Nagyon jò ötlet
Mi 8 évvel ezelőtt költöztettük át 18 évnyi életünket. Kikészültünk bele mindketten a férjemmel pszichésen és fizikailag is.
Azokat a dobozokat én is szívesen cipelném!
Nálunk a költözésnek az a hatalmas előnye lenne, hogy minden dobozt átnèznék ès rengeteg mindentől megszabadulnék, ami évek òta porosodik a tárolòban és a szekrényemben. A pàrom többször is említette, hogy egy gyufaszállal szìvesen megoldaná a problémát. De haladok. 9 èvesem szobáját átrendeztük, festettük és rengeteg mindent kidobtam. Kinőtt ruhák, mesekönyvek- unokahuginak, játèkok,amikkel nem játszik vagy tönkre ment
Igen, erre valóban jó a költözés. Mondjuk nálunk úgy volt, hogy amiket én összegyűjtöttem, kidobásra szánva, annak a felé a férjem visszaguberálta, hogy annak még semmi baja, meg hogy az még jó lesz valamire.
A költözések között is vannak különbségek, azért mi is néhányszor agylobot kaptunk és emlékszem, anno kijelentettem, hogy soha többé nem költözöm, de a hallott rémtörténetekhez képest nálunk istenesen ment. (Azt leszámítva, hogy apám eláztatta esővel és mocsokkal egy rakás könyvemet és kiborultam, és ő sértődött meg…)
De a szülői házban lassan fél éve húzódó lomtalanítás, na, az durva. Az anyám mindent, de tényleg mindent megőrzött, a már szétmálló gyerekkori cipőimtől a régi újságokig mindent. Az életben nem lesz ott rend. Szerencsére én nem vagyok ennyire gyűjtögető, rendszeresen szelektálok.
Szóval átérzem a gyufaszál iránti csábítást.
Ahhha! Nagy titkot árulok el: nem lesz jó.
Ezt neki mondd!
Add át neki. Üzeni az, aki teletömött egy nagy utcai papíros szelektívet régi újságokkal és már három konténert megrakott az efféle cuccokkal.
Régebben mindenre több időm volt, vagy csak jobban osztottam be az időmet és az energiámat, meg tuti biztos, hogy több sz…-ot engedtem el a fülem mellett, így nem pazaroltam rá feleslegesen (szerintem ez utóbbi lesz a titok nyitja). Szóval én is költöztem régen többször is, de én mindegyiket élveztem. Most is költöznék szívem szerint, mert engem feltüzel az újdonság varázsa, az izgalom, hogy akkor ez most valami új kezdete… tudjátok, mint a szerelmeseknél a rózsaszín, naív kezdet. Persze bonyodalmak nálunk is akadtak, akkor nem örültünk neki, de utólag rengeteget nevetünk ezeken, és teljesen kellemes emlékekként rögzülnek (nem csak az idő múlása szépíti meg).
A szelektálós pakolás nálam is nagyon kellene, régen nem nagyon volt mit szelektálni, mert nagyon rendben tartottam mindent, de azóta kissé kicsúszott a talaj a lábam alól, én is sokat emlegetem a gyufát.
Egyébként én is dobozokban tartom a palettáimat. Múltkor láttam, hogy te dobozostul dobtad ki a palettadobozokat. .
Nekem felemás a palettás szekrényem, vannak dobozos védelemmel féltve őrzött példányok, és pucéran, de számomra logikai sorrendbe rendezve, ami néha azért borul fel, mert hirtelen ez kell, meg az kell, aztán mégsem…
Az én palettáim még olyan frissek, hogy melegek,ezért is vigyázom olyan nagyon őket. Feltételezem, hogy majd egy bizonyos idő elteltével nem lesznek ekkora becsben. Már most is minden alkalommal elgondolkodok rajta, hogy mi értelme annak, hogy dobozból ki, majd dobozba be.
Még én is dobozban tartom őket De nyilván én is azért,mert még nem régóta vannak meg.
Igen, biztosan ez az oka.
Én elmondom Neked, hogy mi értelme
A szépen gyarapodó kollekcióban mindig lesznek kiemelt, dédelgetett kedvencek, amire még jobban akarsz vigyázni, ezért még a széltől is óvod őket. Nekem a legelső Tom Ford pirosítom (nincs is több, na mindegy) külső, fényes tokja karcolódott meg és mattult be. Vérzett a szívem, rossz volt így látni, ezért azóta minden ilyen darabot visszateszek a szütyőbe, csomagolásba, mindenbe
De ez is olyan ám, mint az új autó! Azon is csak az első karcolás fáj a legjobban mindig.
Szóval nálad szekrény van! Kincsesszekrény.
(Nem mintha nekem nem lenne annyi, ami megtöltene egy kisebb szekrényt…)
Sokáig őrizgettem őket, de 3 doboznyi doboz kikezdte a türelmemet. A Blue Bloodét megtartottam, mert lehet belepakolni, meg még pár darabot, de igen, a nagyja ment, nem is hiányoznak. Reggelente nincs időm dobozból kiszedegetni őket, remekül érzik magukat a már kissé szűk ikeás tárolóban. Nem azt jelenti, hogy nem vigyázok rájuk.
Nálam egy adag ruha és könyv várja, hogy elvigyem a Cseritibe/könyvtárba, remélem, hamarosan lesz rá időm…