Kérdezhetek? Ahol jártál, az magánorvos? Úgy értem, ha fizetsz érte is ez megy?
Azt hittem, hogy van egy elképzelésed, és azt megpróbálja kideríteni, hogy helytáll-e vagy kizárni, ha mégsem. Nem egyből elutasítás…
3 Likes
Csak magánorvoshoz járok Pestre, legalábbis ha endokrinológusról van szó. Cegléden esély sincs bejutni. Az elején, még pár éve akartam, szeptemberben kértem időpontot és márciusra adtak. Ha jól tudom most szünetel is a rendelés… 
Mondjuk nem “rendes” magánorvos, tehát nem vizsgálatonként fizetek, hanem biztosított vagyok és évi X összegért az ellátások 90%-áért nem kell pluszban fizetni.
3 Likes
Én is így gondolom, hogy nem baromság, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ez a bajom és megpróbálok segíteni rajta. 
Munkámból kifolyólag nagyon nehéz nem stresszelni, de megpróbálom kerülni a rázós helyzeteket és megpróbálom nem annyira a szívemen viselni a melót. Az a baj, ha én valamit csinálok, akkor azt jól akarom csinálni, és ez sem segít a dolgon. Nyugtatót nem írt fel a doki, mondta azt csak végső esetben próbáljuk meg. Jelenleg Sedacur Forte-t szedek, ha nem bírok aludni vagy ha érzem, hogy kezd elönteni az ideg meg a stressz. Plusz esténként megpróbálok kicsit meditálni, úgy érzem, mintha kicsit használna. Aztán meglátjuk mi lesz. Sajnos nem olyan egyszerű így, mintha csak be kéne kapni két szem bogyót…
7 Likes
A munkából eredő stressz egy ördögi kör, egyfolytában azon töröm a fejem, hogyan lehetne lecsökkenteni… múlt éjszaka azt álmodtam, hogy január 4-e délután 2 óra van, és amit aznap kellett volna megcsinálnom, még hozzá se kezdtem. Nagyon örültem, hogy csak álom volt.
Nekem a mozgás és a sorozatnézés képes arra, hogy kicsit kirántson a fejemből és abból az őrületből, amibe belepörgetem magam.
Ugyanitt tippeket szívesen fogadok, ill. szívesen meghallgatom, hogy más is ugyanilyen őrült-e (remélem, nem).
9 Likes
Remélem hamarosan jobban leszel. 
A meditáció/jóga és gyógynövényes segítség nagyon jó út 
ügyesen csinálod!
3 Likes
Én is ugyanilyen őrült vagyok, ne aggódj.
A mozgás nekem néha segítség, legalábbis a pulzusom hosszútávú csökkentésére jó. Sajnos én olyan bolond vagyok, hogyha a munkában valami nem úgy megy, akkor ahelyett, hogy a mozgással oldanám a stresszt, nem tudok odafigyelni a mozgásra, mert közben csak a hülye munkán jár az eszem, aztán mérges leszek magamra, hogy még erre a hülye mozgásra sem bírok odafigyelni és még rosszabb lesz. 
6 Likes
Jaj, de ismerős! 
Nem licitálásból mondom, de annyira hülye vagyok, hogy ha sok a munka, nem eszem, alig iszom és fel se állok a gép elől… öhm, 21 nap szabadságom volt december elején és csak az utolsó 2 hétben összeszedtem 12-13 óra túlórát. Önszorgalomból. Amikor a kolléganőm 2 hétig beteg volt, akkor legalább ugyanennyit, de szerintem többet.
3 Likes
A nem eszem/nem iszom sajnos nálam is jellemző. Meg a nem pisilek. Mikor végre felállok pár percre akkor veszem észre, hogy huh, el kell szaladnom a mosdóba
Én a szabadságokat mindig kiveszem szépen, ez az egy, amikor tudok relaxálni valamelyest. Sajnos akkor sem tudom teljesen elengedni a munkát, idegesít, hogy vajon mi történik, mikor nem vagyok. Szerencsére a cégünknél rájöttek, hogy sok ilyen idióta dolgozik ott, mint én, ezért havonta egy péntek mindenkinek szabadnap (a normál szabadságon felül). Ha ez nem lenne, biztos totál begolyóztam volna már.
5 Likes
Jaj nagyon ismerős nekem is, főleg a home office óta. Előtte még legalább csapatostul eljártunk ebédelni, délután aztán volt egy kávékör a konyhában… Decemberben úgy ettem-ittam itthon, mint egy egyetemista - amit épp találtam. A szaloncukor elfogyott karácsonyig pl, vehettem újat. Egy idő után a férjem feltette magasra, ahol csak nagy harcok árán érhetem el, így legalább eszembe jutott, hogy valami mást kéne enni ebédidőben két szem szénhidrátbomba helyett.
6 Likes
Ez az, nekem is a home office tette be a kaput. Mármint tök jó, hogy nem kell korán kelni, meg 2x1,5 órát ingázni naponta, ezt szeretem, meg a szabadságot is, de azt, hogy nem tudok magamnak megálljt parancsolni és letenni a munkát mondjuk 5kor, az nagyon nem jó. Egyszerűen összefolyik a munka a magánélettel. Eddig legalább felszálltam a vonatra, még átgondoltam mi volt a munkahelyen, aztán itthon jobban voltam, nem érdekelt már annyira az egész, lezártam az aznapi dolgokat. Most nincs átmenet, nincs vonat, nekem kéne eldöntenem, hogy kész, vége a melónak, de sokszor nem megy.
3 Likes
Nagyon igazat adok neked. A gyerek teljesen átértékeli az életet, és szerintem ösztön szinten is megálljt parancsol, hogy nem dolgozd\stresszeld betegre magad.
Én 2 éve októberben mentem vissza, de azóta is törekszem rá, hogy leteszem a munkát, ha vége a munkaidőnek. A ho-ban ez persze nehezebb, ez tény, de ha én nem veszem észre magam, akkor van aki emlékeztet arra, hogy: Aanyaaaa, kapcsold ki a géped! 
7 Likes
Projekt koordinátorként dolgozom, ha minden jól megy márciusban már projektmenedzser leszek.
A legrosszabb, hogy az eszemmel felfogom, hogy nem ezt kéne csinálnom, de mégsem megy. Most azért nagyon próbálkozom és remélem sikerülni fog kicsit visszavenni a hajtásból. 
4 Likes
Nagyon igazad van, tényleg nem lenne szabad hagyni, hogy a munka a magánéletünkre és az egészségünkre törjön. Sajnos szemrángásban is volt részem idén nekem is. Korábban azért szerettem a munkahelyemen dolgozni, mert nem volt stresszes, és viszonylag laza volt. Októberben kezdődött valami olyan átalakulás, ami miatt tudom, hogy az elmúlt időszak folytatódik a jövőben is. Sajnos megkaptam párszor, hogy munkamániás vagyok, amivel nem tudtam egyetérteni, de azért lehet benne valami. Nem szoktam újévi fogadalmat tenni, de most fogok, mégpedig hogy rendesen étkezzek, sőt megtervezzem az étkezéseimet a következő évben. Ez az első lépés most nekem.
4 Likes
Mi úgy szoktuk a kolléganőmmel (szintén ilyen mániákus), hogy amikor az egyikünk indul pisilni, szó szerint kézen fogva kivezeti a másikat és addig mondogatjuk, hogy “XY, ebéééd!”, amíg a másik nem indul meg a hűtő felé.
Fú, ez is nagyon ismerős. 1-2 nap még oké, de ennél hosszabb szabi után megkergülök, hogy úristen, csináltam valami szörnyűséget és első nap majd rám szakad az ég.
Legutóbb azzal viccelődött a főni, amikor erővel elküldött szabira, hogy meglesz nélkülem 2 napig a cég.
Másnap ő volt az első, aki rám írt, hogy “Bocsánat a zavarásért, de…”, aztán írt-hívott sorban a 3 kolléganőm.
4 Likes
Az a baj, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy elhatározom, mától nem érdekel, nem stresszelek a munkán és időben hazaindulok. Tudom, hogy magamnak ártok ezzel, de emberek megélhetésével “játszom”, és sajnos a hatóságok se könnyítik meg a dolgunkat. Július elsejével nagy változás indult meg és ez azóta is tart, hihetetlenül megnövekedett adminisztrációval. Minden oldalról meg vagyok kötve és az ügyfélnek (aki megbízik bennem) fáj, ha hibázom - és minden hiba azonnal látszik.
Nem tudom, ki találta ki azt a baromságot, hogy a könyvelés unalmas, de szívesen megrugdosnám egy vasalt talpú bakanccsal.
4 Likes
Együtt érzek Veletek, Csajok! Ezt érzem én is, ha netán lenne szabad napom, hogy nem tudom fejben letenni a melót és várom, hogy mikor hívnak fel valami ökörséggel (többnyire azzal hívnak). és oda jutok, hogy egyszerűbb lenne bent lennem, mert csak kínlódva oldom meg a benti elérések nélkül itthon a feladatot. Hasonlóan jártam én is, hogy sokáig nyugis volt a munkám, aztán egyszer csak robbant egy bomba, minden átalakult és azóta (kb. július) megveszek az elintézendő mennyiségtől vagy a bolond munkatársaktól és az ezzel járó stresszmennyiségtől.
7 Likes
Na, hát ezért sem hagynám ott a munkahelyem. 21 év alatt soha nem volt olyan, hogy idegesen, stresszelve menjek be dolgozni.
Szabadság alatt csak a legvégső esetben hívjuk fel a kollégát (engem sem hívnak), és mióta home office-ban vagyok a főnököm talán 5-ször hivott fel telefonon, akkor is kínosan ügyelve arra, hogy munkaidőben hívjon (volt, amikor mondta, hogy előző nap későn jutott eszébe felhívni).
Sőt, most a home office-ban természetesnek veszi, hogy napközben esetleg más dolgunk van, és csak az a lényeg, hogy a munka el legyen végezve. 
Mondjuk az idei év várakozáson felül jól is sikerült.
De tudom, hogy milyen az, a régi (első) munkahelyemet a végén már nagyon utáltam…
5 Likes
Ahogy ígértem, hozom a képet is a 2021-es project panemhez. A célom mindegyik termék esetén az, hogy valamikor az év során teljesen elfogyjanak 
7 Likes
Én sem hagynám itt a munkahelyem a stressz ellenére. Szeretem nagyon amit csinálok egyébként és a főnökség sem várja el ezt az őrültséget, amit csinálok. Csak én vagyok ilyen hülye Szerencsére ők nagyon rugalmasak és ők is a “munka legyen elvégezve” mentalitás hívei, amit nagyra értékelek, mert én is tudok így ügyet intézni napközben ha kell, anélkül, hogy még azon is stresszelnem kéne, hogy mit mond a főnök. Szóval én ezt a rugalmasságot olyan nagyra tartom, hogy nem mennék el. Plusz ebben a szakmában mindenki stresszes, szerintem nincs olyan projektmenedzser, aki kisimult.
6 Likes