Khmmmm, szerinted véletlen, hogy nem túlságosan feszegettem a “gyűjteményeink” topikot? Még csak körvonalazni sem merem… félelmetes, vagy inkább már beteges, ezért vezetek be szankciókat már
A korábbi mivoltomhoz nekem most kb. a konyhától a tárolóig mindent rendbe kéne tennem. Szép sorjában, meg persze mindig akad valami fontosabb is ugye…
Teljes mértékben igazad van! És egy percig se gondoltam arra, hogy nem vigyázol rájuk.
Sajnos a kevés szabadidő nem elég arra, hogy kipihenjük magunkat, tegyünk az egészségünkért (mozgás-kontrollvizsgálatok stb.), hobbizgassunk, éljünk szociális életet, vezessük a háztartást (magyarán: váltsuk meg a világot) és ezek kombinációi. Valami mindig kimarad.
Én azt vettem észre, ha a szabadságom alatt nem megyek el sehova nyaralni, akkor majdnem fáradtabban megyek vissza dolgozni, mint amikor eljöttem. Ráadásul 1 hét szabadság/nyaralás az semmi, mert amikor haza kell jönni, akkor kezdek el éppen kiengedni, éppen kezdeném élvezni a nyaralást. Nekem 1 hét kell a munka után, hogy elkezdjek pihenni.
Azt nem értem, hogy a reggeli félmaraton/maraton táv futásakor, hogy volt még egy csomó dologra időm, mert ekkora táv után, már hajmosás, szárítás… és egyebek is kellenek. Most meg 1 napba 1 dolgot tudok belesűríteni, amivel éppen, hogy csak végzek. Nem tudom hogyan kellene összekapnom magam
Na ez nálunk is pontosan így néz ki.
Az én párom ennek pontosan az ellenkezője, ha véletlenül nincs valamin a teteje, vagy több napja a mosdó szélén álldogál - mert sűrűn nyúlok érte, ezért nem rakom még vissza a helyére - akkor már kérdezi, “Ez azért van itt, hogy ki lehet dobni?”
Mondjuk az “utánam pakolászás” nálunk is jelen van, azzal a különbséggel, hogy aztán meg megérem megtalálni. Gondolok itt pl. cipőre, amit 1-2 napig nem használok és amire újra felvenném, arra tuti elrakta valamelyik szekrénybe, én meg a reggeli rohanásban találjam meg!
Ne is mondd!
A fizikai távolság nagyon sokat segít a feszültség elengedésében, és hogy a napi robotfeladatokat nem kell elvégezni. A szállodában nem kezdesz el zuhanyzót sikálni, ha esetleg vízköves.
Mondjuk én már otthon se.
Régen még igen. Mára már elengedtem az ilyeneket.
Úgy értem, régebben sokkal lelkiismeretesebb voltam ilyen téren.
Na igen, meg a strandon/erdőben/réten/mezőn nem nézegeted az órád, hogy már csak fél órád van, és rohannod kell.
Nekem van még mit tanulnom ezen a téren.
Jól teszed, hogy elengeded, én még csak tanulom. Amikor “mindent megcsináltam”, nem voltam kiegyensúlyozottabb, mint amikor nem - ellenben sokkal fáradtabb, na, az igen.
Ez a korral jön. Lazább lesz az ember. Régebben én is sokkal görcsösebb voltam. Túlságosan is.
Én nagyon öregszem, de valahogy nagyon nem akar menni ez az elengedés, sőőőőőt…
Hát én nem tudom, de engem egy ideje már nem tud kiborítani, ha elmarad valamilyen házimunka. Úgy is tudom, hogy meglesz majd valamikor később. Régebben ilyeneket nem engedtem meg magamnak. Persze ez természetesen nem jelenti azt, hogy most rendetlenségben, vagy koszban élnénk…
Én két kérdést szoktam magamnak feltenni:
- Rajtam kívül zavar valakit? (Nem.)
- Megcsinálja valaki helyettem? (Nem.)
Szóval, ha kimarad mondjuk a polctörölgetés, nem dől össze a világ. Megcsinálom a legszükségesebb dolgokat (porszívózás, mosás, főzés - nekem ennyi a muszáj-kategória, ketten vagyunk), a többi fakultatív tevékenység.
Ui.: a párom amúgy nagyon cuki, egyszer mondta, azt szeretné, ha inkább magamra fordítanám ezt az időt, ne a mániákus suvickolásra.
Teljesen igazad van, én is ezt mantrázom, de valahogy lélekben nem megy az elengedés.
Nálam is változó, de rengeteg tudatos mantrázás van benne. Ha idegesebb vagyok, akkor előtör a mániákus rendezgetésem (mert legalább a közvetlen környezetemet képes vagyok befolyásolni). De egy ideje azt éreztem, hogy csak elvesz tőlem ez a háztartási perfekcionizmus és nem vagyok tőle nyugodtabb, megelégedettebb és a párkapcsolatomnak se tesz jót.
A mélyebben húzódó ok az, hogy finoman szólva nem patyolattiszta házban nőttem fel (vannak ennél sokkal-sokkal rosszabb dolgok is, nem panaszkodom, de rengeteg munkámba került ezt (is) helyre rakni).