Én meg pont ma gondoltam arra, hogy 26 órásnak kéne lenni egy napnak (akkor talán éjfélig ágyba kerülnék.
Állítólag anyaként szupererőt kapnak a nők!
Lehet van benne valami Az anyósoknak még sosem tetszik ha nem nyalja ki az ember a tányért a főztjük után, szóval amiatt ne aggódj ha csodabogárnak tart, ha esetleg valamiből nem szedsz. Az enyém eleinte nehezen fogadta el de aztán megértette
Hát mondjuk ezen szerencsére sokat segítettek már az unokák is, akik a borsólevesből csak a vajgaluskát kérik (ha lehetne vajgaluska levest kérni, azt ennének…) Remélem idővel az én “mániáimat” is megérti.
A borsóleves is új ahhoz képest, amit édesanyám készített, sokkal édesebb.
Ja igen, az unokák a párom tesóinak gyerekei (mielőtt félreértés esik). Azt már megtanultam, hogy én az ő ángyikájuk vagyok, de hogy ők mik nekem nem tudom.
Van, akinek marha gyors az anyagcseréje a 30 alatt bármit megehet, másnak a genetikai adottságai ilyen jók, szerintem erre gondolt az illető.
Hát, ha leállnék a mozgással, biztosan nem 60-61 kg lennék.
Lényegtelen, egy vásárló volt.
Kérek szépen életvezetési tanácsot.
Férjemnek volt egy haverja, minden este 2 egész pizzát megevett, nem sportolt, és sovány volt.
Jó neki, nekem szornyen lassú az anyagcserém.
Persze, ez világos. Attól még bárkinek kialakulhat hirtelen olyan betegsége, amitől megváltozik az alakja, pl inzulin rezisztencia. Azt is a természet adta, akkor örüljön, hogy szépen meghízott tőle… Jaj az ilyet annyira nem ért!
Régebben irigyeltem azokat az embereket, akik mint @Kokapu is mondta, lényegtelen mennyit esznek nem híznak el. Bizonyos szempontból jó nekik, de azért az nem egészséges, ha pont emiatt valaki nem figyel az étkezésekre.
Na, ő a mázlista, bár az értékei nemigen lehettek szépek - egy dolog az előnyös/elfogadott testalkat és egy másik az egészség és a kondíció.
45 fölött pedig egyre nehezebb lesz minden…
…és, ha evési zavara is van az ember lányának
Valahogy nálam is így megy. Nagyon figyelek az időbeosztásra, mindig legózok a teendőkkel, mit hova tudok besuvasztani, de hanem alszom ki magam, végem, nem tudok gondolkodni, ingerült vagyok és futni se tudok, csak kínlódni, amitől csak a kudarcérzésem nő. Ezért kicsit elengedtem a dolgokat, nem dől össze a világ, ha hétvégén nem tudok minden betervezett dolgot megcsinálni - igazából, ha sikerült, akkor se éreztem magam jobban, mert totál kimerült voltam vasárnap estére és kezdődött újra a mókuskerék.
Nekem is csak egy-két dolog fér bele a munka utáni időbe, 3/4 6-kor kelek, hogy 8-ra beérjek a munkahelyre. Próbálom a hetet megtervezni, oké, ma posta, főzés (ezt igyekszem hétvégén letudni, igen, előre főzök egy hétre, mert hétköznap utálok főzni), akkor holnap elmegyek futni stb. Nekem nincs igényem nagy társasági életre, mert baromi introvertált vagyok és sokszor a munkahely lenullázza a szociális keretemet, de kellenek az új élmények is. És még tanulnom is kell, ami végképp szétbombázta a kevés szabadidőmet.
Jelzem, ketten vagyunk. Volt egy időszak az életemben, amikor dolgoztam, szintén tanultam mellette, két város közt ingáztam és két háztartást vezettem, de nem volt ennyire szétforgácsolva az erőm, mert a munka sokkal könnyebb volt és lényegesen kevésbé stresszes, a tanulnivaló meg pláne. Szóval a dolgok “összetétele” is sokat számít, és persze én se fiatalodom…
Bizony, nem egyszerű. Szerintem, aki gyerek/ek mellett mindent megold, tanul vele, odafigyel ra is a parjara is, dolgozik rendes allasban, odafigyel, hogy mindenki azt egyen, amit szeret, magara is ad persze, hazimunkat is vegez, el tud menni mozogni, mert ra tudja bizni valakire a kolkot, az szuper lehet. Emellett szuperanya. Olvastam itt fentebb, hogy van ilyen, de a tamogatas a csalad reszerol baromira kell, kulonben megorul, kieg, aki mindezt csinalja.
Ugyanitt meg is kerdezem a gyerekeseket, hogy oldjatok meg mindezt?
Én az apjára “bíztam” a kölköt sportolás alatt. Ehhez nem kell szuperanyának lenni, az apja ugyanolyan jogú/kötelezettségű szülő, mint én. Én az apát nem segítségnek tartom, hanem ketten vállaltuk, ketten dolgozunk, ketten nevelünk. Nem a segítségem, hanem munka után mi ketten egymás közt felosztottuk ki mit mikor. A háztartást is együtt vezettük (azért múlt időben írok mert most hogy itthon vagyok gyeden én vezetem, de bizony amikor mindketten dolgoztunk, mindketten vezettük.) Vagy akkor sportoltam amikor még/már aludt mindenki. Mert nem volt nagy alvásigényem. Helyette sportoltam. Ez nálam bevált.
Nálunk sem volt minden patent tiszta, volt hogy egy-egy nap bizony nem mosogattunk, csak mondjuk másnap reggel.
Nos igen, itt jön be a prioritás. Ha nekem ott áll egy fél órányi mosogatnivaló, vagy elmehetek egy kicsit futni, szinte biztosan a mosogatást választom. Persze ne gondoljátok, hogy nálunk minden patyolat tiszta mindig, de a mosogatnivaló valahogy mindig előrekerül a teendők listáján. Valahol olvastam nemrég, hogy a 3 legzavaróbb “rendbontó” közé tartozik.
A mosogatás a legundibb házimunka, a budi tisztítás után De pl. barátnőm szereti mert kikapcsolja ha mosogat. Én vasalni szeretek de azt meg sokan mások utálnak.
Érdekes. Én nem annyira szeretem egyiket sem, sok időt elvisznek. Mondjuk a mosogatást abból a szempontból szeretem, hogy gyors és látványos az eredmény. Ha takarítani kell akkor is mindig ezzel kezdem. A wc-pucolást vajon élvezi valaki?
Én tisztaság mániás vagyok. Rosszul tudok lenni, ha van egy kis por vagy egy kis kosz a lakásban, nagyon beteges, de naponta 2-3 órát takarítok.
Képes vagyok mély depresszióba merülni, ha valami koszt látok, nagyon beteges
És a legrosszabb az egészben, hogy a párom akivel élek nagyon rendetlen, ami szörnyen dühít.