Tippek, jótanácsok koronavírus idejére

#122

A felelőtlen viselkedést én sem értem, és megbocsátani sem tudom.

  1. Piacon a péken 2 réteg kesztyű van, de ugyanazzal méri ki az aprósütit, és kezeli a pénzt meg a kasszát. :rage:
  2. Rajtam maszk van az utcán, és egy fiatal párocska hangosan elkezd köhögni meg kuncogni, mikor elmennek mellettem. Mikor nekik (is) teszem a szívességet, hogy próbálom védeni őket a saját kilégzett levegőmtől és köhögésemtől. (Nem köhögök, na, de nem csak magam miatt hordom, hanem a másik ember érdekében is. Plusz vagy egy 75 éves édesanyám, akivel egy háztartásban élek.) És ezeké a jövő, ezek fogják vezetni majdan az országot??? Végünk van…
8 Likes
#123

Kb, ugyanígy jártam, szóval teljesen megértelek. :upside_down_face:

2 Likes
#124

A pláne a dologban, hogy pont az utolsó héten, ameddig minden ment a megszokott kerékvágásban, lebetegedtem, úgyhogy mire meggyógyultam, bőven elegem is lett az itthon ücsörgésből, erre tessék :smiley:

1 Likes
#125

Én idénre terveztem, hogy barátkozok, ismerkedek, nyitok az emberek felé, élményeket gyűjtök, erre tessék. Csodás! Pont így akartam… :crazy_face:

5 Likes
#126

Első lépésnek jó az online barátkozás is, aztán fórumtalin majd élőben is megismerjük egymást :smiling_face_with_three_hearts: Szóval azért nem reménytelen az idei teved, sőőt :slight_smile:

2 Likes
#127

Igen, a fórumtalinak örülök ha lesz, mert legalább hasonló érdeklődésű emberekkel tudok találkozni, és már van legalább egy közös téma. Elég introvertált emberke vagyok (csak a munkám miatt ez nem mindig látszik, meg sikerült is kicsit miatta kitörnöm ebből a viselkedésből), és az utóbbi időben rendesen begubóztam, de most látom elérkezettnek ez időt arra, hogy változtassak ezen. :blush:

3 Likes
#128

Majd talán 1 év múlva :slight_smile:

1 Likes
#129

Igen, én is így számolom. :slight_smile:

#130

Megkérdezhetem hány éves vagy?

1 Likes
#131

Két hét múlva 37. Jókor nyitok az emberek felé, igaz? :smile:
Ja igen, a profilképem is vagy 15 éve rajzoltam.

2 Likes
#132

Úgy nézel ki mint a rajzolt profilképen?:slight_smile:

Néha nem érdemes nyitni az emberek felé, hidd el.

#133

Hát, már nem feltétlenül, és akkoriban is egy idealizált változatom volt :smile::
https://www.deviantart.com/izar/art/Christmas-Waltz-72887941
Még a szalagavató inspirálta, de évekkel később rajzoltam csak.

Én is ezt szűrtem le eddig sokszor, 8 éve meg főleg, és azóta próbálom feldolgozni a traumát. De most jutottam el oda, hogy úgy lett volna kedvem beszélgetni emberekkel. Persze általam normálisnak tartott emberekkel. :laughing:

Azt javaslod, inkább hagyjam a csudiba?

2 Likes
#134

No comment…
Screenshot_20200320-172257

1 Likes
#135

Milyen traumát?

Nem, nem akarlak lebeszélni semmiről, ez csak az én meglátásom.

1 Likes
#137

Én is intro vagyok, de erre néhény éve jöttem rá, abban a hiszemben neveltek, hogy extro vagyok. Így igazából “képes” vagyok így viselkedni, de hihetetlenül imádok a kis zugomban bujkálni. Online szeretek a legjobban társasági életet élni :rofl:
Jó, hogy nyitottál az emberek felé, itt meg hát ahogy, írtad is van közös téma bőven :slight_smile:

(A profilképed nagyon menő, szépen rajzolsz nagyon! :star_struck: )

3 Likes
#138

:woman_facepalming: :exploding_head:

#139

8 éve egy pocsék időszak volt az életemben, irtó rossz (pszichopata) főnök, rémes kollégák, mindez kétszer, két helyen egymás után, utána meg a teljesen váratlan (de egyben teljesen érthető) összeomlás (pánikbetegség, szorongás, stb). A mostani munkahelyem kellett, hogy magamhoz térjek, de ennyi ideig tartott. :slight_smile:

1 Likes
#140

Igen, ezzel sokan járnak így. :slight_smile:
Nekem mindkét szülőm intro (és viszonylag idős is, vagyis Anyu, mert Apu már nem él, egyébként 1922-es születésű volt), úgyhogy soha nem várták el tőlem, hogy én legyek a társaság közepe, és nem is volt erre modell, akit utánozzak. Egyke is vagyok, szóval meg kellett küzdenem a személyiségemmel, és nem nagyon volt olyan húzóerő, ami segített volna. Aztán először tanárként dolgoztam, most irodavezető vagyok, szóval nincs menekvés, nem bújhatok el a kis zugomba.
Nekem is online megy legjobban a kommunikáció, aztán utána ha élőben is folytatódik a dolog, akkor már sokkal könnyebb.

(Köszi! Az utóbbi pár évben kicsit hanyagoltam, de majd elkezdem megint, mert hiányzik. :blush:)

2 Likes
#141

Megértelek, hasonlókat éltem át én is, bár nekem kötél idegeim vannak…de néha nekem is betelik a pohár és elgurul a gyógyszer, ilyenkor jön az apokalipszis :slight_smile:

1 Likes
#142

Azta! Ez döbbenetes!