Megkérdezhetem, hogy mi történt Bolognában? Hogy vettétek észre őket, mivel próbálkoztak?
Mi 4- en voltunk, felszálltunk egy helyi buszjáratra, velünk együtt még többen is és a buszon is volt már pár ember.
Ketten elkezdtek jelenetet rendezni, ez a figyelemelterelés, addig a többiek “ dolgoznak”.
A mi társaságunkból ezt ketten tudtuk és azonnal gyanús is lett, én megfogtam és azonnal magamhoz öleltem a táskám, ismerősöm pedig mind a két kezét zsebre dugta ahol a tárcája/ iratai voltak, szóltunk a többieknek, hogy tolvajok vannak, figyeljetek, így ők is látványosan magukhoz kapták az értékeiket.
Azonnal mintha elvágták volna a civakodást és leszálltak a következőnél, velük együtt még 3 ember.
De mondok jobbat, úgy 19 lehettem, megyek fel az Ecseri úton a metróból a lépcsőn, jó hosszú lépcső , nem volt velem senki.
Oldalamon hosszú szíjon kistáska, benne a tárcám, zsepi, kulcs. Nem fogtam a táskát, akkoriban még óvatlan voltam.Mellettem jött egy pár, finom húzást éreztem, lenézek eltűnt a tárcám.
Akkor még a megállónál a felszínen kis bódék voltak és ott drosztolt 2 rendőr 
ahogy felértünk egyből lehetett látni őket.
Mondom a nőnek, hogy add vissza a tárcám, hitetlenkedett egy kicsit, majd mondta , hogy jó, megkérdezi…
6 lépéssel odébb állt egy pali már nála volt, visszakaptam, azzal a szöveggel, hogy legközelebb jobban figyeljek az értékeimre.
Ott akkor 4- en dolgoztak, 1 pár és 2 pasi, a pár lopott, adta tovább a harmadiknak aki mellettük sétált és az vitte tovább a sarkon álló embernek.
Utólag belegondolva nagy lélekjelenlétem volt ( mondjuk ez általában van is) meg rohadt nagy szerencsém, hogy ott voltak a kékek, mert különben nem biztos, hogy visszaadták volna.
Amit rosszul csináltam, hogy azonnal fel is kellett volna dörzsölni őket ott helyben, ez a lépés kimaradt, én örültem, hogy megvan a tárca, meg valahova épp siettem is tovább.
9 Likes
Wow, nem semmi és tényleg nagy lélekjelenléted van. Hát igen, nagyon kell figyelni
1 Likes
Érdekes cikk… Magam részéről sokat gondolkodtam már azon, hogy nincs mit elrejtegetnem, jólét van Magyarországon. Gyermekkoromban többször törtek be hozzánk (nem tudom, miért, az alsó-középosztályba tartoztunk anyagilag: nem éheztünk, mindig kijöttünk, de alig kaptam új ruhát vagy cipőt, mindig a nővéreimét hordtam). Édesanyám nagyon belémoltotta, hogy figyeljek az értékeimre, dugdossam a párnám alá az ékszereimet, stb. Ez abban a világban, ahonnan ő jött, teljesen érthető, és a gyerekkori tapasztalataink is igazolják. De ma úgy érzem, nincsen sokmindenem, de amim van, sem hiszem, hogy bárki érdeklődését felkeltené. Én soknak találtam a 70.000 Ft-ot a telefonomért, szerintem bárkinek van ilyen értékű telefonja az utcán, vagy még drágább - eladni meg nem lehet 30-nál többért, ebben biztos vagyok. Ékszert ritkán hordok, akkor általában arany/ezüst/swarovsky, nagyon kevés bizsum van. De nem gondolom hogy bárkinek megérné kitépni a nyakamból vagy fülemből, önmagukban keveset érnek. Ha most törnének be a jelenlegi lakhelyünkre, biztos bánnék pár dolgot, ha elvinnének, de szerencsére kicsi az esélye, hogy a 10 emeletes panel 9. emeletéről rácson belülről elkezdjék kihordani a hifit vagy tévét, és senkinek ne szúrjon szemet. A Jókai gyűjteményt sem fogják elkezdeni dobozolni… A sminkgyűjtemény értékét sem valószínűsítem, hogy felismerik. Szóval szerintem ma is egy tök hétköznapi figurának számítok, nem hordok olyan luxustermékeket, amik miatt megérné leütni az utcán.
A logó nélküli ruhákkal egyébként abszolút egyetértek, mindig a minél egyszerűbbet, egyszínűt keresem, de nagyon nehéz találni - táskában, cipőben meg szinte lehetetlen. Engem zavar is, amikor a szépen megdizájnolt cipőn ott virít egy színben oda nem passzoló logó. Ebből a szempontból magyar tervezőktől megéri vásárolni.
4 Likes
Basszus nagyon szerencsés vagy! Tök jó hogy van ekkora lélekjelenléted! Köszi a történeteidet, nagyon tanulságosak. Szerencsére nem volt még ilyen esetem, de bármikor előfordulhat. Legalább van pár tippem, hogy mire figyeljünk oda.
2 Likes
Sajnos ez van, ők ebből élnek, ez a munkájuk és elég profi szinten űzik a legtöbb esetben, akit ki akarnak rabolni azt jó eséllyel ki is fogják.
Ha látom hírekben el szoktam olvasni a rendőrségi felhívásokat, vagy ha valami ezzel kapcsolatos van akkor megnézem Natgeon vagy Spectrumon is, nem szeretnék áldozat lenni.
Rajtam sincsenek nagy logók, de azért vannak érdekes ruháim és én magam eléggé feltűnő jelenség vagyok, nem igazán tudok belesimulni a sétáló tömegbe, de amit lehet azt megteszek 
5 Likes
Talán jobb is feltűnő jelenségnek lenni, nem? Mivel valószínűleg többen is rád néznek az utcán, így nem érdemes megpróbálni kirabolni csak még nagyobb feltűnést keltve körülötted.
Nagyon szeretem, hogy olyan vagyok amilyen
3 Likes
Te jó ég, én nem mernék szólni , mert az a mániám, hogy soha nem lehet tudni melyik rànt elő egy bicskát, és esetleg épp rossz napja van, ezért belém vágja.
Volt smerős fiù is , akinek beszòltak vmit, megkérdezte hogy most mi bajuk van, a válasz egy kés volt. 19 évesen , meghalt. Amùgy is csak kàrtya van nálam. Régen a 7- es buszon felszàllt pàr erősen pigmentàlt szintén szervezett bandábòl àllò sràc, persze a 7- es a ferenciek terétől àllandóan tele volt mint a szardíniàk . Én a tàskàm àllandòan előre hùztam magam elé felszàllás utàn, és akkor hùzta a cippzàrt rajta kifelé az egyik. Rànéztem mert egyből levàgtam, mit tervez, erre ugye jött az elterelő szöveg hogy mit lökdösöm és arrébb tolakodott egy màsik làny mögé. Làttam ahogy ott is hùzza kifelé a cippzàrt, de szòlni sem mertem, féltem hogy megvernek ha leszàlltam. Pedig az igazsàg érzetem üvötött és gondolatban épp rugdostam a fejüket… Ùgy emlékszem észre vette a làny is , én meg leszàlltam a következő megàllónàl. Szóval ennyi. Amùgy én csak ezüst gyűrűt horok. Vagy fülbevalòt .A nyaklànc, karkötő zavar.
2 Likes
Ez egyáltalán nem számít. Nem kirabolás, hanem zaklatás áldozata voltam tiniként. Feltűnő jelenség voltam (akkor is), télen elmentem este fél 7 felé jegyet venni a Nyugatiba, olyankor kevesebben voltak. Már akkor kiszúrt egy bolond perverz a sorban, elkezdett követni, én kiszúrtam, de nem tudtam mit tegyek. A villamosra is jött utánam. Szardínia járat volt, egyre közelebb jött, mindenféle undorító dolgot kezdett el mondani én nagyon féltem, szinte ordítottam, hogy hagyjon már békén és senki de SENKI nem volt hajlandó segíteni, csak egy LÁNY mondta, hogy cseréljünk helyet. Megköszöntem, utána megérkeztem a megállóba ahol le kellett szállnom. Sietősen mentem a zebra felé, átmentem, szerencsére utána piros lett, visszanéztem és ott volt ez a faszi! Hát én úgy szaladtam a tűsarkú csizmámban, ahogyan csak tudtam. Borzalmas volt! Elmondtam anyámnak is, aztán már inkább ő vette hajnalban a jegyet úszás után, azt mondta olyankor tényleg egy lélek sincs ott. Amúgy hosszú lefelé bővülő magasan záródó kabát volt rajtam.
Nem az öltözékre gondoltam mikor a feltűnő jelenségre utaltam, sokkal inkább kisugarzásra, karizmára, magabiztos közlekedésre, ami egy tininek/fiatal nőnek nem biztos, hogy van. Már rég bizonyított, hogy nem a kirívó öltözködés a zaklatások fő oka, hanem a zaklató mentális állapota.
Amúgy nagyon szomorú történet. 
1 Likes
Így már értem, és érthető, hogy miért rám szálltak. Nem volt könnyű a tinikorom se, tuti sajnos céltábla volt rajtam. Bezzeg ma már Jó ha C kategóriások lennének futnék, mint állat
5 Likes
C kategóriás 
Átveszem ezt a szóhasználatot, ha megengeded. 
1 Likes
Haha simán
Feléjük vagy előlük futnàl? 
1 Likes
Furcsa dolgok ezek. Tuti, hogy sok minden kisugárzás/viselkedés függő. Barátnőm a mai napig panaszkodik, hogy mindenki megtalálja koldulással, szimplán beszélgetni vágyással, zsebeléssel stb. Esetemben nagyrészt hozzám sem mernek szólni.
Olyan már volt, hogy tömött földalattin valaki belekapaszkodott a fenekembe és úgy istenesen bele is markolt, így felhangon megszólaltam, hogy “A tarkómon ugyan nincsen szemem, de szépen kérem, hogy aki épp a se**embe kapaszkodik, van 2 másodperce, hogy elhúzza onnan a kezét, ellenkező esetben eltöröm.” Mondanom sem kell, nagy hirtelenséggel eltűnt a kéz.
De jártam már állványról legajdoló “úriemberrel” is így, hogy hasonló stílusban visszakiabáltam. Soha többet nem szólt be, pedig hónapokig ott építkeztek.
Alapvetően nem szólok be senkinek és nem foglalkozom az utastársakkal. De gyerekként megtanultam, hogy senki soha nem fog segíteni, ha bajod van. Egyetlen módja van, minél hangosabb vagy ilyen esetben, annál inkább meglepetést okozol és akkor lehet esélyed, hogy megúszd a zsebelést és a kéretlen tapizást.
6 Likes
Kolléganőm mesélte, hogy míg ő elég feltűnő jelenség (tetőtől talpig rózsaszín, nőies, cuki stílus), őt szinte soha nem találják meg az ilyen emberek, míg a barátnőjét (aki elég fiúsan öltözködik és full feketébe) állandóan.
Nem tudom, mitől függ. Én egy kezemen meg tudom számolni, hogy 40 év alatt hányszor ért valamiféle abúzus, és az is viszonylag enyhe volt (egyszer egy elmebeteg aki engem pécézett ki, egy másik alkalommal egy pár munkás lelkesedett a hátsófelem méretéért, majd jó ideig a faszi aki a metróaluljáróban szórólapozott, és elküldött minden reggel az anyámba mert nem vettem el tőle). Olyan igazi zaklatásban ami félelmetes lett volna sosem volt részem. Fiatalon és önbizalomhiányosan betudtam annak, hogy sem szép nem vagyok, sem csinos (és emiatt már nem is bántam annyira a dolgot), aztán persze megértettem én is, hogy ez nem feltétlenül így függ össze. Az okot nem az áldozatban kell keresni, hanem az elkövető fejében.
Az biztos, hogy nincs keménycsaj kisugárzásom, a 155 centimmel és egyberuhás-kardigános-tanárnénis stílusommal nem rémisztek meg senkit. A Kosokra jellemző lendületes tempóm viszont van, úgyhogy szerintem mire egy zaklató kitalálja, hogy mit csináljon vagy mondjon, már ott sem vagyok.
(A belvárosban százast kéregető vagy “Bocsilehetegykérdésem?” típusok rendszeresen járnak velem így.)
6 Likes
Ez de cuki tanárnéni-kardigános stílus 
Halkan mondom, 155 centi vagyok, duci, széles csípővel, nagy popperóval 
és kosztümke, magassarkúban, változó hajhosszal, de vörösként és állítólag úgy vonulok (csajok, kolléganők stb szerint), hogy tanítani kéne 
ja, és khhhmmm…bika jegyűként a bocsilehetegykérdésem típusú személyeken pedig úgy vonulok át és állítólag úgy nézek, hogy mindenki összerezzen
4 Likes
Attól függ milyen kedvem van és nálam van-e a macséta ha elszabadulna a pokol
2 Likes
“155 centi vagyok, duci, széles csípővel, nagy popperóval” - Úgyszintén, és a kosztüm is sokszor stimmel, csak lapossarkúban nyomom.
Voltam vörös is 5+ éve egy-két évig, de aztán megutáltam a hajfestést és visszatértem a saját hamvasbarnámhoz. Jó kis kaland volt, de megtanultam általa szeretni a saját hajszínem.
Ó, hát a Bikák nagyon királyi jelenségek tudnak lenni, testalkattól függetlenül.
Én pont úgy megyek mint egy támadni készülő kos, vagy egyesek szerint egy tank. (A lényeg, hogy semmi nőies nincs a járásomban.) Lehet, a határozottságot veszi le belőle (pedig ha tudnák…) és azért kerülnek el messziről. Vagy mert ha éppen nem figyelek oda, a resting bitchface tökéletes példája vagyok. 
4 Likes