Ezt japán cosplayer lánykákon el is tudnám képzelni, fodros zoknival , magamon kevésbé, hogy ebben megyek a zöldségeshez.
És ezért elkérnek 99 eurót???
Sőt, van, aki meg is veszi? Hát, inkább nem írom le, hogy mit gondolok
Na, ezt körömszínt most elirigyeltem!
Az a tervem, hogy szelektálom a körömlakkjaimat és gardrób-kompatibilis kapszulakollekciót állítok fel a többit meg egyelőre elkülönítem (lehet, egy párat fel is teszek eladásra). Régóta izgatja a fantáziámat, hogy a ruháimnak megfelelő, csakis passzoló színekből nem kéne 10-12 db-nál több legyen, mégis vagy 50 színem van, amiből rengeteg hiába szép, de a fehér pólót leszámítva semmihez sem megy. Szóval közel a 40-hez nem ártana egy kissé gatyába rázni a körömszíneket…
Nektek mi a véleményetek? Mennyire szigorúan passzintjátok a ruhákhoz a manikűrt?
Semmilyen szinten. Ha passzol az a véletlen műve, nagyon ritkán festem ki a ruhámhoz a körmöm. Szerintem abszolút egyéni preferencia, ahogyan én kapszulagardróbbal se tudnék élni, más meg a papagáj világommal A fő, hogy te jól érezd magad
Ha megyek valahová, akkor igyekszem a ruhához illő lakkot használni. Viszont mivel nem járok napokig ugyanolyan színű ruhákban (bele is bolondulnék), ezért ezután nem foglalkozom vele.
Lássuk csak , vagy piros vagyok, vagy fekete vagy nude rózsaszín, ezek kb. mindenhez mennek.
Ősszel bejött a bordó de az ment az akkori szettjeimhez nyáron pedig szoktam fehér lenni az is passzol mindenhez.
Meg a lábamon nyáron sötétkék.
Úgy 10-15 éve volt már a szivárvány összes színe, ráadásul akkor volt először divat a hosszú hegyes köröm, naná, hogy olyan volt nekem.
Most már nem igénylem, valahogy úgy vagyok vele, hogy elég feltűnő jelenség vagyok nem súlyosbítom ezt még egy 6 centis , szikrázó csim- bum cirkusszal a kezemen.Pedig akkor de szerettem te jó ég.
Nagy köröm, nagy pilla, szolika, póthaj …
Rajtatok, másokon nekem nagyon tetszik a színes, a mintás, a kövek meg a minden is , én meg maradok uncsi.
Zavar ha nem illik a körmöm a szettemhez.
Egyáltalán nem passzítom a ruháimhoz a körmeim színét. Ha van olyan nap, amikor matchelnek, akkor örülünk, Vincent, ha nem, akkor is, mert szép színes a körmöm.
Bizonytalan vagyok a válaszban, de szerintem a körömlakkjaim színe passzol a ruháimhoz. Kék-fehér-bézs kapszulagardróbom van (némi bordóval és barnával megfűszerezve itt-ott), a lakkjaim a rózsaszín-bézs-arany-sellő () spektrumon mozognak, szerintem nincs disszonancia.
Régen nekem is volt mindenféle színű lakkom, aztán eladományoztam őket egy anyaotthonnak (egy csomó kozmetikummal és sminkkel karöltve) és azóta nagyon megválogatom, hogy mit veszek. Ha nem tudnám bármikor bármilyen szettemhez felkenni, akkor nem kell, köszönöm.
Hát ettől a németországi különféle szélességű dologtól most azért elgondolkoztam. Lehet, szedem a sátorfám és költözök. De komolyan, miért nincs ez itthon???
Én csak azt sajnálom, hogy bekényszerítenek minket olyan cipőkbe, amik persze csinosak meg dekoratívak, csak nagyon nem tesznek jót a lábnak hosszú távon. Én ezt pont a lábam előnytelen adottságai miatt megúsztam, és talán idős koromra sem lesz teljesen tropa a lábam, de hány nő teszi tönkre magát csak az esztétika kedvéért…? Hozzáteszem, mindenki azt visel, ami jól esik neki, eszem ágában sincs beleszólni, legalább mi nők ne írjuk elő egymásnak, hogy mit viseljünk. Csak szerintem az egészségesebb cipők is tudnak szépek lenni, vagy legalábbis aranyosak.
És 100%, hogy ha keskeny lábbal születek, akkor egész életemben csinos, divatos, csecse cipőket hordtam volna én is, szóval nem prédikálok tovább.
Részemről mindig is természetes és kényelmes volt a magassarkú. Valószínűleg azért, mert táncoltam és magas sarkakon éltem, ez vált a megszokottá. Fel sem merült, hogy laposat hordjak és hát nyilván keskenyebb volt a mostanihoz képest a lábfejem is, még úgy is, hogy akkor sem volt keskeny
Nem szoktam ettől függetlenül beleszólni, ki-mit visel, mert egyéni. Ugyanakkor nem árt, ha rendelkezik mindenki egy adag önkritikával. Még mindig nem támogatom - a magam esetében sem - a vizuális környezetszennyezést
Egyetértek, ami a “vizuális környezetszennyezést” illeti, az önkritika valóban hiánycikk mostanság. Én egyrészt úgy vagyok vele, hogy úgysem tudom megváltoztatni a másik embert, másrészt nem csodálkozok semmin, hisz a csapból is az folyik, hogy úgy vagy tökéletes ahogy vagy.
Különösebben nem foglalkoztat. Mivel egyébként sem vagyok túldíszítős típus ebben sem és kapszulagardróbom is van, így kb mindenhez is passzol bármi. Alapvetően a nude rózsaszín, a rózsaszínes, pinkes, esetleg francia vonalon mozgok. Időnként befigyel valami piros, de ritkán. @Luiselotte -val hasonló körmeink szoktak lenni.
Az esetek nagy részében legalább valamilyen mértékben összepasszol - ha más nem, a rúzsommal. Igyekszem figyelni erre, engem tud zavarni, ha a körömlakkom más színekben virít. Nagy energiát azért nem fektetek bele… Erősen rózsaszín domináns a ruhatáram, szürke - fekete - fehér alapdarabokkal kombinálva. A körömlakkjaim 50%-a rózsaszín, így nincs nehéz dolgom. Amikor meg mégis inkább egy sárgát kenek fel, olyankor veszem elő a nem rózsaszín ruháimat.
Az a gond ezzel, hogy - véleményem szerint - az, hogy ki, mit tart “vizuális környezetszennyezésnek” az eléggé szubjektív. Nem az öltözködési etikettről, hogy ne menj tréningruhában az operába, vagy az íratlan szabályokról (mint pl. hogy a leggings nem nadrág) beszélek. De olvastam már olyat is, hogy ha valakin 20 kiló plusz van, akkor az csak bő lebernyegekben járhat, mert “nem vagyok kíváncsi az alakjára”. Mást az zavar, ha fiatal lányok miniszoknyában vannak, megint más szerint x. éves kor fölött tilos a babarózsaszín, a rövid ujj, ha csíkos pólóhoz a kockás nadrág volt tiszta, stb. Carolina Herrera valószínűleg vizuális környezetszennyezésnek érzi, ha 30 feletti nők farmernadrágban járnak.
Lehet, hogy én meglátok valakit, és vizuális környezetszennyezésnek látom az öltözékét, miközben ő pont ugyanígy gondolja rólam.
Szerintem az a jó abban, hogy most élünk, hogy kevés kivételtől eltekintve, nem szabja meg senki azt, hogy mit vegyek fel, ha elindulok otthonról.
Természetesen véleménye lehet bárkinek.
De ahogy a bibliában írják: “Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”
Ezt, hogy mit tartok “vizuális környezetszennyezésnek” már kibeszéltük itt a fórumon vagy ebben a topikban vagy a másik off-topikban, ezért is hivatkoztam rá
Úgy emlékszem, körülbelül ugyanazok a dolgok verik ki a nagy többségnél a biztosítékot és abban maradtunk akkor is, hogy egy egészséges önkritika sosem árt
Tuti nagyon önző vagyok , de én ennyit nem foglalkozom másokkal, hogy elemezzem a ruhája hosszát, meg hogy áll a lábujja
Őszintén, kit érdekel?
Amikor valami szép anyagot vagy táskát látok azt tudom díjazni és egy pillanatra felvidít a “ people of walmart” típusú styleokkal meg nem foglalkozom, ha neki jó akkor nekem is.
Van, hogy látom neten mások külsejének hosszas negatív elemzését, nem vezet sehova az egész, mert akinek szánják az már három napja továbbsétált a bikinijében/ búvárruhájában/ farmerjában a naplementében.
A mai kor szépségideáljától nagyon messze vagyok, de annyira szeretek öltözködni és nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, ami tetszik azt felveszem.
Én vagyok a vizuális környezetszennyezés. Ha engem nem láttok, akkor nincs mitől félni.
Biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz. Azért, mert létezik 200 ember a 8 milliárdból, aki a jelenlegi szépségtrendeknek megfelel, nem azt jelenti, hogy a többieknek zacskóval a fején, sűrű elnézések közepette kellene élni - főleg olyan tulajdonságok miatt, amelyekről nem tehetnek.
Rendkívül káros, mérgező hozzáállás így szemlélni az életet.
Úgy imádtam New Yorkban (egy éve voltunk), hogy mindenki úgy nézett ki, ahogy akart, úgy öltözött, vagy éppen úgy hagyta ki az öltözéke egy részét, ahogy neki tetszett. Senkit nem láttam, hogy bámulja a másikat, vagy beszólna neki, hogy hogy néz ki. Pedig volt vizuális környezetszennyezés bőven! Egyszerűen csak senkit nem érdekel, a másik hogyan érzi jól magát.
Ugyanezt imádtam Londonban is. Mondjuk én itthon se nagyon zavartatom magam.