Aki nem ismeri fel az egyedi szépséget, amilyen vagy és a kedves, különleges kisugárzást, az maradjon magának! A stílust is fel kell ismerni és ami Neked van, az valóban nem mindennapi és pont emiatt értékes és megismételhetetlen
Ismerős a szitu sajnos ha olyan környezetbe kerülök, még előjönnek ugyanazok a sémák. A családban pl. mindig én voltam a duci kislány (nem kövér, csak duci! - ezt mindig hangoztatták). Édesapám pedig így felnőtt nőként is minden találkozásunkkor megkérdezte, hogy fogytam-e (olyan is volt, hogy híztam-e).
Nem, meg se próbálok fogyni, igazából csak híztam az évek alatt. Szerencsére már egyre jobban tudom tudatosítani magamban, hogy milyen érzéseim vannak az ilyen ismétlődő szituációkban. Tegnap - miután szerencsétlennek a puszi után az első kérdése ez volt - megmondtam neki, hogy lehetőleg soha többet ne kérdezzen ilyet. Igazából csak feltűnt neki, hogy milyen jól nézek ki. De ha inkább ezt mondta volna, az önbizalmam növelte volna, ahelyett, hogy megint a szőnyeg alá söpri. Nem baj, legközelebb már menni fog. Én meg remélem a jövőben is sikerül ugyanígy megérteni és kezelni ezeket a visszatérő sematikus szituációkat. Egyszerűen nem engedhetem, hogy folyton ezek határozzák meg a hangulatom és az énképem. Igazad van, nincs idő az önutálatra!
Egyébként én nem látom a problémát, kedves női arc, 20-on túl. Kis sminkkel csak még szebb, mint mindenki.
Amúgy én csak álmodom ilyen szép telt ajkakról.
Bőőőven 20-on túl. Köszönöm szépen! Hát közelről nem ilyen jó a helyzet. Az számra nincs panaszom, az igaz. Régen utáltam szegényt, de már tudom, hogy ilyen és kész
Rettenetesek ezek a családi beidegződések, megfojtják az ember énképét és egy teljesen torz elképzelés alakul ki arról, milyenek vagyunk.
A legnagyobb baj, hogy aki ragaszkodik ezekhez a viselkedésmintákhoz, sok esetben öntudatlanul vissza akar minket tuszkolni a gyerekkori skatulyába, rombolva a nagy nehézségek árán elért fejlődésen.
NEM VAGY DUCI. Ne érts félre, de a fórumtalin “csodáltam meg”, milyen formás lábaid vannak.
Jézusom, hogy lennél te csúnya, olyan szép arcod és olyan egyedi stílusod, amit kevesen mondhatnak el magukról.
Gyönyörű lett ez a smink!
Kár volt magad rejtegetni, szép arcod van!
Hahaha, köszönöm! Erre még sosem gondoltam így.
Remélem, aztán nem szedtél le a rúzsból!
Jaj de jó, hogy végre látlak!
Juj ezek a családi minták tényleg annyira gyilkosak! Nagyon ügyesen kiálltál magadért és elmondtad az érzéseid, a szülőkkel meg még nehezebb erről beszélni, mert nekik is ott van egy adag csomag az övéiktől… Egyfajta közös pozitív fejlődés is kisülhet a dologból akár, de ez nyilván rajtuk is múlik.
Sajnos anyám is olyan módon tudta mondani, hogy fogytam mindig, hogy a bicska is kinyílt tőle a zsebemben, akkor is ha jó szándék vezérelte éppen… A jó szándékkal meg tudjuk mi van még kikövezve…
De aranyos vagy köszönöm szépen
Sajnos a családban sosem voltam elég jó, elég okos, elég szép, az iskolákban pedig mindig kilógtam a ruháimmal meg úgy kb mindennel azzal, hogy művészlélek vagyok. A gyerekek pedig elég kegyetlenek tudnak lenni azzal aki nem olyan mint ők . Azóta lett az a szinte már életfilozófiám, hogy lehetnék más, el tudnám játszani, de akkor én olyan boldogtalan lennék, hogy kb mi értelme az életnek, és esélyt sem adnék olyanoknak akik meg úgy szeretnének ahogy vagyok Azok az emberek a fontosak úgyis akikkel kölcsönösen érdeklődünk, tiszteljük és szeretjük egymást
No jó kis hippibeszéd lett ebből is
:
Szeretem ezt a Pat palettát. A csomagolását már sikerült is szétdöntenem.
De édes vagy, köszönöm Asszem tényleg előnyösen sikerült lekapni magamat.
Köszönöm szépen! Én is mindig örülök, ha teszel fel képet magadról
Ezzel a sminkkel nem tudok betelni, kell, annyira bejönnek ezek a színkombók mostanság.
Gyönyörűek ezek a zöldek, én is ezeket szeretem!
mostanában én is zöldezek. ami nagyon fura, mert eddig utáltam, lévén a piros a kedvenc színem. most vagy a Mardekár tör elő belülről, vagy az ősz tör be kívülről…
De jó látni téged is!
Csodaszép vagy reggel is, nincs miért aggódnod