Lehet, hogy hülyeséget mondok, de nem Laurenciára gondolsz? Ő írta, hogy régen Medoraként írt. Szóval elvileg aktív KM-án.
Bakker, most bogarat ültettél a fülembe, de nincs kedvem venni valamit a Douglasban (Marionnaud itt nincs) azért, hogy hátha van mintájuk, meg hátha hajlandók is adni. Igen, tudom, nem nekem szólt.
Persze nem is úgy értettem, hogy csak ezeken a helyeken lehet kapni (meg csak itt vannak kedvezmények, sehol máshol, csak egy példát írtam, ha ez nem lett volna érthető), meg, hogy direkt azért vásároljon valaki valamit, ezt már szőrszálhasogatásnak tartom! Én elfogadom, hogy más véleményen vagyunk, és másak az igényeink is, de azért mert más a véleményünk nem keresnék vagy inkább kreálnék a kákán is csomót.
Azt hiszem baromi nagy hiba volt regisztrálnom erre a fórumra!
De pont az ellenkezőjét magyarázza.
Szerintem @syrin nem úgy értette, hanem úgy, hogy felcsigázta az általad leírt dolog, de egyébként nem szokott a Douglasban vásárolni/éppen most nem nincs szüksége onnan semmire.
Nincs semmi baj.
Úgy gondolom, hogy aki jelenleg itt van a fórumon, mind tisztában van a virtuális érintkezés eme faramuci formájával és íratlan szabályaival, elvégre nem állnak rendelkezésünkre azok a nonverbális eszközök, amelyek élőszóban igen, ezért könnyű egy-egy szó, mondat mögött előítéletet, sértődést, ilyesmit meglátni - holott erről szó nincs!
Mind tudjuk és úgy gondoljuk, hogy mindenki ott és annyiért vásárol, amennyiért szeretne, mert az ő dolga, egyikünk se turkál a másik pénztárcájában. Mindenkinek mást ér egy adott termék, a drogériától a Sephoráig ez mindenre igaz, mert más a felfogásunk, elvégre önálló személyiségek vagyunk, szóval ha valakinek x termék nem éri meg az árát, nem azért mondja, hogy a termék lelkes rajongóját leszólja. Mivel kicsi közösség vagyunk (zugolvasókkal:), hamar kikopnak azok, akik rosszindulattal viseltetnek mások iránt, más ennek a fórumnak az “ökoszisztémája”, mint a KM-ás véleményezőrésznek.
Egyébként kifejezetten rosszindulatú ember talán még nem is fordult itt elő, csak termék-és szolgáltatásreklámozó, de ismétlem, ezek hamar kikopnak innen, mert alapos tudással felvértezett KM-és amazonok vannak itt, akik kegyetlenül szétcincálnak minden promóciót és megsemmisítő pillantást vetnek a káros anyagokkal teli INCIkre.
Magyarán mindenki nyugodjon meg, szombat délelőtt van, mindenki szeret mindenkit, senkinek nem kell elmennie, senki nem bánt senkit. Relaxálni járunk ide, nem csatázni, arra ott vannak a hétköznapok.
(Avagy kialudtam magam, igen.)
Szerintem csak beszélgetünk, nyugi Nem hinném,hogy szőrszálhasogatás volt.
Szeretet és béke
Valószínűleg én aludtam rosszul, de pont azzal paprikáztam fel kissé magam, hogy nem hogy nem sikerült értelmezni a mondataimat, hanem még egy kis fricskát is beleértelmeztem tartalmilag a mondatokba. Szerencsére a szövegértelmezés idegen nyelven is igen komoly részét képezi a munkámnak, ezért ezzel nem szokott gondom lenni.
Természetesen én sem azért írtam le a válaszomat a “de nekem túl drága” kijelentésre, mert mindenképp bele akartam magyarázni bárkibe is, hogy márpedig ezt meg kell venni, vagy márpedig ezt mindenképp ki kell próbálni. Egy szimpla példát írtam le, hogy meg lehet venni termékeket olcsóbban is… na de mindegy is.
Nincs végül semmi gond, átért Amadea-tól és Umpalumpa-tól a béke, nyugalom és szeretet is!
Fogalmam sincs, mi van benne, de nézzétek, milyen gyönyörű szemkrémes tégelyke!
Simán megvenném csak a tégely miatt, nem is érdekel mi van benne
Én abszolút értelek téged, Gloriát (szerintem semmi nem volt a válasza mögött, leírta, hogy neki drága és tényleg ennyi) és syrint is. Nekem az jön le, hogy jó pár rossz tapasztalatod volt abban, hogy félremagyarázták, félreértették a mondandódat, és félsz, hogy megint megtörténik, de itt tényleg nincs ilyen. Érdekes, hogy több ős krémmániás felbukkant itt, mi meg, a “kisebbek” cukik vagyunk :), szóval nincs ok aggódásra vagy az attól való félelemre, hogy szurkálás meg hátba támadás fog történni.
Az itteni többség kapott már beszólást, és emiatt is ügyelünk a többiekre, meg alapvetően hasonló a hozzáállásunk (mindenki azt veszi, amit akar stb.).
Én egyszer véletlenül fedeztem fel, hogy egy értékelésben rám utaltak, “nekem nincs XY-om”, pedig XY márkáról se írtam rosszat, de a véleményből egyértelműen úgy tűnt, hogy én ott bizony le vagyok szólva.
Én is. Van még ilyen márka, hirtelen nem jut eszembe a neve, aminek direkt csak ilyen szép tégelyekben vannak a krémei, milyen gonosz reklámfogás már!
Arra értettem, hogy ihletet kaptam tőle a MINTA létezése miatt, mert az ára miatt első látásra lemondtam a termékről.
Valaki megért engem.
Az igazság az, hogy én hibáztam, ráadásul jó nagyot és kétszer is (az ajakbalzsamos irományomnál is) , pont én, aki szinte vallásosan mantrázom, hogy mindenki a saját maga életének kovácsa, mindenki saját hite, felfogása, ízlése… szerint dönti el, hogy hogy akar élni, és mit hoz ki a megadatott időből.
Az is igaz, hogy én már az anyaméhben tudatos magzat voltam, de értelemszerűen, mint mindenki mást is, a környezeti tényezők engem is formálnak, alakítanak mai napig is, illetve halálomig + sajnálatos módon a betegségem is rányomta a bélyegét az életemre. Autóimmun cöliákiám van keresztallergiákkal társítva. Sajnos nem tudták elég korán teljes bizonyossággal diagnosztizálni, - pedig csecsemő koromban is vizsgálták már -, ezért sajnos az én esetem eléggé, hogy is mondjam, aggasztó lett. Még a család sem tudta/tudja kezelni nem hogy a “barátok”. Még mostanában is kapok ostobábbnál ostobább megjegyzéseket, pl. Németorszából származik az egyik kedvencem: “Mi van, te is ezeket a most nagyon divatos, ostoba, fogyókúrás étkezési divatirányzatokat követed? Csak nem azért, hogy több sminket tudj venni? Érdemes ezért éhezni?”
Rómából is van szép történetem: nagyobb fiatal társasággal voltunk anno kint, és hát ott meg aztán hírből se tudták mi fán terem ez az egész, mindenhol kényeskedő hülyének néztek. Több srác is megjegyezte a barátnőjének, persze úgy, hogy én is halljam, “mekkora hisztis, sznob, kényeskedő p…a” Egyrészt már az is elképesztő, hogy nekem kellett/kell bármiért is magyarázkodnom, másrészt hiába magyarázom, soha SENKI, de tényleg senki nem fogja átérezni, nem is tudhatja, ezáltal elfogadni, és persze megérteni sem. Megérteni a nagy többség nem is akarja. Más vagy, dögölj meg!
Azért is sznob p. vagyok, mert a betegségem semennyire nem fér össze a magyaros konyhával, mert saját magam alakítottam úgy ki az étkezésemet, hogy azt, amit ehetek, megpróbáljam ízélményben minél színesebben megalkotni, ráadásul úgy, hogy ne legyenek az étkezéseim között vércukor lezuhanós problémáim. Ennek eredmény az lett, hogy vagy én problémás sznob, vagy selejtes pestises maradjak távol, vagy tartsam én a vacsis/ebédes összejöveteleket, ahol egy óvatos kóstolás után olyan zabálás következett, hogy még mosogatnom se nagyon kellett. Persze kérdés: Mikor lesz a következő?
Tisztelet a kivételnek, de az empátia, az udvariasság az kihaló félben van a világból.
Sokáig leálltam olyanokkal vitatkozni, akikkel nagyon nem kellett volna. Senkinek nem kell a hitvallását magyaráznia, miért is kellene? Nem kell egyetérteni, sem elfogadni, inkább legyünk kicsit megértőbbek, toleránsabbak! Azért is oltári hülyének neveztek, mert jó pár évvel ezelőtt megvettem egy kinézetre is, és minőségre is kifejezetten időtálló, csinos hosszú bőrcsizmát. Természetesen a csizma mai napig megvan tökéletes állapotban, és divatirányzatok ide vagy oda, simán megállja a helyét bármilyen alkalomra (többször kaptam már rá elismerő dicséretet). Aki hülyének nevezett, az azt vallja, hogy ezen a 40 párezer Ft-on ő mennyi rengeteg kínai piacon vásárolt csizmát vehetett volna, és hány különböző aktuális divatirányzatban. Nos igaza van, ez az ő saját igazsága, az igazság mindig is csak szubjektív lehet, és persze hogy kinek mi az igazság az megint csak nézőpont kérdése. Ez most mind közhely, de hiába közhely, mert egyben tény is.
Én nem veszek műanyag, műbőr…stb csizmákat, mert belerohad a lábam, az alig talpa pedig sétáló utcai viseletre nekem nem csak alkalmatlan, de rendkívül kényelmetlen is. Sok esetben pedig nem bírom elviselni a ragasztóanyag szagát, amit a strapára hordás után sem veszít el.
Olyanok bélyegeztek meg a sminkes hobbim miatt, akik legalább annyi, ha nem több pénzt költenek el számomra hasztalan dolgokra. Szóval mindenki költ valamire, amit ő maga fontosnak tart, és szeret. Aki alkoholra, cigire vagy más élvezeti szerre költ nagyon sokat, annak az érveléseit meg sem hallgatom. Tehát mindenki a saját igénye szerint dönti el, hogy neki mi éri meg és mi nem. Az igény ösztönzi az embert arra, hogy el is érje ezeket, amit lehet így is meg úgy is persze. Elvileg gyerekkorban kellene megtanulni, hogy mindenért meg kell dolgozni, csakhogy a mai világban ez megfordult.
Behatások, ajánlások, tanácsok mellett is a döntés egyedül csak is a saját kezünkben van, és ha meghoztuk a döntéseinket, akkor azért egyedül mi, csak saját magunk vagyunk felelősek.
Minden tettünknek következményei vannak, amiért felelősséggel tartozunk.
Felelős voltam és vagyok otthon, az iskolákban, a munkahelyeimen, a házasságomban, és persze itt is felelős vagyok az irományaimért.
Abszolút értem, elfogadom és értékelem is a magyarázatodat. Ahogy írtad is Te ismered mindegyikőnket, így korrekt magyarázattal tudtál szolgálni. Az én szemszögemből pedig azt lehet megérteni, hogy én kizárólag a leírt szöveg megfogalmazásából tudtam csak ítélni, ha ismeretem volna már mindkét hölgyet, akkor egészen biztosan nem így ragálok, szóval sajnálatos módon nem megfelelően sikerült megfogalmazni a mondatokat, természetesen én is voltam és vagyok mai napig is így, hiszen emberek vagyunk, így törvényszerű hogy hibázunk, az a nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e ez beismerni!
Én a magam részéről beismerem, hogy hibáztam az ajakbalzsamos véleményem megfogalmazásában is, mert egyfajta kritikát is megfogalmaztam vele + olyan magyarázatot, amire semmi szükség nem volt. Aztán persze a mostani tájékoztatás megfogalmazására se lett volna semmi szükség így utólag meggondolva.
Kezdjük tiszta lappal, a dolog letudva, semmi rossz érzés ne maradjon benned, én is kisminkeltem magamból!
Örülök a happy endnek, mert kaptam egy kisebb szívrohamot, hogy már megint akaratomon kívül megbántottam valakit. Főleg, mert csak lelkesedés és esélylatolgatás volt részemről (elismerem, fölösleges volt kiírni). Én azt tanultam meg már gyerekkoromban, hogy ítélkezni/bármizni minél csendesebben kell*, vagyis ha így tennék veled kapcsolatban, arról jó eséllyel soha nem szereznél tudomást.
Sajnálom, ha ilyen könnyen félreérthetők az írásaim, a gyerekkoromra is rányomta a dolog a bélyegét, nem véletlenül járok pszichológushoz.
Nah, tabula rasa.
*a piacteres érdekességek kivétel
Úgy gondolom nincs semmi baj, esetleg a közeljövőre jó tanácsként csak annyi, hogy érdemes kicsit többször újraértelmezni a kifejezni kívánt gondolatokat.
Ítélkezni pedig lehet, de azt tudni érdemes, hogy mindenki megítéltetik. Soha nem lehet és nem is kell persze mindenkinek megfelelni, csak saját magadnak. A vélemények, sőt világnézet és hitvallás is csiszolódik, formálódik még az idő előrehaladtával, sőt jobb esetben belátóbb is lesz az ember. Én az intelligens világnézeti különbségekből fakadó pro és kontra vitákat például kifejezetten élvezem, mert rávilágít olyan aspektusokra, amilyen szemszögből még én nem vizsgáltam soha az adott területet. Ezek sokat szoktak segíteni mások elfogadásában. Az biztos, hogy szem előtt kellene tartani, hogy semmi nem fekete vagy fehér, hanem pl. a szürkének is legalább 50 árnyalata létezik , szóval ne aggódj nincs semmi gond, és be is fejeztem a témát!
Szerintem nem hibázott senki, csak az előtörténetek és a nonverbális jelek hiánya eredményezte ezeket a félreértéseket. Nem muszáj “körbekerítésezni” a mondanivalót, extra vattába csomagolni, legalábbis engem ez nagyon fáraszt.
Pl. amikor sóhajtoztam (nem itt), hogy jaj, ki kell takarítani, megkaptam valakitől, hogy ő mennyire örülne, ha lenne saját háztartása és ilyen gondja lenne. Bazz, ennyi erővel senki ne mondjon, ne írjon semmit.
Elképesztően tahó dolgokat tudnak mondani az emberek, anélkül, hogy belegondolnának, mennyi minden rejtőzhet egy jelenség mögött. Aki ilyen megjegyzéseket tesz, az nem barát, és az sem, aki a másik pénztárcájában turkál. Persze azoktól, akiket a barátjának hisz az ember, nagyon fájó tud lenni egy ilyen reakció.
Lehet, hogy furcsa, de empatikus, hasonszőrű emberek közül sokkat többet találtam az interneten, mint a való életben ismerkedve.
Sajnálom, hogy ekkora keresztet jelent a betegséged (meg persze a meglétét is). Mindenki, aki kicsit más, mint a nyáj, egyből kapja az oldalba rúgásokat, miközben annyira hiperérzékeny lett a világ és égen-földön mindennek az elfogadását hirdetik. Furcsa ez a kettősség.
Szerintem azok, akik ennyire intoleránsak a betegségeddel kapcsolatban, vagy hülyének neveznek (miiii, a jó anyját!) egy pár CSIZMA miatt (de ha lilárra festetnéd hirtelen a hajad, akkor se lenne joga ennek nevezni), elmehetnek a francba. Remélem, ki tudod vagy ki tudtad őket iktatni az életedből.
Nekem az egyik legmeglepőbb reakciót eredményező visszakérdezésem az ilyen zrikálásokra: Miért fáj ez neked? Akinek feltettem a kérdést, annyira meglepődött, hogy még levegőt is elfelejtett venni. Agresszív kis dög vagyok (a korábbiakhoz képest), de elegem lett az emberi hülyeségből, ha fájdalmat okoznak, ezt adom vissza, kész.
Jobb, hogy ezt kiírtad magadból, elvégre ezen a platformon csak így tudjuk árnyalni a magunkról alkotott képet, így tudjuk egymást valamennyire megismerni, ami tök jó járulékos haszon a különféle termékekről való eszmecserék mellett.
Nekem nagyon jólesett-jólesik a friss tagoknak az a mondata, hogy meglepődnek, mennyire kedvesek vagyunk egymáshoz, mennyi tanács vált be nekik és hogy mindenkit egy kicsit a barátnőjüknek éreznek, ezek nagyon dicséretes visszajelzések a kis közösségünknek.
Ha ismernéd a teljes élettörténetemet, akkor talán semmit nem kellene magyaráznom, sokkal több van a betegségem miatt megélt dolgoktól, de ezt itt soha nem fogom természetesen leírni. A KM-en való véleményezést is azért kezdtem el anno, mert kellett egy hely, ahol kikapcsolhatok, lazíthatok, és azt reméltem, hogy egy olyan közösséget találok, akik a közös hobbi miatt jobban összetartanak. A fórumról meg aztán főleg ezt feltételeztem. Egy kicsit azért úgy gondolom, az általam többségben használt termékek eléggé kilógnak a fórumon bemutatott és használt kozmetikumoktól. Pontosan ezért van bennem egy kis kérdőjel, hogy van-e így értelme nekem bármilyen termékről írnom, vagy főleg ajánlanom?
Láttam, hogy pár alkalommal Szeliger is csatlakozott a fórumhoz, de ahogy feltűnt, úgy és olyan gyorsasággal el is tűnt. Természetesen csak feltételezéseim lehetnek a miértjéről, de a KM-en okt. 22-én írt utoljára véleményt, szóval ott aktív.
Azt hiszem természetben vannak közös vonásaink, mert én is az a fajta vagyok, akinek ami a szívén, az a száján, és nem szoktam kiszínezni. Éppen ezért két véglet van, aki utál és aki értékel, tisztel és becsül. Én sajnos az utóbbi pár évben vagyok szétcsúszva, rakosgatom össze szorgosan a szétszóródott darabjaimat, de mindig van egy-két darab, ami újra és újra szétpotyog. Kellene @anon27689852 -tól ellesnem némi életszemléletet és főleg nyugodtságot