Bírom, amikor a sztárok egyszerű emberként tekintenek magukra.
Nagyon nem tetszik
Index - Belföld - Takarítással több pénzt lehet keresni egy belvárosi gimnáziumban, mint tanítással
Nekem nincs bajom azzal ha valaki hóbortos, ha annak van értelme.
Operaenekes sállal a nyakában jár, mert védi a torkát, sebész nem nyújt kezet mert félti a kezét .
A 2,5 cm - es fogkrémcsíkkal és a vasalt cipőfűzővel nem tudok mit kezdeni, nettó baromság és nevetséges.
Mondjuk a saját WC ülőkéhez való ragaszkodást is megértem, király(!), hogy ő ezt velünk ellentétben meg is tudja valósítani.
Nektek van valamilyen “szentségtörő” szokásotok a könyvekkel kapcsolatban? Ti hogy bántok velük?
Gyerekkoromban egy könyvet tropára tettem, firka, tépés, minden volt, akkor jó anyám leült velem és elmagyarázta, hogy nem szabad rongálni, szépen bánjak velük.
Mivel több mint 1000 darab van itthon, fontos a rendszeres portalanítás, polc törlés.
Nem hajtom be a szamárfület, nem teszem le gerinccel felfelé, nem töröm be a gerincét, nekem kincs mindegyik.
Pár éve e-book olvasót (kindle) használok.
Ez már önmagában szentségtörés, hiszen nincs papír illata.
De egy bizonyos kor után a változtatható betűméret többet nyom a latba.
Én is átszoktam az olvasóra. Az összes könyvet elajándékoztam, már csak albumok vagy olyan könyvek maradtak, amiknél maguk a nyomtatott kötetek bírnak valamilyen érzelmi jelentőséggel, pl. valaki fontos személytől kaptam. Amíg nem volt olvasóm, azt hittem, soha nem tudnám megszokni, de most már lassan tíz éve használom, mindig velem van, sehová nem megyek nélküle.
Én könyvtáros gyereke vagyok, ezért nálam az ebook szóba sem jöhet. Imádom kézbe fogni, legyen több száz oldalas, lehetőleg kemény táblás.
Egyébként a Katedrális és az Idők végezetéig a legnagyobb kedvencem.
Nagyon kínos, de mindig csipegetek valamit olvasás közben a kanapén, amit ilyenkor általában rá is ejtek: müzli, valamilyen piros gyümölcs, bögrés leves 
Rettenetes szerencsecsomag vagyok. Szerintem utálnak a könyveim. A könyvtáriakra azért vigyáztam 
Szeretem a könyveket én is, de főleg a tartalmuk miatt. Persze a jó papírillat, egy szépen megkomponált kinézet elbűvöl, de nem bánok velük hímes tojásként. A szamárfülezést talán 2x alkalmaztam eddig, egyszerűen nem jutott eszembe. A sokat forgatott könyveim megviseltebbek, a régi, gyatra gyári munkák szét is estek (ragasztott gerinc), de ha fontosak, kapnak spirálozást. Az erős gerincűeket le merem tenni lefordítva, nem lesz bajuk. Régen, lánykoromban többször gyümölcsöt ettem olvasás közben, ezért gyakran lett narancslé- vagy dinnyelé-folt néhány lapon. Van papagájrágta lap is 1-2 könyvemben (régvolt társállatka) 
Igazi könyvjelzőm kevés van, inkább szép csomagolóanyagokat teszek jelölőnek: bon-bon-os papírdobozból, parfümösdobozról kivágott szép részletet. Hogy ez honnan jön, nem tudom 
A könyvtáriakra vigyáztam. Egyszer egy rossz állapotú, majdnem szétesett regényt vettem ki és amikor visszavittem meggyanusítottak, hogy én barmoltam szét. Fel voltam háborodva miatta és a könyvtáros stílusán is. Gyerek voltam, nem tudtam jól megvédeni magam. Választhattam, hogy kifizetem vagy megveszem. Egy másik kedves könyvtáros nyugtatott meg, mert látta, hogy kiborított a kollégája. Sosem felejtem el a kedves szavait 
Én is eBook párti lettem, de néha -mostanában főként a pszichológiai témájú könyveket papír alapon veszem meg, mert ceruzával aláhúzogatok, bejelölök benne és szinte biztos, hogy többször elolvasom. Minden más témájú könyvre iszonyúan vigyázok az első olvasáskor, az a ketyóm, hogy úgy kell kinéznie, mint új korában. 
Aztán persze nem marad olyan az ide-oda pakolástól, és utána már kevésbé is vigyázok rá.
Nálam a könyvek szent kincsek, nagy becsben tartom őket, hozzájuk sem érek csak félve, előtte hosszan imádkozom az istenekhez, majd úgy nyúlok hozzá, hogy soha senki nem mondja meg, hogy az a könyv valaha olvasva volt. Soha nem szamárfüleztem, kiborít, ha betört a gerince. A legnagyobb probléma maximum egy kis körömlakk csík volt, de amióta fedőlakkot teszek a lakkozás legvégén, nincsenek piros vonalkák a könyveimben. Szerencsére amúgy sem volt gyakori jelenség. (A megszáradt színes körömlakk nektek is fog, ha nincs rajta fedőlakk?)
Kivétel a pszichológiai könyvek, azt én is telefirkálom, jegyzetelem, aláhúzom.
Nem gondolom, hogy feltétlenül így kell, de én így szeretem csinálni. Nagyon szeretem a könyveimet és rettenetesen féltem őket. Legalább annyira mint a sminkcuccaimat. Szeretem látni másoknál az agyonhasznált könyveket is, megvan a feelingje.
Milyen jó ötlet amit a könyvjelzőkről írsz, ezt én is bevezetem.
Mindig kidobálom a dobozokat, egyedül egy Fragonard szappan doboza van meg, de abban még bent lakik a szappan, ezentúl könyvjelző lesz a szép mintás kartonokból.
Eye candy 
És ehhez kapcsolódik:
Nem akartam aktuálpolitikát hozni, de azért mégiscsak felháborító ez az egész.
Ilyenkor nagyon örülök neki, hogy ide születtem és úgy élhetek, azt viselhetek, abban hihetek/ vagy nem hihetek amiben akarok.
Hát melyik Isten az aki szerint ez jó és üdvös, hogy az arcukon kívül semmi sem látszik belőlük? De csak a nőkből nem ám akkor ha ez az előírás akkor mindenki , csak a nők….
Meg ekkora bűn három négyzetcentimeter kilógó bőr, hogy ölni kell érte? Bikiniben is ugyanúgy a nyáj tagja mint burkában. Ez nem normális, szomorú, elkeserítő és azt hiszem, hogy nem lesz jó vége a lázadásnak, féltem őket 
Ráadásul, azok a férfiak, akik ebbe kényszerítik a nőket, belegondolnak valaha abba, hogy tulajdonképpen saját magukat egy ösztönlénynek tekintik, aki előtt ha nem bő lebernyegben megy el egy nő, vagy kilóg néhány hajtincse, akkor már képtelen uralkodni magán?
Aki csak úgy tud uralkodni (meg egyáltalán, hogy uralkodni akar…) nőkön, ha elnyomja azt?
Szerintem mi el sem bírjuk képzelni,mi van az ilyen emberek fejében. Felfoghatatlan…
Nektek is van sztoritok?
Hát, én nem kezdek bele, mert csak panaszáradat lenne.
Elég, ha annyit írok, hogy most nem mertem előre átutalással fizetni a Colourpop vámot, mert attól félek, akkor sosem kapnám meg.
Mondjuk nekem kizárólag csak a postával volt rossz tapasztalatom, ha jól emlékszem.