A kenyeret én sem tudom kiiktatni.
Általában valamilyen szénhidrátcsökkentett, vagy valamilyen slimm kenyereket választok, viszont úgy gondolom, hogy a JÓ minőségű kenyér belefér. Ritkán és kevés, de néha kell.
De nálam az a lényeg, hogy a kalóriába beleférjen.
Szerdán én is elmegyek vérvételre, inzulinrezisztencia vizsgálathoz. Egyelőre nem érzem, hogy gond lenne, de anyukám 2-es típusú cukorbeteg volt, jobb az óvatosság.
Amikor tavaly nyáron elkezdtem a carnivore/keto diétát, abba ugye nem fért bele a kenyér, meg semmi ami napi 20-30 g szénhidrátnál többet vitt volna a szervezetembe. Hús, tojás, tejtermékek, zöld levelek, ezt ettem hónapokig. Az elején hiányzott, aztán már egyáltalán nem. Főleg azért nem, mert közben megszabadultam az addigra már igencsak kellemetlen méreteket öltő puffadástól, emésztési problémáktól, gyomorégéstől, lábdagadástól és a vércukor szintem sem ugrált már össze-vissza.
Azóta sem kívánom, már akkor 1-2 hónap múlva úgy néztem a kenyérre, mint valami tárgyra és egyáltalán nem ételként tartotta számon az agyam. Néha megkóstoltam egy falatot, de undorodva ott is hagytam. Ez azóta sincs másképp, csak most vannak különféle kásák: köles, quinoa, barnarizs és néha egy kis kuszkusz. Emellett nyers vagy főtt zöldség, magvak, diófélék, hüvelyesek. Később majd visszaépítem a gyümölcsöket, de most egyelőre a citromos vízen kívül mást nem kérek, ami gyümölcs. Most a fogyás és a vércukorszint normalizálás a cél.
Nem tudom, hogyan csináltam, mert előtte a legnagyobb kenyérzabáló voltam, de pár hónap szigorú megvonás után már teljesen átalakult az ízlésem, és nem kívánom. A tüneteket sem, amiket nekem okoz. 
A mozgással nincs problémám, az megy, legfeljebb a bokám ellenkezik néha, meg nyáron kicsit rosszabbul megy a dolog, de az nagyrészt a túlsúly és az alacsony vérnyomásom miatt van.
Sajnos tavaly nyárra eljutottam oda, hogy nem érdekelt, mit nem ehetek, az fontosabb volt, hogy lemenjenek a kilók, és megszabaduljak a bajaimtól. Valahogy átkattant valami az agyamban, és már magasról teszek arra, hogy desszert, meg édesség, meg egyáltalán arra, hogy egy étel finom vagy sem. Napi 1-2 kocka Lindt 90%-os csoki, ez a maximum, amit megengedek. Még nagyon sok kiló van hátra, az egészségemről nem beszélve, szóval ez van, ezt kell szeretni. Aztán egy idő után megszereti az ember az egészséges dolgokat is. Pl: padlizsán, kis fűszerrel pici olajon megsütve, hozzá némi zöldségekkel együtt fűzött kuszkusz: isteni finom.
Amúgy az nagyon érdekes, ahogyan az ember ízlése tud változni. Régen kizárólag a fehér kenyeret voltam hajlandó megenni. Most meg a Lidl szénhidrát csökkentett, magvas kenyere a kedvenc. 
. Gondolom, ugyanígy lenne a teljes elhagyással is.
De a vércukorszint normalizálásának nem az a jó, ha a dietetikus/orvos által megállapított CH érték (pl. napi 160-180) van napi szintre elosztva?
Nem tudom, csak kérdezem, mert korábban mintha ilyesmit olvastam volna.
IR-eseknek és cukrosoknak az lenne a jó. Igen, át tud alakulni az ember ízlése, viszont több orvossal egyeztettem pont az IR miatt, és elmondják, hogy szükséges a diéta és az életmódváltás, viszont nagyon őszintén megmondják, hogy teljes életen át orvosi és emberi oldalról is tarthatatlan. Nekem például a megfelelő diéta alatt voltak a legrosszabb eredményeim. Ezért mondom, hogy azt az elvet vallom, hogy mindent, mértékkel. Egy idő után az ember már méricskélés nélkül, kb szemre is tudja, hogy mi mennyi.
Igen, sosem képzeltem volna én sem, hogy egyszer hidegen hagy a kenyér meg a tészta. 
Abból amit eszem, és főleg a kásákból pont összejön a 140-160 g szénhidrát (nekem ennyit mondott a doki), ami nálam 4-5 étkezésre van elosztva. Amondó vagyok, hogy amiből nekem összejön ez a CH mennyiség, az sokkal jobb, mintha kenyérből venném ugyanezt. De hozzáteszem, hogy ez rám vonatkozik, és nem akarok észt osztani meg becsmérelni más ember életmódját. Ha valamit, akkor ezt alaposan megtanította nekem az elmúlt egy év. Olyan sokan próbálják a neten (és offline) osztani az észt, meg hirdetik az egyetlen jó módszert, és olyan könnyű bedőlni nekik. Rá kellett jönnöm, hogy totál egyénfüggő, hogy kinek mi válik be. Ha valakinek nincs baja a kenyérrel, nem okoz neki panaszokat és nem gluténérzékeny, akkor nyugodtan egye. Szerintem nagyon sokat számít az is, hogy az ember hogyan áll hozzá lelkileg az ételhez, amit megeszik: nem jó dolog az sem, ha mindent bűnös élvezetnek kiáltunk ki meg egészségtelennek. Férjen bele minden ha úgy adódik. Júniusban utazunk külföldre a főnökömmel pár napra, és azt fogok enni amit kapok: ha hús, ha kenyér, ha akármi. Nem halok bele, és nekem belefér. Aztán itthon vissza ahhoz ami nekem jó.
A tavalyi keto/carnivore/IF ámokfutásomat nem kell komolyan venni, és főleg nem követendő példa. 
Szintén csatlakoznék @anon21269124 gondolataihoz. Az IF-et sose próbáltam, már eleve látom hogy nem nekem való, az hogy x órakor kezdjek csak enni, halàlra bosszantana És kalória deficit nélkül nem látom értelmét az egésznek. Szintén nem működhet a túlzott sanyargatás, extrém diéták, mert azt amúgy is csak ideig-óráig lehet tartani. Életmódváltás a kulcs. Én szeretek enni, szeretem az ízeket és szeretem a szénhidrátokat is, szóval az íztelen natúr párolt csirkemell minden este típusú dolgok se jönnek szóba. Amit csinálok az az, hogy a cukrot, finomlisztet csökkentettem, és sok ès sokféle zöldséget használok minden étkezéshez, nyersen, párolva, grillezve, mindenhogy, köretnek is, és finoman fűszerezve. Finom ételeket eszem és jól is lakom, nem érzem hogy hiányozna bármi. Édes ízeket igyekszem gyümölcsökkel megoldani, de ha van egy egyébként kiegyensúlyozott étrended, akkor időnként simán belefér a süti is, mondjuk egy szülinapon, családi vacsorán nem kell feszengeni emiatt. Eszem kenyeret is, teljes kiőrlésűt általában és kevesebbet, mint azelőtt, valamint tésztás ételeket is, de szintén kevesebbet és ezeket is sok zöldségfélével kombinálva.
És fontos a sok folyadék és a mozgás.
Én csak néhány kilót akartam leadni most mert tavaly nyáron kissé elszaladt a ló ilyen téren, épp annyira hogy egykét ruhám kényelmetlen lett, illetve ami fontosabb és ami jobban zavart, hogy nem éreztem jól magam gyomor tájon, puffadás, diszkomfort èrzés kb nonstop. Ezek is megszűntek, mióta változtattam.
Szerintem nagyon jól csinálod. 
Néhány hete meséltem, hogy csalánkiütéssel küzdök. Azóta minden eredményem negatív, allergia kizárva. Egy teljes hétig alig ettem valamit, mert féltem, hogy azonnal viszketni fogok, foltos leszek. Az egyetlen, amit igyekszem kerülni, az a tej. Az elején szenvedtem, a bolti növényi cuccok drágák, és nem is mind finom. Beruháztam egy növényi tejfőzőre, és egy joghurt gépre, életem legjobb döntése volt. Ma úgy hozta a sors, hogy ettem egy kanál jóféle tejfölt. És én voltam a legjobban meglepve, hogy atya isten, hát milyen íze van ennek? Ezt csak a kenyér elhagyása miatt írom, mert a tej és tejtermékek nálam meghatározóak az étkezésben.
Viszont az elmúlt 2 hónap sok mindent meg is változtatott. A bolti cuccok mind túl édesek, a csokit se kívánom, ellenben a zöldség és gyümölcs osztályon a fél napomat el tudnám tölteni.
A kenyér kiváltásán még nekem is dolgozni kell, bár most kezdtem kovászos kenyér gyártásba.
Egyébként az edzőnk szokta mondani, hogy lehet kenyeret enni, csak nem mindegy, mennyit. Furcsa is hallanunk, mikor elmeséli, hogy jóféle paraszt vacsorát ettek, szalonna, sonka, zöldség, frissen sült házi kenyér felállásban.
De az tény, hogy én is azt gondolom, a mindenből mértékkel a legjobb megoldás.
Köszönöm:heart: még van mit javítani, a folyadékbevitel terén nagyon rossz vagyok 
kifejezetten rá kell szólnom magamra, hogy ideje inni egy pohár vizet.
És teljesen igazad van abban, hogy fontos a hozzáállás, hogy ne érezzük magunkat bűnösnek egy szelet csoki, sütemény vagy hamburger miatt, a lényeg az összkép, az egyensúly.
IF szerintem szuper jol mukodik, viszont azt nem szabad hosszutavon csinalni, csak es kizarolag rovidtavon!
Ez a folyadék dolog nagyon furi, olyan változó ahány emberrel beszélek. Engem kiskoromban a felnőtt rokonok csak vizesnyolcasnak hívtak, mert mindenhez vizet ittam és jó sokat. (Nem voltam pedig cukorbeteg.) Most sincs vele gondom, bőven iszom mindig, és irtó nehezen bírom a szomjúságot. Éjjel is kell legyen az ágy mellett víz. Mindezt egyik szülőm sem értette, Anyu most sem iszik éjjel vizet, nappal se sokat, őt emlékeztetni kell, hogy igyon már. Apunak meg az volt a fixa ideája, hogy evés közben nem iszunk. Erre én képtelen lennék…
A főnököm nem iszik sokat, de például a 10 éves körüli fia napi 1-2 kis pohárral ivott, azt is csak folyamatos unszolásra. Egyszerűen nem volt szomjas. Végigcsinált egy teljes iskolai napot úgy, hogy nem ivott. 
(Most nem tudom, mi a helyzet, nem beszéltünk róla már régen.)
Valahol a folyadékbevitellel is úgy vagyok azért, hogy talán ez is egyénfüggő, és nem lehet mindenkire ráhúzni egy sablont, hogy márpedig mindenkinek ennyi és ennyi folyadékot kell innia. A napi aktivitás is fontos meg a környezet: egy fizikai munkás aki nyáron a tűző napon dolgozik biztos, hogy sokszorosát kell igya annak amit én, aki légkondicionált irodában dolgozom és ülök egész nap. Nyáron és télen is más a folyadékigény. Ne legyél hát nagyon kemény magadhoz, lehet, hogy a te szervezetednek ennyi kell.
Szia @Izar , ketogénről érdekelne az ellenvéleményed. Kb mostanában mindenhonnan az dől, hogy a ketogén a legjobb… És vannak kételyeim ezzel kapcsolatban…
Az IF-el kapcsolatban nekem is van tapasztalatom - a kollégáim csinálták, de egy idő után mindegyik átállt a 4-20-asra, majd abbahagyta. Van személyes tapasztalat is, mert én is kipróbáltam a 8-16-ost, de én nagyon nem szerettem. Mindig a megengedős időszak elején meg végén sokat ettem, de így is az lett a vége hogy sokkal többet aludtam, hogy ne érezzem magam éhesnek.
Gimi végén egyébként csináltam az 5-2- is egy darabig - ez is IF, csak egy héten kétszer egy napig nincs evés. Az könnyebben ment, igaz egy reggeli kávét ittam akkor is (ami nálam tejjel cukorral megy). Ezt viszont nem ajánlom, főleg nem hosszútávon. Másfél-két hónapig még csak-csak elmegy, de utána kiderült hogy a vércukromnak nem tett jót.
Dietgainz videókat ajánlom a YouTube-on.
Köszönöm, ez magyar?
Igen.
Illetve még Csabai Ábelt követem, ő is nagyon jó.
Sokat megértettem általuk.
Huh, köszönöm, mindenképpen megnézem. Köszönöm.
Dietgainz ha jól emlékszem, Nyakas Sándor, testépítő volt. Mondjuk a stílusát szokni kell. 
Vannak interjúk is nála testépítőkkel, némelyik annyira érdekes, hogy tátott szájjal hallgattam.
A mostanság “kötelező” folyadékbevitelről, vagyis hogy igyál ha már a füleden jön is ki, meg ne várd a szomjúságot mert az már a vég. Akik az 5. X körül járnak, még emlékeznek rá hogy minket még nem kergettek vizespalackkal az asztal körül és mégis felnőttünk. Sőt, az előttünk felnőtt nemzedékeket sem. Emlékszik olyanra valaki gyerekkorából az X generációból, hogy vizespalackokkal jártunk iskolába? Szünetben ittunk esetleg a csapból ha szomjasak voltunk, meg ebédnél egy pohár vizet. És nem tudom elképzelni azt sem hogy a természet olyan tökéletlen volna, hogy ebben és csakis ebben nem hagyatkozhatunk a testünk jelzésére. Érdekes azt nem nyomatja senki hogy meg ne várd míg éhes leszel egyél ha nem is kívánod, mert ha megéhezel az már a szervezet vészjelzése hogy közel az éhhalál 
Én éjjel rengeteget iszom, de napközben sokszor én is azon kapom magam, hogy semmit sem ittam (sőt az nagyon durva, mikor délután kapcsolok, hogy mosdóban sem voltam 
) . Elvileg ha az ember érzi, hogy szomjas, akkor már “baj” van.
Az evéssel kapcsolatban tankönyvi rossz példa lehetnék. Reggel 6ra megyek dolgozni, előtte iszom egy kávét feketén. Aztán egész nap nem eszek semmit. Ennek az az egyik oka, hogy nincs hivatalos reggeli- és ebédidőm és nagyon idegesít ha nem ehetek nyugalomban, mert valaki mindig akkor akar valami fontosat. Betömni meg nem fogom. Este ha hazaérek, akkor egy jó könyv, vagy sorozat mellett békében megvacsorázok. Viszont cserébe kb megeszem azt a mennyiséget, amit napközben elszalasztottam, mert farkaséhes leszek. Ez kb egyenes út a cukorbetegséghez Át kéne huzalozni az agyam, mert ez így nagyon nem jó.
Illetve még egy ok, hogy nagyon hasfájós és puffadós vagyok gyerekkorom óta, de nincs ismert orvosi oka. Valószínűleg pszichés. Kb 5 perccel evés után már kezdődik, mindegy mit ettem és mennyit. Este fájhat, mert el tudok feküdni, már megszoktam, de napközben hazavágna.
Hétvégén ebéd, vacsora, de reggeli soha.