Megérdemled a dicséretet!
A Miss Sporty-nál én is pont ezt érzem 
Akkor nagyon tevékeny emberke lehetsz, mert sok dolog érdekel.
Nálam az Yves Rocher katalógussal kezdődött 19 évesen. Akkor még postán lehetett rendelni. Egy sötétpiros rúzs, egy alapozó és egy szempillafesték voltak a kezdő készletem. 
A parfümériában kezdett igazán érdekelni a kencék világa, lenyűgözött, hogy vannak tartós és megbízható holmik is, nem csak a drogériás, akkor még elég silány, felhozatal. Aztán pár évig alig kentem valamit és a KM érkezésével felpörgött az érdeklődésem a dekor és az ápoló kozmetikumok iránt is. Olyan 3 évig meg voltam őrölve mindenért, sminkeltem orrba-szájba 
Mondhatjuk, hogy most hullámvölgy van, bőrápolás jöhet, dekort alig veszek. Valami átalakulás van. Imádom a témát még mindig, itt lógok folyton, ha tehetem. Ahogy fogalmaztál “beállt egy normál szintre”.Most fenntarthatónak (elcsépelt szó) érzem a készletemet, az időt, amit ezzel a hobbival töltök és így is boldoggá tesz 
Ja, nem válaszoltam a kérdésre: a körülmények nem voltak épp ideálisak a parfümériában,ahogy azt sejtetted, de az érzés, pótolhatatlan, hogy másnak megmutathattam mit is adhat egy krém vagy smink, persze annak, aki érti ezt a miliőt. Jó volt látni, ahogy boldogan távoztak a nők a kis szerzeményükkel 
A parfümöt eladni szerintem akkor nem volt nagy kunszt. Vitték, mint a cukrot
Komolyan, oda se bírok menni! Akárhány ráncfelvarráson áteshet szegény márka, kiver a víz tőle.
Százszor inkább a Catrice, a Lovely vagy az Essence, ugye?
Biztos nekik is jó érzés volt, hogy szakértő ad nekik tanácsot. Kár, hogy ez csak egy kis szelete ennek a munkának.
Teljesen jó alapkészlet! Sokaknak ennyiből áll eleve a smink és elégnek is érzik (és abszolút rendben van), mi meg a textúrákon, színmélységen meg ilyesmiken pörgünk - engem legalább is ez hajt a sokadik márka sokadik palettája felé, annyira érdekes a különbözőségük, hogy mennyire máshogy kell velük bánni.
És tényleg egy új világ nyílik meg az ember előtt, amikor felfedezi, hogy vannak működő termékek, kényelmes, szép bőrképet adó alapozó, szempillaspirál, ami nem folyik le és tényleg dúsít stb.
Remélem, majd nálam is beáll egy normál szintre ez a hobbi, mert már nem férek az asztalon.
Hátöö, voltam ásványgyűjtő, bélyegmániás, a szép érméktől máig elgyengül a térdem, az ékszereket is szeretem továbbra is, sokáig szórakoztattam magam gyöngyfűzéssel, rajzoltam (nem ment jól, a geometrikus dolgok ragadtak meg inkább), keresztszemeztem, indián karkötőket fontam, mindig sok lakkom volt, 12 éve írok könyvesblogot, pár éve futkosok… ja, egy időben minden este sütöttem vmi sütit.
Ijesztően mániásnak tűnhetek.
Egyszerűen pörgős csaj vagy
És milyen folyékony rúzsok váltak be igazán, amik tartósak?
Nálam sajnos a hazaszaladok, vagy letörlöm kaja előtt nem játszik. Reggel 8-tól délután 4-ig bent vagyok, ebédelni a munkatársaimmal járok. Ezért alapból ritkán használok rúzst, de az élénk színeket nagyon kerülöm akkor is.
Nos, ezek inkább magányos, introvertált hobbik, de hát ilyen vagyok.
Csodálatos vagy. Mindig csinálsz valamit és ez nagyon jó. Valami sportot nekem is be kellene iktatnom. A könyves blogod szívesen megnézném. Küldj hozzá egy linket kérlek
Huh, te nagyon sokmindent csinálsz/csináltál! Nagyon sokrétű vagy! Ismerős az érzés, én is pont így szoktam rápörögni a dolgokra. Egyetemen a túró rudis cuccokat gyűjtöttem, de addig tartott ez a pöttyös imádat, amíg sikerült egy eredeti babzsákot beszerezzek. De én még zenét is így hallgatok, ha valamire rákapok, csak azt hallgatom, folyamatosan, egész nap, aztán egyszer csak elég és nem érdekel többé. Jó zene marad, ott lesz a lejátszási listámon, de lecsengett az őrület. Süti sütős korszakom most van (de abból is mindig egyfélét, amíg tökéletes lesz), sport felfutóban, képregényhősök leáldozóban, de egyértelműen a krém/smink a jelenlegi mániám. Ki tudja még mi jön
Hú, a zenével pont így vagyok én is! Ha valami épp nagyon tetszik, akkor beállítom ismétléses lejátszásra, és mehet a végtelenségig, amíg meg nem unom.
Meg néha előjönnek régi kedvencek. A héten kb. ötvenszer hallgattam meg Ákostól Az utolsó hangos dalt. Pedig mostanában már alig hallgatok Ákost, mert az új dalai nem igazán jönnek be. Nem beszélve a koncertekről, régen - 20 éve - még rekedtre tudtam magam énekelve sikítozni egy koncertjén, az utóbbi néhány évben meg dög unalom, már nem is járunk, és nem velem van a baj, mert a Vad Fruttik után most is rekedt vagyok. El is lamentáltam rajta, hogy régen mekkora király volt az az ember. A zenéi, a dalszövegek, a koncertek, minden. Most sem rossz, csak valahogy olyan patikai mérlegen kiadagolt profizmus lett belőle. 
Na mindegy.
Szóval, hobbik.
Én a kézműveskedésbe vagyok beleszerelmesedve, pedig lassú is vagyok, meg béna (mármint a kezem elég ügyetlen). 
Ennek ellenére régen dekupázsoltam, aztán patchworköztem, horgoltam, és legutóbb a gyöngyhorgolás lett a hobbim. Ez utóbbit egyébként imádom, de sajnos kettőslátásom volt tőle, ezért most pár hónapja szünetet tartok. 
Ilyeneket csináltam:
Olvasni én is szeretek, meg írni. Leginkább fanfictiont, de azt is csak ha “ihlet” van. Ha eszembe jut egy ötlet, akkor egyfolytában az pörög az agyamban, és ki akar jönni. Van róla blogom, meg Merengőn is fenn van egy része. De amúgy nem különösebben érdekesek, inkább csak olyan romantikus hülyeségek. Érdekes amúgy, mert olvasni inkább a krimit szeretem. Bevallom őszintén, nem is tud róla senki a környezetemben, csak a férjem. 
Sajnos mozogni utálok - ez látszik is rajtam - de azért heti rendszerességgel eljárok gerinctornára, mert az az ülő munka miatt muszáj, meg még azzal úgy-ahogy el is vagyok. Nem szeretem, viszont jól esik…
De én pl. nem vagyok sokrétűnek nevezhető, szerintem inkább “belekapok” dolgokba, aztán megunom őket.
Miss Sporty 
Na az én ifjúságomban meg a Constance Caroll volt A márka. Azt se tudom, létezik-e még, vagy egyáltalán honnan való volt?
Aztán egyébként olyan 15 éve már voltak rendes cuccaim is. Estée Lauder, Chanel rúzs, vagy pl. pont a héten jutott eszembe, hogy anno (12-13 éve) Bécsben vettem magamnak Sisheido alapozót, és az eladó adott mellé ajándékba két primert is, ilyen deluxe mini kiszerelést, pedig akkor még nem igazán voltak divatban a primerek (legalábbis mifelénk), de emlékszem, mennyire tetszett.
Viszont eszembe nem jutott volna ecsetet használni a szemsminkhez. Minek, amikor ott az applikátor? Alapozót meg szigorúan csak kézzel vittem fel, púdert meg a hozzá adott puffnival. Szerintem nem is volt ecsetem, talán csak a pirositóhoz. 
Most meg van vagy száz, és órákat tudnék róluk beszélni, hogy melyiket miért szeretem. Nálam talán az ecsetek indították el ezt a mostani “sminkimádatot”. Amikor először kezembe fogtam az eredeti MAC 217-et, ott adtam el a lelkem.
Meg a döbbenet, hogy egy jó ecset mire nem képes.
Ezek a karkötők csodásak!
Úgy látszik akik sminkelni szeretnek, eleve kedvelik a művészeteket Én is horgoltam, karkötőztem, hímeztem, stb. de nekem kedvenc hobbi az írás. Mindenféle témájú könyvet amikkel járom a kiadókat, hátha valamelyik bevállalja egy no name (nem celeb) ember irományát is. 
Nagyon szépek ezek a karkötők, ügyes vagy!
Én hímzésbe vetettem bele magam, de elég rövid ideig. Egy ideig gyertyákat öntöttem, és régebben is volt mindenféle pepecselős időtöltésem. Könyveket nagyon szeretem, néha, ha elkap az ihlet, verset írok, de ez azért ritka. Most a festés a következő “művészetem”, a lakásban mindent átfestek, hogy szép legyen: kaspót, ceruzatartót, befőttes üveg tetőt, stb. Dizájnolok… Férjuram is szereti ezeket a hobbijaimat, támogat mindig benne Igazából a saját örömömre vannak ezek az időtöltések, kikapcsolnak, ezért szeretek foglalkozni velük. Mindig mondják, hogy nagy türelmem van, de ezt kiskölyök koromban még nem értettem, hiszen ha ennyi időre van szükségem, akkor ennyit áldozok rá. De lehet igazuk van…
Én is így vagyok minden hobbimmal. Meglehet, hogy nem vagyok különösebben ügyes, de az a lényeg, engem kikapcsol meg elszórakoztat, a többi nem számít.
Csak nem hasonló lelki traumákat idéz meg ez a márka? Lehet, hogy szegénynek vannak tök jó termékei, de már attól a vaskos, sötétkék betűtípustól lelkibeteg leszek.
Fú, nekem csak a név rémlik, de sose volt Constance Caroll termékem.
Most jut eszembe a első sminktermék iránti csodálatom: édesanyámnak volt egy szemfesték palettája, ovális alakú, irizáló barna mintával és arany felirattal. Mindenféle szín volt benne, imádtam nézegetni. Amennyire emlékszem, kb. sose használta, csak őrizgette a szekrényben (sok ruhával, cipővel is így volt).
Szerintem ezek a régi, klasszikus márkák részben annak is köszönhetik a presztízsüket, hogy anno kevés jó márka volt elérhető áron - a jelenben pedig a drogériák kínálata is elég bő a Miss Sporty-korszakhoz képest, és bőven lehet jó minőségű termékeket találni alacsony áron -, és az emberek rádöbbentek egy EL rúzst használva, hogy ja, ilyennek kell lennie egy jó rúzsnak. A mítosz megmaradt, de sok véleménynél olvastam, hogy nem azt a hűha-élményt kapták, amire az imidzs alapján számítottak, mert már olcsóbban is lehet találni jó minőséget.
(Nem az EL-t akarom bántani, csak ez tipikus példa. Meg én vágtam hanyatt attól a kettőtől, ami megvan. Nem rosszak, de nem is az az eldobom-az-agyam-félék. Meg hát a sok külföldi indie márka is rendesen odacsap nekik.)
Jaaaj, a szivacsos applikátorok, úristen… azoktól is elfog a vágy, hogy bedepresszíózzak két réteg takaró és párna alá.
Az ecsetek szinte külön kategória nálam. Kezdetben volt néhány Essence, tiszta stresszben választottam ki őket, hogy úristen, jók lesznek-e. Aztán vettem egy kis Zoevát a piactéren (most nem vagyok a közelükben és képtelen vagyok az ecsetek számait megjegyezni) és baaang, beütött a szerelem, jött a rosegold szemre való ecsetszett, oltári bűntudattal, hogy nem érdemlem meg és vajon fogom-e tudni őket használni.
Amúgy tényleg mindegyik más, van, amivel tök jól szuperálnak, van, amivel kevésbé. Szinte egyéniségek.
Nekem mostanában egy Wayne Goss és egy Sonia G. ecset a vágyálmom, de mindig eltolom a beszerzésüket ilyen-olyan indokkal.
Szerintem nagyon szépek ezek a karkötők, én anno a gyöngyhorgolásig nem jutottam el.
Nem maradhat meg minden állandó hobbinak, az isten ideje meg pénze nem lenne rá elég. Khm, nem mondom meg, nálam mennyi üvegfesték ment kárba, mert hirtelen nekibuzdultam, ahogy szoktam, aztán elmúlt.
Engem a párom szoktatott rá a mozgásra, gyerekként úsztam, de a tanulás miatt abbahagytam, kiszorította. Nagyon radikális fenyegetéssel tudott csak rávenni (nem hatotta meg a tesiórák okozta trauma), aztán túltettem magam rajta és már nagyon utálom magam, ha nem sikerül heti kétszer futni - a munka+tanulás ennek is nagyon odavágott, de mozogni tényleg muszáj. Nem vagyok túlsúlyos, de lelkileg is jobban érzem magam tőle és hosszú távon is hozzájárul az általános egészséghez.
Amúgy nem vagyok egy futófenomén, az edzőteremben se én voltam a legizmosabb, sőt, inkább soványodtam, nem nagyon tudok izmokat növeszteni magamra (meg is kaptam, hogy milyen satnya vállam van), de nem érdekel.
De cuki vagy. Nem gondoltam volna, hogy a kis hülyeségeim tetszetősek lehetnek valakinek.
Én is így voltam anno a zenével, ismerős ez az őrület-dolog és az utána jövő viszonylagos közöny. Nagy bűnöm, hogy nem vagyok zenemániás, ritkán szoktam hallgatni (megvan a nagyon introvertált oka:D).
Jaj, meg a növények. Amióta nagyobb lakásba költöztünk, elég nagy gazmániás lettem.
Egyébként tök jó, hogy a férjed támogat a hobbijaidban, sajnos az enyém max. elnéző mosollyal nézi, mire pörögtem már megint rá.