Van, hogy számon kérnek? Az sem semmi.
Mondja ezt egy milliárdos lánya. Egyem meg Bármi mást mondott volna, valahol igazat lehetett volna adni. Idő: természetes, hogy rá kell szánni. Energia: persze. Tehetség: fejleszthető. De hogy pont a pénzt hozza fel, ami egyértelműen szükséges a sminkeléshez? Megint okosat szólt Bettina, nem lepődtünk meg.
Nem, nem kérnek számon. Imádják, ezt csak én tettem hozzá nekik.
Volt egy időszak mikor bordó vagy vörös rúzs volt rajtam állandóan. Mikor nem volt jött a hol rúzsod kérdés. Szeretem a munkatársaim.
Jaa, értem Szerencsére nekem sem szoktak megjegyzést tenni, inkább dicséreteket kapok.
Mivel foglalkoznak a szülei? Próbáltam utána keresni, de biztos béna vagyok, mert semmit sem találtam róla.
Nem ismerem Pohorelli Bettinát, így az is új infó, hogy egy milliárdos lánya. Így nyilván, hogy könnyebb az élete, a vállalkozását is talán segítette a papa. (Rákerestem a papára, de nem dob fel semmi infót róla a barátunk…)
Viszont egyetértek több gondolatával, ami a cikkben szerepel, így ezzel is:
“Én sem sminkelek minden nap, sőt általában lehelet vékony sminkben szoktam lenni. Én azt mondom, hogy egy alap szépítő sminket minden nőnek meg kell tanulnia elkészíteni, az ápolt hatásért, és ezt alkalmaznia kell a megfelelő időben a megfelelő helyen. Úgy látom, hogy a magyar nők közepesen állnak sminkelés szempontjából, bár a fiatalabb korosztály egyre erősebb ilyen téren.”
Megfelelő időben és megfelelő helyen az ápolt hatásért - szerintem ez a kulcs. Játszótérre nyilván röhejes lenne talpig sminkben vinni a gyereket, vagy alkalmi sminkben beülni egy irodai munkahelyre. Ha az élethelyzetünkhöz igazodó a megjelenésünk, aminek része a smink is, akkor jó esélyünk lesz arra, hogy harmonikus legyen az összhatás. Arany középút - ha a közelébe kerülünk, akkor nyert ügyünk lehet.
Kipp-kopp, én is béna vagyok!
Na, ott a pont! Egy minimális alapsmink az ápoltság része. Ezzel 100%-ig egyetértek! Nem tudom elképzelni azt az élethelyzetet, amikor egy felnőtt nő enélkül hagyhatja el a lakást
Magyarországon alapvetően a sminkelés nem olyan “fontos” a nőknek, de az a tapasztalatom hogy akinek gyerek előtt az, annak utána is az marad, csak jobban összekapta az időt rá. Én a 3. gyerekemet várom, de a hobbim a sminkelés, áldozok is rá időt. Reggel hamarabb kelek, programok előtt pedig a gyerekek megszokták hogy anyának a sminkelés olyan rutin, mint a fogmosás. 15-20 perc alatt megvagyok programok előtt, a reggeli sminkem 6-8 perc között van. Pedig átlag anyuka vagyok, főzök-mosok, stb., S a nem gyeden vagyok akkor a munkám is nagyon kemény.
Ezt vigaszképp írom azoknak, akik esetleg attól tartanak, hogy gyerek mellett nem lesz idő. Lesz azoknak, akik akarják. A gyerekek hozzászoktak hogy amíg a nagyobb öltözik, én bizony sminkelek, a kicsi nézi és közben is foglalkozom vele. Nem veszek el tőlük időt emiatt. Reggel még hamarabb is kelek eleve mint ők. Oké, a születésük utáni 2-3 hétben nem sminkeltem, de utána igen.
A környezet hogy reagál rá, az más dolog…a környezetem egyik fele piszkál, célozgat, hogy tuti nem vezetem a háztartást meg egoista vagyok és a gyerek kajája helyett veszek sminket. A másik fele mindig dicsér, hogy olyan jó hogy nem slamposodtam el az otthonlét alatt. Nemrég a Takko-ban mondta egy pénztáros, hogy jaj úgy örül amikor olyan kisbabás anyukát lát aki foglalkozik magával.
Elismerésem! Jó ilyen példákról hallani!
Köszönöm aranyos vagy, igazából tényleg csak szervezés kérdése. És hogy sosem szabad kapkodni, hanem egy üresjáratba beiktatni, pl. a kávézást lerövidíteni, vagy ilyesmi. A gyerekek meg tényleg alkalmazkodnak, hogy ez is a készülődés része az anyukájuknál.
A pénzkérdés persze nyilván más, volt időszak amikor nem volt, fiam 1-2 éves korában. Akkor kevés cuccom volt és mind drogéria alsó kategóriás. De akkor is sminkeltem, festettem körmöt is. Elsősorban nem pénzkérdés, csak akarat. Akkoriban elég volt egy púder, spirál, szájfény, szemcerka és volt egy-két négyes Essence palettám, ennyi. De ezeket mindennap feltettem
Nálam előfordul.
Heti egyszer reggel tornázni járok, olyankor semmi smink, max. mióta az egyik fényvédőm színezett, azt lepúderezem.
Neha viszek magammal sminkcuccot, hogy az irodába beérve feltegyek valamit, de nem mindig.
Sőt, nagyon sokáig egyáltalán nem foglalkoztatott a sminkelés. Nem azért, mert anélkül is gyönyörűnek éreztem volna magam, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy béna vagyok hozzá, és túl sok időbe telik. Aztán egyszer eldöntöttem, hogy ezentúl sminkelni fogok, és esténként otthon addig gyakorolgattam, amíg jobban nem ment.
De az azért megmaradt, hogy különösebben nem esek kétségbe ha smink nélkül indulok el.
Nekem a munkatársaim fele smink nélkül jár dolgozni és szerintem csak alkalmakkor használnak, de mindegyiküket ápoltnak tartom, egyikük kifejezetten csinos szokott lenni.
Én annyival szarabbul nézek ki smink nélkül, mint azzal az 5 perccel, ami alatt egy alapsminket összerakok (hidratáló-alapozó-pirosító/bronzosító-szemhéjpúder-szemceruza-szemöldökceruza-rúzs, a szempillaspirál nem kötelező), hogy nem akarom ezzel égetni magam. Ég és föld a különbség, nem létezik, hogy ennyi energiát ne fordítsak magamra. Lehet, hogy ez már szomorú, hogy így érzem, de szó szerint meztelenek érzem magam smink nélkül. Nem akarom, hogy így lássanak, kínos. Ugyanolyan, minthogy melltartó nélkül sem megyek utcára
De még olyankor is komoly hiányérzetem van, ha alkalomadtán az utcasarkon belém hasít a felismerés, hogy nem használtam parfümöt
“Normál” napokon én is mindig sminkelek, én is sokkal jobban érzem magam, ha rászánom azt a pár percet - vagy akár jópárat, ha időm engedi Kolis koromban ébredés után az első dolgom volt sminkelni, még kávét főzni sem mentem ki alapozó és szemöldökceruza nélkül a közös konyhába. Most már azért sokkal szebb a bőröm, kevésbé hiányos a szemöldököm és nem is koliban lakom, így annyira nem veszem komolyan. Mondjuk azt elképzelni sem tudom, hogy teljes smink nélkül menjek be az egyetemre, de például kutyát sétáltatni muszáj kimenni naponta háromszor, ilyenkor csak ezért nem sminkelek, sőt melltartót sem veszek fel mindig , csak az itthoni melegítőben megyek ki. Egyszerűen nincs kedvem/erőm/energiám puccba vágni magam minden nap, akkor is, ha ezen kívül nem megyek sehová. Na meg a kutyának aztán mindegy hogy nézek ki Persze nyilván ilyenkor fogok egyszer összefutni valami régi ellenséggel vagy expasival, nem olyankor, amikor tökéletesen nézek ki
Hát nem tudom, én sokszor úgy érzem, hogy a pici smink az igazából nem dob a megjelenésemen semmit. De tényleg, van egy ilyen érzésem, talán ezért is van, hogy általában full sminkben nyomom, max. olyanok a különbségek, hogy pl. gyengébb fedésű BB krém, vagy alapozó.
Mondjuk az igazság az, hogy nálam ez tényleg hobbi. Imádom a színeket felhordani, satírozni, figyelni, ahogyan alakulnak. Ezért is szeretem annyira a színes palettákat. Azok mozgatnak meg igazán. Szóval én nem csak azért sminkelek, hogy jobban nézzek ki (persze sokszor meg pont azért, hogy nézzek ki valahogy ), ez inkább csak az örömteli mellék eredménye. Valójában maga a sminkelés folyamata, a színek használata az, amiért sminkelek. Nem véletlenül kerülnek fel azok a színes szemfestések a Mit használtál ma? topikba.
Megjelenés: szeptember 13.
Èn pontosan így gondolom magamról.
Ebben is totál megegyezünk, parfüm nélkül nincs komfortérzetem.
Úgy érzem, hogy hamarosan itt az ideje, hogy virítsak egy arcot, ehhez a sok történethez…
Amúgy az tényleg igaz, hogy van, akin a kevés az kevés van, akinek a karaktere többet bír el.