Sorra mennek el a nagy öregek, sajnálom.
Ruhám sosem volt tőle, de az egyik illata segített megtalálni magam mikor nagyon el voltam veszve, az egyik legkorábbi illatemlékem felnőtt koromból már örökre hozzá kötődik.
Melyik ez az illat?
Ultraviolet https://www.fragrantica.com/perfume/Paco-Rabanne/Ultraviolet-519.html
Már akartam mesélni róla , nagyon fontos illatom volt.
Finom illat lehet, majd mesélj, ha készen állsz rá, hogy megoszd a történeted
Valószínűleg ez a beidegződés az, ami még tartja magát. Hol jobban, hol kevésbé.
Szívemből szóltak ma reggel!
Rohadtul unom én is ezt a kötelező szégyenkezést, hogy reggel 8-ig alszom. Illetve csak aludtam a múltban, mikor még nem volt kisbabánk de szentül hiszem, hogy lesz még nap, amikor újra 8-ig alhatok. Jelzem, nem 11-ig, csak 8-8.30, de társadalmilag már ez is “bűnös léhaság”. Nem mintha a 11 órával bárkit is bántanék…
Ugyanígy azt se tudja processzáni a környezetem, hogy hiába szoktam ma már akár 6 órákat is aludni egyben, az nekem nem elég és folyamatosan fáj a testem, mert kialvatlan vagyok… Szóval egyetértek: a body shamingen túl le a sleep shaminggel is!
Dettó.
Ahogy növekszik a baba, egyre többet fogsz majd aludni, ne aggódj, el fog jönni az a nap (csak ki kell várni).
Én évekkel ezelőtt megtanultam, hogy a férjem éjszakai bagoly, és szüksége van a reggeli tovább alvásra, különben használhatatlan. Csak azt sajnáltam, hogy egymáshoz képest mindig el voltunk csúszva (én igazi pacsirta vagyok). De a gyerekek mellett ez pont tökéletes, mert mindig van aki magánál van, ha ébred az egyik gyerek.
Nálunk is férj pacsirta, én bagoly vagyok. Próbáltunk idomulni egymáshoz, tudat alatt oldottuk meg úgy a dolgot, hogy ő nem alszik el este 7-kor, én pedig nem alszom reggel 10-ig reggel ő nem csörög-zörög, este én nem
A gyerek előtt én is annyit aludtam, mint egy kisbaba. Azaz most már helyesbítek, a gyerek nem alszik ennyit összesen néha, mint amennyit én aludtam sokszor… 10-12 órákat simán tudtam aludni, este 9től 7ig. Szükségem volt a beauty sleepre
most is kéne, csak egy egy hónapos mellett nehezebb
Mondjuk még szerencsém van, 3-4 órákat simán alszik egyben, volt már 5-6 is néha. Cserébe nappal kevésbé álmos.
Mindig irigyeltem egy kicsit a pacsirtákat, akiket szinte kidob az ágy, én meg vérre menő küzdelmet folytatok Morpheusszal, az imádott matracommal, a kellemesen meleg paplankával 7 éves korom óta. Csak azért nem vágom a falhoz a telefont (amin 3 ébresztő van beállítva), amikor 5:40-kor megszólal, mert drága mulatság lenne.
Abnormálisnak érzem magam, mert hiába alszom 7 órát, úgy kelek fel, mint akit agyonvertek. A munkából fakadó stressz, a tudat, hogy hajnalban meg fog szólalni az ébresztő, fényévekkel visszavetik az alvásminőségem.
Hétvégén fenn vagyok éjfél-hajnal egy óráig, alszom 8-9-ig és semmi bajom. 8-9 órás, myugodt alvásigényem van, biztos nem leszek az az öregasszony, aki a fél nyolcas busszal lohol a piacra, minek, nyitva van az délután is!
Pacsirta jelen!
Soha nem okozott gondot hajnalban kelni, szeretem azt az érzést, hogy előttem az egész nap.
Fiatalon ,szerelmi csalódás következtében megborult az alvásom, a végén már örültem, hogy tudok aludni, nem baj ha délután ötkor fekszem le, csak aludjak.
Fél évbe telt mire helyreállt és volt pár igen kemény hét amikor erős késztetést éreztem akár az utcán, vagy bárhol lefeküdni olyan álmos voltam.
Hosszú évek óta az a helyzet, hogy legkésőbb 22:30- kor már alszom, hogy reggel 5:45 - kor fel tudjak kelni és kipihent legyek. Ez az egyik szabályom amihez tartom magam a saját érdekemben, mert ha nem alszom rendesen akkor koki vagyok egész nap.
Van, hogy nem jön össze, van, hogy felébredek éjjel, de azért 30- ból 28x rendben vagyok.
Hétvégén is ha kell ha nem felkelek 6- kor, cserébe ebéd után szoktam szundikálni 1-2 órát.
Ezeket az ilyen- olyan shaming dolgokat sose értettem, ha mindenki csak magával foglalkozna, valamint ha bekapcsolnák a szűrőt ami az agyuk és a szájuk közt van, akkor ezekre nem lenne szükség.
Mindenki úgy és annyit alszik , ahogy az jólesik neki
Szintén pacsirta tipus vagyok, hétvégén is max fél órával alszom tovább,azaz legkésőbb 3/4 hétkor kelek.
Pár évvel ezelőtt 7kor már a piacon voltam,de aztán párom többször kiakadt,hogy legalább hétvégén ne arra kelljen,hogy távozom, ezért kicsit később indulok el.
Bevásárlás,takarítás szigorúan délelőtti program. Ha végzek a házi teendőkkel 11ig,még rengeteg időm van mindenre.
Este 9kor többnyire már ágyban vagyok,tíz körül pedig már alszom.
Szintén pacsirta, szeretem a kora reggeli csendet és békét hétvégén is, férj bagoly és az egyik gyerek is. Viszont hétköznap a tudat, hogy a felkeléssel indul a napi rohanás is, stresszel, ezèrt sokszor felébredek éjszaka, és máris dolgozik az agyam azon, hogy mi is lesz másnap meg még miket kell intézni. Ezt utálom. Aztán mikor végre visszaalszom, általában alig van idő az ébresztőig, és ilyenkor zombi vagyok.
Nálunk is ez van és szerencsére működik.
Néha irigylem a pacsirtákat, olyan jó lenne korán, könnyen és magamtól ébredni.
Ugye? Sokáig nem volt gondom a reggeli felkeléssel bagolyként sem. Aztán az elmúlt pár évben, sajnálatos módon egészségügyi okok miatt, ez megváltozott. Ha nem a saját ütememben kell kelnem, hanem órára, ami ugye heti hét napból ötön jelen van, akkor felkeléskor szédülök, rosszul vagyok és brutál módon hányingerem van. Arról nem is beszélve, hogy délig fogalmam sincs milyen nap van, hol vagyok stb és 8-ra járok dolgozni…úgyhogy mindez különösen izgalmas, főleg, hogy délután kezdek produktív lenni és cserébe még este 10-kor is pörgök mint a körhinta…
Sajnálom, hogy így ébredsz, de együttérzek Veled. Ha nem is ilyen erősen, de ezek nálam is szoktak néha lenni.
A délutános műszakok tetszenének, ha lehetne úgy dolgoznom.