Ha esetleg félreérthető volt, a 40+ csak egy adott sminknél előírás, a többire bármilyen korosztályból lehet jelentkezni
Fantasztikusan sikerült nyomorultkodnom tegnap. Gondoltam megosztom veletek is az élményt
Telefonálni szerettem volna a munkahelyemen, de mivel mindenhol tele volt minden helyiség, gondoltam kimegyek a lépcsőházba. Ott is teltház volt, így leballagtam - volna- egy emeletet, amikor is az utolsó lépcsőn megcsúszott a lábam, már nem tudtam korrigálni. Magam alá fordult a bokám és eldőltem, mint egy lisztes zsák hála az égnek sikerült a bal térdemmel tompítanom az esést, így most a jobb bokám és a bal térdem kripli szerencse, hogy volt nálam telefon és miután pár percig üldögéltem a földön, felhívtam a kolleginát, hogy szedjen már össze, mert nem tudom, hogy fel tudok-e állni ennek örömére megjelent egy jóképű, kigyúrt, kitetovált srác is (nem is tudtam, hogy dolgoznak ilyenek a házban eddig csak macskajancsikkal találkoztam ) és hevesen ajánlkozott, hogy felsegít. De úgy döntöttem, a maradék méltóságommal együtt feltápászkodom, szegény nehogy megszakadjon
Ezt követően a szüleimnél sikerült a forró tepsit ráejteni a karomra úgy, hogy nehogy már csak megégessem magam végig is vágta a karomat
Szóval most úgy néz ki, hogy itthon töltjük a hosszúhétvégét, én meg úgy nézek ki, mint akit elütött egy busz és összefutott egy csapat dühös kandúrmacskával
Óhh… hát, nem semmi nap volt, mint egy akciófilm:grinning: jobbulást, jó regenerálódást a hétvége alatt
Jesszus! Jobbulást! Bocsi, nagyon jól van megírva, de nem mertem likeolni a bejegyzést
Hűha, micsoda napod volt, jóbbulást!
Köszönöm a lényeget kihagytam, hogy lapossarkúban követtem el mindezt és esés közben teljesen nyugodtan káromkodtam fennhangon, hogy óbasszameg… magassarkúban az életben nem történt velem hasonló az igazsághoz hozzátartozik, hogy az adott szituációkban ezek nem voltak annyira vicces események, de kívülről objektíven nézve csak röhögni tudok a saját bénázásomon. A fájdalmon sajnos még kevésbé, de hát ez van próbálom azt nézni, hogy az élet tutira közölni akart velem valamit. Jobb esetben azt, hogy lassítanom kéne
Jól összejött minden. Olvasni is fájt. Jobbulást!
Jobbulást kívánok neked!
Jobbulást kívánok! Ez tényleg nem semmi mennyiség egy napra…
Amikor egyszer külföldön voltunk a főnökömmel egy üzleti úton, sikerült beszereznem egy jó kis hasmars vírust, és azzal motiváltam magam az Oriental Pearl Tower tövében, hogy ha most elájulok, szegény pasi nem fog tudni felkaparni a földről. Nem ájultam el.
Jobbulást!
Sziasztok!
Nagyon tanácstalan vagyok. Karikagyűrűket ti hol vettetek? Budapesti helyek érdekelnének. Fogalmam sincs milyen tetszik, mi alapján válasszak ékszerészt…
Először is, bután hangzik, de mi a preferenciátok? Hagyományosabb, vagy valami extra (anyag, díszítés)?
A hagyományosabb gyűrűk több helyen elérhetők. Mi a Gaál Mózes utcában voltunk, ahol több ékszerkészítéssel foglalkozó cég is van (karikagyuru.hu Bojti Manufaktúra). Már nem emlékszem mi pontosan melyiknél voltunk, de ezeken a helyeken elérhető sok fazon. Mi a férjjel egymáshoz hasonlító darabokat szerettünk volna, de nem volt ötletünk milyet, ezért ez tökéletes kiindulópont volt. A 200 valahány fazonból próbáltunk kb. 20-at, mire meglett a befutó.
A budai oldalon azt hiszem az uristenhazasodunk az ilyen, a kelenföldi pályaudvar mellett.
Ha valami extrábbat kerestek (pl acélból, vagy extra formát) akkor érdemes célirányosan nézelődni. Amire emlékszek, az az Affianced, amit a mi időnkben sokan ajánlottak. Több magyar ékszerkészítő (olyan is, aki máskülönben nem szokott arannyal dolgozni) vállal egyedi kéréseket, mint Reményi Éva vagy a Zosha.
Ha semmi elképzelés nincs, akkor szerintem érdemes először képeket nézegetni, hogy kiderüljön, nagyjából mi tetszik. Mi utána becéloztunk egy helyi ékszerboltot (a legközelebbit), hogy felpróbáljunk párat és lássuk, hogy áll, milyen méret kell, melyik vastagság a megfelelő. Ebből az lett, hogy kb másfél óra válogatás után ott helyben meg is vettük mindkettőt Mondjuk mi nem bonyolítottuk túl, nem akartunk semmi extrát. A férjem faék egyszerűségű sima karikagyűrűt akart, én meg valami vékony, visszafogott, pici köveset. Én végül nem is hivatalos karikagyűrűt választottam, mert egyik sem tetszett, hanem egy “női arany gyűrű” néven futót. Úgyhogy esetleg azokat is érdemes lehet megnézni
Nekünk ezek lettek végül:
Mi a Feil-nél voltunk a Gaál Mózes utcában 8 éve. Igazából nem volt elképzelésünk, csak annyi, hogy a férjem sárga aranyat, én fehéraranyat szerettem volna. Ott többféle stílussal, fazonnal és anyaggal is dolgoznak, mindent fel is tudtunk próbálni. A sztenderd fazonokon is tudnak alakítani egyedi kérés alapján, illetve teljesen önálló elképzelés megvalósítására is van lehetőség. Nekünk nagyon tetszett, hogy adtak tanácsot is gyűrűfej-szélesség és miegymás kapcsán. Ez utóbbi nálunk nem volt elhanyagolható szempont, mert férj egy 190 cm magas kétajtós szekrény, én meg egy 155 cm-es körte vagyok nyilván nem ugyanaz a gyűrűvastagság és stílus passzolt volna eredetileg, de összehoztuk illetve ha olyan valamelyikőtök munkája, hogy nem hordhat gyűrűt vagy várhatóan nem is fogja hordani, akkor felajánlják, hogy megcsinálják ugyanazt mondjuk ezüstből, és úgy olcsóbb stb. Abszolút nem a lehúzós banda és tényleg széles a választék. 10 év garancia van arra, hogy pl felpolírozzák a gyűrűt, átméretezzék (szűkítés-bővítés) és örök anyaggaranciát vállalnak. Szerintem korrekt
@aalexaa @anon21269124 köszönöm a válaszotokat! Tegnap megkezdtük a projektet, az Égnernél voltunk először és elmegyünk majd még a Feilhez is. Nagyjából körvonalazódott, hogy mit is szeretnénk Mondjuk nekem a sima karikagyűrűk nem nagyon tetszenek, amit találtam az is olyan háát fogjuk rá, inkább a sok/körben köves, de az gyémánttal nem fér bele a büdzsébe. Égnernél foglalkoznak moissanite-tal, ami majdnem olyan kemény és tartós mint a gyémánt, (keményebb mint a rubin és a zafír). Újabb probléma, hogy maradjak a klasszikus karikánál, hiszen lehet még életem során köves gyűrűm, de karika csak most lesz, ráadásul hétköznapokban sem olyan praktikus… vagy válasszam azt, amelyik jobban tetszik… na mindegy, majd csak sikerül dönteni
1 érv a klasszikus karika mellett: ha megunod a színét, később simán körbefuttatják arannyal/fehérarannyal
Nagyon megértelek, nekem sem tetszenek a klasszikus karikagyűrűk, senki ne vegye magára, de szerintem olyanok, mint a tömítőgyűrűk
A kövesnél nekem annyi volt a lényeg, hogy ne “álljon ki belőle” a kő, kb így: mert az tényleg kényelmetlen lehet a hétköznapokban, láttam magam előtt, ahogy beleakad a hajamba, ruhámba, táskám cipzárjába, mindenbe és mivel a terv az, hogy ezt élete végéig hordja az ember, a praktikum fontos szempont.
Szerintem próbálj meg valami arany középutat találni, legyen praktikus, de ha a köves tetszik, akkor legyen az, elvégre egész életedben nézni fogod
Az első az, hogy neked mi tetszik. És mi az amit napi szinten tudsz és akarsz hordani. Nekem pl. az eljegyzési gyűrűmmel kapcsolatban volt az egyetlen kérésem a párom felé, hogy ne legyen benne nagy, a szintjéből kiemelkedő kő. Kesztyűt hordok gyakran, és kiszakítja bármi, ami kiáll.
Vannak egyébként olyan ékszerészek, akik a meglévő eljegyzési gyűrű mellé készítenek társ gyűrűt. Ez lehet olyan, ami akár összeilleszthető az eljegyzésivel, vagy csak egyszerűen egymás mellé tehető, harmonizáló díszítésű. Így lehet egy egyébként nem hagyományos karika formájú gyűrű is jegygyűrű.
Emberek és esetek. Egy jó tanács. Mindenképpen olyat válassz(atok), amit szívesen hordtok és kényelmes, függetlenül attól, hogy ki mit mond és éppen mi a trendi. Nem vagyunk egy karácsonyfa típusok, így nálunk egyértelmű volt, hogy a karikagyűrű lesz a választás kő nélkül, némi csavarral. https://feil.hu/termek/feil-karikagyuru-kgy-595/
Nagyon szeretjük, baromira kényelmes is
Barátnőm kifejezetten nem akart karikagyűrűt, így neki egy drótvékonyságtól alig vastagabb, nagyon könnyű fehérarany, kővel körberakott gyűrűje lett. Megjegyzem, csodaszép, azonban magamon nem tudom jegygyűrűként elképzelni