Tőlem követ nem, csak teljes egyetértést kapsz. 
Manapság dívik az a szemlélet, hogy mindenkinek mindent szabad, ezzel viszont mélyen nem értek egyet.
A világ úgy működik ahogy, és bár igaz, hogy sokkal jobban is működhetne, és igen, mindig az áldozattal érzek együtt, de azért ne legyünk már komplett hülyék és ne kínáljuk fel a beteg lelkű embereknek magunkat tálcán. Igen, beteg, igen, rossz és bűntetendő amit csinál, igen, el kéne zárni, és a legtöbb esetben szerencsére börtönbe is kerül az ilyen, de attól még egy csomó hasonló szaladgál az utcán (mert mindig van utánpótlás), és talán nekem is oda kéne figyelnem kicsit, hogy ne essek áldozatul nekik.
Meg aztán van olyan (vagy régebben legalábbis volt), hogy közízlés, és én például tényleg nem szívesen nézem egy másik nő fenekét vagy mellét az utcán. Nem fogom aktívan bámulni értelemszerűen, de valóban, ha előttem áll a mozgólépcsőn, akkor nehéz ezt kivitelezni, és idegesít… (Az önfeledtem csókolózó párokról és nem kapaszkodó alvajárókról már nem is beszélve, de ez már egy másik téma…)
A kifittyenő szeméremajkas rövidnadrágoknál akaratlanul is eszembe jut, hogy de nem szeretnék utána leülni bárhová is a kánikulában
Mondom ezt úgy, hogy rám egyébként nem jellemző a nagyon konzervatív öltözködés, kb egész nyáron viszonylag rövid (fenék alá nem sokkal érő) rövidnadrágban létezem a combomon egy tetovált combfixszel 


Szabadnak képzeli magát, pedig csak szánalmas.


Pont elgondolkoztam ezen is, hogy régen a “nem rajzolt alkatú/alakú” nők is milyen csinosan és “dögösen” tudtak úgy öltözni, hogy voltaképpen nem lógott ki semmi és mégis mindenkinek kocsányon lógtak a szemei
…Férfiak FÉRFI és nők NŐI ruhákban…
Nekem is kedvencem annak a korszaknak a divatja. A régi (főleg háború előtti) filmeken meg még a munkások is elegánsabbak voltak, mint ma az “elit”…pantalló, ing, mellény, zakó, még ha viseltes is. És érdekes módon senki nem vetkőzött trikóra-gatyára pedig akkor is volt nyár 