Hát amíg színes, addig valóban szép. De miután lehullottak a levelek, minden szürke, reggel köd van (ha pechem, akkor még esik is), és még sötét, amikor felkelek, néha károg egy varjú, brrr…
Köszi, pedig szoktam nézelődni Fragrantica-n még online “polcaim” is vannak, de ennek valahogy még nem néztem utána
A november már nem annyira szép valóban. Akkor már inkább az első havazást várom, hogy megint megszépüljön a táj.
Valahol olvastam azt a megfogalmazást, hogy ősszel a természet haldoklik, utalva ezzel a levélhullásra. De én úgy fogom fel hogy nem haldoklik, hanem frissülésre, újjászületésre készül. Nekem valahogy mindig az ősz jelentette az “újrakezdést”, gondolom a sulis új tanévek miatt. Most felnőttkoromra is megmaradt bennem ez érzés, a levegőtlen nyár után újra lélegzethez jutok végre, a gyerek eggyel felsőbb osztályba megy, stb. Ilyenkor rendezgetem minden évben át a lakást, a ruhatáramat. Teljesen felfrissülök amikor reggel megérzem az első csípősebb időt, este pedig a jellegzetes füstös illatot. Tényleg olyan üdítő
Aztán lehet bekuckózni, teát szürcsölgetni, forró fürdőt venni.
Sajnos havazásban nem sok részünk van mostanság. De én imádom a november misztikus hangulatát is, lehet várni az adventi vásárok nyitását
(Nem hiába novemberi lány vagyok, na )
Igen, a november már a várakozásról szól, készülünk a karácsonyra.
Igeeen És feltankolok az őszi Yankee candle illatokkal, idén már megvettem 4 őszies tart-ot, alig várom, hogy meggyújthassam majd a kis viaszmelegítőt alattuk
Mondjuk régen én is szerettem az őszt. Az esti bekuckózásokat, társasjátékozásokat.
Most csak azt jelenti, hogy újra minden reggel háromnegyed hatkor kell kelnem, szülői értekezleteken kell hallgatnom a sok buzgó, vagy épp értetlen anyukát, könyveket fedni, szeptember első két hetében összeszedni azokat a tanszereket, amik mégiscsak kellenek, bár a kiadott listán nem volt rajta. Hogy heti rendszerességgel új postairon kell, mert bármilyen drágát veszek is, gyakorlatilag elhegyezem, mert annyira törik a hegye. Októberben lenáthásodnak, akkor találjam ki, hogy most vigyem-e el a gyerekorvoshoz, vagy inkább ne, mert nem lenne jó, ha hiányoznának az iskolából?
Aztán egy idő után reggel már sötétben kell kellnem, és akkor is sötét van, amikor hazamegyek. Az üzletek már november 2-án kipakolják a karácsonyi cuccokat, és már november végére elegem van a jingle bellstől, pedig egyébként imádom a karácsonyt.
A sminkben valóban jobb időszak, viszont kénytelen vagyok hajat szárítani (nekem nem szárad meg reggelig sem), míg nyáron egyszerűen csak hagyom megszáradni.
Ráadásul pár éve egy csomót esett az eső, akkor még oviba jártak a fiúk, minden reggel megáztunk…
Na, hát ez az én véleményem az őszről…
De legalább végre lehet hangversenyekre, színházba menni…
Az iskolai nyűgök ismerősek Már ami a “valamit folyton pótolni kell” részt illeti, az nálunk is napi program. Bár én elszöszölök vele általában, ha a gyerkőc nem este 9-kor szól hogy anyaaa holnapra kell 3 gyufásdoboz meg új mérőszalag.
Az osztályközösség nagyrészét viszont szeretem nálunk, suli után sokszor vagyunk együtt, nyáron mindenki szétszóródik. Kialakult egy kis közösség az osztályon belül akikkel jó a kapcsolat és akik aktívak mind barátkozás, mind osztályt érintő kérdésekben, ez jó nagyon. Ez persze szerencse is, de rengeteget dob a hangulaton.
2019. augusztus, KIK…
Meg hát ugye e között:
és e között elég nagy a különbség hangulatilag:
A KIK mindig ilyen furi, februárban kint van a húsvéti dekor, júliusban a Halloween, augusztus végén meg veheted a mikulásokat Engem nem zavar, megmosolyogtató inkább. Jót röhögök rajta minden évben.
Nekem mind2 szép, csak máshogyan. A második olyan titokzatos, bár lehet csak a horror rajongó énem miatt. Én a nyári kánikulát sokkal rosszabbul viselem.
Hát, nálunk elég meredek sztorik vannak a szülőkkel (semmi személyes, csak néha “fülem-farkam ketté áll”). Bár a kicsi osztálya ebből a szempontból elég jó, a nagynál viszont… Volt olyan, hogy elmondott valamit az osztályfőnök, majd anyuka 5 perc múlva rákérdezett, mert előtte pofázott. Vagy amikor mondja az osztályfőnök, hogy a heti egy néptánc kötelező, mert egy testnevelés órát váltanak ki vele. Majd 10 perc múlva anyuka megkérdezi, hogy muszáj-e menni az ő kisfiának néptáncra, mert Ödönke utálja. A harmadik, aki még egyetlen havi osztálypénzt sem fizetett be, de fel van háborodva, hogy minek kell papírt gyűjteni? Vagy apuka, akinek mindenre vissza kell kérdeznie, mert attól érzi fontosnak magát…
Ááá, hagyjuk. Persze itt is vannak normális szülők, akikkel jóban is vagyok, de a fentiek a hangosabbak…
Nekem mindkettő tetszik. Persze egy pálmafás, szikrázóan kék tengerpart is jöhet
Ilyenek mindenhol vannak, hajmeresztő tényleg, néha én is ámulok Minden szülői közösségben vannak akik “kevésbé fogékonyak meghallani a dolgokat” - azt hiszem ez így polkorrekt De munkahelyen is, legalábbis minden munkahelyi csoportomban volt olyan, aki kicsit lassabban értette meg a lényeget, meg olyan is aki szimplán letojta.
Na jó az nekem is
Jaaaj, osztálypénz: az milyen amikor szülő háborog, hogy miért nem veszünk xy dolgot szerencsétlen gyerekeknek a kiránduláson, “hát nem igaz hogy nem telik belőle” felkiáltással. És akkor ártatlanul megjegyzed neki hogy bár május van de ő konkrétan még egy fillért sem adott bele szeptember óta… Felbecsülhetetlen
Szerencsére a munkahelyemre egy rossz szavam nem lehet. Igaz, kevesen is vagyunk, de itt mindenki normális, senki sem dohányzik, senki sem iszik, jókat beszélgetünk, nincs áskálódás, beleértve a tulajdonost is. Igaz, több mint 1 órát utazok ide és haza is, de megéri, mert ritka az ilyen. Biztos ezért vagyok itt már 20 éve (lesz októberben).