@anon21269124 Christina Hendricks tényleg észbontóan jól néz ki a sorozatban, bár szerintem az ő alakja pont olyan, minta amit megrajzoltak/festettek, annyira szép vonalai vannak, persze a rafinált ruháknak is köszönhetően. Nálunk nem volt soha senki vékony, de az öltözködés segítségével nagyon jól tudtak kinézni. Kár valóban, hogy nincs már kultúrája a szabónak, varrónőnek, bár értem, hogy változott a világ, sok minden más most, mások a prioritások. Az a kevés szabóság sem nyűgözött le eddig ami még üzemel. Van a belvárosban egy elég nagy forgalmú ruhajavító, akikhez kétszer mentem eddig kabátujjat rövidíteni, mindkét alkalommal elrontották: egyszer a mandzsettát az ujja aljára varrták fel (nem is értem), második alkalommal talán 1-2 centit vettek le, és amikor felpróbáltam, a kabát ujja még mindig az ujjaimon túl ért. Mondanom sem kell, nem megyek hozzájuk még egyszer.
@zsazsi1 Pont ezt néztem én is: Apunak van jópár képe ami még a háború előtt készült a Csepel Művekben az inas éveiben, és hát na. Jól néztek ki azok a férfiak, pedig egyszerű kétkezi munkások voltak. 
(Apum már nem él, 1922-ben született, és 61 éves volt amikor én születtem. Csak ha valakinek furcsa lenne amit leírtam. 
)
@Luiselotte és @kokapu Szerintem van közös pontunk, ahol egyetértünk. Amit írtál arról, hogy nincs semmi kőbe vésve, hatalmas a választék, és szabadabban öltözködhetünk, ez szerintem is szuper, én sem adnám semmi pénzért és nem vágyom vissza az említett korokba. Szeretem a mai kor szabadságát, és szerintem engem is nagyon frusztrált volna a régebbi idők merevsége. Igazából nem arról van szó, hogy öltözzön mindenki egyféle módon, nem ezt szeretném sem én, sem a hozzám hasonló véleményű hozzászólók szerintem. Nem akarom senkinek sem megmondani, hogy mit vegyen fel és mit ne. Tiszteletben tartom mindenkinek a jogát, hogy azt hordjon amit akar, és jó ez így.
Én még mindig csak a józan észt hiányolom egy picit az emberekből, amibe beletartozik amit Zsazsi is írt, éspedig, hogy nem sok értelme van olyan dolgokat hordani, amik teljesen előnytelenek. Valamint ahogy a közösségi médában sem teregetjük ki az életünket ha van egy kis eszünk, úgy a való életben sem kéne mindent megmutatni magunkból. De lelke rajta, én teljesen biztos, hogy nem ez alapján fogom megítélni, hiszen millió és egy oka lehet, hogy miért ezt vette fel, azon túl, hogy ehhez volt kedve (anyagi okok, élethelyzet, hozzá nem értés, stb…) Megvan a saját véleményem a dolgokról, tudom, hogy mi tetszik és mi nem, de ettől még mindenki azt vesz fel amit akar. Isten ments, hogy visszajöjjenek az idők, amikor kilógtál a sorból egy kicsit eltérőbb öltözék miatt. Volt részem gyerek- és tinikoromban elég bántásban és kiközösítésben az öltözködésem miatt ahhoz, hogy soha ne akarjak senkit ezért bántani vagy megítélni. (Igaz, én azért kaptam, mert nem voltunk jó anyagi helyzetben és nem engedhettük meg azokat a dolgokat, amiket az osztálytársaim nagy része, nem pedig az extrém ruházatom miatt. Bár ki tudja, lehet, nekik extrém voltam a turis cuccaimmal…)
Nem a ruha teszi az embert, hanem a tettei, a viselkedése, ez mindig is igaz lesz.
Én most leginkább csak lelkesedek a századfordulós divat iránt, de én sem úgy öltözöm, mert kicsit nehéz lenne kiviteleznem, és mástól sem ezt a stílust kérem számon.
Nem azért mert nem tetszik, éppen ellenkezőleg, hanem mert nem bírja a lábam.)
és nemcsak az öltözködés, divat terén, de ahogy többen is írtátok: igen, voltak romantikus dolgok vagy olyasmik amiket most visszanézve oly szépnek látunk, de amellett minden korban bőven volt marhaság is, voltak rossz elméletek, hibás nézetek, mindig voltak akik szépen éltek másokkal és ugyanúgy voltak rossz kapcsolatok is. És valóban, több korszakban a kedves dolgok az előkelőbb rétegeknek adattak meg csak, ahova én sem tartozom.
