Nekem is valahogy így és ekkor történt, de azóta is utálom, hogy folyton maszkot kell hordanom… Viszont ellenkező esetben állandóan magyarázkodnom kell, hogy nem vagyok sem szomorú, sem mérges, csak így nézek ki alapjáraton. (Igen, még olyankor is, ha éppen jókedvű vagyok, sőt akkor is, ha valamit viccesnek találok…)
No, ilyet is gyártottak. Hasznosat a kellemessel
A cikket a termék alatt linkelem be. (Szerintem 130 euróért a többség marad a hagyományos toysoknál, amik ráadásul nem fürdőszoba függőek.
Erre szoktam mondani mindig amikor hazaérek, hogy na most akkor nyugodtan lenyuszulok és lehetek én én
@Isabelle na ezt sosem tudtam értelmezni, de tuti az én készülékemben van a hiba
Áh, ez sima hüvelyöblítés extrákkal
Meg aztán vannak kedvezőbb áru zuhanyfejek, amiken lehet a különféle vízsugár formát és erőt állítani
Váó, ilyen orszagvezetést ide is!
Huh, a németországi arányok durvák!
Nem tudom, sikerül-e megosztani, de nekem nagyon tetszett ez a videó:
Nagyon jól megcsinálták, eltalálták az évtizedek stílusjegyeit!
Kedvencem a videóban a 80-as évek, amikor úgy igazán bejöttek a színek és a kísérletezés, az 50-es évek meg klasszikusan szép lett.
Magamat stílusra meg leginkább a 2010-es korszakra tudom elhelyezni.
Hát a 20-asés a 60-as évek haja egy kicsikét off… meg amúgy bizarr látni 2010 és 2020 interpretációját, de ettől függetlenül érdekes videó
Nagyon szuper videó! Szerintem is az 50-es évek a csúcs. Második helyezett a 2020 lett nálam. Érdekes látni, tényleg milyen látványos a változás 10-15 év alatt.
Nekem a 60- as évek volt a nyerő , odavagyok azért az óriás tupírért ,és ez a smink áll legközelebb hozzám.
Nálam a '40-es és '50-es évek, illetve a 2010 és 2020 vitte a pálmát A többi a no way kategória
Hozzáteszem, az arcom és a típusom alapján a 40-50-esek évek állnak jól
Ne haragudjatok, egy szemét dög leszek, de erre csak azt tudom mondani: Nem volt kötelező. Azzal takarózni pedig, hogy nem tudtam mi vár rám és nem volt információm, nettó baromság. Nyilván nem egy szegregált borsodi vagy szabolcsi faluban, ahol vezetékes víz sincs, vagy egy bántalmazó kapcsolatban, de ahol tudnak írni-olvasni és ne adj’ isten könyvtár is van a környéken, ott ez a szöveg parasztvakítás.
Köszi! Ezt elküldöm egy barátnőmnek, aki szaranyának érzi magát, mert 2 gyerek mellett és egy nem mindig működő férjjel kimerült és azt hiszi, hogy ő csinálja rosszul. Segítsége nincs és furának is érzi kérni, mert azt gondolja neki kell mindet megoldania
Tudod, éppen ezért hallgatnak, és kinlódnak magukban az anyák is. Mert olyan válaszokat kapnak, mint a tiéd.
Oldalakat tudnék teleírni azzal, hogyan ül fel a szopórollerre egy nő (akit eleve hátrányok érnek, csak azért, mert nő), amikor úgy dönt, hogy gyermeket vállal. Vagy esetenként nem is igazán az ő döntése (mint ahogy a cikkben is volt egy ilyen). Pedig én még igencsak jó helyzetben vagyok.
De nem fogok írni, mert kioktatásra, meg arra, hogy “minekmentoda”, végképp nincs szükségem.
Még akkor sem, ha így lesz az, hogy a nőknek fogalmuk sincs, hogy mi vár rájuk.
Tudod, amíg az emberek jelentős része úgy éli az életét, hogy “úristen, vajon mit fognak szólni az x dologért” és gyerek-ügyben is így élnek, addig ez így is lesz
A másik, hogy ezt nem szeretik hallani az emberek, de a szülők jelentős része nem végiggondoltan és a témát körüljárva válik szülővé, hanem társadalmi nyomásra, vagy mert becsúszott vagy “miért ne” alapon
Amíg az emberek jelentős része valid önismeret nélkül, érzelmi felfűtöttségből hoz döntéseket egy másik élet világrahozataláról/gondozásáról stb és kvázi bárki hozhat gyermeket a világra, amíg mondjuk egy nyomorult autó vezetéséhez is jogosítványra van szükség, addig nem tudok azonosulni ezekkel a vehengésekkel. A kedvenc sztorim, amikor egy amúgy is döglődő párkapcsolatban/házasságban megszüljük az első/második/harmadik gyereket, mert az majd jó lesz…aha…
Azt meg pláne nehezen hiszem el, hogy ítélkezés-mentesen lehet csoportot üzemeltetni egy olyan világban, ahol az emberek 99%-a már akkor alapból ítélkezik és véleményt alkot rólad, amikor még csak épp rád nézett és ezzel kapcsolatban még a tudatos agyműködése sem indult el, de a szubjektív, tudatalatti értékelés és szűrő már igen.
Összességében a tudatosságot, a normális felelősségvállalást (is) hiányolom a világból, illetve azt, hogy kellő önismerettel rendelkezzenek az emberek és fel merjék vállalni ebben a témában is, hogy “igen, ezt jól csináltam” vagy “igen, ezt elcsesztem, de így döntöttem.”
Azt viszont maximálisan respektálom, amikor valaki teljesen tudatos gyermekvállalás mellett ki tudja mondani, hogy tudta, hogy rohadt nehéz lesz, ugyan nem erre számított, de tudja, hogy nem mindig fog majd jó döntést hozni, de neki ez volt élete vágya, mindig is ezt akarta és mindent meg fog tenni. Szintén elismerem azt is, aki egyedül nevel gyermeket ilyen-olyan-amolyan okok miatt.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy nőként, amikor megkülönböztetnek mindenben is, azért, mert csak nő vagy,akkor egy olyan esetben, amikor egy másik élet világrahozatalában gondolkozol, végiggondolod előre a lehetőségeidet - lesz-e munkám, van-e munkám, keresek-e annyit, hogy egyedül is fel tudom nevelni, ha gáz van, vissza várnak-e a munkahelyemen, van-e hol laknom stb.- és ennek tudatában vállalod.