Off topic: Kultúra: könyvklub, filmek, zenék és minden más

@Buklika: pont tegnap néztem meg a Netflixen a Meggyőző érvek-et, megfelel a kritériumnak, hiába szakítottak, igazából annyira szeretik egymást, hogy 8 évvel később mégis összejönnek. Csak azért mertem így elspoilerezni, mert egy Jane Austin adaptáció esetében már az első percben borítékolható a cselekmény, kétlem, hogy bárki meglepődött ezen a fordulaton :smiley:
Nekem nagyon tetszett ez a film, szerintem tök jól modernizálták, hiába szidta el mindennek a kritika. Egyedül a retrospektív történelemhamisításon húzom fel mindig a szemöldököm, ami most már koncepciózusan folyik a Netflixen… döbbenet ez a párhuzamos történelmi világ, a sok szép fekete/sárga/mindenféle rasszú emberrel, akiket beemelnek a nyugati elitbe… Így nyilván fogyaszthatóbb a kosztümös film egy mai fiatalnak, de ez nettó történelemhamisítás, nekem nagyon kétes irány.

Másik: A Gucci ház az HBO max-on, az is tök jó volt! Itt ugyan nincsenek nagy egymásra találások, épp ellenkezőleg…

6 Likes

Nem éppen könnyű, amit ajánlok, de azt hiszem, sajnos van aktualitása

BLOGÁSZAT, napi blogjava: RÁADÁS FILMAJÁNLÓ: ALBA HARCA (SPANYOL FILMSOROZAT / NETFLIX) /18+/ (blogaszat.hu)

1 Likes

Én is láttam, meg fogom venni könyvben, mert a film nagyon nem tetszett. Nekem túl tutyimutyi, negédes volt. Remélem a könyv jobb lesz. Pont ma láttam az Értelem és érzelem című filmet, Emma Thompson, Kate Winslet, Hugh Grant, Alan Rickman :heart: szereplésével 100x jobb volt mint a Netflixes Meggyőző érvek.
Ez a pár éve elkezdődött túltolt PC nekem sem tetszik, egyszerűen nem értem, mire jó ez, hogy olyan embereket helyeznek térben- időben a cselekménybe akik egyszerűen nem lehettek ott.
Olvastam egy jó kritikát mesehősökkel kapcsolatban, ahol az összegzés az volt, hogy a régi karaktereket nem kellene piszkálni, de alkossanak új sztorikat akár lila színű emberekkel is :slight_smile: ezt osztom.

5 Likes

De szeretem :smiling_face_with_three_hearts: Alan Rickman milyen fiatal :smiling_face_with_three_hearts::heart_eyes:

2 Likes

Hatalmas kedvenc ez a film. Ráadásul édesapám is nagyon szerette :smiling_face_with_three_hearts: (igazából inkább nők szeretik, nem tudom neki mi volt benne vonzó :grin:)

2 Likes

Egyetértek, ha valami ma már nem PC, akkor fel kéne tenni a könyvtárban a polcra, nem meghamisítani.
James Bond is ilyen, ki vagyok attól, hogy lassan már transzember kéne legyen, de persze még attól is félnek, hogy ne adj’ Isten beválasszanak egy kevert származású pasit, ehelyett a mellékszereplők lesznek egyre “izgalmasabbak”.
James Bond egy régi vágású, totálisan hímsoviniszta, ráadásul vaskosan rasszista karakter. Meg kéne szüntetni és írni helyette valami újat. Mondom ezt úgy, hogy imádom a sorozatot, főleg a korai részeket, megszakadok a röhögéstől ezeken a nőgyalázó és rasszista közhelyeken, amiket percenként elejt, de ez ma már nagyon no go :see_no_evil: nyugdíjazni kéne szegényt.

4 Likes

Elnézést a tudtalanságomért,de mit jelent ebben a kontextusban a PC? Gondolom, nem Paula’s Choice? :rofl:

1 Likes

Politikai korrektség.Bemásoltam egy cikket az Oscar díjra vonatkozó új szabályzásról, szerintem többek között ennek a hatása amiről fentebb írtam, a bökkenő csak az, hogy a művészetet nem lehet kidekázni, egy festőnek sem mondják azt, hogy a vásznad 5%- a ilyen legyen 25 meg amolyan, dalszövegírók sem írnak úgy szöveget, hogy minden dalban legyen 2-3 kötelező sor.
A kezdeményezés egyébként szerintem nagyon jó, csak a kivitelezésen lehetne finomítani.
“Az Oscar-díjakról döntő Amerikai Filmakadémia (AMPAS) átalakítja az Oscarra nevezhető filmekre vonatkozó szabályait annak érdekében, hogy a sokszínűség követelményei érvényesüljenek a nevezhető filmekben. Az Academy Aperture 2025 nevű kezdeményezés értelmében ahhoz, hogy a legjobb filmnek járó Oscarra egyáltalán nevezhető legyen egy film, legalább egy főszerepben vagy fontos mellékszerepben valamely alulreprezentált etnikumból származó, azaz ázsiai, latino, fekete, indián, közel-keleti vagy óceániai színésznek kell szerepelnie, illetve ugyanezen szabálynak kell érvényesülniük a gyártás és a marketing fontos pozícióiban is.

Emellett az is a kikötések között szerepel, hogy legalább a kisebb szerepek 30%-ára női, szexuális vagy etnikai kisebbségekhez tartozó, esetleg valamilyen fogyatékkal élő színészeket válasszanak, vagy ugyanezen arány érvényesüljön a gyártó stábban, a marketing és a forgalmazói csapatra nézve is, hogy legyen olyan történetszál, amely valamely alulreprezentált csoportról szól, illetve hogy a produkció fenntartson fizetett gyakornoki programot is. A fenti szabályoknak nem kell mind érvényesülniük, de legalább a felét hozni kell ezeknek ahhoz, hogy az adott film legjobbfilmes Oscarra esélyessé válhasson. Az új szabályokat fokozatosan vezetik be, de 2024-re már teljes érvényt szereznek nekik.

Mivel a stúdiók saját maguktól nem igazán adaptálták a diverzitás elveit, az Akadémia ezekkel a szabályokkal igyekszik tenni azért, hogy ezek az értékek érvényt kapjanak. Az új szabályoktól érdemi változást vár a szervezet, melyet számtalan támadás ért a múltban a sokszínűség hiánya, a főleg fehér és férfi alkotókat előnyben részesítő díjazási gyakorlata miatt – és abban is biztosak lehetünk, hogy a mostani szabályok miatt is legalább ugyanannyi támadás fog még érni. Holott hasonló szabályok már érvényben vannak számos egyéb filmszakmai szervezetnél, így például a BAFTA-díjak kiosztásakor is figyelembe vesznek diverzitási szempontokat. A szabályok mögötti gondolat egyébként egyszerű: a cél az, hogy a filmekben látható történetek és emberek jobban hasonlítsanak a nézők világára, környezetére, magyarán kis túlzással ne csak fehér, ciszheteró férfi emberekről szóljanak a filmek.

A soron következő, 93. Oscar-gálát még nem érintik ezek a szabályok, ám hagyományosnak így sem lesz nevezhető a szezon a koronavírus miatti leállások, mozistop és általános iparági káosz miatt, a díjátadó szokatlanul későn, a szokásos februári-márciusi dátum helyett előreláthatólag április 25-én lesz. Az azt követő két gálán viszont már elkezdik bevezetni az új szabályzatot, mely teljes érvényben csak a 96., 2024-es gálán lesz majd. Egyelőre mindez csak a legjobb film kategória nevezettjeire vonatkozik majd, a többi kategóriára nem.“

Köszönöm szépen :+1:

1 Likes

De jó, apudnak is tetszett :smiling_face_with_three_hearts: én megnéztem , épp most lett vége

1 Likes

Szerintem ez nem történelemhamisítás per se a legtöbb esetben, hiszen maguk a sztorik sem valós történetek. Legfeljebb alternatív feldolgozás :sweat_smile: egy dokuban vagy életrajzi filmben egyetértenék, engem is zavarna ez a fajta színvakság

Hát, ok, hogy a Jókai regényekbe se írták oda, hogy bármelyik nemesi család fehér, mégis mindenki meglepődne, ha indián szereplőkkel raknának tele egy adaptációt… Köztudomású tény, hogy nem így volt. Pontosabban ma még köztudomású, de ha elkezdjük átrajzolni a valóságot - alias meghamisítjuk a történelmet - a fiataloknak már nem is lesz ez olyan egyértelmű.
Sokkal jobban bejön nekem ez a vonal a fantasy filmek esetében, ott egyértelmű, hogy fikció az egész.

7 Likes

Engem ez a Bridgerton-sorozatmánia b@sz most fel… :face_with_symbols_over_mouth: :face_with_symbols_over_mouth: :face_with_symbols_over_mouth: az összes könyvet olvastam, zseniálisak, rajongó vagyok :heart_eyes: Gondoltam, megnézem a sorozatot is. Egészen az ötödik percig jutottam…
Értem, hogy filmes szabadság meg minden, de na. Daphne egy full lázadó típus, mondhatni a korra nem jellemző feminista. Ehhez képest valami ártatlan szüzikének tüntették fel, holott kanyarban sincs. Ott vesztettem el végleg a türelmemet, amikor rasztahajú afro pasik kongadobbal kísérve jönnek tiszteletüket tenni abban a viktoriánus kori Angliában… :roll_eyes: ahol ha nem megfelelő hosszúságú kesztyűt húztál egy bálra, vagy ne adj’ isten nem az öröklött birtokaidból volt a vagyonod, hanem kereskedelemből, akkor páriának számítottál.

@random ok, nem valós sztorik, kitalációk. De akkor ne adjuk ugyanazt a nevet, mint az alapműnek, hanem keressünk más címet, mert az viszont a történet torzítása szerintem, ha mondjuk egy feketehajú, kékszemú, sápatagbőrű girhes pasiból egy kigyúrt, 190 magas szőke svédet csinálsz.

A másik, hogy meg lehet kövezni, de alapvetően a homosapiens sapiens még mindig sztereotípiákban gondolkodik, akár akarjuk akár nem. Teljesen más tulajdonságokat fog társítani egy alacsony, vékony, sápadt férfihoz, mint egy nagydarab, kigyúrt svédhez. És itt érkeztünk el ahhoz, hogy így viszont a történet teljes kontextusában változik meg.

Pont a fent említettek miatt jutottam el addig az évek során, hogyha valamit elolvastam könyvként, kizárt hogy filmen megnézzem és vica versa. Azt meg sem említem, hogy a Harry Potteren pl őrjöngtem, dugig volt hibával már az első rész is. A többit pont emiatt nem is láttam.

5 Likes

Boldog békeidők : amikor Az utolsó mohikánnal csak annyi volt a bajom, hogy kimaradt belőle David Gamut énekmester akit a könyvben nagyon szerettem :upside_down_face:
Ahhhh szerelmes voltam Csingadzsgukba :slight_smile:

3 Likes

Oké, totál megértelek, de nem osztozom ebben a nézetben.

A HP-filmszéria

valóban meg lett csonkítva az alapműhöz képest, mai szemmel nézve már az első könyvből is legalább kétszer olyan hosszú mozgóképidőt is ki lehetett volna hozni. De 1 könyv - 1 film alapon kezdték el. Én azon csodálkozom hogy csak az utolsó könyvet szedték szét két filmre, és nem már a Tűz Serlegétől kezdve.

a Bridgerton-könyvek

eleve a 21. században készültek, maga a történetvezetés is modern - hogy mást ne említsek, tele van erotikával. Nem egy klasszikus, mint pl. a Büszkeség és balítélet (aminek ihletéséből ugye volt két “korhű” film, meg az egész Bridget Jones jelenség).

Ehhez hozzáfűzve, a Meggyőző érveket még nem láttam, de a trailer után lehet nem is fogom, ott egyetértek veled. Azt kár volt ilyen módon modernizálni.

1 Likes

Teljesen igazad van. A HP filmek nagyon tetszettek, addìg, amìg kezembe nem vettem a könyvet. Valami fantasztikus volt. Utána a film pedig olyan szinten kiábràndìtó. Ott történt meg velem, hogy annyira belemélyedtem , hogy elment a buszom , én meg se hall se lát funkcióban bùjtam a könyvet. :rofl: Csak amikor gàzt adva kikanyarodott a megállòból addigra visszatértem a valóságba és integettem neki. Ugyanùgy más könyvek is. A vajáknál is teljesen megváltoztattak karaktereket vagy a kinézetüket. Elhatároztam igy előbb a Film utána a könyv.

3 Likes

Én előbb a HP könyveket olvastam (amikor a 2. könyv megjelent Magyarországon, szóval a filmek még talán tervben sem voltak), és mai napig imádom, csodálatosan van megírva, és a fordítás is parádés.
Aztán a filmek…
Én azokat is szeretem. Két dolog miatt: először is, mert a felnőtt szereplők zseniálisak. Bár szinte mindenkit jóval idősebb színész játszott, de annyira jól, hogy ezt egyáltalán nem éreztem soha problémának (Piton pl. Harry Roxfortba kerülésekor csak 30 éves, Alan Rickman pedig 54 éves volt az első rész forgatásakor, nála jobb Pitont mégsem tudnék elképzelni).
Másodszor pedig, hogy sikerült megmaradniuk egy nagyon angolos hangulatnál, ami jórészt Rowlingnak köszönhető, hiszen kikötötte, hogy csak angol színészek szerepelhetnek.
Nekem inkább a gyerek szereplőkkel voltak problémáim. Ron és az ikrek nagyon rendben voltak, sőt néha olyan érzés volt, mint Rowling egyenesen Rupert Grintről mintázta volt Ront. :slightly_smiling_face: Emma Watson végül is nem volt rossz, Daniel Radcliffe viszont azóta sem nyerte el a szívemet Harryként (azóta más filmben viszont tetszett).
De a filmek szeretetéhez azt hiszem, tényleg kell, hogy különálló alkotásként kezeljük őket.

A Legendás állatok filmeket meg inkább hagyjuk… :confused:

4 Likes

Sajnos, nem értek veled egyet :slight_smile: HP 1. rész kapcsán: a Dursley-kből pont azt az angol kispolgáriságot nem sikerült kihozni, mint amit kellett volna és amilyen finoman, de a megszokott angol sznobizmussal Rowling megírta. Helyette egy közönségesen lealacsonyító, már-már stand up comedy jellegű alakítást sikerült kipréselni azokból a színészekből, akik amúgy ettől többre képesek. Rupert Grint: hát hagyjuk :smiley: A regényekben a helyzetkomikum nagy részét az adja, hogy Ron egy hórihorgas, girhes, szeplős, csetlő-botló, mindenkinek megfelelni akaró, a bátyáit felülmúlni és kényszeresen teljesíteni vágyó személy, mondjuk ki lúzer karakter és jóval, de jóval magasabb Harrynél. A filmen…pffff :smiley:
Hermione vörös, bogos haját, és előreálló lapátfogát sehol nem leltem :smiley: Az okoskodó, idegesítő, könyvmolyos, tudálékos karaktert pedig szegény kiscsaj olyan mértékben nem tudta hozni, hogy teljesen ripacskodó lett, kb ugyanúgy mint a Dursley-k.
Ezer és egy ilyen dolgot tudnék mondani, úgy mint az eltűnő lépcsők hiányát a könyvből, vagy a Kövér Dáma kissé szarkasztikus stílusa sehol, szegény Neville-m is egy merő katasztrófa…Alan Rickman olyan mértékben túlmodoroskodta a karaktert - függetlenül attól, hogy minden más alakításáért fullosan odavagyok -, hogy sírni tudtam volna.
Harry Potter…ezzel a Radcliff gyerekkel, akit csak azért vettek fel, mert apu volt a film executive producere… na befejeztem :smiley: Függetlenül attól, hogy valóban, különállónak kellene kezelni, de ha a könyv karaktereit vesszük alapnak egy filmhez és a sztorit filmesítjük meg, akkor ne változassuk meg fullban a karaktereket vagy ne mondjuk, hogy ez a könyv sztorija vagy azonosak a szereplők, ahogyan fentebb is írtam. Könyveket tudnék megtölteni, hogy mekkora fos lett a film és akkor csak 1 részt láttam :smiley:

1 Likes

HP-ket nem olvastam, csak a filmeket láttam, azok nagyon tetszettek, ennyi idős fejjel viszont már nem valószínű, hogy az olvasmányokat bepótolnám :upside_down_face:

Nálam, ami legutóbb nagyon kiverte a biztosítékot, az a Halál a Níluson volt. Azt pár éve olvastam, sőt, most a filmre készülve újra elővettem, hogy pontosan összehasonlíthassam. Hát, teljesen elképedtem, hogy egy ennyire átírt művet egyáltalán hogyan hozhattak ki ugyanazzal a címmel…
Természetesen az a film is tele volt téve a nem létező fekete-félvér-arab karakterekkel a PC jegyében (Pedig ha valaki, Agatha Christie is minden volt, csak politikailag korrekt nem :rofl: olyan vaskosan repked a rasszizmus meg a xenofóbia minden könyvében, hogy párját ritkítja. Meg az a számtalan, primitív, közhelyes klisé, amik általában a női nemre nézve különösen sértőek… James Bond mellett az ő regényeit tenném még szívesen történelmi karanténba :grin:). A kegyelemdöfést már csak az adta, mikor az egyik utazó párt, egy hölgy meg az unokahúga volt, ha jól emlékszem, átírták középkorú leszbikus párra… hát, tényleg csak ez hiányzott! Az bezzeg senkit nem zavart, hogy összes létező gondolati szálat meghúzták, csak úgy l’art pour l’art pörgették a cselekményt, semmiről sem tudtuk meg, ugyan miért történik, de miért is zavart volna ez bárkit, mikor a készítők kb. IQ80-nál többre nem kalibrálták a nézőt :woozy_face: tök mindegy, a lényeg, hogy feketék legyen dögivel meg egy pár ázsiai a háttérben és minimum egy LMBTQIA+

2 Likes

Nekem is volt már jópár ilyen filmes-könyves csalódásom, így tudatosan vagy csak az egyiket vagy csak a másikat fogyasztom. És inkább a könyvet olvasom el, utána már általában nem érdekel a film.
Most viszont épp a hatalmas siker “Ahol a folyami rákok énekelnek” c. könyvet olvasom, amit szeretnék befejezni mindenképp még az augusztusi filmes megjelenés előtt, és tervez(t)em megnézni majd (Reese Witherspoon rendezésében). Még viszonylag az elején vagyok a könyvnek, de akaratom ellenére belefutottam a film hivatalos előzetesébe, és máris elment a kedvem tőle, ha összehasonlítom a kettőt. :confused:

2 Likes