Fúúú, nálam a HP óriási kedvenc. Kamaszkoromban olvastam őket, letehetetlen volt. Aztán egyetemista koromban lebetegedtem, lázzal és tüszős mandulával az ágyat nyomva elkezdtem hallgatni hangoskönyvben. Azóta rendszeresn előveszem, és gyakorlatilag egyenlő lett nálam a fehér zajjal. Igazából szinte mindig segít kizökkenteni a rosszkedvből/feszültségből.
Szerintem a Harry Potter könyvekből egyébként nem lehet kiöregedni, mert elkepesztő, hogy mennyire sokrétűen futnak benne a cselekményszálak, és bőven van benne örökérvényű igazság/mondanivaló.
Pl ez az én egyik kedvencem: “Ne szánd a holtakat Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek.”
A filmekről meg csak annyit, hogy én Harry magyarhangja miatt nem szeretem nézni őket (nagyon H-san/lihegve beszél), ha meg nagyon nézném, akkor inkább franciául keresek rá.
Hát, arról nem tehetnek, hogy szegény Rupert Grint nem nőtt meg időközben. 
(Állítólag Taylor Lautnert is majdnem kitették az Alkonyat szériából, mert nem lett az a tagbaszakadt srác, mint a könyv szerint. ).
Hmm, nem várom el egy filmtől, hogy ugyanolyan legyen, mint a könyv. Mondjuk az első 2 részt hiba volt Chris Columbusnak adni, mert így nagyon gyerekfilm lett, számomra a 3. rész, amit Cuaron rendezett lett a legjobb hangulatában.
De azért egy ilyen varázsvilágot (főleg 20 éve), ennyi történéssel, nagyon nehéz lett volna megteremteni.
Másik nagy kedvencem AC, kb. az összes könyvét olvastam, még olyat is, ami itthon nem jelent meg, hanem Romániában adták ki magyarul.
Ezek az új filmek nézhetetlenek. A Gyilkosság az Orient expresszent megnéztem, de a Halál a Nílusonra egyszerűen nem tudtam rávenni magam, még ha elvonatkoztatok a könyvtől, akkor is 
.
Meg egyébként is, Poirot = David Suchet, Miss Marple = Joan Hickson.
És ennyi. Pont. 
Én most olvasom másodjára a Gyűrűk urát. A filmeket 100x láttam, imádom. Örülök, hogy előbb filmként találkoztam vele, mert anélkül a könyv kicsit nehezen emészthető lenne.
A színészgárda 5* plusz itt kimondottan büszke vagyok az amúgy is méltán híres magyar szinkronra is. Ahogy olvasom, a fejemben az adott színész hangjával hallom. Sajnos egyre többen mennek el, Selmeczi Roland, Bács Ferenc, Haás Vander Péter, Makay Sándor, Lippai László…
Hosszú ideje akkor volt először, hogy tátott szájjal néztem filmet, amikor kijött A gyűrűk ura 
a könyveket nem olvastam, hajlamom sincs rá 
cserébe a férjem a haját tépte a filmen (ő olvasta a könyveket )
Nekem is a 3. film tetszett a legjobban. Még mindig ez a leg- a 8 filmből. Mondjuk nehezen vettem rá magam a filmek megnézésére.
Ahogy Buklika, én is sokáig vigaszként használtam a HP sztorikat. Vagy 25x elolvastam a legtöbb részt, a többit csak 12x 
És már közel sem voltam kislány. Felnőtt fejjel estem neki a könyveknek, amikor folyton a kisebb húgom kezében láttam mondván, hogy mi a fene olyan jó egy mesében.
Így van, Poirot csakis és kizárólag David Suchet!
Nekem megvan a Suchettől a Poirot és én , tele kulisszatitkokkal , nagyon szeretem. 
Én is olvastam, nekem is nagyon tetszett 
Kölcsön kaptam egy szomszédtól.
Én nem is értem, hogy Kenneth Branagh hogy képzelte ezt? Olyan szinten ripacs volt a Gyilkosság az Orient expressz filmben, hogy még nézni is fájdalmas volt.
Úgy ültem le a film elé, hogy fel voltam készülve a legrosszabbra , nos azt stabilan hozta is, hiába csődített össze nagy neveket.
A Halál a Nílusont már nem néztem meg.
Maradok Suchetnél és a könyveknél.
Jut eszembe Maigret felügyelőt is nagyon szeretem, könyvben is, meg sorozatban is.
Eléggé utáltam benne, pedig amúgy bírom más szerepekben.
Nekem néhány filmjében egy picit sok, persze nem mindegyikben. Viszont láttam a Téli regében színházban (az Uránia moziban szokott lenni angol színházi előadás), és abban csodálatos volt.
AC-t én is szeretem, leginkább olvasni, meg még David Suchet-tel a Poirot filmeket. De ez a fajta modernizálás szerintem is kiakasztó, màr az Öt kismalac-ban is meleg lett az egyik szereplő, meg pl a Holttest a könyvtárszobában, amiben Geraldine McEwan volt Miss Marple, abban is leszbikus szerelem lett az indíték 
A legújabb feldolgozásokat nem néztem meg, nem is fogom.
Nekem nagyon száraz ez a könyv, de egyébként érdekes volt olvasni, hogy a leghíresebb és szerintem a legjobb Poirot hogyan készült a szerepre és az élete emellett milyen volt hadd ne mondjam, hogy a zene zseniális
Én is azt szerettem amikor próbálta a karaktert, a járást, testtartást gyakorolta .
Sokszor hangsúlyozza, hogy atletikus a termete , találtam régebbi képeket, tényleg nem volt pingvinke mint a Poirotban 
Fel se ismerem a bajusz nelkül:grin:
Ezt a filmet a Netflix valamiért ahorror kategóriába sorolja, nem értem, hogy miért. Én néha felröhögtem rajta,bár azért elég döbbenetes úgy összességében.
Ma egész nap ezt dúdolom és nagyon jó a kedvem tőle.
Programajánló: ma voltunk a Magyar Nemzeti Galéria Art deco Budapest kiállításán. Akit érdekel, augusztus 28-ig lehet megnézni, nekem nagyon tetszett.
Egy kis témába vágó ízelítő:
Púderes dobozkák
