Ja, nekem is volt két ilyen levelem messengeren, én ezekkel sosem foglalkozom. Annak idején az egyik barátnőmet szervezte be a volt osztályfőnöke (érettségi utáni nyáron, ő meg nem mert nemet mondani), és egyszer elhívott magához (mi akkor amúgy is sokat találkoztunk). Ott várt a nappaliban engem is a tanára, nagy dossziéval egy órát magyarázott, hogy miért lenne nekem jó az Amwayjel foglalkozni. Én a végén megköszöntem a lehetőséget, majd kijelentettem, hogy ez engem egyrészt nem érdekel, másrészt nincsenek olyan ismerőseim, akikre jó szívvel rábeszélhetnék ilyen drága termékeket.
Valamit láthatott rajtam a tanár, mert viszonylag hamar békén hagyott.
Etu barátnőm meg csodálkozva nézett, hogy én nemet tudtam mondani. Aztán pár hónap múlva ő is otthagyta őket, de konkrétan a szülei mondták, hogy most már hagyják békén a lányukat.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy gimisen én is ilyen mindenre igent mondó voltam, de ott volt egy osztálytársam, aki megtanított nemet is mondani (merő jóindulatból egyébként).
