A kollégáid nem szeretnék magukat átképezni titkosügynökké? Olyan jó megfigyelőkészségük van, hogy leesik az állam!
Nézd úgy, hogy olyan ügyesen sminkelsz, hogy még a náthát is el tudtad leplezni!
(Amúgy azért vagyok ilyen kis vicces-kiegyensúlyozott, mert sikerült kivenni 2 nap szabit, a szokásos kimerültség mellett biztos elátkoztam volna már mindenkit…)
Amúgy az emberek a megszokott dolgokat szeretik, még a másik ember kinézetét illetően is.
Néha jó lenne 
és akkor azt meg sem merem említeni, hogy legalább két éve nem mentem munkába papagáj-színű sminkkel, de majd ezek után! 
Semmi baj, a pihenő fontos, az ember lelkének 
és a humornak is jót szokott tenni
Olyan sminkben (vagy anélkül) mész dolgozni, amilyenben szeretnél. Nekem volt olyan, hogy zsinórban 3 napig meleg bronzos-pirosas smink jött össze, aztán 2 napig zöld.
Én a sminkeléssel vagyok úgy, hogy miért ne lehetnék szebb, ahogyan egy előnyös ruhát felveszek egy fekete zsák helyett… abszolút egyetértek a szavaiddal, örülök, hogy a tieid nem voltak bántóak én is kicsit annak éreztem. Ráadásul egy nő volt tejtermékeket veszünk tőle, de kb. úgy voltam vele, hogy jóvanmá a kezed járjon ne a szád, a másik egy idősebb néni, ő kedves, azt mondta, hogy milyen jól áll a rúzs, bátran fessem magam 
(Akkor is pucér képpel mentem )
A covid alatt elkápráztattam őket hasonló színes összeállításokkal, aztán sajnos elhanyagoltam a csodás színes palettáimat.
Mennyivel kedvesebb az idősebb hölgy! Ő is megjegyezte, hogy hiányolja a színt, de nem bántott vele és milyen egyszerű, így is lehet!
Akkor itt az ideje őket elővenni, te is szirmot bontasz, mint a virágok!
A néni kommunikációs technikáját tanítani lehetne.
Lehet, hogy a tejtermékárus nem szánta bunkóságnak, csak nem (tudta) kedvesen megfogalmazni az észrevételét.
Nem szervesen a témához tartozik, de a kommunikációt, mint olyat tényleg tanítani kellene, mert elképesztő, hogy mennyien, mennyire nem tudnak értelmesen megnyilvánulni, még akkor sem, ha nincs mögötte bántó szándék…Akár a boltokban, akár egy szimpla ügyintézés során, vagy bármilyen szituációban az életben.
Ez egyébként rettentő szomorú. 
Ezt szerintem ide kell írnom
Más is járt már úgy, hogy elalvás előtti gondolataiban megtalálta a bőrápolási/parfüm/smink Szent Grált, majd ezzel a jóleső és boldogító gondolattal el is aludt, aztán reggel pedig semmire az ég egyadta világon nem emlékezett belőle? Esetemben még az sincs meg, hogy ez most smink volt -e vagy parfüm, csak, arra emlékszem, hogy na most akkor már meg is oldottam minden problémámat a jövőre nézve.
Böngészési előzmény pedig nincs, mert fejben adta ki a képlet magát . Úgy egy órát erőlködtem, hogy meglegyen a gondolat, aztán feladtam, most úgy 10 percenként felröhögök, hogy ennyire hülye nem lehetek
Sminkkel még nem, de sztorival igen Még mindig azon vihogok, hogy éjjel fél 2-kor felriadtam, hogy mosdóba kell mennem és megbeszéltem magammal, hogy el kell mesélnem férjnek, amit addig álmodtam, mert nagyon jó a történet és ilyet még nem láttam/hallottam. Szerinted emlékszem rá?
Én ma azt álmodtam, hogy egy zseniális 3 mondatos befejezés csattanósra alakított a novellámat. Reggel úgy örültem magamnak, mire eljutottam az íróasztalig semmire, csak a hiányára emlékeztem
Ennyire elfelejtős egyszer volt eddig akkor egy kézilabda kapus neve nem jutott eszembe de ez még bőven a net előtti időkben volt.
Aztán úgy 3 hónap múlva épp pakoltam valamit a spájzban amikor felüvöltöttem, hogy “ Ljubomir Svájlen” a család meg ijedten futott össze, hogy mondjam mi fàj
Na kinek fog előbb eszébe jutni a dolog @Alsace? majd írd meg , ha meglett a csattanód.
Hát azért ezt nem nehéz elfelejteni basszus
Ti láttátok?
Nem 
Ma megvolt az érzés a Spar önkiszolgáló pénztáránál. 
