Nekem anyukám idén 81 éves lenne, sajnos két és fél éve elment. Késői gyerek vagyok.
Inkább a fiatalabb nővérem (aki 10 évvel idősebb) volt előttem smink és arcápolás terén, neki volt Mystic rúzsa, Milla duó, meg mindenféle ilyesmi. Viszont sajnos ő hosszú évtizedek óta dohányzik, és ez nagyon meglátszik a bőrén. A másik nővérem nála 4 évvel idősebb, és kevesebb ránca van, igaz, más az alkatuk is.
2 Likes
Nagyon sajnálom. 
Én ebbe egyelőre bele se akarok gondolni.
De azért az nagyon jó Neked, hogy ott vannak a nővéreid!
3 Likes
Amúgy ez érdekes, van akinél tényleg összefügg az alkattal a ráncosság. Van, aki duci és a zsír szinte kitölti a helyet az arcbőr alatt. Ugyanígy néhány sovány nő szinte összeaszik csúnya szóval élve idős korára. Arra értetted az alkati kérdést, hogy a ráncosabb nővéred soványabb?
3 Likes
Igen, pontosan. Világ életében sovány volt, sosincs rajta felesleg, ebbe amúgy gondolom a dohányzás is belesegít. Pl. én ha ideges vagyok eszem, ő cigizik…
Amúgy szerintem nekem is lennének már ráncaim, ha vékony lennék.
2 Likes
30 felett úgy gondolom, ennyi jár.
A mardosó kétely 17 felett egészségtelen.
2 Likes
Az enyém festette a haját, de évi 1-2 alkalomtól eltekintve magának, otthon. Krémet ritkán használt, néha rákapott egy-két darabra, aztán elfeledkezett róla. 14 éves korától városban élt, de nagyon rögzültek benne a falusi, otthonról hozott dolgok (sajnos).
3 Likes
Abszolút! Én két ilyen hölgyet is ismerek, kb. 18-as testtömeg index-szel közel 50 évesen, és sajnos mind a kettő olyan, mint az Éjkirály pedig csak az egyik dohányzik. Bizonyos kor fölött kell egy pár kiló plusz és lefogyni sem szabad 
meg a jó zsíros bőr
2 Likes
Tetszik, ahogy anyukákról meséltek! Milyen más generáció és az ő szüleik még inkább!
3 Likes
Annyira tetszik, amiket mesélsz, szinte megelevenedik előttem anyukád :). Egyébként az én anyukám is pont ilyen inkább könyvet kér, mint ruhát, ékszereket, neki sincs ránca és csak most kezdett arckrémezni :).
2 Likes
Nekem ez, hogy nem kell semmi, minek ez vagy az, a nagyanyám mentalitása. Anya mindig hordta neki az ételt, örült, hogy ő már tud miből költeni (a nagyszüleimmel ellentétben), de nagyanyám nem örült a gyümölcsöknek, édességnek, mindig csak az volt a válasz, hogy nepocsékoldapénzt!! Nagyanyám 4 osztályt végzett, falun élt, hivatalosan háztartásbeli volt, de fiatalabb korában földeken is dolgozott. Ő nem olvasott, a nagyapám igen (neki érettségije volt). A másik nagyapám analfabéta volt.
5 Likes
Az anyukáitokról ill. a gyerek- és fiatalkori szokásaitokról olvasva nekem egy gombóc nő a torkomban és összeszorul a gyomrom is: 14 évesen vesztettem el az akkor 48 éves anyukámat 
.
Ennek ellenére pontosan emlékszem bizonyos szokásaira, … az akkori időkhöz képest (faluban laktunk, de viszonylag közel volt egy kisváros, szâmunkra ez volt a “világ köldöke”) ő nagyon igényes volt és adott magára (is): a varoska kicsi de igazi drogeriajaban vette az akkor nagyon “menő” (es nem olcsó) méhpempős arckrémjét, aminek nagyon finom illata is volt, imádta a rúzst, mindig ugyanazt a márkát ès fukszia ròzsaszinüt vett, amit egyben enyhe pirositònak is használt az ujjbegyevel az orcáira, a finom illatos púdere is drogériabeli volt, … a drogeriai vásárlás egy valódi “családi program” volt, ui. apukám vitt minket eleinte az oldalkocsis motorunkkal (ên ültem az oldalkocsiban 
), majd a wartburgunkkal, … ugyanez a verzió a városi fodrászhoz járáskor (de csak a daureltataskor) és eközben apukám türelmesen várt ránk akár órákig is a kocsiban. Ja, a fodrászhoz vieni kellett a citromot, mert annak a levét csepegtettek a már becsvart hajra, amitől keményebbek lettek a hajszálak es igy tartósabb a frizura.
Én 14 évesen még babákkal (is) játszó kislány voltam, … anyukám korai halála után kettesben éltünk (imádott) apukámmal, aki a fiatal kora ellenére nem nősült meg újra (mert én “nem akartam/nem engedtem” 
), …sajnos őt is elvesztettem 64 évesen 
.
Ilyen gyerekkor után az én 14-18 éves korszakomból szinte minden kimaradt (igy utólag végiggondolva azt a peródust, akkor talán nem is éltem, hanem csak “túléltem” a nagytöbbség számára egyik legszebb életkort) amikről ti olyan vidáman meséltek, egyetlen örömforrásom a kivaló gimis előmenetelem volt … aminek jutalmául apukam minden nyáron elvitt nyaralni valahova külföldre.
Talán egy kozmetikumomra emlekszem vissza: a közeli városi nagy Centrum Áruházában (
) 18 èvesen megvett Max Factor kőpúderre, ami akkoriban igazi luxuscikknek számitott.
11 Likes
Milyen élénken megmaradt neked! Szinte látom magam előtt, ahogyan kislányként csodálattal nézted anyukádat! 
Erről jut eszembe, bár nem a témába vág, ma a nagyobbik fiam, miközben sminkeltem, azt mondta (11 éves): nem értem, hogy a nők miért festik magukra azt a sok kemikáliát! Te miért sminkelsz, anya?
És tulajdonképpen abban a pillanatban értettem meg, mert először azt akartam mondani, hogy szebb legyek. De éppen akkor satírozgattam a szemem, és határoztam el, hogy kell még oda az a pici pink pötty. Végül a kérdésre kérdéssel válaszoltam: Te miért szeretsz legózni?
Kicsit elgondolkodott, majd azt mondta: mert jó játék, és sokféle dolgot lehet belőle összerakni, jó szórakozás.
És akkor mondtam neki, hogy látod, én is ezért szeretek sminkelni. Mert szeretem, ahogyan a színek összevegyülnek a szememen, szeretek velük kísérletezni, nekem ez ugyanolyan szórakoztató, mint a legóból házat építeni.
Azt hiszem, megértette. 
9 Likes
Ma érzem igazán, hogy mennyire megérte ezt a topicot megnyitnom 
, meghatnak a történeteitek :). Csodálatos ez a fórum! :). Minden tekintetben, annyit lehet tanulni sminkelésről, mindenről :). Jó titeket is megismerni :). Mintha mindenki számíthatna mindenkire :). És mindenki számítana itt, valamint kicsit mintha éreznék máris egy kis összetartozást 
.
6 Likes
Jaj de szuper olvasni a történeteiteket. Köszi @Szandika hogy elindítottad ezt a topikot, nagyon jó.
Édesanyám a mai napig nem sminkel, de volt egyetlenegy Constance Carrol quattrója, amit mindig suttyomban használtam, és sikerült is pannolnom egy ezüst színt.
Körömlakkmániám egy gyöngyházfényű sárga (
) Jollie France lakkal kezdődött.
13 évesen vettem az első sminkcuccot magamnak: egy essence mono szemhéjpúdert. Persze szörnyű minőségű, hordhatatlan világoskék árnyalat volt. De ott valami bekattant Utána mindig az akciós kosárkákat lestem a Rossmannban, és kb. ez volt az egyetlen dolog, amire a zsebpénzemet költöttem.
5 Likes
Anyukám már 40 elmúlt, amikor felfedezte magának a szépségápolást és ha nem is kapta el nagyon a gépszíj, stabil helye van az életében. Hajat magának szinte soha nem mos, csak fodrász készíti a frizuráját (rövid, Lady Diana fazon). Kozmetikushoz régebben hetente járt masszíroztatni (nagyon látványos volt!), mostanában havi egy szeánszt tartanak, masszírozás, szemöldök-szempilla festés és órákon át tartó beszélgetés (ilyenkor csak ketten vannak, már inkább barátok). Úgy 10 éve felfedezte az épített körmöket, azóta az van neki, klasszik francia, mandula formával. A krémekre kicsit tovább tartott rávennem, de úgy 10-12 éve mindig keni az arcát. És nem fogjátok elhinni, mi hozza neki a legnagyobb eredményeket: a Vichy krémek. Saját szememmel látom én is, olyan szépen fel tudja tölteni a pofiját a Vichy, hogy csak nézek. Illatozni is szeret, szigorúan csak én veszek neki parfümöt, már hagyomány. Télen és nyáron lepem meg valamivel, ki tudok ugrani a bőrömből, amikor valami olyannal sikerül meglepnem, amitől felcsillan a szeme. Mindig szép, finom illatokat viszek, ismerem az ízlését, és az utolsó cseppig mindet szívesen el is használja, de mindig olyan izgalommal és gonddal választok neki illatot, ahogy magamnak például sosem. A meleg, gyümölcsös illatok a kedvencei, illetve a puhább virágosak. Szerencsém van, nagyon fiatalok a szüleim, épphogy nagykorúak voltak, amikor megszülettem. Néhány éve azonban diganosztizáltak Anyánál azt, amit leírni is képtelen vagyok. Azóta minden megváltozott, a rettegés egyszerűen a mindennapok része lett. Műtét, terápia, gyógyszerek és 4 év telt el azóta. Nem tudok úgy ránézni, hogy ne a félelem motoszkálna hátul a gondolataimban. Volt az az előtti élet és az az utáni élet. Akkor felnőttem, de nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan sokáig lehettem gyerek lélekben. Nekem ő egyben a legjobb barátnőm is, annak ellenére, hogy ez nem volt mindig így, nem is tudom, hogy kamaszként hogy bírt elviselni, én is alig bírtam magam elviselni. Egy utálatos kis dög voltam (de legalább jó tanuló és jó sportoló). Utána én nem értettem őt, mert nem értett engem, persze az élet őt igazolta. Aztán találkoztak az egyeneseink, amikor már majdnem 30 voltam és azóta ő a legjobb barátnőm. Soha nem hittem volna és szerintem ő sem. Élvezzük. Pont ma rendeltem neki egy krémet, mert tetszett neki. A csillagokat az égről lehoznám neki.
18 Likes
Számomra ez a legérdekesebb és legértékesebb topik a fórumon. 
Köszi mindenkinek a szívhezszóló történeteket.
8 Likes
Köszi, hogy elindítottad ezt a topikot és a kedves szavaidat, nagyon cuki vagy.
Gondolom, láttátok a szülinapos KM-videót, ahol wishes egyetértett az egyik kérdezővel: már kevésbé bensőséges, barátnős az oldal, mint a kezdetekkor. Na, a fórum határozottan barátnős, mert még fiatal és kevesen vagyunk, ha 2550-en lennénk, nem lenne ilyen meghitt. Remélem, később is meg tudjuk ezt a hangulatot őrizni.
9 Likes
Emlékszem, anyának volt egy kis szatyra, amit a szekrényében tartott, abban volt pár sminkcucc, amit nagy ritkán elővett. Nem sminkelte magát, szóval inkább ne gondoljunk bele a szavatossági időbe. Volt egy paletta, ovális alakú, gyöngyházfényű barna külsővel, benne mindenféle színnel. Sose használtam, csak imádtam nézegetni, mint valami kincset.
A bőrápolás-sminkelés mindig érdekelt, csak hirtelen fellángolásokban tört elő, aztán sikerélmény híján újra hamvába is holt, nem volt akkora választék, mint ma. S-he, Miss Sporty szemhéjpúderem volt pár darab, volt egy ezüstszürke mono, világosabb ezüst glitterekkel, azt imádtam. A L’Oreal és társai drága volt. Azóta se bírok a 2 fiatalkori drogériás forrásomra nézni, szó szerint elkap a kedvetlenség.
Az egyetemen fekete Essence szemceruzát használtam, szigorúan a vízvonal külső részén. Petsze mindig elfolyt a búsba. A szájfényeket imádtuk, mert könnyű volt használni és fénylett. Mást nem használtam, jajj. Most van 2 szájfényem, de ritkán használom őket, es a fekete szemceruzát is.
Emlékszem még egy világos, metálrózsaszín szemceruzára és hogy csalódott voltam, amiért nem látszik.
Aztán ezek is ott porosodtak a polcon. Már a 20-as éveim végén jártam, amikor tartósan beköszöntött az őrület az All You Need Red Essence rúzzsal.
6 Likes
Én annyira hangulatba jöttem, hogy két napja még a Spotify-on is a 90-es évek zenéit hallgatom.
Most éppen George Michael Freedomja megy, te jó ég, mekkora szám ez, számomra még mindig, legszívesebben itt énekelném teli torokkal a buszon, hogy Freeeeedoommm! 
Előtte Cher volt, neki tizensok éve még a budapesti koncertjén is voltam.
4 Likes