Köszi a bókot 
Egyáltalán nem kaffog, se az ami bőrből van se ez az új gumi. 
A bőröket évek óta nyúzom, soha nem volt egyikkel se bajom, napi 8 órát hordom őket, nekem ez a munkapapucsom is.
Érdemes nézegetni az akciókat, van, hogy nagyon jó áron adnak 1-1 modellt, én Birkiből mindig a Madridot veszem.
Már úton is van 


Ha a gumisat vetted extra meglepi lesz, hogy olyan könnyű mint a pehely. Konkrétan nincs súlya
, nem érzem, hogy a lábamon van.
Remélem neked is beválik!
Tulajdonképpen majdnem gyerek méretek, XS és S méretű felsők, nadrágok. Igyekeztem olyanokat beletenni a zsákba, amire tényleg szükség lehet egy rászorulónak, mert egy csipke zara bodyra nem biztos, hogy szükség van egy anyaotthonban. Köszönöm a tippet, ősszel egyik ismerősünk gyűjtött ruhát egyik anyaotthonnak, akkor is adtunk egy nagy szatyornyit, de most nincs “gyűjtés”, majd októberben állítólag. Érdekes, hogy a legtöbb helyen az a válasz, hogy ruhára nincs szükség… de miért nincs? Azért, mert valaki szolíd körülmének között él, még lehet neki több ruhája… olyanok is, amit nem tud megvenni.
Megveregettem a vállam képzeletben, mert biza én ebben a nyári leértékelésben egyetlen egy ruhaneműt nem vásároltam magamnak (a lányom más kérdés, de abba már nem tudok beleszólni). Csak cipőket vettem, őszintén szólva arra sem volt annyira nagy szükség, bár a tűsarkúk helyett azért kellett néhány kényelmesebb.
Bementem a Reservedbe, bevittem 3-4 göncöt a fülkébe és mire végeztem, meggyőztem magam, hogy semmi szükségem a harmincadik blúzra vagy nemtomhanyadik pulcsira. Visszatettem.
Van egy Pepe Jeans farmerdzsekim. Akár hiszitek, akár nem, ezt kábé a 2000-es évek elején vettem az egykori Corvin, majd Skála áruházban. Szóval minimum 25 éves.
És még idén tavasszal is volt rajtam, imádom! Jól tartja magát… Van Gas farmerruhám és Levi’s 501-es farmergatyóm is, szintén nem mai gyerekek. 
Gyanítom, hogy aki rászoruló, annak nincs helye a ruháknak. Meg más lehet a prioritás. Enni adni a gyereknek, neki legyen ruhája, kifizetni a tartozást vagy rezsit. Nemtom … 
Igen, a régi Gas, Levi’s még közelített a valódi farmeranyaghoz. A mostaniakat inkább hagyjuk. A Gas farmerom talán négy évet bírt úgy, hogy olyan sokat nem is viseltem. Kiszakadt az egyik oldalán a belső combomon.
A Levis’s farmeromban nekidőltem egy fa asztalnak,egy szálka kihúzott belőle egy szálat… talán akkor volt rajtam először, max.másodszor. Szerencsére egy arany kezű varrónő vissza tudta benne húzni. Ha mondjuk nagyobb lendülettel válok meg a asztaltól, tuti kiszakadt volna.
De jó, szuper hogy ilyen józanul tudtál gondolkodni!
Én sajnos ezt most nem mondhatom el magamról. Nekem az a módszerem, hogy ha nem megyek boltba, tuti nem veszek semmit. Helyette készítettem magamnak több ruhát is… én nagyon élvezem a varrást és jelenleg az öltözködést is. Kevés nőiességet tudok kifejezni a régi módokon (=nem sminkelek), helyette sokkal inkább a ruhákon, ékszereken van a hangsúly.
És a gyerekeknek vásároltam fast fashionben idén is. Leárazásnál évente 1-2 alkalommal veszek nekik ruhát, amit utólag mindig megbánok. Sokat öröklünk, és a nagymamák is nagyon szeretnek ruhát vásárolni úgyhogy elhihetitek, viszonylag kevés szükségünk van rá.
Pont mondtam a múltkor a férjemnek, hogy annyira tisztelem benne, hogy mennyire józanul, érzelemmentesen tud dönteni. Ez főleg a nagy döntések esetén nagyon hasznos. Szeretném eltanulni tőle.
Egyedül a farmer cuccaimtól nem tudok megválni. Minden mást viszonylag könnyen kitessékelek a szekrényből, de a farmer szoknyák, gatyák, ruhák, dzsekik maradnak az idők végezetéig. Jut eszembe, még farmer ingek is lapulnak valahol. Azt mondjuk nem értem, hogy miért vannak eldugva, mert akár hordhatnám is őket. Van olyan Mustang shortom, amin még rajta van a papír címke. Tekintettel a koromra, hótziher, hogy már nem fogom felvenni soha, mégsem visz rá a lélek, hogy kitegyem. Egy ideig azért tartogattam, hátha a lányom elorozza örömmel, de tévedtem! Én meg szépen kiöregedtem belőle!
Először azt mondtam magamban, ez nem is drága egy Chanelhez képest. Aztán megláttam mi az 
Azt ha még töri is a sarkát …. 
Inkább nem írok semmit… cipőnek nem nevezném ezt az akármit-bármit, de a hülyeség már tényleg kezd határtalanná válni. 
Emily Párizsban szereplőin is jókat szórakozom (kivéve Sylvi): szerencsétlen Lili Collins néha úgy néz ki azokban a méregdrága hacukákban, mint egy bohóc.
Ebből sem lehet kiöregedni. Ha jól esik viseld bátran.
úgy kell neki.
Értelmezhetetlen.
De legalább annyira nem drága.
Nem tudom, hová fejlődik még az emberiség mentálisan, negatív irányba. Remélem, a mélypont már közel és hamarosan fellendülés kezdődik.
Bútor webshopban dolgozom. A héten felhívta a figyelmemet az egyik partnercég, hogy az ágyrácsukat ne használja a vevő matrac nélkül…
Imádom ezt a következetes újságírást. Egyik mondat vége: “…aminek lényegében csak talpa van”. Következő mondat eleje: “A talp nélküli cipő…”.

Főleg, hogy egyébként csak egy sarok az egész.
Kíváncsi lennék amúgy a színésznő gondolataira, amikor a stylist elővette, hogy ezt kéne felvenni. Végül is, reklámnak kiváló, eddig azt sem tudtam, hogy lesz ilyen film. Elég egy hülye “cipőt” felvenni, és kész a hírverés.
Egyetlen pozitívumot tudok mondani a “ cipővel” kapcsolatban. Nem magas a sarka 
Én emiatt vállaltam volna be, bár inkább sima mezítláb mentem volna, felhívni a figyelmet a dress code visszásságaira. Faszik mehetnek nadrágban, lapos cipőben és csá, a nők meg billegjenek 3-5 órát Louboutin stilettoban uszályos ruhában, mert black tie az alkalom.
De ez nettó hordhatatlan pazarló kukaszökevény cucc, semmi haszna, nem is szép.
Az ágyrácsos storyn hangosan felröhögtem.


