Hát, nekem olyan, mintha egy menő hotelben lenne, a butik részleggel. Persze jól néz ki, csak valahogy nem tudom elképzelni, hogy valaki itt él, ez az otthona.
1 Likes
Sienna Millerhez viszont most azonnal beköltöznék.
1 Likes
Nagyon hangulatos! De nekem ez tipikusan olyan, ahol szívesen eltöltenék 3 éjszakát egy nyaraláson, de élni nem tudnám elképzelni magam. Nagyon sötét, azt hiszem, nálam ez a legnagyobb fóbia. Emlékszem, mikor pár éve költöztünk és kerestük az igazit, akkor is mindig ez volt a lista elején, hogy csak sötét ne legyen!
Ma már tudom, a második az lesz a listán, hogy csak tetőtér-beépítéses ne legyen 
Az emelettel nagyon is megbarátkoztam, irtó praktikus, hogy a vendégek nem látnak mindenbe bele!
Nálatok mi a top lista? Pró vagy kontra?
3 Likes
Nálam első helyre ugrott a “ne legyen tetőtér”. Most olyanban lakunk és a szépséges kilátáson kívül más előnye nincs (télen fűtésre megy a legtöbb pénz, nyáron katlan, a tetőablakokra való roló és effélék hihetetlen áron vannak. De a “világos legyen” is versenyez az első helyért.
Most már ez is fontos: lift legyen vagy ne legyen magasan (most 5. em-en lakunk, nuku lift 
Házat nem biztos, hogy ebben az életben megengedhetünk magunknak, de ha nem kell a belvárosba költözni soha, annak is fogok örülni. Bár fiatal éveimet ott töltöttem, már nagyon koszosnak és büdinek látom. A kulturális élet hiányzik a város szélén, de a zöld környék meg nagyon jó.
4 Likes
Nekünk a legfontosabb az elhelyezkedés. Éltünk pár évet agglomerációban, naponta egy csomó időt töltöttünk közlekedéssel, mindenért beautóztunk a városba…soha többet. (pedig nem Budapestről beszélek, ott is a fél életüket az autóinkban élik az emberek).
A belváros max. addig érdekes, amíg fiatal vagy és bulizol, utána zajos, koszos és betonhegyekkel teli.
Egy szó mint száz, a preferált számunkra egy vidéki nagyváros kertvárosi, zöldövezeti része, sem bentebb, sem kintebb nem mennénk már.
2 Likes
Igen, nagyon sötét, mert iszonyùan alacsony a belvilág magasság. Nem jön be rendesen fény. Olyan bezártsági érzést kelt bennem, összenyom 
. 1,76 vagyok és a mostani lakás is csak 2,20 magas, hát utáljuk. Persze, ahogy írtad pàr napra ott éjszakázni tökéletes lenne.
A legelső kritérium, hogy ne társasház legyen. Párom és én is kertes házban nőttünk fel, jò pár éve társasházban élünk, de lassacskán elkészül a házunk végre, a gatyánk is rámegy, de a miénk lesz. 
. Vidéken, hatalmas, tàgas, nagy kerttel. Saját, azt csinálunk amit akarunk, azt rakunk a kertbe ami jólesik, olyan hangosak leszünk, amennyire szeretnénk. És nagy szobákkal nem ilyen kis félszobás carokkal.
Mivel magas és nagy ablakok vannak, világos is. Emelet van, de nem tetőtér.
Ennyi. Az ismerősök, és a falu lakòi furcsán néznek, hogy oda vágyunk fővàros helyett. Igen, itt mindenhol szomszédok, 360 fokban, a teraszra nem ülünk ki, mert kb. 21 szomszéd látna minket Még a közeli erdőben sem lehetünk magunk, mert az összes kutyás gazdi és a futók használják. Mindenhol emberek.
Kevés szomszéd és a kisebb baráti társaság bőven elég lesz.
3 Likes
Nekem tetszik. Egyszerű, kicsit kócos, nem felvágós. A sötétebb belsőt értem. Mondta az elején, hogy ide menekült, ha elege volt a nyüzsiből, ami körülvette, ilyenkor biztos a csendbe, nyugiba, félhomályos kuckóba vágyott vagy vágyik.
Nekem a hátsó részen lévő gyomos mező jött be a legjobban
4 Likes
Igen, lehet, hogy egy kicsit sötét. De én imádom az ilyen házakat, valahogy lelke van. 
3 Likes
Mi tavaly vettünk lakást és természetesen bizonyos szempontból kompromisszumos volt, úgy költöztünk be, hogy tudtuk, hogy nem ebben a lakásban fogunk megöregedni. Viszont jó pár évig maradunk, előtte két év alatt 3x költöztem, elég volt már nagyon 
Mindenképp felújított lakást kerestünk, mivel az ország másik végébe költöztünk, nem volt lehetőségünk a felújítást levezényelni, illetve albérletet fizetni addig is. (Persze fél éven belül szétázott az egyik szoba, kb. tégláig vissza kellett szedni és megcsinálni újra, tipikus 
)
Ami fontos volt, hogy központi helyen legyen, mivel nekem nincs jogsim. Itt bolt, bank, kormányablak, dm, piac, posta, óvoda, iskola, orvos, fogorvos, szakorvosi rendelő mind max 10 perces sétával elérhető, úgyhogy egyáltalán nem vagyok “rászorulva” a férjem segítségére az ilyen hétköznapi teendők intézésében.
A másik szempont az volt, hogy nappali + két (fél) szoba legyen, mivel szeretnénk a közeljövőben családot alapítani. A lakás csak 48 nm, úgyhogy nem túl nagyok a szobák, de legalább mindenkinek meglesz a saját zuga, nekem az nem fért volna bele, ha a pici érkezésekor mi kiszorulunk a nappaliba.
A harmadik, ami nagyon fontos volt, az az amerikai konyhás nappali. Tudom, hogy sokan utálják (tapasztalataim alapján főleg az idősebb korosztály), de én kivagyok attól, amikor a konyha a lehető legtávolabbra van száműzve minden közösségi tértől. Nem szeretek főzni, sokszor sorozatozok közben, vagy beszélgetek a férjemmel, ha filmezünk, meg se kell állítani ahhoz, hogy mondjuk kivegyem a kaját a sütőből, nekem ez így sokkal jobb, mintha teljesen el kéne vonulni.
Ami nem volt szempont, viszont előny, hogy a lépcsőházi folyosó legvégén vagyunk, a szembeszomszédon kívül senki nem mászkál az ajtónk előtt. Ugyan nem ugatós a kutyánk, de az ajtó előtti zörgés, motoszkálás zavarja, így legalább ez nem gond. Szintén előny, hogy keleti fekvésű a lakás, imádok reggel a napsütésre kelni és nyáron sokkal könnyebb hűvösen tartani a lakást úgy, hogy nem tűz be a nap egész délután.
Mindenképpen tervben van 5-10 év múlva a kertes ház, de jelen pillanatban azt nem tudtuk megengedni magunknak. Én szeretnék majd rendelőt kialakítani, ehhez kell egy külön bejárattal, wcvel rendelkező rész, a férjem meg szeretne egy kis fészert/műhelyt, ahol a pecacuccát meg a szerszámait tarthatja. Szóval tervek azok vannak Viszont jelenleg minden igényünket kielégíti ez a kis lakás, nagyon szeretjük is, még végére sem értünk a teljes berendezésének.
4 Likes
Fura ez. 8 évvel ezelőttig, tehát életem legnagyobb részében kertes házban éltem, nem is tudtam, hogyan lehet társasházban lakni. Végül megvettük a saját lakásunkat. Szempont volt, hogy csak délelőtt süssön ide a nap, de világos legyen és ablakos legyen a konyha, illetve nem akartunk belvárosba költözni, szerettük a környéket. Így végül az én szüleimtől 2 km-re költöztünk társasházba. Szerencsénk van a folyosói és a többi alattunk/felettünk lakóval is.
Itt jöttem rá, hogy valójában ez az én világom. 30 évig gereblyéztem, meggyet szedtem, metszettem, füvet nyírtam, teraszt mostam és bármi probléma merült fel, nekünk kellett megoldani. A családban mindenki más kertes házban él, de rá kellett jönnöm, hogy az nekem teher.
Olyan jó érzés, hogy tudom, itt csak befizetem a közös költséget és ennyi. Van ugyan egy kis erkélyünk, de szerintem a takarítást leszámítva 3 éve kint sem voltam. Ha nem akarok, nem kell találkoznom senkivel, nem kell udvarias csevegést folytatni és indokolt esetben, végtelenül ritkán, de simán elhajthatom melegebb éghajlatra az illetőt, ugyanis benne van a pakliban, hogy a következő egy évben nem is látom. Plusz pont a szememben, hogy nem csillagászati összeget fizetünk a fűtésért és 8 éve mégsem fázom.
Csak az hiányzik, hogy nincs normális méretű fürdőszoba (otthon a szüleimnél csak a fürdő 25 m2 volt) és pakolóhely. Amúgy nekem itt jobb.
A férjem véleménye változó, de azt fenntartja, hogy a jelenlegi élethelyzetünkben ez a kis 53 m2 nekünk tökéletes.
11 Likes
Nem fura, szerintem. 
Megtaláltátok a saját preferenciátoknak a megfelelőt. Helyesen felmért igényekre választott ingatlan a boldog élet titka.
Látok bőven embereket belegebedni - anyagilag, és mentálisan is- a kertes ház keltette hamis illúzióba, hogy ott boldogabb életük lesz, és azt is, amikor szenvednek a panelban. Nincs jó vagy rossz, csak a saját igényeidnek jól vagy rosszul megválasztott.
9 Likes
2 Likes
Én panelba költöztem be nehezen. Szülői otthon családi ház volt nálunk is, kerttel, ahol meggyet szedtünk (vagy körtét vagy ribizlit vagy cseresznyét stb.), kapáltunk, füvet nyírtunk, mikor mi volt aktuális. Már gyerekként is tudtam, hogy ha kertesházam lesz felnőttként, kertészt is fogadok. Végül nem kertesházazunk, de évek óta nem is vágyom rá. Aki barátnőm kiköltözött agglomerációba, kertes házba, majd beleőrül az elszigeteltségbe.
Visszatérve, Budapesten is mindig téglaépületekben éltem. Magasabb rezsi, viszont számomra otthonosabb volt. Aztán amikor párommal kerestünk közös albérletet, szinte a legjobb opciónak tartotta a panelt. Én el sem tudtam képzelni, neki viszont ez volt a szülőktől hozott alap.
Végül beadtam a derekam, amikor minden más szempontból megfelelt a lakás - világos, felújított, jó állapotú, ráadásként szép kilátással. Munkahelyhez közel, környezetében sok a zöld, bkv gyorsan elérhető. Sajnos viszont biciklitároló nincs, az még nagyon jó lett volna. Viszont nagyon megszerettem itt. Fűtésre szinte nem költünk, mégis mindig meleg van, és otthonos.
Az biztos, hogy mindegy, mekkora lakásba költöznénk, be tudnánk lakni, vagyis főleg inkább én. De itt is bőven jól elvagyunk, és kis átrendezéssel, szelektálással a gyerekszobát is ki tudtuk alakítani - pedig bútorok, ruhák, pelenkák, huuuuhhhh mennyi minden van, ami helyet foglal még. A nappaliba költözés nálunk se lett volna opció, szerencsére van két fél szoba. A konyha külön van, de én főzéshez teszek be valami zenét, podcastet, ha zavar a csend. De megértem az amerikai konyhás nappalik előnyét is,
Persze, nem olyan a lakás, mint otthon volt, sok-sok szabad térrel, és nem mondom, hogy nem hiányzik… Kissé zsúfoltak a szobák, van sok bútorunk, könyvünk. De nekünk ez az életmód most megfelel, nem vágyunk többre, és nem is szánjuk rá a pénzt.
8 Likes
3 Likes
1 Likes
Lehet hülyének nézni, de én is beállok azok közé, akik mai fejjel olyan gyerekjátékkal szeretnének játszani, ami az ő idejükben nem volt Azt hittem egyedül vagyok ezzel a vágyammal Egész pontosan Sylvanian Familis babaházat szeretnék apró kis állatkákkal 
Illetve Lego-zni is akarok még (ilyenem azért volt) 
Volt már olyanon is, hogy pár napra kiszálltam volna az életemből.
És az utolsó szakasz a cikkből is nagyon bejön
Most ti jöttök, Rohanós Nők, meséljetek!
10 Likes
Szerintem ez a cikk tökéletesen tükrözi, mire vágyik egy anya: időre!
Úgy imádom Vekerdy írásait, amikben rávilágít, hogy milyen igazságtalan a mai felállás a nőkkel szemben: se nagycsalád, se cselédség, van viszont teljes munkaidős meló cserébe (ha már persze elég nagy a gyerek vagy inkább a melóban vagy az otthoni mókuskerék helyett)…
Nem Karácsonyra kéne 3 hét szabi meg a kvadozás, hanem egész évben sok sok támogatás, férj, nagyszülők, babysitter, takarítónő, főleg az első 4 évben. Egy kisgyereket kiszolgálni akkor is 2 műszakos meló, ha semmi egyéb dolgod nem lenne. Ezt a saját példámból is érzem, mikor nem volt elég segítségem, folyamatosan azon ábrándoztam, milyen szívesen elmennék úgy 3 napra, kiszabadulni az életemből. Mióta beállt a helyes egyensúly (értsd: van napjában pár órám, mikor kimozdulhatok/dolgozhatok nyugiban/sportolhatok és nem egyedül kell sikálnom egy 220 nm-es házat) érdekes módon már kicsit sem szeretnék eltűnni egyedül 3 napra, nem kell menekülnöm a saját életemből.
10 Likes
Nem vagyok anyuka, úgyhogy csak nagyon halkan, de pont a napokban jutott eszembe ismét, hogy de szereznék legózni! És milyen kár, hogy a gyerekkori legóimat elajándékoztuk a családban a gyerekeseknek. Mármint nem kár, nem sajnálom tőlük egy percig sem, csak tényleg úgy építenék valamit ha most itt lenne a kezem ügyében.
Rohanós Nőként pedig: hogy a főnököm a kifejtendő kérdésekre ne igennel vagy nemmel feleljen, és amikor temérdek kérdésem van amire kell a válasza különben nem tudom intézni, akkor ne délután 4-kor tudjam először elérni őt.
6 Likes
Nos, nekem volt olyan, hogy Harry Potter lego szettet kaptam karácsonyra (magamtól ).
13 Likes
Nagyon helyes, biztos vagyok benne, hogy igazán megérdemelted! 
3 Likes