Háát, én híg télnek gondoltam magam, meg a világos bőr-barna haj-barna szem kombót is mindig télnek könyveltem el, de tényleg nem értek hozzá.
Szerintem is szuperül megy a kék a barnához.
Ja, meg elvileg hideg tónusú vagyok, de olyan boldogan kenem magamra a meleg színeket, hogy ihaj.
Nekem is sokáig derékig ért a hajam. Önmagában nagyon szép volt, de borzalmasan állt, utáltam, de édesanyám nem engedte levágatni. Titokban levagdostam belőle, többször azt álmodtam, hogy végre levágják és megszabadulok tőle. Aztán végre én győztem és 17 éves korom óta vállig ér, és imádom. Igaz, egy darabig anya nem állt szóba a fodrászommal.
Ó, ez a hajas sztori ismerős. Az én anyukámnak az volt a mániája, hogy akkor lesz szép dús és erős hajam, ha gyakran levágjuk. Ezért oviban is fiúsra volt letolva a hajam mindig, csak a fülbevalóról lehetett tudni, hogy lány vagyok. De később is rövid hajam volt sokáig. Talán hetedikes voltam, amikor először sikerült hosszabbra megnöveszteni, váll alá ért.
Azt azért megmosolyogtam, hogy anyukád nem állt szóba a fodrászoddal.
Nem tudom amúgy honnan jöttek ezek a berögződések a szüleinknek. Ez kicsit olyan, mint az alkohol a pattanásokra, vagy a kék nivea krém mindenre mindenhova. Jajj… Ismerték az örök szépség titkát.
Nekem egészen addig derékig érő hajam volt gyermekkoromban, amíg másodszorra is tetves nem lettem.
Az elsőnél még szegény anyukám szálanként húzta le a hajamról a serkéket (és már akkor is rengeteg hajam volt), de amikor egy éven belül másodszor is tele lettem, akkor olló lett a vége.
Ezzel csak annyi gondom volt, hogy a hajamat anyukám vágta, és állandóan ferdére sikerült.
Én nem nagyon értek ezekhez a színtípusokhoz, de biztosan nem tudnám magam besorolni… A bőröm NAGYON sárgás (komolyan, annyira, hogy elmentem megvizsgáltatni a májamat, szerencsére semmi baja ), a természetes hajszínem szürkés világosbarna-sötétszőke. A szemem zöldesbarna, a szemöldököm viszont nagyon sötét, szinte fekete. A női magazinok (meg az internet) tele vannak azzal, hogy ha meleg, sárgás a bőre az embernek, csak meleg tónusú hajszín áll neki jól… Ehhez képest szerintem nagyon jól áll rajtam a kék és a zöld haj, nagyon sokan dicsérik is, de pl a rózsaszín iszonyúan sok volt a bőrszínemhez… Évekig voltam rézvörös (meg amúgy a vörös minden árnyalata), az is jól állt, úgyhogy abszolút nem tudom eldönteni hogy mivan
Vicces, mert én meg kiskorom óta nem tudom mellkasig érőnél hosszabbra megnöveszteni a hajamat, pedig szeretném, úgyhogy azért irigyellek
Nekem is rövid hajam volt kiskoromban és nagyon utáltam. Nagy harcok árán elértem, hogy növeszthessem. Mikor már vállig ért megint levágták. Volt ott sírás…
Mióta a magam ura vagyok szinte folyamatosan derékig érő hajam van. Egyszer kellett durván visszavágni, mert annyira szét volt törve. Még mindig élvezem, hogy mondhatom, hogy levágatok a végéből tíz centit Nekem ez függőség. A hajam nélkül nem lennék önmagam.
Szerintem a haj vastagsága genetikától függ. Persze, bizonyos dolgok roncsolják, mások segíthetnek, de kis vékony egyenes szálúból nem hiszem, hogy vastag göndör lesz.
Ugyanezt mondják a szőrre is, én nem vettem észre, hogy bokrosodnék az epilálástól, sőt, ritkásabb, mint amikor még nem borotváltam -mert persze nekem ezt se lehetett. A szemöldököm Brezsnyevéhez képest valóságos erdő volt.
Jaj, a Nivea! Egy életre megutáltam szegényt, pedig szegény nem tehet róla.
Az első tanító nénim akkor bólogatott volna anyukád véleményére, ő egyenesen azt vallotta, hogy a rövid hajú kislányok lesznek szépek. Én meg ott álltam derékig érő copffal…
Juj, de rossz indulatú lehetett az a tanító néni! Hát csoda, hogy annyi komplexus szorul belénk?
Neki rövid, göndör haja volt. Nagyon jól tartotta magát, de biztos plasztikáztatott is, mert 7 éves koromban ugyanúgy nézett ki, mint 12 évvel később.
A 15 évvel ezelőtti énem szívesen adna a hajából. Nekem amúgy nagyon tetszik a hosszú haj, főleg a laza kontyok, de sajnos egyik se áll jól.
Nem értem, miért kell egy ennyire szubjektív dolgot erőltetni, egy kisgyerek annyit már el tud dönteni, hogy szereti-e a hosszú hajat vagy sem. Neked is azért vágták, hogy erősödjön?
Nagyon béna vagyok, a képek alapján nem láttam az erős sárgás tónust, csak hogy szép fehér bőröd van. Szerintem jól áll a zöld haj az élénk rúzsokkal.
Téged én is abszolút ősz típusnak gondoltalak, és valóban nagyon jól áll a kék! De ez a melyik típushoz mi áll jól olyan skatulyázás, hiszen annyira egyéniségfüggő is. Na meg ízlés. Barátnőmnek azt mondta a színtanácsadó hogy nehhhhooogy pasztell rózsaszínt hordjon, közben meg szerintem iszonyú jól áll neki.
Köszönöm
20karakter
Abszolút, nem is lett sem erősebb, sem dúsabb hajam… Vékony szálú, könnyen formázható hajam van (mondjuk ez utóbbinak örülök).
@BlackXentric Nekem nem volt egyszerű megnövesszem, valahogy mellig tudtam csak, amint továbbnőtt nagyon eltörtek a szálak, csúnya volt. Ezért előbb-utóbb mindig visszavágattam a vállamig. Az esküvőmre egy másfél éves munka eredményeként sikerült életemben leghosszabbra növeszteni, bőven mell alá ért. És azt hiszem ezzel megelégedtem, mert utána rögtön levágattam, vállig… De igazából így szeretem, jól is áll. Amikor hosszabb mindig csak útban van, lóg, száll, stb., nem tudok vele mit kezdeni. Az nekem is menő érzés volt, amikor többtíz centit vágattam le.
Nem hiszem. Egyszerűen nem akartak vele foglalkozni. Még most is mikor hazamegyek néha mondja anyukám, hogy vágassam le. Ilyenkor szoktam szép lassan elindulni. Nem vagyok hajlandó erről vitatkozni.
Szerintem nincs vele sokkal több gond, mint egy vállig érővel - az enyém rövid, de ugyanúgy tud kócolódni.
Felnőttként meg aztán végképp a te dolgod, mekkorára növeszted.
Jajj, a hajvágás gyermekkorban - nekem is olyan mély nyomokat hagyott, hogy azóta állandóan derékig érő hajam van .Életemben 2x vágattam le rövidre, de másnap már eldöntöttem, hogy megint növesztem Szörnyű gombafejeket meg hasonló "bilifrizurát " vágtak anno. Azóta is derékig ér állandóan csak a végéből vágatok. Mivel nekem is nagyon sűrű, és hosszú , szinte az az érzésem ,hogy a fodrász csajok utálnak : régebben jól megritkították és sokat levágtak , de mostanában mindig előre mondom, hogy nem ritkíthat csak vághat a végéből: ah ,dehát olyan nehéz a sok haj, nyáron , melegben stb…bla bla bla… Nem baj, megszoktam
Ez az élmény nekem is megvolt, hogy a fodrászok utálták a hajamat, amíg hosszú volt, annyira kellemetlen volt.
Vagy másfél éve egy pici, belvárosi, régi fodrászszalonkába járok, egy 55 feletti hölgyhöz és messze a legjobb élményem fodrászolás terén. Mindig érdekes emberek járnak oda, és szinte mindig láthatom működés közben a spirituszos hajsütővasat (bár már gázzal megy)!
Hasonló a helyzet nálam is. Kicsi koromban nekem hosszú hajam volt (meg a húgomnak is) aztán első osztályban az úszás miatt levágták. Anyu nyugtatott, hogy ez is csajos (pedig ő is sírt, mikor levágták a derékig érő hajamat de az osztályfőnök addig nyúzta, nyaggatta, hogy beadta a derekát) Aztán egyszer a fodrász kérdezte anyut, hogy mehet most is fiúsra? Én meg elkezdtem bőgni, hogy nekem nem kell fiús haj.
Utána már mindig legalább vállig érő hajam volt, de inkább hosszabb. Aztán volt még egy eltévelyedésem 18 évesen, egy fodrászvizsgára rövidre lett vágva. Párszor még levágattam utána, de nem éreztem magam jól vele, így visszanövesztettem. 2004 óta csak a végéből vágatok, most is leér a derekam alá. Sokszor nyúznak vele idegenek is, hogy minek ekkora haj. De kérdem én, mi közük hozzá? Semmivel nincs vele több gondom, mintha 20-25 cm-vel rövdebb lenne. Így legalább tudok fonásokat csinálni, fel tudom rakni kontyba, vagy ahogy akarom. Nem is szárítom hajszárítóval soha.
Egyébként annyira utáltam a rövid hajat, előfordult, hogy azt álmodtam, megint levágattam. Felugrottam az ágyban megtapogatni, hogy megvan e a hajam