Sajnos én is borzasztóan lábfájós vagyok. Van sarkantyúm is, szerencsére most nincs begyulladva. A nagyon magasat sem bírom, de a teljesen laposat sem. A laposakat csak az Eccoból viseli el a lábam.
1 Likes
Szintén.
Szegény bokacsizmámnak gyakorlatilag legyalultam az orrát, de még oldalt is sikerült felsértenem. Egyszerűen nem tudok lassan menni, nagyon odacsapom a sarkam és túl mereven tartom a lábam, ha sietek (és munkába menet mindig sietek, pedig semmi nem történik, ha kések).
Szeretnék magassarkút hordani, de a lúdtalp és a tempó miatt képtelenség.
1 Likes
Itt nekem nem töltöttek be a fotók,ezért rákerestem a Birkenstock oldalán,mert érdekelt,azt hittem valami förmedvény lesz. nekem tetszenek. Igaz,már sold out.
1 Likes
Köszönöm a jelzést, betettem a linket is.
Szerintem sem annyira ronda, mint ahogyan a címben szerepel. 
Hátha valakit érdekel, tartanék egy kis beszámolót: stylisttal voltam vásárolni.
Korábban a színtípusomat már megállapították, azóta igyekeztem azokat a színeket keresni (nem voltam nagy bajban, a rózsaszín szerencsére benne van a palettámban). De én sok színt nem látok jól, ráadásul sokszor nem voltak sikeresek a vásárlásaim, nem is szeretek vásárolni. Általában turiba megyek, de egy ideje mindig üres kézzel távoztam.
Na hát így eljutottam oda, hogy megéri befektetni, cserébe tényleg odafigyeltem, hogy egyáltalán nem vettem ruhát hónapokon keresztül, és a vásárlás óta sem. Február második hetében voltam, ún. páros vásárláson, tehát egy számomra idegen másik emberrel együtt, turiban. Úgy nézett ki, hogy első körben megnéztük a cipőket, blézereket, közben beszélgettünk a stylisttal, mondott egy-két szót, hogy mi áll jól, milyen hajszín lenne jobb, stb., ezzel elment úgy fél óra. Ez idő alatt ő már kiválogatott pár ruhát, amivel beálltunk a próbafülkébe, és gyakorlatilag ezután három órán keresztül ki se jöttem. Legalább 150 ruhát felpróbáltam, mindegyikről azonnal el kellett döntenem, hogy igen, nem vagy talán. Ami nem, az ment vissza, az igent félretettük, meg a talánt is egy kupacban gyűjtöttük. Már másfél óra próbálgatás után nagyon fáradt voltam, ez borzasztó intenzív, és nagyon ott kell lenni fejben, hogy tényleg szereted-e az adott darabot. Ha pedig valami nem biztos, akkor hiába kerül talánba, valami alapján vissza kell emlékezned, miért voltál bizonytalan. Lehet, fel kellett volna próbálnom mindent még egyszer. A stylist nem nézett meg minden darabot rajtunk, nem raktunk össze szetteket. 5 percenként megnézte, hogy állunk, kérdezett, ill. ha nekünk volt kérdésünk, segített.
A végére már összekevertem néha, hogy melyik volt igen, melyik volt talán. Néhány esetben sikerült kifejezetten jó döntést hozni, visszatenni vagy elhozni, de sajnos van jópár ellenpélda is. Kicsit úgy éreztem, hogy erre bárki képes, egy barátnőm is megkérhettem volna, hogy hordja be az összes adott színű és méretű ruhát nekem a próbafülkébe. De azért ez nem teljesen igaz: nagyon sok olyan ruhát vettem, amit magamtól soha meg sem próbáltam volna, de a stylisttal átbeszéltük, hogy jó, nem jó, miért az, mivel tudom hordani, mit keressek hozzá még, stb. Aminek a legjobban örülök, hogy rengeteg nadrágom lett. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem a nadrág vásárlás az egyik legnehezebb. A felsők terén volt sajnos egy-két mellényúlás, amit utólag néztem otthon, hogy nem volt a legjobb döntés. Vettem pár olyan ruhát is, ami még kisebb átalakításra vár - általában gombcserére, vagy a mellkivágás diszkrétebbre varrására, nem nagyon dolgok.
A legnehezebb talán mégis az, hogy megduplázódott kb. a ruhatáram. Soha nem éreztem, hogy nagyon kicsi ruhatáram lenne, mégha nem is szakadtam meg a ruhák alatt. Most viszont nem tudok mit kezdeni a rengeteg új szerzeménnyel. Nem férek el a ruháimtól, pedig gondosan elpakoltam őket. Fokozatosan veszem elő a darabokat, mindegyiknek időt adok, felveszem párszor, hogy meg tudjam szeretni, hozzá tudjak szokni. Olyan lehet ez, mint amikor valaki megnyeri a lottót, és pár év múlva ugyanott köt ki… Lehet velem is ez lesz. 
Már szelektálok, minden kímélet nélkül: ami ici-picit nem jó, nem méretem, kényelmetlen, mennie kell. Eddig belefért egy-két ilyen darab a ruhatáramba, de már nem. Ha ezeket kiteszem, még akkor is túl soknak fogom érezni.
Összességében amúgy azt hiszem, megérte, és hosszú távon szerintem nagyon fogom szeretni az új darabokat. Mivel szezon végén voltunk, így nagyon sokmindent csak egy fél év múlva fogok elővenni.
Biztos mindenkit érdekelt, hogy mibe is került ez, és mennyi mindent vettem. Összesen 52 új cuccal tértem haza, és ha a stylistot beleszámolom, akkor is 2050 Ft/darab ár jön ki. Szerintem ez nagyon szép ár még így is. De ha még egyszer ilyenre vetemednek, olyan stylistot választanék, akivel inkább arra mennénk rá, hogy kifejezetten nekem válogassunk össze olyan darabokat, amikből különböző szetteket tudunk összeállítani. Most ez ruhatár építésnek jó volt, de egyszerűen túl sok. A kevesebb több, ezt megint megtanultam.
19 Likes
Nagyon sok kérdésem van…
Ha jól értem csak színtipus alapján vásároltatok? Volt más szempont? A stylisttal egyeztettek arról, hogy milyen alkalomra, munkakörhöz keresel ruhákat?
1 Likes
Igen, előre volt egy csomó kérdés, amit átbeszéltünk. Életmódomhoz, munkahelyemhez, stílusomhoz igazodó ruhákra összpontosítottunk. Alapból sokat biciklizem, ezért bicikli és egyszerre munkahely kompatibilis ruhákat kerestünk. Eleinte ezt nehéz volt kialakítani, de mára nagyjából van egy stílusom, hogy mit keresek. A vásárlás közben néha mutogattam képeket is, rendszeresen fotózom a szettjeimet, hogy utólag lássam, mit hogyan kombináltam, illetve tudjam magam kívülről látni, így rengeteg fotó van a telefonomon. Alapból csajosabb stílus vagyok, tehát nem kifejezetten sportos, de nem is kifejezetten nőies, kombinálom a kettőt a legjobb tudásom szerint úgy, hogy belevalónak, de mégis nőnek érezzem magam. Ez az új ruhákkal még jobban megy. 
Színtípus, alkat, magasság, stb., jól megnézett magának a stylist, és magyarázta is, hogy mi miért jó, hogy emeli ki az alakomat, mire kell figyelnem, milyen melltartót keressek, a nadrágnak hol van a térde, a felsőnek a mell vágása (tudjátok, oldalt az a varrás, nem tudom mi a neve), stb. De az is tetszett, hogy el tudott rugaszkodni a szabályoktól. Pl. egy pihe-puha kötött narancsos piros pulcsit is hazahoztam, ami nem az én színem, viszont tudta, hogy szeretem az élénk színeket, és úgy gondolta, belefér.
4 Likes
Hú, most nézem vissza, hogy micsoda kisregényt írtam. Remélem hasznos azért. Nyugodtan kérdezzetek, szívesen válaszolgatok mindenre, ha szívesen olvassátok.
4 Likes
Elismerésem, hogy végig tudtad csinálni! Én nagyon szeretek vásárolni, de azt hiszem, félidőben megutáltam volna az egészet, és végül semmit sem vettem volna (van nálam ilyen, hogy egyszerűen belefáradok).
1 Likes
Igen, megértem. Én nem szeretek vásárolni, és mindig utáltam üres kézzel távozni a boltokból. Illetve, nagyon is szeretek vásárolni, de az öltözködés mindig is kívül esett az érdeklődési körömön. Nem értek hozzá, ezért csak a bevált típusú és színű ruhákat keresem, így sosem árt, ha kicsit kimozdítanak a komfortzónámból.
Rám az volt jó hatással, amikor felfedeztem egy - azóta sajnos már megszűnt - magyar készítő üzletét. Addig gyakorlatilag úgy vásároltam, hogy ami méretben bőven rám jött, és kicsit is tetszett, azt megvettem. Sokszor 1 számmal nagyobbat is, mert mi van, ha hízok?
Szóval ebben az üzletben az eladók “verték a fejembe”, hogy nem kell mindig feketében járni (főleg, hogy utálom), mert nem attól leszek vékonyabb, de attól igen, hogy a saját méretemet hordom, nem 1-2 számmal nagyobbat. És nem kell mindent megvenni, csak azért mert rám jött (ez főleg turiban volt).
3 Likes
Na igen, ilyesmi nekem is volt, csak fordítva. Egy csomó ideig azért nem vettem ruhát, mert nem találtam a régi méretemben olyat, ami rám jött. Ezért a régebbieket hordtam, csak sokszor szűkek voltak. Viszont amikor elfogadtam, hogy ez van, nagyobb méretet kell vegyek, jöttek a kérdések, hogy fogytam-e… Nem, csak a saját méretemet vettem fel. De ez már jópár éve volt.
2 Likes
Jól értem, hogy egyetlen boltban voltatok és csak onnan vásároltál?
1 Likes
Igen, Hádában voltunk, 4 órán keresztül.
2 Likes
Inkább a halál minthogy 4 órán át ruhát próbáljak, minden elismerésem , hős vagy 
@dunaimano Hát, le a kalappal, én nem bírtam volna ki ezt. 
Legyen a ruhákban sok örömöd. 
Rendeltetek már az ecipo.hu oldalról? Csak ott találtam nekem való körömcipőt. Merjek rendelni?
Próbálással kb 3 óra ment el. Az utolsó fél órában a kérdéses darabokat beszéltük át. Kellett is, magamtól már nem tudtam gondolkodni.
1 Likes
Én már rendeltem magamnak és a gyereknek is. No-name vagy ismeretlen márkát még nem, de márkásabb darabokat már igen. Minden oké volt. A visszaküldés is simán ment, ha nem lett jó.
Ha kellene újra cipő, főleg a gyerkőcnek, akkor megint rendelnék innen. Márcsak azért is, mert plázában nem kapok rendes bőrből készül csukát. Jóformán csak műanyag sportcipő van. Ha találok bőrt az olyan áron van, hogy hullik a hajam tőle. Kicsi a választék ehhez képest.
Szóval szerintem nyugodtan rendelj innen.
1 Likes
Köszönöm szépen, akkor belevágok
1 Likes