Abban a szektorban ahol dolgozom a november és a december kiemelt forgalommal bíró időszak, nálunk ez a “szezon” , ilyenkor dolgozom a legtöbbet, két ünnep közt is munka van.
Ez azt jelenti, hogy reggel 6:30 -kor elmegyek otthonról és jó esetben este 8 után érek haza.
Az ajándékokat a neten rendelem, főzni nem főzök, idén is rendeltem egy hideg és egy sültes tálat, az lesz a menü.
Ajándékot a közvetlen családtagok kapnak, a többiek nem, barátokkal pedig közös élményt veszünk tavaszra, legyen az kiállítás vagy egy izgalmas előadás.
Én a “szépítészeimet” és az orvosokat akikhez járok szoktam még ilyenkor megajándékozni, hogy megköszönjem az egész éves munkájukat , és a kollegákkal pedig édességet teszünk ki az ebédlőasztalra.
Jajj az lemaradt, hogy annyi szerencsém van, hogy nem jönnek hozzám vendégek és én sem megyek sehova , befekszem aludni a fa alá 
Az egyik kedvenc ünnepem a karácsony. November végén már előszedem a dekorációt, kikerülnek a manóim. Mivel 3 macskával osztozunk a lakáson, így csak olyan dísz kerülhet fel, amit nem érnek el, vagy nem bántják. Nos, a manók ilyenek. Az égősorokat az ablakra teszem, ajtó köré, így nem érik el. Idén világít szinte minden szoba a lakásban, kicsit egy reptérre hasonlítunk 
Egy hete a kinti fények is felkerültek, és sikerült az ajtó kopogtatóval, valamint az adventi koszorúval is időben végeznem. A családdal úgy döntöttünk, idén nem ajándékozunk. Hogy őszinte legyek, ez volt a valaha hozott legjobb döntésünk. Eddig minden ünnepem azzal telt, hogy stresszben, hosszú éjjeleken át készültek az ajándékok (ritkán vásároltunk, inkább én készítettem). Most ez nincsen, és szuper boldog vagyok miatta! Páromnak vettem ajándékot, de mindenki mással ez most elmarad. Természetesen összeülünk, lesz nagy családi evés.
Jövő hét közepétől már elkezdek sütni, 3 éve bevált “sütemény-parkunk” van, ebben nincs változás. Szerencsére (vagy nem), de minden el szokott fogyni.
A fát hétvégén vesszük meg, és szívem szerint fel is állítanám, de párom mindig megvétózza, így azt majd 23-án fogjuk felállítani.
A bevásárlás még részben hátra van, de ezt igyekszem letudni egy kalap alatt, hogy az utolsó napokban már ne kelljen bemerészkednem a tömegbe.
Én is imádom a karácsonyt 
A dekoráció már az első adventi hétvégén felkerül, ilyenkor állítom fel a fát is. Váláskor az összes karácsonyi dekoráció, két méteres műfenyő, díszek, minden a volt férjemnél maradt, úgyhogy tavaly be kellett szereznem pár dolgot. Igyekeztem minimálban maradni, 60 cm-es műfenyőt vettem, pár ablakmatricát, karácsonyi terítőt és díszpárnahuzatokat, ennyiben kimerül a dekor, ehhez viszont ragaszkodom. Az első adventi hétvégén előveszem a karácsonyi pulcsikat, pizsiket, bugyikat (igen, még az is van 
) is, karácsonyig azokban létezem 
Nekem elsősorban a karácsonyi zenék adják meg a hangulatot, még takarítani is hangulatosabb és élvezetesebb úgy.
A párommal egyáltalán nem ajándékozunk (szülinapra sem), inkább közösen szoktunk csinálni valamit. Idén a családommal is megbeszéltük, hogy nincs ajándék, mind felnőttek vagyunk, mind dolgozunk, megvesszük magunknak, ami kell, vackokra meg felesleges pénzt költeni, inkább töltsünk együtt minőségi időt. A szentestét velük töltjük, felosztottuk, hogy ki mit főz, így senkinek nem kell napokat a konyhában töltenie. A párom családjának kézzel készült ajándékokat adok, házi sütit, karácsonyfadíszt, likőrt. Szerintem ez személyes, ráadásul biztosan elfogy
Nagy főzést nem tervezünk, mindenhol rengeteg kaja van ilyenkor, bőven marad is még pár napra.
Egyelőre nekünk ez így tökéletes, minimális stressz, sok vidám pillanat és közös emlék. Ha majd lesz gyerekünk (ez a jövő évi terv), akkor módosítunk rajta, a picinek biztosan lesz ajándék, illetve szeretnénk majd legalább egy napot hármasban otthon tölteni.
Ja, és ajándék természetesen a kutyusnak is jár, idén egy plüss csirkét kap a pennyből, imádja a csirkéket, szerintem nagy sikere lesz
De jókat írtatok.
Nálunk semmi extra nincs, kivéve, hogy december elején fel van díszítve a fa, idén kicsit csúsztam, de most a hétvégén elkészült. Így marad január végéig. Két éve rászántam magam a műfenyőre, megváltás.
Karácsonykor főzni nem kell. 
Boltokat kerülöm, csak élelmiszer, azt muszáj.
Vásárlás csak online.
Idén hál istennek nincs ajándék, felőlem maradhat így.
Hangolódás, november végétől Mariah Carey All I want for Christmas és Last Christmas természetesen m i n d e n n a p…
Már csak a válaszaitok olvasgatásától is karácsonyibb lesz a hangulatom. 
Nálunk évek óta nincs ajándékozás, még a legszűkebb körben sem, így beszéltük meg, mindenkinek megfelel. Az együtt töltött időn és együtt evésen van a hangsúly, lelassulunk picit.
A munkahelyemen kapok céges, meg a partnerektől ajándékot, nekem az elég, sokszor Anyum, tesóm, párom kap belőle, de nem a fa alá betéve. 
A lakásban csak fények vannak dekorációként + gyertyák, semmi kis mütyűr. A fényeket ajtóban, ablakban imádom. 
24-én ki-ki fát díszít, közös főzés, majd családlátogatások.
Ha esetleg 23-án még dolgoznom kell, akkor munkaidő vége felé már csak a Driving home for Christmas szól, egészen hazáig. Imádom a 90-es évekbeli hangulatát és segít áthangolódni a hétköznapokból az ünnepekre. 
Ahogy öregszem egyre jobban szeretem az ünnepet én is, főleg mióta nálunk sem szokás már az ajándékozás pár éve. Egyedül a fiam kap meglepetéseket, mert még gyerek és jár neki. Meglepve, de örömmel olvastam, hogy ez nálatok is jórészt így van, vagy ha mégis ajándékoztok, akkor azok inkább kézzel készült, személyes ajcsik. Másféle módot sem ítélek meg, csak az már nekem nem való.
Amint bejön a sötét (november) már kapcsolom be a fényfűzéreket délután minden nap. Az adventi gyertyákon kívül más rítusunk nem nagyon van decemberben. A hó hiányzik, amíg volt szánkóztunk a környéken gyerekkel.
A fát 24-én álltjuk, de lehet, h idén eltérek ettől és előbb lesznek fent a díszek és a fa, hogy nem ütközzön a főzőcskével, ami lefoglal egész napra. Minden évben tipródom, hogy mű legyen vagy vágott és eddig a vágott nyert. A díszek minden évben ugyanazok, maximum, ha valamelyik szétesik, akkor pótoljuk, illetve a gyerkőc kézikunkái is bekerültek a forgásba. Vannak több, mint 45 éves darabok is, imádom ezeket A terítők cserélődnek még karácsonyira, de más bigyó nem kerül ki.
Az ételkészítést mi is felosztjuk a szűkebb családi körben, így nem szakadunk meg.
Nekem is a családdal való együttlétről szól ez az egész, emiatt szerettem meg.
Idén akarok valami új rituálét hozzátenni, ezért is kérdeztem a készülődésről tőletek.
Én is szeretem a karácsonyt, de idén egyáltalán semmiféle hangulatom nincs. Pedig próbálkozom: hallgattam már karácsonyi dalokat, Diótörőt, szombaton voltunk Gödöllőn a Karácsonyházban, de semmi. Ajándékozni nem nagyon szoktunk már mi sem, csak a család gyerekeinek (az én kettőmnek és a keresztlányom kislányának), de azokkal is meg vagyok csúszva, bár legalább úton vannak.
Semmilyen dísz nincs még kirakva, még a téli kopogtató sem, adventi koszorúnk meg nem is szokott lenni. Minden évben szoktam legalább egy új díszt venni a fára, a Karácsonyházban vettem idén is, nem is egyet, mert gyönyörűek voltak. Valahogy annyira gyorsan repül az idő, fel sem nagyon fogom, hogy tulajdonképpen jövő hétvégén már karácsony van.
Műfenyőnk van, mert a válás után nem akartam én bénázni egy élővel. Hogy mikor díszítjük, még nem tudom. Nem ragaszkodom a 24-hez, de jóval korábban sem akarom.
Aprósüteményeket sütök, főzni csak 24-re szoktam, mert azt a gyerekekkel hármasban Budapesten töltjük, 25-én pedig leutazunk a családhoz. Vonattal, úgyhogy olyasmit sütök, amit el is tudok vinni, és mivel több napra megyünk ilyenkor, nem maradhat főtt étel itthon. 26-án van a nagy családi összejövetel. Sajnos a szüleim már nem élnek, de szerencsére a testvéreimmel marad ez a szokás.
Igazából azt hiszem, fáradt vagyok (meg most 2 napja beteg is), úgyhogy azt hiszem, ezért vagyok kissé rezignált jelenleg.
Egyedul elek, nalam sincs nagy felhajtas. Igazabol semmilyen.
A fenyek egesz evben kinn vannak az ablakban, szeretem oket, nem tekintek rajuk karacsonyi dekoraciokent. Iden arra gondoltam, talan a tel miatt kihasznalatlan biciklit is korbetekerem fenyfuzerrel. Jo lesz karacsony"fa"-nak.
24-n haza szoktam menni a szulovarosomba a csaladhoz, ugyhogy a fozes is kiesik.
Ajandekozas teren iden megegyeztunk az otthoniakkal, hogy amit egymas ajandekaira koltenenk, azt atutaljuk egy segitsegre szorulo ismerosunknek.
Kollegaknak, baratoknak mezeskalacsot szoktam ajandekozni minden evben. Ebbol adodoan az egyetlen igazi karacsonyi hagyomany nalam az, hogy oktoberben sutok egy csomo mezeskalacsot, novemberben pedig nekiallok disziteni. December folyaman el is keszul mind.
Nagyon szeretem ezt, mert relaxal, hetekig karacsony illat van a lakasban es a sutik gazdai is orulnek a vegeredmenynek.
Meglepve olvastam, hogy mennyien - a többség elég nagy aránya - nem ajándékoztok. Gondolom ennek oka lehet a jelenlegi gazdasági helyzet, vagy korábban sem volt szokás nálatok?
Számomra az ünnep része az ajándékozás - és egyáltalán nem a költségekről szól -, hanem arról, hogy örömet okozzunk a másik félnek. Persze mi sem ajándékozunk széles körben, csak családon belül, a legjobb barátok és a legközelebbi munkatársak között. Nálunk vannak “bevált” ajándékok és hozzájuk kapcsolódó “párok” (pl. a nagybátyám mindig skandináv regényt kap, és én tőle horror/thriller könyvet, vagy a szintén krémmániás húgommal smink terméket ajándékozunk egymásnak, a gyerekek természetesen játékokat kapnak és ők rajzokat készítenek, a munkatársak között pedig szigorúan kézzel készített alkoholos italt - idén mézeskalácsos likőrt készítek)
Természetesen azzal sincs semmi gond, ha valaki mellőzi az ajándékozást, mert ahogy írtátok egy x. pár zokninak vagy tusfürdős díszcsomagnak nincs semmi érzelmi töltése, azokat inkább muszájból veszik, annak valóban nincs semmi értelme.
Csak a saját családomról írhatok: nálunk azért maradt el az ajándékozás, mert bár elég jókat választottunk általában egymásnak, de ahogy írták páran felnőttek vagyunk és megvesszük azt magunknak, ami kell. Amit meg nem vennénk meg, az meg valszeg nem is kell 
Nagy a közeli família is és nagy megterhelés volt anyagilag, agyilag és fizikailag is összevadászni mindent. Mi ezért szüntettük be. Áttettük a hangsúlyt az összetartozás miatti örvendezésre
Mindenki máshogy éli meg, másképp fejezi ki a szeretetét, szerintem semmi meglepő sem abban, ha valaki nem ajándékoz és abban sem ha igen.
Az egyik barátnőmnek van egy olyan kedves szokása, hogy névnapra/szülinapra/karácsonyra képeslapot küld, nagyon szeretem, néha én is küldök, odavagyok a régi karácsonyi képekért.
Huhúúúú, én vagyok a grincs, úgy látom Hosszú a sztori, de a lényeg az, hogy nekem 32 éve, amióta rájöttem, hogy nem a jézuska hozza az ajándékot, a karácsony egy teljesen felesleges történet. (Mielőtt valaki befeszül, hogy rossz gyerekkori élmények/traumák miatt, nem, egyszerűen magamtól kimatekoztam, hogy nincs jézuska.) Nálunk nagyon régen, több mint 20 éve nincs karácsonyi ajándékozás, a család versengőbb (ki tud nagyobb, több stb ajándékot/pénzt bmit) oldalát pedig hellyel-közzel már leépítettem. Ahogy többen is írtátok, felnőtt embereknek, akiknek nagyjából minden megvan vagy meg tudja venni, minek vegyek bármit is? Gyerekek természetesen kapnak. Nagyon szűk barátnői körrel egy pici csoki vagy szaloncukor, esetleg 1-1 mini kézkrém vagy gyertya szokott lenni, ez is inkább miattuk, mert van rá igény. Engem különösebben nem izgat.
Mióta kettesben élünk, nincs fenyőfánk, mert a műfenyőtől rosszul vagyok és nincs is hol tárolni. Az igaziért nem vagyok hajlandó egy vagyont kifizetni, fát ölni, na meg a lehullott tűlevelekkel vacakolni utána. Díszíteni szintén alkalmatlan vagyok, emiatt nem kerülgetek egész évben egy rakat csetreszt azért az évi 2 hétért. Ettől a fényfüzéres, villogós bizbaszolástól meg falnak megyek A karácsonyi dalokkal a világból kikergethető vagyok
Közös családi eszegetések szoktak lenni nagyimnál, szüleimnél, anyóséknál. Általában a sütiket és az üdítőket visszük mi, a vendéglátó lehetőségeinek függvényében pedig diszkréten beszállunk az ételekbe, ha arra van igény. Főként az együttlét a cél, és megbeszéltük férjjel, hogy addig megyünk, amíg van kihez menni…sajnos, ki tudja meddig. Így mi karácsonykor általában nem vagyunk itthon az estéket leszámítva, olyankor pedig mindenki a maga kis hobbijának él vagy közösen filmezünk valamit.
Ha már Grincs😁
Tanultam egy új szót a cikkből: urbex
Nálunk is azért maradt el az ajándékozás, amiket a többiek írtak. Bár azért valamilyen - tényleg - apróságot szoktunk ajándékozni.
Pl. az egyik nővérem nyomdában dolgozik, jutányos áron tud határidőnaplót venni, így ezt mindig tőle kapunk. Én pl. most vettem két kiló fűszerkeveréket (egy ismerősöm árulja, delikát-szerű és semmilyen káros anyag nincs benne - én is azt használom pár éve), azt töltöm csinos üvegekbe (azokat is akciósan vettem), ezt kapják és fotókat a gyerekekről.
Szóval van ajándékozás, de nem olyan mértékű, mint régebben.
Nálunk az agyagiakon túl főként azért döntött így a család, mert tényleg senki nem akart olyasmit a másiknak, aminek nem örül. Gyerkőcök kapnak, de ennyi.
Abszolút úgy gondolom, hogy azt az összeget, amiből vennénk valamit a másiknak, azt idén adjuk oda, aholszükség van rá. Így esett, hogy idén két alapítvány (egy cicás, és egy cicás-kutyás) kapta meg az ajándékokra szánt keretet. Egyszerűen úgy érzem, hogy bármennyire az ünnephez tartozik, elment nem jó irányba, mindenkinek stresszes volt.
A családi összejövetel így is megmarad, eszünk egy jót és társasozunk, kártyázunk.
Ugyanakkor barátnőmmel ajándékozunk, párom is kap majd ajándékot. Nem vetettük el teljesen, de idén kipróbáljuk ezt a variációt
Ezt a kezdeményezést még csak nászajándékként hallottam, de szuper ötlet! 
Ilyen értelemben ajándékozunk mi is, ahogy írtad, szűkebb körben és a megajándékozottat ismerve olyat, amiből érzi, hogy valóban gondolunk rá. A gyerekek kapják a legtöbb ajándékot nálunk is. Persze felnőtt ember megveszi ami kell neki, de pl. anyunak szoktam olyasmit venni amit tudom, hogy szeretne, de valahogy úgy is érzi áh minek, pl egy parfüm, és aztán örül neki végül. Unokatesómmal nagyon hasonló dolgokat szeretünk, vele tök jó ötletes ajándékokat szoktunk adni egymásnak, amihez az inspirációt év közben csipegettük össze. Ezek nem az erőltetett, tudjuk már le vmi kacattal jellegű ajándékok, azokat én sem támogatom.
Nálunk sem anyagi oka van, sőt igazából pont az, hogy mostmár mindenkinek rendes jövedelme van, meg tud magának venni mindent. Anyukámnak egyébként én is olyasmit vettem az elmúlt években, amiről tudtam, hogy örülne neki, de nem venné meg magának (pl utalvány arckezelésre, parfüm, táska), viszont apukámnál mindig bajban voltam, ő megvesz magának minden olyasmit, amit szeretne.
A párom egyszerűen utálja az ajándékozást és az azzal járó stresszt, ezért nem szoktunk egymás között szülinapon sem ajándékozni. Viszont az ünnepelt választhat, hogy hogyan szeretné tölteni a napot. Idén én urbango-zni akartam menni, ő pedig azt kérte, hogy ne menjünk sehová, maradjunk kettesben otthon.
Ettől függetlenül ha találunk valamit, aminek a másik igazán örülne, akkor azt meg szoktuk venni ajándékba, de csak úgy, alkalom nélkül.
Karácsony előtt tavaly moziba mentünk (korizás volt az eredeti terv, de esett), idén szerintem nem lesz ilyesmi. Elég mozgalmas és stresszes időszakon vagyunk túl, jó lesz kicsit nyugton itthon lenni.
Szerintem sincs baj azzal, ha valaki ajándékoz, és azzal sem, ha nem. A legcélszerűbb őszintén megbeszélni, hogy ki mit érez ezzel kapcsolatban és úgy csinálni, ahogy jól esik, ami mindenkinek megfelelő.
Semmi gond nincs az ajándékozással, az 5 szeretetnyelv egyike!
(Nekem csak könnyebbség, hogy olyanokkal vagyok körülvéve, akik nem mindenáron és kötelező jelleggel akarnak ajándékozni.)