Én sem tervezek több gyermeket, és már 5 éve szültem, állami intézményben, és sajnos lehet én leszek a kisebbség, de meg voltam elégedve a feltételekkel és a körülményekkel.
Jól felszerelt diagnosztikával rendelkező megyei kórház, új szárny, kétágyas szobák, de mindezek nem számítottak volna, ha éreztem volna, hogy biztonságban vagyok/vagyunk, nyílván ez a tény az orvosomnak is köszönhető volt. Nem volt sem szülési terv, sem szülésznő előre megbízva, mégis minden rendben ment.
Sokat számított, hogy volt 3 óránként jött a szoptatási tanácsadó segíteni, napi kétszer a gyógytornász, a reggeli vizit után pedig a dietetikus, akivel az otthoni “szoptatás elősegítő étrendet” beszéltük át, és nagyon segítőkészek voltak a csecsemős nővérek is. A baba folyamatosan velem volt, de ha kértem, elvitték egy órára, hogy tudjak tusolni, vagy enni… Ezek mind “kényelmi” dolgok voltak, de azt éreztették, hogy fontos, hogy elégedetten, és felkészülten tudjunk hazamenni.
Úgy tudom más állami intézményben csak akkor tudok szülni, ha befogadó nyilatkozatot aláíratok a kórházzal. Ezt általában csak indoklással hajlandóak megtenni, pl. ha a magánorvosom ott dolgozik. Vagy beesek egy random kórházba pár perces fájásokkal, akkor már nem küldenek el.
A mi kórházunk alapból nem a legjobb, előszeretettel nevezik mészárszéknek. Sajnos eléggé lepukkant, alapítványi szoba nincs. A csecsemősök bunkók, nem mutatnak meg semmit, babára nem vigyáznak csak fürdetni viszik el. A babát nem lehet megmutatni csak ablakon keresztül. Ha a kismama vagy apuka Covidos, akkor egyedül szül az anyuka (ergo alapvető jogok csorbulnak itt…). Sajnos PIC osztály sincs, így ha bármi baja lesz a babának, akkor az átszállítás elkerülhetetlen.
Szóval ahogy én látom ez a kórház sem babának, sem anyának nem jó. Úgy vagyok vele mindkettő egyaránt fontos. Bevallom, félek, hogy a szülésélmény inkább trauma lenne, és jobb lenne egy minél kiegyensúlyozottabb állapotban hazamenni, szerintem ez mindenki érdeke.
Ráadásul a szimpatikus magánkórházról most nagyon jó véleményeket olvasok, kb. a szöges ellentéte annak, ami itt van, szóval nagyon hajlok erre a megoldásra.
Ha ilyen kórházunk lenne biztosan nem lamentálnék a kettő között. Sajnos a miénk egy nem túl jól felszerelt kisvárosi kórház, ahol szoptatási tanácsadás, gyógytornász, stb. csak a mesében létezik. Nem vagyok egyébként nagy igényű, de úgy érzem itt még a legalapvetőbb dolgok sincsenek, ami megilletne egy kismamát és az újszülöttet. 
Ohh, hát gondolom az osztrák állami kórház biztosan nem olyan mint itthon. 
Nagyon jól hangzik, amit írsz.
A könyv amiről beszélsz már itt van a polcomon, szóval hamarosan sort kerítek rá én is, remélem hasonlóan fogok érezni utána.
Ennek fényében nem sok előnye van az állami kórházatoknak. 
. Abszolút megértem hogy ilyen helyzetben biztonságosabbnak érzed a magánt.
@macooka : Jézusom, amit leírtál az illetékes kórházadról az a rémálom és a vicc kategória! Ha van rá mód, én biztosan nem szülnék ilyen helyen… Direkt nem hoztam volna fel ezt a témát, mert annyira szubjektív és egyedi, meg tele van előítélettel és egymás bírálatával, ki-hogy szeretne szülni. De, ha már ez a kérdés, leírom, én hogyan gondolkoztam.
Mi egyértelműen magánban gondolkoztunk és sajnos egy komplikáció miatt borultak a terveink úgy 1-2 hete… ezt még a mai napig nem tudtam feldolgozni, hogy nem lesz az a szép, meghitt szülés élményünk, de nyilván nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezen lamentáljak, a mi esetünkben valóban szempont, hogy ha esetleg szükség lehet PIC-re, akkor az legyen és ahogy ezt @zalla is írta, az a magánkórházakban ma Magyarországon nem adott.
De, ha ez nem így lenne, akkor a Maternitybe mentünk volna a következők miatt:
-
37 éves vagyok és hála Istennek volna pénzünk kifizetni egy magánkórházat. Innentől kezdve igenis vannak és lehetnek is elvárásaim. Nem vagyok már 20 éves, nem gondolom, hogy attól, hogy valakinek dr. van a neve mellett, ő lenne az atyaúristen és nekem gondolkozás nélkül, lehajtott fejjel kéne követnem passzív módon, amit csinálnak velem. Sajnos a szülészetben pedig még a mai napig nagyítóval kell keresni az olyan helyeket, ahol létező fogalom a női önrendelkezés. Minden démonizálva van - az otthonszüléstől kezdve a dúlákig - ami kicsit is eltér egy rohadt tankönyvtől (és itt most végig komplikáció-mentes terhességekről fogok lamentálni, nem vagyok fonott hajú alteros laposföldhívő). Magyarországon mélységesen ki vannak szolgáltatva a nők és még a legszimpatikusabbnak látszó orvosok is simán a szemedbe hazudnak, hogy majd minden milyen természetes lesz, mégsem találkoztam még olyan emberrel, aki az első szülése mellé ne kapta volna meg a gátmetszést…
-
Hitem szerint a gátmetszés csonkítás, és nem csoda, hogy ha az orvos képtelen kivárni a test természetesen folyamatait, akkor ott lesz oxitocin, ballon, gátmetszés, stb. A másik, hogy manapság a babák egyre nagyobbak. Igen sok 4 kiló fölötti kis jövevény érkezik, a nők pedig ezt anatómiailag nem tudják lekövetni. Most ezekből kiindulva én kifejezetten úgy döntöttem, hogy császárt szeretnék. Ha már vágni kell, akkor az a hasamon legyen. Van, aki háborítatlan szülésre hajt, én háborítatlan vaginára, ez van! (Lehet, hogy ha kicsit is meg tudnék bízni abban, hogy az orvos valóban nem fog gátmetszést végrehajtani, akkor én is az első tábort erősíteném, de ez nem így van sajnos.) Harmadrészt én vagyok annyira szemérmes típus, hogy egyszerűen tudom magamról 110%-ra, hogy képtelen lennék feloldódni egy idegen helyen, idegen szülésznővel a vajúdás során. Mondjuk, ha gyerekkori barátnőm lenne az orvossal együtt, akkor ok. De, hogy ajánlások alapján belehiggyek egy vadidegen nőbe, hogy majd jól megsegít, hát, ez nekem sajnos nem megy. Most vulgáris leszek, szólok előre, érzékenyebb olvasó fogja be a fülét
de elmenni egy kórházba idegenek közé szülni kb. annyira volna komfortos a számomra, mint a Blaha közepén letolni a nadrágomat és fektetni egy kábelt Kizárt! Én ilyet nem csinálok. Itt megint visszajutottam a programozott császárhoz… az legalább egy rutinműtét, nem lesznek meglepetések és engem jobban megnyugtat, hogy pontosan el tudják mondani, mire számíthatok. De ez teljesen egyéni, ki és mit preferál… Itthon én úgy érzem, még mindig inkább “lusta, elkényeztetett” nőnek van beállítva, aki tudatosan császárt kér és előszeretettel riogatják a lebénulástól kezdve az évekig húzódó fájdalmakkal minden lehetséges mellékhatással, pedig azért hajlok rá, hogy se az USA, se Dél-Amerika magánklinikái nem produkálnának kb. 99%-os császár rátákat, ha ez ennyire veszélyes volna. Ezek szerint minden pénzes ember hülye és feltétlenül saját maga ellensége? Ezt azért kétlem…
De végül is közmegegyezés szerint az is felelőtlen idióta, aki otthon szül és az is egy utolsó szemét, aki császárt választ… #2022 Magyarország -
Visszatérve a fogyasztói társadalom gerjesztette igényekhez: valóban az lett volna az ideális szülésélmény, ha van egy szoba, ahova garantáltan csak mi kuckózunk be a férjemmel arra a pár napra, nem raknak be 1-2 nőt meg a babáját meg a pereputtyát… és feltétlenül senkivel nem kell a fürdőszobán osztoznom, mint egy csöves kollégiumban. Ebből is kinőttem már jópár éve… Elvárnám, hogy feltétlenül kedves és készséges legyen a személyzet és apuka bármennyit velünk lehessen, a szoptatási tanácsadó jöjjön be, stb. Szóval, mint afféle fejlett országban. Hát, ilyeneket már nem is mondok, hogy a baba mindig ott van és nem rögtön a tápszert kezdik tukmálni…
-
Ez teljes mértékben bizalmi ügy. Hála a magán és az állami egészségügy szétválasztásának most mehetsz magánrendelésre és magánszerződéssel abba a kórházba, ahol az orvosod egyébként dolgozik vagy marad a teljesen magánkórház. Én azt sem gondoltam volna megnyugtatónak, hogy állami kórházba éppen az ügyeletes, ismeretlen orvoshoz essek be. Így megint csak maradt a magánkórház, mint opció.
-
Persze, bármikor lehet gond, de ha komplikáció-mentes a terhesség, akkor szerintem fölösleges riogatás állandóan ez a Pic-téma… Sajnos, ha állami, ha magán normálisan 2-3 nap alatt kint vagytok és például, ha egy viszonylag gyakori besárgulás ezután áll elő, akkor mind a 2 kórházból már el vagytok bocsájtva és lehet szépen visszamenni a gyerekkórházba utcáról, ha szükséges. Akkor meg miért ne lehetett volna előtte egy pozitív szülésélményed?
Úgy látom van egy kis zavar PIC téren. Nagyon kevés olyan kórház van, ahol PIC is elérhető. Ha valakinél a 36. hét előtt indul be a szülés, ígyis-úgyis a területileg illetékes PIC-cel rendelkező helyre viszi a leendő anyukát a mentő. Ha magánban akart szülni, ha másik intézményben, akkor is. Ez protokoll szerint megy, anyukának itt nincs választási lehetősége, viszi a mentő oda ahova kell. Ez a szülés-élményt is egyértelműen befolyásolja (érthető módon nem a jó irányba).
Emellett PIC-re (esetleg NIC-re) kerülhet az a baba is, aki a 36. hét után születik, csak gond van a szülés alatt/után a légzésével, keringésével. Szerencsére ez nem gyakori.
Természetesen nem kell mindenkinek félnie, és PIC-cel rendelkező helyet kell választania. De érdemes érdeklődni arról, hogy milyen a nőgyógyászathoz tartozó csecsemős részleg. Mennyire felszerelt? Milyen ellátást tudnak biztosítani? Tudnak oxigént adni a babának?
Ezt azért írom le, mert én egyik várandósságom alatt sem figyeltem erre. Valahogy a legutolsó gondolatom volt a nőgyógyász orvos, szülésznő, szülészet választás mellett, hogy a csecsemő részleg is fontos lehet.
Nekünk nagy szerencsénk volt, mert egy nem túl erős csecsemő részlegen egy nagyon hozzáértő orvos dolgozott a fiunk születésekor. Hamar és jól ellátta a legjobb tudása szerint, és felmérte, hogy az osztályon nem tudja ellátni őt. Lényegében ballonos lélegeztetés közben szervezte a Cerny mentős átszállítást, egyedül. Így a fiunk nem lett oxigénhiányos.
Én állami kórházban szültem mindkétszer. Ahhoz képest amilyen rémsztorik vannak, kellemes csalódás volt összességében,bár nem volt azért tökély. Az első természetes szülés volt, gátmetszés nélkül. Az orvos egy tahó paraszt volt, viszont bent volt két szülésznő is akik viszont szuperek voltak, és szerencsére nagyrészt ők voltak bent és pl nem adták be az oxitocint amit a doki elrendelt mert minden haladt magától is normálisan. A második sürgősségi császár lett sajnos, szerencsére a kimenetel jó volt, a babának nem lett baja. Így összehasonlítva a kettőt, én nem választanám a császárt, de ez az én egyéni meglátásom és tapasztalatom, hogy nekem az első szülés után semmi bajom se volt és hamar visszatért az erőm is, ezeket mind máshogy éljük meg.
Nem tudom ez más kórházban hogy van, de a császár előtti pár perc, amíg előkészítettek, minden volt csak intim nem, iszonyú kellemetlen és kiszolgáltatott érzés volt kiterítve a jéghideg műtőben.
Egyetértek azzal hogy a csecsemő-gyerekágyas osztályok katasztrofálisak az állami kórházakban, lepukkant mind, alig vártam hogy menjünk haza és normális mosdóban pisilhessek meg ne potyogjon a csempe a zuhanyzóban. Ja és szó se volt a mi kórházunkban pl szülés utáni regenerációval kapcsolatos tanácsokról, támogatásról, mit kezdj a szétnyílt hasizommal ha nem záródik magától, inkontinenciáról, stb. Ezeket is hiányolom.
Jajj, hát ez a regenerálódás, de már a felkészülés alatti gátizom torna és egyebek agyon vannak hallgatva! Nyíltabban kéne erről is beszélni, hogy 99%, hogy lesz egy pont, mikor becsurikázol, csak kérdés, hogy mikor és meddig… 
Illetve talán a nőgyógyászokon is lehetne több felelősség, hogy felhívják ezekre a dolgokra a figyelmet!
Sajnos senkinek nincsen jósgömbje, egyetértek, hogy egy jól sikerült szülés sokkal jobb, mint egy császár, de ha valami balul sül el, akkor azért ott olyan komoly szervi károsodások lehetnek, amiért egy férfit azonnal leszázalékolnának, a nőknél meg el van hallgatva. Megcsóválja mindenki a fejét, hogy szegény, sajnáljuk, hogy így jártál, de ennyi. Onnantól kezdve mindenki kussban viseli a fizikai/szexuális/pszichés következményeket… mert ő ugye már anya, mi más gondja is lenne a világon, azon kívül, hogy idült mosollyal ismételgeti, hogy a baba csodás, most már meg van áldva egy életre…?
Ó hát ez sok téren így van sajnos valóban, hogy vannak dolgok amik el vannak intézve azzal, hogy az anyasággal jár, ez van, persze kellemetlen de szorítsd össze a fogad és menj a dolgodra. Aztán ha vki saját magától utánajár, kiderül, hogy dehogy természetes és nem, nem kell most már örökre így lennie. Rengeteg változásra lenne még szükség.
Ma voltunk 2. trimeszteri genetikai UH-n. Szerencsére makk egészséges a baba, viszont nagyon erkölcsös is, mert még mindig nem volt hajlandó megmutatni magát 
De jó! Fő az egészség! 
Most már csak a türelmetekre van bízva… még azért lesz alkalma megmutatkozni. De így biztos, hogy nehezebb elkezdeni vásárolgatni… 
Igen, már ezért (is) idegesít, mert lassan elkezdeném a vásárlást, de így? Nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni… Jövő héten kedden megyek sima UH-ra, hátha ott látnak valamit. Ha nem, akkor megyek babamozira, mert már nehezen bírom ki, hogy semmit nem mutat.
Pont ma reggel volt egy érdekes beszélgetés a szülész-nőgyógyász jelenlegi helyzetéről. Szokás szerint siralmas… de jó, reális beszélgetés volt.
Mi nem gondolkoztunk otthonszülésben, de például ez az aspektus is jól meg lett világítva… hát, ennek fényében aztán még kevésbé mernék belevágni.
Én alig várom, hogy túl legyünk ezen az időszakon (max. 5 hétről van már csak szó), megszülessen egészségesen a baba, aztán sose többé ne legyen közöm a szülészethez. Mi sem tervezünk több gyereket.
Találtam egy hasznos youtube csatornát: Egy szülésznő vlogja. Megmondom őszintén, elsőre nem tűnt túl szimpinek a csaj, valahogy olyan mísz a stílusa, vagy lehet, hogy csak nem a császáros videójával kellett volna kezdenem de nem adtam fel és már majdnem az összeset végignéztem és nagyon hasznosnak érzem, legalább tényleg egy hozzáértő, sokat látott álláspont. Abban is segítség lehet, hogy ez alapján könnyebb a saját kérdéseidet feltenni az orvosodnak/kórháznak.
https://www.youtube.com/channel/UCiGKvDj3lkOseh_10AOI74A/videos
Ma babamozin végre a gyerek a talpát az arcába tette (mivel most az arcát nem akarta megmutatni), úgyhogy kiderült végre a neme: lesz egy makacs kislányunk 
Gratulálok! Irány a kislány szekció 
Köszi! Mindenki nagyon boldog, mert titokban az egész család kislányt szeretett volna
Kismama ruházat by Tchibo 
most 12-ig van 20% kedvezmény hűségkártyával.
Visszatért a Tchibo webshopba a legkedvencebb kismama-szoptatós hálóingem, jószívvel ajánlom! Úgy megszerettem, hogy most rendeltem meg a másodikat: jó anyag, rugalmas, de tart. Nekem óriási előnye, hogy - ellentétben más, bő szabású hálóingekkel - nem tekeredik körém éjszaka, nem arra ébredek fel, hogy éppen elkötözöm magam a jobbra-balra forgolódásban 
meg konszolidált a dizájnja is. Inkább magasabbak számára lehet komfortos, a 177 centimmel és most már 9 hónapos hasammal is éppen térd fölé ér, viszont eléggé követi az alakomat, szóval alacsony, de szélesebb csípőre-hasra kétlem, hogy jó lenne.
Kismama- és szoptatós hálóing, sötétkék 605621 a Tchibo-nál.
Emellett hű társam volt ez az ujjatlan top-szett, ennek is nagyon jó az anyaga:
2 kismama trikó, fekete/fehér 622862 a Tchibo-nál.
És ez a leggings-szett sporthoz/otthonléthez. Ennek inkább átlagos az anyaga, de nem bolyhozódott ki vagy lyukadt ki, jól bírták ezek is az elmúlt 6 hónapot, szóval azért megbízhatók:
2 kismama leggings szettben, sötétkék/fekete 622858 a Tchibo-nál.
Azt szeretem a Tchibo-ban, hogy mindig megtalálom náluk azt a hasznos valamit, amiről sokáig azt gondoltam, hogy csak az elképzeléseimben létezik. Az akció nélküli áraik szerintem kicsit magasak, de a kivitel és a minőségük miatt - a konyhai kütyü fronton a legnagyobb a tapasztalatom - én is gyakran elcsábulok.