Sok ilyen van: aki kis nyugdíjas vagy aki dolgozik és tényleg csak a minimálbért keresi meg. Számomra rejtély, hogy nem halnak éhen. Ha szerencséjük van,néha egy egy rokon besegít anyagilag.
Jobb helyen az önkormányzat megdobja őket egy kevés támogatással.
Nagyon szomorú, hogy Európában ilyen még van. Ráadásul sok ilyen
Ja, persze! Nem akartam tapintatlan lenni, csak valamiért nekem a leírásból az jött le, hogy amúgy kvázi jómódban élhetnének, csak nem szeretnek költeni.
Szerintem is ez nagyban neveltetés/minta kérdése. Sokan akkor is óriási spúrgépek, ha lenne miből. Van több ilyen ismerősünk. Az egyik család még pár éve egy közös thaiföldi nyaraláson képes volt egy héten át átjárni hozzánk reggelente bekenni magukat naptejjel, mivel elvesztették a sajátjukat a strandon és “minek vegyen már ennyi időre egy egészet?” 
hát, szétröhögtük az agyunkat, de azóta se volt több közös vakáció, mit ne mondjak…
Most meg: másik család kijön egy hétre Görögországba és képesek 5en kuporogni egy kiskategóriás kocsiban, amibe több, mint fél órát próbálták magukat meg a csomagjaikat bepaszírozni, mivel nagyon felmentek az autóbérlési költségek, 90 euró/nap alatt nincs autó. De van egy komplett kavicsbányájuk, bassza meg! hát, meghalok!
Ez pontosabban mit jelent? 
Egy kicsit más témával jövök ide most…
Tudnátok olyan (romantikus?) filmet, sorozatot ajánlani, aminek a témája/cselekménye arról szól, hogy egy pár szakít, de az egyik fél visszahódítja a másikat?
(Most nagy szükségem van rá, hogy higgyek a hasonló mesebeli fordulatokban…) A Tűzálló (Fireproof) c.filmet ismerem ami szintén erről szól, de szívesen néznék mást ist. Előre is köszönöm a válaszokat, és bocsánat az off topicért!
Nem off, ez pont temába vág 
Csak 1 film jut eszmbe: Kispályás szerelem (azt hiszem). Nem a filmben szakítanak, hanem már külön él a pár, de happy end lesz a vége.
Köszi szépen! 
Ne kérj bocsánatot, ez pont a filmes/könyves/sorozatos off topic topic. (A no makeup makeup után szabadon) ( 
)
Olyan filmeket/sorozatokat keresel, ahol a szakítás az elején van, és az össze(vissza)jövés egy fő szál? Vagy olyat amiben csak úgy ezek is vannak a fő történet mellett?
Az én munkahelyemen van edzőterem. Lehet, hogy így gondolta.
Vagy emeletes az épület és nem használják a liftet. 
Az jutott eszembe a “spártairól”, hogy ő mennyivel kisebb ökológiai lábnyomot hagy, mint én. Pedig én is mellőzök sok mindent, de nem annyit mint ő. Gyermekkoromban nélkülöztünk és kénytelen voltam szigorúan takarékoskodni. Ahogy @umpalumpa írta, sokat számít a nevelés.
Az újra egymásra találás a fő szál.
Nagyon hasonloan vagyok ezzel en is. Tenyleg sokat szamit a hatter, amibol jovunk. Es hat a budzse is, amibol elni kell. 
Amikor a fentebb emlitett delikvenssel kapcsolatban az “igenytelen” jelzot olvastam, akkor elegge elszomorodtam. Mert ha az atlag szemeben ez jelenti az igenytelenseget, akkor bizony en is annak szamitok. Marpedig nem tartom magam annak.
Kormos, kozmetikus nalam se jatszik, fodraszhoz evente egyszer megyek el, ruhakat se veszek gyakran, mert a regieket alakitom at vagy turkalobol szerzek ujakat. Mozi, etterem nem jatszik. Gyerek es auto sincs. Bicikli van es otthon eszek, orommel tolt el a teny, hogy joval kevesebb penzbol nagyon jokat eszek.
Mentsegemre szoljon, valamennyire kremezkedek, valamennyire sminkelek, edzek (gyaloglok - ingyen; biciklizek - ingyen; ha turazok vagy maszok, az termeszetesen nincs ingyen), hobbim van, pandemia elott viszonylag rendszeresen nyaraltam is (de szigoruan csak akkor, ha az atlagolt koltsegek 20euro/nap alatt maradtak).
Sajat lakasom nincs, igy a fizetes jo resze startbol elfolyik a lakberre es rezsire. Amit csak tudok, azt megoldom en magam. Es nem erzem igenytelensegnek, sot.
Az “igénytelenséget” ne a szó pejoratív értelmében vedd, mert én sem így értettem. Itt ebben a kontextusban ez azt jelentette (csak nem akartam ennyire szófosó módon magyarázni, ezért volt az idézőjel), hogy nincs rá igénye. Nem azért, mert koszos, nem tehetné meg stb., hanem mert számára ez nem fontos. Ahogy fogalmazott, ő igénytelen, mert mások a preferenciái. Az megint más kérdés, hogy neveltetésből fakadóan alakul ez így vagy mert ez számára tényleg nem fontos.
Azt nem venném ez alá a kalap alá, ha valaki nem teheti meg és nem azért mert nem akarja. Azt az oldalt ismerem. Onnan jövök. 
Másik: a munkahelyükön van edzőterem.
@asianlover : fogalmam nincs, hogy melyik, de gondolom ezek is ugyanarra vezethetőek vissza, hogyan szocializálódott valaki 
van, akinek az ad biztonságérzetet, hogy tudja, milliói vannak a bankban/értékpapírban stb. Van akinek az, hogy nyugodtan meg tudja venni a számára fontos, minőségi dolgokat. Ebben a szituban csak az van bajban, aki mindkét típus, lásd én 
Csak mivel az egyik fogalmilag kizárja a másikat a lehetőségeimet tekintve, így mindenképpen gáz a szitu
Ilyen értelemben én is “igénytelen” vagyok, ez anyagi okokból ered, és időnként van az az érzés, hogy hú de jó lenne ezt meg azt, de aztán igazából nem gondolom, hogy olyan rossz élet ez így. Fodrászhoz ritkán megyek, hajat otthon festek, körmöt magamnak lakkozok, otthon szoktam edzeni mert kényelmes, igaz, van jógaszőnyegem, kézisúlyzóm meg fittness szalagom. Sminkelni szoktam, a bőrápolást nagyon szeretem, de nem luxusmárkák termékeiből áll a rutinom. Kozmetikushoz nem járok, nem is érzem szükségét. Néha elmegyünk moziba, bár főleg a gyerekek kedvéért vmi rajzfilmre. Étterembe alkalmakkor. De mi régen se engedhettünk meg többet, de akkor sem volt szenvedés az élet attól még, hogy sok mindent magunknak kellett megoldani szóval én sem érzem hogy hű de nélkülöznék. Szóval részben neveltetés is az oka. Aki máshoz van szokva, annak viszont ez nagyon unalmas lehet.
Én is kényelem párti vagyok leginkább. A körmösről azért szoktam le, mert tele lett a puttonyom, hogy ha el is megyek, még utána én reszelgetem egyenesre a kozmetikusoknál is nagyon ritka vendég vagyok, mert kialakult egy olyan otthoni rutin, amitől boldog vagyok és sokkal könnyebb nem bejárni a városba/időponthoz alkalmazkodni. Az edzőtermekben a büdös emberekből és az edzőtermi koszból lett elegem, meg persze az is bent lenne a belvárosban. Ma már kb. minden van otthon: futógép, súlyok, kötlek, fitball, jógaszőnyeg, nagyon jól el vagyok magamnak.
A színházzal kapcsolatban is már nagyon kritikus vagyok, annyira megszoktam az otthoni kényelmet a vírushelyzetben, hogy egész más perspektívába kerültek a szűk, kemény székek és a szánalmas sorbanállás a büdös wc-k előtt…
Sok mindenben átalakultak a preferenciák a járvány óta.
A fodrász marad, mert nagyon jól vág és abban über béna vagyok, de festeni most magamnak festem, majd akkor adom a dolgot újra a kezébe, ha világosításról lesz szó, annak pláne nem mernék otthon nekivágni a vékonyszálú hajammal.
Az éttermezés nehéz kérdés, mi nagyon szeretünk enni és jó értelemben hódolni a kulináris élvezeteknek, fine dining, jó borok, jó pezsgők, stb. De olyan szinten kinyílt az olló, hogy szívesebben főzünk otthon, mert az átlagos, középkategóriás éttermek ma már horror áron adnak szart, na mondjuk ki magyarul. Ilyen hitvány húsokat sehol szerte Európában nem engednek meg maguknak az éttermek, mint itthon, de sok más alapanyagra is igaz ez. Inkább ritkábban járunk drága helyekre, de annak semmi értelme, hogy 10-12.000 Ft-ot kidobjunk ketten, aztán csak húzzunk a szánkat, hogy milyen fost adtak elénk… Az ebédrendeléseknél is egy vicc, hogy 2.000 Ft körül olyan színvonalat nyújtanak, mint a Teletál… muszáj főzni, ha jót szeretne enni az ember. Ez most már egyre inkább így lesz.
Eszembe jutott mikor apósom kérdezte, hozzon e valamit a boltból? Nem, köszönöm. Kenyeret? Nem, köszönöm. Tejet? Nem, köszönöm. Biztos? Semmit? Nem, köszönöm, van mindenünk.
Após végszava: Hogy te milyen igénytelen nő vagy!
Ha akarok ezen akkor nagyon megsértődhettem volna, de tudom, hogy igazából sokszor csak rosszul fejezi ki magát. Nincs igényem a boltból semmire=igénytelen vagyok. Mindig jót nevetek, ha eszembe jut.
Csak azért írtam, mert ahogy kifejtetted a gondolataid, azonnal beugrott a story 
Szerencsétlen szavunk az igénytelen, mert tényleg pejoratív felhangja van. A kisigényű talán jobban kifejezi azt, amiről írunk.
Szerintem csak a köznyelv társított hozzá pejoratív felhangot 
alapvetően ha például növényre használod, hogy “igénytelen”, ahogy egyébként a mezőgazdaságban vagy kertészetekben használják, akkor az egyértelműen pozitív és azt jelenti, nincs vele sok macera, nem kell állandóan locsolni stb.
Sajnos sok ilyen szavunk van, bár ettől csodálatos a magyar nyelv A másik fájdalmam a mai világban elharapózott pc megfogalmazások. Mindent meg kell magyarázni, nehogy félreértsenek és feleslegesen modoroskodunk olyan szituációkban is, amik egyértelműek. Úgy rémlik valamelyik topikban ezt pont @asianlover fejtette ki pont ilyenek miatt jobban szeretek szóban társalogni
Szerintem az az ominózus gyerekverős stand up comedy volt (ami szerintem a mai napig nagyon vicces, akkor is, ha csak egyenesben lefordítottam egy angol megfogalmazást, továbbra is kiállok mellette )
Ez az igénytelen nagyon kontextus függő, még az is számít, hogy magára mondja-e szarkasztikusan az ember vagy másra, mert akkor azért már nehezen tudjuk eladni semlegesnek szerintem. Talán “kisigényű”?
De jól kibeszéltük ezt a szót, azt biztos!
Mi arra jutottunk, hogy nem halasztunk el semmilyen tervezett felújítást. 2019-ben költöztünk, akkor ugye belülről vertük szét a házat, most meg végre - hála a babának és az állami támogatásoknak - rá tudtam venni a páromat, hogy kívülről is csináljuk meg már a ráncfelvarrást!
Ilyen infláció mellett amúgy még hajlok is rá, hogy a helyes gazdasági döntés a fogyasztás: ha félre lenne téve, csak azon aggódna az ember, ahogy percről-percre tűnik el a pénz. Így legalább be lesz építve! 
Még ez a lakókörnyezetre költés egy nagyon izgalmas kérdés szerintem, ki-mennyit szeret erre költeni? Ahogy öregszem, nekem is egyre fontosabb kezd ez lenni, főleg, ha az embernek olyan az életmódja, hogy sokat van otthon egész nap, nagyon nem mindegy, mit nézünk.
De lassan már meg lehet alapítani az “off-topik: infláció és gazdasági válság” témakört is…
Az áram hétszeres áron lesz a határ fölött! 
Ahogy elnézem még fogják tupírozni, míg el nem érjük a piaci árat 
Szerk: a gáz lesz 7x-es áron, nem az áram, bocs!
De még így is jobban megéri áramból sokat fogyasztani. A fűtéssel durván meg fogják szívni nagyon sokan…
És ezt most már negyedévente emelgethetik is. Ja, bocsánat, “módosíthatják”.
Azt még továbbra sem értem, hogy a havi diktálósoknál milyen alapon fognak elszámolni, ha év közben - akár többször is - változik az egységár. Erről azért szívesen olvasnék valami hivatalos tájékoztatót.