kb tíz perc. Néha eszembe jut hogy van pàr szájfényem, rúzst alkalomra szoktam csak, de most pl elővettem a L’oreal J’Lo nude rúzsát, ennek annyira jó enyhe színe van rajtam, hogy ezt még hétköznapra is fel merem tenni.
Nekem nincs kimondottan smink rutinom (ami mindig sziklaszilárdan ugyanaz), de ami talán állandó, hogy ugyanazt az alapot+korrektort+szempillaspirált használom szinte minden nap, mert ezek gyorsabban romlanak, úgyhogy ezekből 1-2 féle termék van megkezdve maximum. Por állagúakból több van használatban, itt a hangulatom dönt, illetve próbálok arra figyelni, hogy pörgessem a dolgaim, ne legyenek hanyagolt termékek. Ez nem mindig sikerül, mert van például egy nagy kedvenc bronzosítóm, nehéz mellette mást választani. Ami rám nagyon jellemző, hogy minden nap más a szemfestésem, ebbe tudom a legtöbb kreativitást belevinni, meg is bolondulnék, ha minden nap ugyanaz lenne a szemsminkem.
Az alap esetében a full coverage alkamakra tartogatott, inkább az enyhe fedést szeretem a hétköznapokban, ami láthatanul kopik. Maszkos vagy náthás időkben kínos volt, ha lejött a fele, nem akarom állandóan ellenőrizni és azt sem szeretem, ha ordít, hogy alapozó van rajtam.
A legfontosabb számomra talán a szemöldököm, mert sajnos eléggé el van vékonyodva. Kis gimis koromban egyszer (és utoljára) elmentem kozmetikushoz, aki csíkra szedte. Sírva mentem haza és azóta se nagyon jött helyre. A koptató ceruzák helyett géles/krémes termékekkel szoktam kiigazítani. Hétvégén nem sminkelek, de a szemöldököm akkor is meg szoktam csinálni, mert ez ad keretet az arcnak. Gondolkodtam rajta, hogy hozok majd egy “szemöldök” rutint, hátha segítség a sorstársaknak, csak jó lenne előtte-utána fotókat készíteni, ami a jelenlegi fényviszonyok között eddig nem sikerült még.
Még talán annyi, hogy nem is igazán a smink a lényeg, hanem az elkészítése, nagyon szeretek ezzel pepecselni, kikapcsol.
Na ez jó hosszú lett, bocsi 
Én kíváncsi lennék a szemöldökrutinra, szerintem is kulcsfontosságú.
Mindenki szívesen olvassa ezeket a szösszeneteket, úgyhogy ne szabadkozz (az enyém iszonyat hosszú lett és a mostani sminkrutint még le se írtam).
Én is szívesen olvasnék a szemõldökrutinról és a bevált termélekről. Az enyém ugyanígy járt, kamaszként egyszer kiszedettem mert eredetileg elég vastag volt, viszont akkoriban a vékony csík volt a divat, olyanra szedte ki, és pár év múlva már megbántam. Sajnos nem nőtt vissza, és ez az amit ha itthon vagyok de leugrom a boltba, akkor is megrajzolok mert csupasz az arcom enélkül.
@Amadea @LiliMae hozok akkor majd képeket előtte utána, meg termékeket is.
Egy időben gondolkodtam a tetováláson, de több ellenérvet is felhoztam magamnak. Az egyik az ára. A valóban minőségi munkát meg kell fizetni és ez rendben is van, de ha kiszámolom, hogy egy évben mennyit költök a szemöldökömre, nem térülne meg. Ráadásul ez csak néhány perc a reggelemből, ennyit kibírok. Most meg különösen felejtős, hogy 100+ összeget kiadjak egy tetoválásra. A másik, bár kevésbé hangsúlyos érv, az az aktuális divat. Visszanézve a képeimet, jól látszik, éppen melyik korszak volt: vékony ceruzás, vastag insta, most pedig a teljesen természetes. Adott időszakban mindegyik abszolút megállta a helyét, most egy kettőt visszanézve örülök, hogy egyikből se született tetoválás.
Egyébként én annyira örülök, hogy rátaláltam erre a közösségre. Sajnos a környezetemben egyetlen barátnőnek/családtagnak/kollégának sincsenek ezek a témák az érdeklődési körükben, ez a hobbi afféle érthetetlen pénzszórás. Ha smink kell, akkor csak sminkes jöhet szóba, mint valami misztikus szakma (ami egyébként vidéken nagyon felhígult), amihez földi halandó hozzá se szagolhat 
A tetoválás ötletét én is elvetettem az ára miatt, és tartanék tőle, hogy pont az enyém nem sikerül jól.
Hát se a családban, se ismerősök közt nincs nekem sem senki, akit igazán érdekelne a smink vagy a bőrápolás. Egyik kolléganőm fekete ceruzával körberajzolja a szemét, és ennyi. Egy másik aki avonozik, spirált használ és alapozót, de nemigen mélyedt el a milyen bőrre milyen terméket és hogyan vigyünk fel dologban, ezért látszik hogy alapozó van rajta, összegyűlve a kis ráncokban, amin a púder helyenként kis csomókban áll 
Néha kér tanácsot bőrápolással kapcsolatban, de aztán megveszi azt ami a rossmannban legelőször a kezébe akad.
Ezek szerint én még szerencsés vagyok. Anno vastag szemöldököm volt, gyűlöltem és nagyon boldog voltam, amikor az anyám végre megengedte, hogy kiszedethessem. A kozmetikus, aki csinálta (az egyik szomszéd lánya, akinek a szépségszalonja az utcában volt, ő készítette a szalagavatós sminket is) szintén a vékony szemöldök híve volt, ahogy akkoriban mindenki.
Persze volt, hogy otthon szórakoztam és túlszedtem… szerencsétlen, csoda, hogy vissza tudott nőni. Az eredeti szemöldökömnek kb. a fele, de több, mint két cérnaszál.
Hülyén hangzik, de a Balea Men golyós szemkörnyékápolója ösztökélő hatással bír a szempilláimra és talán a szemöldökömre is.
Őszintén nem értem ezt a közel 10 éve tartó szemöldök mizériát Nekem olyan szemöldököm volt, mint Brezsnyevnek és kétszer ért körbe a fejemen. Ráadásul olyan elb@szott formája van, tök egyenes, nulla ívvel, hogy amikor az itteni profilomon látható szemöldököt kiszedte a kozmetikusom, sírni tudtam volna a boldogságtól. Szerintem se nem túl vékony, se nem túl vastag. Az évek során sajnos a pajzsmirigy alulműködés miatt picit ritkásabb, így szemöldökcerkával bepótolom, de ha hagynám, újra Brezsnyev lennék Azt gondolom, hogy teljesen természetesnek néz így ki. A tetkón elgondolkoztam, de csak a szálpótlás miatt. Aztán végiggondoltam és arra jutottam, tuti én lennék az, akinek elszúrják és még a festékre is allergiás lennék
Brezsnyev, neeem lehet olyan szőrös hernyó az arcodon .
De…sajnos
Mostmár én is kell, hogy írjak ide. 
A megismerkedésem a sminkeléssel kb. ugyanaz, mint a legtöbb 30-as évei közepén járó nőnek, előttem már páran leírtátok, úgyhogy nem ismétlem, de maradjunk annyiban, hogy még emlékszem arra, mikor mindenki kék vagy zöld szemhéjpúdert használt, mert kb. csak az volt. Meg a Constance Caroll! Már el is felejtettem a márkát, de most eszembe juttattátok. 
Illetve a cérnaszemöldök is megvolt, de az szerencsémre visszanőtt. Gimis években vékonyodott, ahogy egyre közeledett az érettségi, plusz addigra sikerült megszokni a fekete szemceruza használatát jól körbe a vízvonalon, csodaszép volt:joy:. A tablóképem formájában örökre beazonosítható ez a korszak. 
Mentségemre szóljon, hogy kb. minden lánynak.
Aztán ment a kísérletezés mindennel, ahogy jött be egyre több márka ugye, de mostanra telítődtem a sok újdonsággal, mire elhatározom, hogy beszerzek valamit, máris jön más újdonság, így pedig könnyebb nem költekezni, hogy lemaradok.
Amúgy tetszik a minimális, de a full smink is; alapozó, spirál, pirosító az fix minden nap amikor dolgozom, de igyekszem színeket is felpakolni, hogy feldobjam a hangulatom. Ha nulla kedvem is van sminkelni, pingálás közben általában megjön. Primer pluszban, ha atombiztos tartósságot szeretnék.
Tartom a 2-3 db termék kategóriánként limitemet, ez reális elhasználni és nem romlik rám.
Anno Anyumnak volt egy kis sminkkészlete. Sajnos, nem találok fotót róla. Mini rúzsok voltak benne,amiket egymásba lehetett tenni,egy kupak volt a végére. Gyerekként a narancssárga tetszett belőlük. A szemre való színűek is ilyen kiszerelésben voltak,csak vékonyabbak. A szürkét kentem magamra. Ez még általánosban volt.
Aztán gimiben a kék Constance Caroll spirál volt nekem+ korrektor + kőpúder. Illetve Anya Avonos duó szemhéjpúdere,ami egyébként tök jó volt.
Lehet,átsiklottam felette,de nem olvastam,hogy más is használta a satír szájceruzával + színtelen labello kombinációt.
Egyedül a szempillaspirál az,ami szinte minden nap rajtam van.
Egy időben felvásároltam sok sminkcuccot, egyedül hihglighterem nem volt. Aztán szinte használhatatlanul dobtam ki őket idén nyáron.
Nagyon szeretem nézegetni a palettákat, olyan gyönyörűek.
Az én rutinom tulajdonképpen annyi,hogy nézem őket a drogériákban. Illetve itt,ami képeket feltöltöttök,akár terméket,akár a kész sminket 
Abszolúte nem emlékszem, mi volt az első sminkcuccom, mentségemre szolgáljon, hogy az özönvíz előtt voltam kislány. Talán egy fekete szemceruza. Anyukám néha vett magának ceruzát és rúzst, hogy aztán soha ne használja egyiket sem. Egyszer szereztem egy borzalmas szagú retrómagyar alapozót, persze kuka lett a vége. Akkor kaptam rá a komolyabb sminkelésre, amikor - már felnőttként - elkezdett csúnya lenni a bőröm, sok pattanással. szerintem a fogamzásgátlók hozták ki, mert miután 10 év kínlódás után abbahagytam, egy év alatt rendbe jött a fejem. De az alapozás megmaradt, mert egyenetlen lett a bőröm, és a rozacea is megtalált. Sokáig csak alapoztam, de rájöttem, hogy megkívánja a színezést, nem járhatok meszelt falként. Így lassan a púder mellé bejött az összes többi kencefice, egészen addig, amíg már, ha nem is halmoztam fel gyűjteményt, de mindenből volt több darabom.
Palettákat szinte soha nem vettem, nagyon nehezen találtam meg a nekem jól álló színeket, ezért jól kihasználható monókat gyűjtögettem. Tavaly aztán mégiscsak bepalettáztam, mert szerettem volna kísérletezni a színekkel, de azokból is persze csak egy-két szín fogyott.
Aztán karácsony előtt felborult az életem, költözés, válás, sok minden történt, és egyáltalán nem foglalkoztam a sminkeléssel, nem érdekelt. Majd szép lassan rájöttem, hogy a smink nekem páncél és pótcselekvés volt, és hogy az arcomat merhetem vállalni mindenki előtt. A maga hibáival együtt. Felszabadító érzés volt. Azóta egyenesbe kerültem, új párom lett, aki már úgy ismert meg közelebbről, hogy nem kentem magamra semmit, és így is szép vagyok neki.
Hát, rengeteg pénzt megspóroltam az utóbbi szűk egy évben, az biztos.
Azért nem állítom, hogy semmilyen dekorkozmetikumom sincs, de nagyon ritkán használom őket. Amit szoktam, az annyi, hogy amikor emberek közé kell mennem, az orcám rozaceás részeire teszek egy kis alapozót + púdert. Azt is csak azért, mert nagyon könnyen kipirulok, és olyankor olyan vagyok, mint aki becsiccsentett vagy lázas.
Spirált utoljára a tesóm esküvőjén látott a szemem, néha felteszek egy kis rúzst (ha nincs randim, de annyira elszoktam tőle, hogy vagy lenyalom vagy elkenem ), meg ha nagyon hangulatba kerülök, picit a szemöldökömet ceruzával megfiatalítom. Az egész sminkfelszerelésem elfér egy bögrében.