Hát sajnálom, hogy így félreertettem, most már megértettem a lényeget :).
Nemár, ezt én kb nem tudom elképzeni. Három multinál dolgoztam, olyan területen, ahol nem kellett kiöltözni (hasonló okokból), soha nem volt olyan, hogy valamelyik kolléga azért ne köszönt volna, mert nincs rajtam kiskosztüm.
És bocsánat, de szerintem azt kiemelni, hogy pedig ő többet keres, mert mérnök, ugyanolyan lenéző, mint a nemköszönés…
Azért nem köszöntek, mert azt gondolták, hogy szerelők (azok is voltak a cégnél) - ergo náluk kevesebbet keresnek (szóval a megkülönböztetés nem tőlem ered). Felfelé viszont tudtak édibédizni, szóval igen, ha tudták volna, hogy nem kétkezi munkások, hanem egyébként ugyanúgy íróasztal mellett dolgoznak, akkor valószínűleg köszöntek volna. Nem ismert mindenki mindenkit, mert több százan dolgoznak ott.
Megtörtént eset, hogy a férjem és a kollégája (farmer+póló) a liftben voltak, egy manager sráccal (öltönyben). Beszállt két emelettel arrébb egy lány. Köszönt neki mindhárom addig bent lévő férfi.
Te hogyan köszönnél ez esetben?
Mert ő csak az öltönyös csávónak mondta, hogy szia, a többieket pedig levegőnek nézte, rájuk sem pillantott…
És ilyen eset napi szinten előfordult náluk.
De ha szerinted én, vagy a férjem, netán a kollégája (ő is mondta többször) hazudunk, bár Sherka is hasonlóról írt, akkor nincs miről tovább diskurálnom veled.
Félreértettél, nem arra gondoltam, hogy hazudnátok, a “nem tudom elképzelni” erős volt, de nekem tényleg nem volt ilyen (munka)tapasztalatom, ahol ez megkülönböztetést okozott volna. Dolgoztam 100 és 1000 fős irodában is, egyszerűen mindenhol alapvető volt a köszönés. Igen, a portásnak, a recepciósnak és a szerelőnek is. Aki öltönyben volt, az is, nem magamból indulok ki. Sajnálom, ha esetleg túl nyersen fogalmaztam, csak úgy éreztem a kommentedből, hogy nagyon általánosító azokkal szemben, akik ilyen ruhákban járnak… úgy gondolom, minden “csoportban” vannak bunkóak. Nem a ruha teszi az embert - de egyik oldalról se!
Lehet, hogy off topic, de ez a baj a mostani világgal, hogy már minden mondat elé/végére oda kell biggyeszteni, hogy “ez nem vonatkozik erre/arra”, “tisztelet a kivételnek”, “csak azt szerettem volna ezzel mondani, hogy…”, mert különben csak a baj van. Tiszta sor, hogy senki nem akar senkit bántani, szó sem volt általánosításról, embere válogatja ki milyen, csupán egy általunk tapasztalt konkrét jelenségről volt szó és örülök, ha más ezzel nem találkozott, szerencsére nálunk is ebből van a kevesebb. Én is “kosztümös” vagyok, mégsem vettem semmit magamra.
Azt hiszem vonzom a konfliktusokat, inkább képeket posztolgatok.
Ma lesz, és mindig gáláns ajándékot kapunk.
Azt írtam a férjem régi munkahelyén. Nem írtam, hogy mindenhol ez lenne, de ott igen. Több, mint 10 éve nem dolgozik már ott, de még most is néha eszébe jut ez a stílus, szóval gondolhatod, hogy pl. neki hogy esett.
Másik esetet még régebben az angol tanfolyamon a csoporttársam, egy idősebb hölgy mesélte, hogy ha kellett valami szívesség a kollégának, akkor kedveskedett neki, aztán meg egy hét múlva a folyosón a fejét is elfordította, hogy köszönni se kelljen. Legközelebb szívesség helyett el is hajtotta, hogy majd ha egyébként is felismeri, nem csak amikor kell valami, majd akkor segít.
Nekem is furcsa volt ezeket hallani, és elképesztő, ez tény.
Én úgy lettem nevelve, és úgy nevelem a gyerekeimet is, hogy mindig köszönünk, ha valahova belépünk (és elmegyünk), ha bárki ismerőssel találkozunk. Attól, hogy a szomszéddal az utcán futunk össze, még ugyanúgy a szomszédunk, mintha a liftben találkoznánk.
De sajnos ez egyre gyakoribb jelenség. Én ha bemegyek egy üzletbe, természetes, hogy köszönök (a hipermarketben a biztonsági őrnek is, ha éppen áll a bejáratnál). De előfordul, hogy nem köszönnek vissza, vagy ha éppen olyan vevő van benn, akiből nagyobb vásárlást néznek ki, akkor engem levegőnek néznek. Vagy tényleg nem tudom, hogy mitől függ ez, nem vagyok büdös, azt gondolom, hogy normálisan is nézek ki, igyekszem adni magamra. Nem járok szakadt ruhákban, bár az én munkahelyemen megfelel a farmer+felső, hát nem veszek fel kisestélyit egy vásárlás miatt. Ha ezekkel nincs gond, akkor valahol mégiscsak a vásárlóerőmet nem tartják megfelelőnek, gondolom. Volt már olyan, hogy azért rendeltem meg végül inkább a neten egy táskát, mert az üzletben mindkét eladó egy embert szolgált ki, engem meg le sem tojtak. Nem, nem várom el, hogy rögtön ugorjanak, de amikor már 10 perce fogom azt a nyomorult táskát a pénztár előtt, és ők ketten meg csak hordják a másik nőnek, meg beszélgetnek vele, aki még csak nem is tudta, hogy mit akart…
Hát leraktam, és többet nem mentem arra (mondjuk azóta bezárt már az üzlet, lehet, hogy mások is ezt tapasztalták).
A munkahelyeimen egyébként szerencsére én sem találkoztam még ezzel.
De jó ilyet is hallani!
Szerencsére nem minden pénz kérdése
Nálunk jövő szerdán lesz karácsonyi ebéd, kis csapatunkból mindenki ott lesz, még azok is, akik gyes-en (vagy gyed-en? ezt sosem tudom) vannak. Már tervezgetem, hogy mit vegyek fel, használjak-e kaja előtt erősebb rúzst stb. Ja és mi nem kapunk semmit (állami szféra), de sütünk egymásnak csomó sütit karácsony előtti utolsó munkanapra
Nem köszönés témához: kórházban dolgozom, ott sem szeret minden orvos köszönni, hiába dolgozom az ő osztályán is… Meg hát mégiscsak ők a férfiak, nem tudom van-e ennek jelentősége.
Jaj.
Ezt hogy érted?
A férfinak kell(ene) előreköszönni, akármilyen titulusban/rangban is van!
Számomra az olyan férfi, aki nem köszön előre, egy BUNKÓ!
Akkor is az, ha csak egy “jónapot”-ot tud kinyögni.
Nálunk meg van a kultúrája a férfi felsőbbrendűségnek és a nem köszönésnek is. Egyébként nagyon szeretem a munkahelyem, általában ironikusra veszem azokat a szituációkat, amikor kiütközik valamiben, hogy “nő vagyok”. Aki nem érti, vagy akkora tahó paraszt, ő baja.
Hozzá tartozik, hogy tervező mérnöki szférában dolgozom, egy 80 fős cégnél, ahol max 10 nő van, de abból 4 a recepción. Valami furcsa öröklődő hangulat uralkodi:, itt nem elég, hogy a háta mögött kibeszélik az embert, néha gyönyörű stílusban szembe is mondják.
Nem, munkahelyen a beosztott köszönti a magasabb rangút.
Szomorúan olvasom, hogy más munkahelyen is “divat” még mindig a nők másodrendűnek nézése. Én is ilyen helyen vagyok, 10 férfi között 3-an vagyunk nők.
Annyit biztos, hogy minden esetben, éjjel nappal legyen meg a gondolat és érezzétek át, hogy egyenlő emberek vagyunk, minden tisztelet és más megillet minket nőket ugyanúgy, ahogy a férfiakat. Akkor is, ha ezt a lenéző, bunkó, soviniszta, taplók nem így viselkednek. Akkor is, ha ugyanolyan vagy több tudásra kevesebb pénz kapunk, akkor is, ha több az elvárás mindenben ezen a világon felénk, nők felé! Ezt ne felejtsétek!!!
Lejátszódott a szemem előtt a jelenet egy kórház folyosóján, ahol némelyik orvos felsőbbrendűbbnek érzi magát annál, minthogy egy kolléganőjének előreköszönjön. Az én szememben az ilyen férfi akkoris bunkó.
.
Nincs ilyen, hacsak nem katona az illető.
Pusztán intelligencia kérdése. Egyetértek itt többekkel, nem köszönés, vagy férfi részéről előre nem köszönés rangtól, beosztástól függetlenül tahóság.
Szerintem ez ugyanaz, mint hogy a férfiak mindig kezek fognak, alapvető és elfogadott viselkedési szabály.
Akkor mesèlek egy picit a nèmet emberekről. Bunkòk- kivètel az orvosok, kòrhàzi dolgozòk, tanàrok!! !!! Ès kevès %.Nem köszönnek előre,ha èn köszönök, mert ugye nekem ès a fiaimnak, pàromnak ez alap, akkor üdvözölnek, de hogy ők előre, nincs az az Isten!!! Kipròbáltam, nem köszöntem, mentek tovàbb, mint a birkák. A fiam osztàlytársainak az anyjuk, ha az utcàn meglàtnak, ugyanúgy birka módban. Ha akarnak valamit, akkor persze széles mosoly, ès hangos köszönès. Hányni tudnék komolyan ,ez olyan alapvető illem. A sajàt kollèganőimből is van jò pàr, belép a helysègbe ès birkamòdozat, nekem kell ràköszönni. A szomszèd idősebb nèmet hölgy mùltkor megjegyezte, hogy milyen illedelmes a 10 èvesem, mert mindig üdvözli, sőt a nevèt is mondja, a többi gyerek nem szokta… Ettől függetlenül èn nem alacsonyodom le továbbra is köszönök mindenhol előre.