Én most kezdtem el gyakorolni, hogy reggelre legyen meg a szett. Felelősség ide vagy oda, ha nincs meg a minta… És azért nagyon apró dolgokról is beszélünk. Szerintem inkább az időbeosztás, tudatosság. Nincs türelmed reggel, ezért inkább kitalálod este. Van egyébként ún. döntési fáradtság. Ahhoz, hogy napközben a fontos dolgokban tudj jól dönteni, nem árt, ha reggel nem fárasztod le magad nagyon. Én a Pareto lánya blog hatására kezdtem el ilyeneken gondolkodni. Én az “ahogy esik úgy puffan” elv alapján nevelődtem fel (kaja, napi öltözködés, stb.), amiben van pozitívum, sok tere van a spontaneitásnak, de tény, hogy minden nap azzal szembesülök, hogy már megint nem volt időm mindenre. Az időtervezés mint probléma valahogy így jött szembe… De rendkívül nehéz, már egyszer elkezdtem a napi-heti tervezést, aztán lusta voltam és visszaestem… Meg az is igaz, hogy amikor odaértem, hogy most már lényegi változást kell eszközölnöm, befagyasztottam a témát és más dolgokkal kezdtem el foglalkozni. Tudatosan, mert nagyon utálok a problémáimmal szembesülni, és folyton halasztgatom őket. Ez sem egy jó szokás, tudom. Mostanában kezdek eljutni oda, hogy ezen változtatnom kell. Na de már nagyon másról beszélek, visszatérve az eredeti témára: ugyan nem készítem ki minden nap a ruhám másnapra, de kitalálom előre, mit fogok felvenni. Nem mindig, pl hétvégén nem tartom fontosnak, és van hogy hétköznap este sincs már rá erőm. De rengeteg időt spórolok ezzel reggelenként, főleg ha esetleg a smink koncepcióját is ki tudom találni előre. Engem ez motivál, és remélem előbb-utóbb megszokás lesz belőle.