A Rekviem egy álomért tényleg az a film, amit minden nyolcadikossal megnézetnék. Rám is nagyon nagy hatással volt.
Ezen kívül a Vadászatot láttam (Mads Mikkelsen egy zseni, de az egész film nagyon elgondolkodtató) és a Három óriásplakátot.
Szeretem az olyan filmeket, amikben az emberek nem csak feketék és fehérek. Nincsenek jók és rosszak. Csak emberek. Néha szerethetőek, néha nem. Esendőek, gyarlóak, nem tökéletesek. Mert ilyen az élet.
A másik kettőt nem láttam, de ezek után egyszer sort kerítek rájuk.
Amiket még ide sorolnék:
Élősködők - ez is azért tetszik, mert a karakterek nem egyértelműek. Olyan társadalomkritika van benne, hogy a fal adja a másikat, de mégis szórakoztató is egyben.
Táncos a sötétben - nagyon régen láttam ezt a filmet, talán 20 éve is van, de még nem bírtam rávenni magam, hogy újra megnézzem, annyira megterhelő volt számomra lelkileg. Emlékszem, napokig kattogott még utána rajta az agyam.