Fogalmam sincs mi a csudát lehet kezdeni egy 9nm-es apró lyukkal. Az ágyadban zuhanyozol 
és a wc-n ebédelsz 
vagy mi? 
Max arra tudok gondolni, hogy ezek balvárosiak és talán magas mennyezetűek. Ebben az esetben lehet galériája, amivel jobban szét lehet osztani a lakhelyet.
Igaz ez airbnb, de 8nm-es: https://vacokia.hu/minilakas-8-negyzetmeteren/
Ha van pénz, mindent élhetővé lehet tenni (bár hosszútávon szerintem csak az tud ilyen helyen élni aki extrém módon minimalista)
Hű, háát, kicsit nyomasztó hely, de aki utazik és pár napig marad, annak élmény is lehet. Nagyon jók a megoldások benne! A kis kert nagy plusz pont! Japánoknak hosszú távra is oké lehet, ha van a közelben mosoda 
Bevallom kipróbálnám, ha megoldhatnám azt, hogy 1 hétig egyedül lehessek
Néha én is🤣
Ugye? Tovább is fűztem a gondolatot: ha nem lenne ilyen drága egy hasonló ficak, jól jönne “menekülőnek”, ha belefáradtunk a családba, melóba, párunkba, akármibe és csak aludni meg olvasni vágyunk. 
Vicces topik ez a “milyen a rend otthon” 
Nálunk sokkal nagyobb rendetlenség van, mint ami a számomra komfortos lenne, de sajnos a férjem iszonyú rendetlen - vagyis inkább szereti holmikkal megjelölni a területét 
- így választanom kellett, hogy vagy megállás nélkül pakolok utána, vagy elengedem a témát. Én az utóbbit tettem 
így sokszor előfordul, hogy ha már nem bírom a feszültséget, akkor válogatás nélkül mindent behányok a dolgozószobájába és szépen rácsukom az ajtót, a ház egyéb részeiben pedig gyönyörködöm egy pár órát…
A munkahelyi renddel kapcsolatban emlékszem, volt régen egy kolléganőm, aki mindent a háta mögötti ablakpárkányra hányt rá, volt, hogy hetekig gyűltek mögötte a tányérok, bögrék, pár mappa és különböző dobozkák… bevallom, sokszor fantáziáltam róla, mégis, mi lehet náluk otthon, ha ezt kvázi nyilvánosság előtt mindenféle szégyenérzet nélkül megengedi magának
Ami számomra a legnagyobb kihívás, azok tényleg ezek a “halmok”, amik előszeretettel ki tudnak alakulni az előszobában, hálóban. Valahogy elkezdesz letenni ezt-azt, aztán csak nő a kupac (nálam ezek elsősorban levelek, tollak, termékminták vásárlás mellé, rágó, újságok, könyvek, szatyrok stb.). Sokszor úgy érzem, a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha gondolkodás nélkül kivágnám a kukába, úgy ahogy vannak 
ez a megsemmisíthetnék amúgy is igaz rám, ha valami - főleg ruhák és dísztárgyak - évekig nem kerülnek a kezembe, az biztos jele, hogy nincs is rájuk szükség…
Nálunk a bejövő “impulzusoknak” - legyenek azok levelek, szórólapok, számlák, képeslapok, stb. saját helye van az előszobában. Addig nem pakolhatunk el, amíg nem intéztük el őket. Mivel egy viszonylag központi felület van erre a célra kijelölve, amit szeretünk üresen tudni és másra is használni (pl indulás előtt jó itt összekészülni), így rövid időn belül eltűnik minden.
Valahol ez a titok - bár az állandó pakolgatás szerintem sosem szűnik meg -, ha vannak kijelölt helyek a kupacoknak, és azt hozzákötjük valami más tevékenységhez (pl heti takarítás), akkor ezt a problémát átfedjük. Ha azt vesszük, a szennyes, a mosogató ilyen kijelölt hely. Tök jól lehet másra is alkalmazni.
Bevallom, hogy nekem van a szekrényben egy “egyszer felvettem, nem izzadtam bele, de a héten még lehet felveszem” kupac, amit mosáskor ürítek. Ja, igen, eddig szép a sztori, de a fotelba is szeretem ledobálni a ruhákat (mint említettem, egy szibainas jól jönne…)
Na és beszélni könnyű, de most nem szeretnék vendégeket inkább! A rend mellett a rendetlenség kényelmét is nagyon tudom szeretni
Nekem is van ilyen elkülönített ruhastószom a szekrényben. Fotelre nem szeretem rakni ezeket a ruhákat, a széken jobban megtűröm (igen, roppant logikus a fixa ideám, tudom), de csak egy széken, kettőn már nem tudom elviselni.
Ez legalább ugyanannyira extrém lakhely, ha nem is a mérete miatt
Megdöbbentő, hogy hol él ez az angol család! (napmintnap.com)
Nálam is van egy ruhás ülőalkalmatosság. Szinte mindíg van rajta egy adag frissen mosott és száradt ruha, ami hajtogatásra vár.
Hát, ha fizetnének sem élnék ott 
Rettentő zaj lehet náluk és biztos nagyon szeles is.
Erről jut eszembe, hogy egy dokumentumfilmben láttam, hogy valahol az amcsiknál is él egy család az utópálya mentén (illetve biztos több is), de ők egy hatalmas betonfalat építettek az autópálya felőli részre a zaj miatt és állítólag nagyon sokat lefogott a forgalom zajából. De akkor sem akarnék autópálya mellett, között élni.
Hmm… tényleg érdemes néha megállni és körülnézni az online jelenlétünkben, erre pont jó ez az év végi pár nap. Én tudatosan alig posztolok már, és igyekszem szűrni a hozzám beérkező híreket, tartalmakat is. Túl sok egy idő után már, de annyira meg van haszna a FB-nak, hogy azért ne töröljem (még) magam.
Én kakukktojás vagyok, soha nem éreztem késztetést, hogy regisztráljak a Facebookra, vagy bármilyen közösségi oldalra… 
Az egyik barátnőm is így van vele
Én fent vagyok, de csak újabban osztok meg többnyire támogatásra buzdító posztokat.
Képeket, eseményeket nem teszek fel és max. a családtagoknak engedem, hogy megemlítsenek vagy saját képeket kitegyenek, amin szerepelek én vagy a fiam.
Csak mostanában nézek rá a követett csoportokra. Illetve eladásra szoktam még használni az oldalt szűkebb csoporton belül.
Nem vagy egyedül! Néhány üzlet csak itt teszi közzé az akcióit, hát azokról lemaradok, de mindezért kárpótol az idő, amit másra fordíthatok.
Nekem olyan a FB, mint egy kisvárosi utca, ahol mindkét oldalon olyan ismerősök jönnek szembe, akikkel nem akarsz találkozni.
FB-os vagy ezek után?
Nem, egyszerűen taszít.