Tavaly már nagyon hajlottam rá én is, hogy műt vegyek, aztán olvasgattam a témában, de nem sokon múlt
Annyira szépen leírtad, én konkrétan elérzékenyültem:)
Mi is műfenyőt állítunk a párommal, most lesz 3. éve :). Nagyon szeretem, kis pici, de együtt díszitjük, nagyon meghitt . Egyébként vannak elültetve fenyők az udvarban is
.
Nálunk is van az udvarban több fenyőféle is, meg az erkélyen/teraszon van 2 törpe tuja és 2 törpe hosszú tűlevelű fenyő is, amik közül az egyiknek a gyökerét megtámadta valami, és sajnos elpusztult, így már csak 1 maradt, és ezt már még jobban féltem.
Amúgy én teljesen egyetértek a feljebb olvasható cikk írójával, mert a karácsonynak nem a hatalmas, feldíszített fáról és a minél drágább ajándékozásról kellene szólnia. Igaz, hogy nálunk a hatalmas, illatos karácsonyfa szerves részét képezte a tökéletes karácsonyi hangulatnak, és ez nálam is berögzült, ezért is van hatalmas és természetesnek kinéző műfenyőnk, meg aromaterápiás illatpótlás, de teljesen őszintén mondom, hogy én akkor voltam a legboldogabb, amikor az illatos narancsom kézhezvétele után (meg a jelképes értékű ajándékok kibontása után, mindez Szentestén) a karácsony napján és másnapján nagycsaládos összejöveteleken nagyokat vidámkodtunk, összetartott az egész család, vagy legalább egy része , persze volt evés-ivás is rendesen, de ténylegesen a boldog összejövetelekről szólt (legalább akkor). Ennek a tökéletes hangulatnak a megteremtéséhez valóban nem kell feldíszített fa, gyerekekkel lehet rengeteg féle adventi koszorút készíteni, vagy a lakást, ablakokat, ajtókat kreativitással karácsonyi hangulatba hozni, (például pillecukorból, szaloncukorból, vagy papírhulladékokból ajtóra való koszorúkat készíteni) de a legjobb, ha a karácsonyi sütik készítésébe is bevonjuk őket - ezt sok gyerek szereti. Egyáltalán nem kellenek nagy dolgok az igazi boldogsághoz, és határozottan nem tárgyiasított dolgok, mert azok csak tárgyak, semmit több, (igazán őszintén megmondva, nem számítanak)!
Nálatok is lesz idén céges karácsonyi vacsora?
Holnap lesz már elkezdtünk viccelődni mi is, hogy reménykedünk a piros borítékban
Lesz szombaton, de nem megyek. Remélem az 5 kollégám, aki betegszabira ment (nem betegek), hirtelen jobban lesz addig. A héten kirúgták a főnökünket, ő se megy. Harmonikus este lesz, remélem sokáig emlegetik majd.
Nálunk évek óta semmilyen céges rendezvény nincs. A boríték tartalmáról pedig inkább ne is beszéljünk
Hát ez elég izgalmasan hangzik…
Piros boríték helyett eddig Stühmer szaloncukrot kaptunk, ami persze nagyon finom. De a mi főnökünk is távozott, így idén már arra sem számítok!
Ilyenre nem hiszem, hogy sokan számíthatnak, de jó volt olvasni, hogy van, ahol ez is előfordulhat… Mindenesetre jó szórakozást!!!
Ez nem lehet kamu hír , amúgy meg ha igaz, akkor én mindenkinek ugyanannyit osztottam volna :D.
Te kis idealista
Nem értek egyet.
Szerintem meg a különböző juttatással a lojalitást tudták értékelni. 10-15 évet lehúzni egy cégnél, hosszabb, mint sok ember házassága, és nyilván egy cég esetében is vannak hullámvölgyek, amikor nem megy annyira.
Szerinted ha mindenki (a 10 éve ott dolgozó és a 4 hónapja ott dolgozó is) ugyanannyit kapott volna, az a régi dolgozóknak mennyire lett volna ösztönző? Úgy érezték volna vajon, hogy a cégük meghálálta a kitartásukat, a lojalitásukat?
Szerintem elég igazságtalan lenne, ha ugyanakkora összeget kapna az, aki 20 éve ott dolgozik és az, aki 2 napja esett be. Azt kommunikálná ezzel a cégvezető, hogy nem becsüli meg az alkalmazottait.
Utálom ezt mondani, de majd rájössz.
Értem, hát igazatok van . Én csak azt sajnáltam, hogy valaki 81 milliót valaki meg párszáz dollárt kap csak, szerintem óriási a különbség, és engem ez valamiért zavar :D.
14 év meló és 3 hónap meló között is óriási különbség van, nekem elhiheted.
Tegyük fel, anyukád 14 éve hűségesen dolgozik egy cégnél. Volt időszak, amikor jó volt ott dolgozni, jól ment, megy a cégnek, volt időszak, amikor kevésbé, de egyébként szerette a munkát, a főnökeit, hát kitartott és maradt.
Három hónapja odament a céghez egy új munkatárs, még “át sem igazán melegedett a széke”.
Szerinted anyukád mit gondolna arról, ha holnap mindketten ugyanannyi jutalmat kapnának, ráadásul nem azzal a címszóval, hogy idei éves jutalom, hanem a cég fennállása óta összejött nyereséget osztják szét?
Azt érezné-e, hogy megbecsüli őt a cége, amiért az évek során esetleg családi programokat beáldozva ült inkabb a munkahelyén, mert az egyik ügyfél csak péntek este 7-kor tudta megnézni az eladandó házat (ha jól rémlik, ingatlanos cég)?
Bocs, ne vedd bántásnak, csak gondoltam egy példán keresztül könnyebb megérteni.
@Kokapu Én azért fiatalabb vagyok Nálad (28), de most lesz 5 éve, hogy a cégnél dolgozom, nekem se szokott tetszeni, amikor a nálam 4-5 évvel fiatalabbak (azt hiszem ez huszonévesként még számít, később már azért tudom, hogy árnyalódik az ilyen pár éves korkülönbség), akik 2 hete végeztek az egyetemen, mennyi plusz juttatást/bónuszt próbálnak maguknak harácsolni. Ha minden repülne mindig, mint az a bizonyos sültgalamb, pont, hogy az alázat az, amit nem fognak megtanulni soha. És ők lesznek azok, akik amikor szintet lépnek, nem köszönnek a takarítónéniknek/gyakornokoknak/portás bácsiknak stb.
Ismétlem, mondom ezt szintén még viszonylag tojáshéjjal a fenekemen, de én is ugyanígy gondolom.
Ezzel egyébként úgy vagyok, hogy ha megadják neki, akkor kérje, legfeljebb kirúgják, ha nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Aztán ott van a lehetőség mindenki előtt, hogy azt mondja a főnökének, hogy emelést szeretne.
A nem köszönés, meg ilyenek, az szimpla bunkóság, és sajnos rengeteg ilyenről hallok. Férjem régi munkahelyén (multi), az öltönyös/kosztümös irodisták nem köszöntek nekik, mert ők farmerban és pólóban jártak dolgozni. Pedig mérnökként egyébként többet kerestek náluk, csak ügyfelekkel nem találkoztak, ezért abban jártak dolgozni, amiben akartak.
Mondjuk nekem baromi szerencsém van a munkahelyemmel szerintem, még ha nyilván itt is vannak hullámvölgyek, de pl. sosem volt még az elmúlt hosszú évek alatt olyan, hogy gyomorgörccsel jöjjek dolgozni (a régi munkahelyemen előfordult).