Teljesen igazad van, én is nagyon-nagyon sokat gondolkodtam azon, miért is buktam meg szinte mindegyik étkezési formánál. A szüleimtől, rokonságtól merőben eltérő ízlésvilággal rendelkezek, édesapám az egyetlen, aki kifejezetten nyitott minderre és kifejezetten értékeli is az ízlésemet, viszont a gluténmentes péksütemények közül a leges-legjobban sikerült verziónál is kifogást talál. 
Sikerült réges-régen saját ízlésemnek megfelelő, és számomra nagyon is értékelhető gluténmentes lángost kreálnom. Olyan büszke voltam, mindenkivel megkóstoltattam, és a leges-legtöbben kifejezetten szerették, de apukámnak sikerült lehangolnia, mert hát oké-oké a gm lángosom, de az eredeti közelében sem jár. 
Az biztos, hogy a betegségem emiatt is reformálódott az ízlésem, de mindig is gondom volt az otthoni, szigorúan magyaros étkezéssel, nem szerettem, kivéve a natúr lecsót. Már gyerekként elkezdtem magamnak külön főzni, és előfordult már akkor is, hogy szívesen megették a többiek is. Ahogy elköltöztem, merőben más irányba fordult az étkezésem, szó szerint kitárult előttem a világ, teljesen új ízek, élmények, és ezt nagyon élveztem. A sulik után saját keresetből pedig már olyan alapanyagok is befigyelhettek, amik ezt még tovább színesítették, és elindult a saját kulináris világutazásom is, nem csak a konyhában, hanem a valóságban is. A párom vitte magával a kreálmányaimat, - mert szerencsére kifejezetten értékeli őket 
-, és a kollégái mindig megjegyezték, hogy szívesen előfizetnek ők is, mert annyira művészi összeállításokat csináltam. Hiába nagyon értékelem Heston Blumenthal profizmusát, elszántságát, maximalizmusát és alázatosságát az ételek/alapanyagok iránt. Természetesen ennek hosszú távon az lett az eredménye, hogy állandóan ezen pörgött az agyam, éjjel-nappal a különböző kreációkon, újdonságokon járt az agyam, ezzel feküdtem és ezzel keltem. Anyagilag is egyre megterhelőbbé vált, ahhoz hogy mindezt finanszírozni is tudjam, munkahelyet is kellett váltanom, de több fizu, több felelősség, több munka, kevesebb szabadidő, így rémálom lett az egészből egy idő után. Nyugodtan leírhatom, kikészültem.
Az érdekes az, hogy ezen időszak alatt nem volt súlyproblémám, igaz rendszeresen sportoltam is (nem keveset). Lett egy komolyabb sportsérülésem, ami tovább vitt a lejtőn, hihetetlenül embertelen módon kezdtem el hízni kevesebb étkezéssel is. Ami az én szervezetemnek nagyon nem jó az a gluténon kívül még a keményítő. Ez egy gluténérzékenynek rémálom. Eredetileg a quinoa lenne az egyetlen, amit ehetnék. Azt hiszem, akinek nem csak 1 dologról kell lemondani étkezés terén, az ezeket a lemondás miatt még inkább felerősíti, nálam a sóvárgás soha nem szűnt meg, csak elnyomom, de bizonyos illatok, emlékek, behatások újra és újra azaz időszakosan előhozzák és felerősítik. Sok sorstársamat kérdeztem meg erről, és mindenki ugyanezt mondta, de persze vannak akik ezt jobban kezelik.
Én sem hirtelen tértem át egyik étkezésre sem (csak a gm-re), és a szinte teljes keményítőkizárás miatt nekem a paleo volt a legmegfelelőbb, akkor éreztem magam a legjobban, de egyéb más területen ez sem volt megfelelő 
.
A tegnapelőtt belinkelt csokis-banános vegán pudingban volt egy kevés kukoricakeményítő. Sajnos nem néztem meg rendesen, és olyan hasgörcsöt okozott, mint amilyen már régen volt. Az évek hosszú során ezek olyan életminőség-romlást tudnak okozni, főleg úgy, hogy az egyik érzékenység hozza magával a másikat, vagyis ami életben tart az egyben meg is öl. Az én esetemben pedig ez hatványozottan igaz. Ha nem tudsz rendesen étkezni, akkor dolgozni sem, ha nem tudsz dolgozni, ebben a világban életben maradni sem. Nem akarom magam sajnáltatni, de tudod hány rosszullétemnél kaptam meg azt, hogy egyél rendesen, és akkor el tudod látni a feladataidat is rendesen. Hiába is próbálom ezeket magyarázni, aki nincs hasonló cipőben az semennyire nem tudja ezt sem átlátni és főleg nem átérezni! Amikor az éhségtől felpuffadt hasú, éhenhalás szélén leledző csecsemőket, kisgyermekeket látok, olyankor teljesen elszégyellem magam, és magamra parancsolok, hogy kapjam össze magam, lehetne ettől még sokkal rosszabb is, és valóban!
A lelki dolgok után pedig térjünk rá a macaronra. 
Lehet finomra őrölt, blansírozott mandulával is készíteni, de a késes aprítót egy az egyben felejtsük el hozzá, ha kicsapódik az olaj, nem jó, ha darabos a mandula az sem jó, teljesen finomra darát SZÁRAZ mandula a jó, éppen ezért jobban jársz, ha mandulaliszttel készíted.
Mivel porcukorra is szükség van, lehet a cukorral együtt darálni a mandulát, de ilyenkor is kicsapódhat az olaj. A porcukor a mandulához kerül, érdemes együtt a használat előtt még átszitálni.
A megfelelő mandulán kívül a másik kulcsfontosságú dolog a tojásfehérje! Pihentetett tojásfehérje kell hozzá, amit egy hétig folpackkal lefedve a hűtőben pihentetünk. A robotgépben felverjük a fehérjéket, amikor kezd megszilárdulni, hozzáadjuk a kristálycukrot és a citromlevet, de ez opcionális! (ha ételszínezéket is akarsz, akkor azt is). Addig kell keverni, amíg még nem kőkemény, de lágyan csúcsokat hagy benne a habverő! Ezt a habot óvatosan, de határozott mozdulatokkal keverjük össze a porcukros mandulával (hablapáttal). Egészen sűrű, levegő- illetve/buborékmentes masszává kell dolgozni! Habzsákba tölteni, és kellő távolságra egymástól kb. 2 cm átmérőjű halmokat nyomni. Ahhoz, hogy teljesen egyformák legyenek, egy sütőpapírra egymástól 2 cm-es távolságra 2 cm-es köröket rajzoljunk, majd erre helyezzünk még egy áttetsző (fehér) sütőpapírt, amire nyomjuk a macaronokat sima csövű nyomózsákból. Így pofonegyszerű, gyors, és teljesen egyforma is lesz. Ha kész, akkor nagyon óvatosan buboréktalanítjuk, vagyis óvatosan a konyhapulthoz csapkodjuk párszor a tepsi alját. Kb. egy órát hagyni kell pihenni a konyhapulton, ez idő alatt szépen megszárad a habcsókok teteje. 10 percre 150°-ra előmelegített sütőbe toljuk a tepsit, majd csökkenteni kell a hőfokot 125°-ra és további 7-8 percig továbbsütni. Én csak elektromos sütőben próbáltam, gázosban nem! Melegen válasszuk le a sütőpapírról, majd hagyni kihűlni, és utána tölteni.
Alap: 70 g mandulaliszthez 100 g porcukor, 55 g pihentetett tojásfehérjéhez 10 g kristálycukor
Citromoshoz 1/2 citrom leve, vaníliáshoz 1 vaníliarúd kikapar magjai…stb.
Kb. ennyi 
Kifelejtettem, hogy a hűtőben pihentetett fehérjéket a felhasználás előtt legalább pár órával ki kell venni, hogy szobahőmérsékletű legyen felhasználáskor! A pihentetés pedig a jobb állagú macaronok miatt kell.
. Én eddig nagyon szerettem ennek a rendezőnek a filmjeit :).
Azóta meg láttam már több filmet, hozzászoktam bizonyos megszokott elemekhez, mint a láb fétis. De ha nem látom előtte ezeket a filmeket, biztosan értelmetlennek találom az egészet.