Megkönnyeztelek Téged is!
Mindketten hálásak lehettek, hogy vagytok egymásnak!
Nálam egyfolytában tart az őrület, főleg hogy a párom is odavan ezekért a zenékért. Engem a gyermekkoromra emlékeztet, a 60-70-80-90-es évek zenéje, ezért elég nosztalgikus őket hallgatnom, hogy bár nem éltem még abban a korban, de a szüleim mást se hallgattak gyerekkoromban :). Szerintem óriási a minőségi különbség az akkori és a mostani zenék közt, számomra sokkal nagyobb élményt nyújt a retro zene :D, meg szerintem volt egy bizonyos egyediségük, szóltak valamiről a dalszövegek stb :).
Én szombaton megyek Paloznakra, Rick Astley koncertre!
De imádom Rick Astleyt
Fiatalon nem igazán szerettem, de most már igen Sokakkal ellentétben ő nem bolondult meg, hanem megmaradt normálisnak.
Illetve a bakancslistámon szerepel még egy A-ha koncert. Szeretném őket még látni ebben az életben!
Én 95%-ban zenei mindenevő vagyok, egyedül a metál az, amit nem szeretek. De egyébként Abbától Wagnerig jöhet minden. Én szeretem a mostani zenét is. Persze a 90-es években voltam fiatal, szóval azokról jó emlékek jutnak eszembe (ráadásul én nagy diszkóba járó voltam, volt időszak, amikor heti kétszer is voltunk a csajokkal)
Tavaly volt olyan hetem, hogy csütörtökön Philippe Jaroussky és Baráth Emőke koncerten voltam a Mupában, pénteken Vad Fruttik volt a Budapest parkban, hogy aztán szombaton a Marton Éva énekverseny következzen a Zeneakadémián.
@anon27689852, Rick Astley miatt irigy vagyok, gimiben a lányok fele szerelmes volt bele (nekem ebből a szempontból Jason Donovan jobban bejött ).
Azta, micsoda romantikus sztori!
Mike Oldfield egy zseni!
A másodikkal is van romantikus sztorim, azt majd egy másik topikban mesélem el
Falco-t is nagyon szerettem, a Jenny az egyik kedvencem tőle. Kár, hogy olyan fiatalon lett vége a zenei pályafutásának.
Én is mindenevő vagyok a zene terén. Egy ideje leginkább a jazz áll hozzám a legközelebb. De szeretem a soul-t a funky-t és a swinget is. Illetve ezek keverékét. A metált én is kihagyom.
A 90-es évek nekem teljesen kiestek a zene, a filmek, illetve minden terén, mert én akkor neveltem gyereket. Talán csak rajzfilmek terén vagyok ott képben.
Szétolvadós romantikus történet. Filmbe illő.
Én is szeretem a mostani zenéket is
Marton Éva . Konziba jártam, egyszer hozzánk is ellátogatott kurzust tartani. Nagyon örültem hogy nekem nem kellett előtte énekelnem. Mindenkit olyan szinten megalázott, lekiabált stb. A saját tanítványa valami Szilvia nagyon robot szerű volt, de szépen énekelt. Nem értek egyet a tanításával, Laki Krisztinát jobban szeretem, emberségesebb és csodás embereket tanít és kurzusokat tart! Persze nagy művész a Marton Éva, és jól tanít, de a módszereivel nem értek egyet.
Egyébként én is imádom a komoly zenét, musicalt, Ákos zenéjét (szerintem az egy külön műfaj :D), magyar-külföldi ,pop" zenét egyaránt, akkor a mostani buli zenéket is nagyon szeretem, jazzt stb stb még a rappet is szeretem, ázsiaiak zenéjét. Mindenevő vagyok én is
De a metált én se szeretem
Én hegedültem 6 évig, zenekarban is játszottam. És a metált is szeretem.
Róla én is hallottam pár dolgot utána a taxiban.
Ákost régen nagyon szerettem, minden budapesti koncertjén ott volt a helyünk, ma már sajnos egyre kevésbé. A régi számait máig szoktam hallgatni, az újakat nem annyira. Nem tudom, valahogy számomra túlságosan precíz, patikamérlegen kimért lett. Persze nagyon igényes, meg hát ő sem lett fiatalabb, valahol érthető. De én még voltam 2004-ben a Kisstadionban azon a koncerten, ahol rekedtre kiabáltam/énekeltem/sikítoztam magam, ahol az eső ellenére is óriási buli volt, és bár rengeteg koncerten (Ákos koncerten is, meg világsztárokén is) voltam azóta, az mai napig hatalmas élmény, az egyik legjobb koncert az életemben.
Magyarok között másik ilyen örökre szóló élmény a Fábián Juli & Zoohacker közös koncertje a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarával volt a Müpában. Emlékszem, majdnem nem tudtam elmenni, de aztán végül mégis sikerült, és szinte tátott szájjal ültem végig a koncertet, mert valami fantasztikus zenei élmény volt. Aztán következő évben el akartam menni a nyári Budapest Parkos koncertjükre, de azt már lemondta a betegsége miatt, és aztán már soha többé nem állt újra a mikrofon mögé. Nagyon szerettem őt, a zenéjét, a hangját, a halála hatalmas vesztesége a magyar zenei életnek.
Ez volt az a koncert, még így, felvételről is óriási élmény:
Ó igen a Fábián Juli, csodálatos és egyedi hangú énekesnő volt . Aki még nagyon emlékezetes számomra az a Republic énekese, szomorú dolog hogy ilyen fiatalkorban, szólította magához őket Isten :/.
Mindenesetre maradandót alkottak :).
minden elismerésem a tiéd
Én is tanultam hegedülni, de anyukám elvesztése után “megszakadt a karrierem”.
Fábián Julit nekem is volt szerencsém élőben hallani, igaz, hogy nem a Müpában (hatalmas élmény lehetett!)… mégis hálás vagyok, hogy hallhattam Őt akkor először, és sajnos utoljára is.
Igen, azok vagyunk.