Nekem mindig az jut eszembe, hogy a videókban felvitt smink mennyi időt bír ki? Mert nálam fontos, hogy kibírjon egy munkanapot, és ne foszoljon le darabokban az arcomról.
Már nem emlékszem, hol olvastam, hogy azért is előnyösebb a finomabb alapozás, mert az felhívja a figyelmet a szebb részekre, a vastag, erős alapozás meg azt sugallja, hogy valamit nagyon el kell takarni, és egy rendben lévő bőr is “hibásnak” tűnik miatta.
Amit személy szerint nem értek, az a műszempilla. Minden videóban használnak.
A gond az, hogy egy tudatalatti részünk (nekem legalábbis) akkor is elkezd a tökéletességre áhítozni, amikor az agyam racionális része tisztában van vele, hogy amit látok, az photoshop, nem valóság. Van ennek az egésznek azért egy enyhe motiváló hatása is: előfordul, hogy megnézek egy ilyen képet, aztán a hatására felszívom magam, mondván “A **csába, azért is addig fogom gyakorolni a satírt, amíg meg nem elégszem vele”. Ez egy pozitív mellékzönge, amolyan öröm az ürömben. De javarészt elég szomorú jelenség, hogy elhisszük a vakítást, mert ez sajni hajlamos az önbizalmat tovább rombolni.
Ezt a videót tanítani kéne. Pontosan erről van szó, ami elhangzik és ami megmutatásra kerül. Fények, fények, fények. Minden a világításon múlik. Ha ehhez még egy kis szerkesztés is hozzájárul, kész a márványbaba. Csakhogy a való világban nem kísér minket X db különböző fajtájú lámpa. Az ennyire brutál, vastag smink természetes fénynél előbb csinál belőlünk ijesztő kriptaszökevényt, mint flawless instagirlt.
Ez a videó jutott eszembe a témához kapcsolódóan:
Ez a csajszi humorosan és ironikusan mutat görbe tükröt arról mennyire irracionális sminkrutinok keringenek az instán/youtubon.
Meg szerintem minél vastagabb egy alapozás, annál kevésbé tud megkötni és annál jobban összefog mindent. Az meg iszonyú kellemetlen tud lenni, ha minden alapozós. Hivatalos kézfogásnál alapozós ujjacska, rokoni puszinál alapozós lesz szegény nagynéni arca, meg hasonló finomságok.
Én már azt utálom, ha a telefonon meglátszik.
Ó, ez előfordul. Meg az is, hogy a barátom feje füstölög, amikor csak úgy odadőlök a frissen mosott fekete pólós vállára.
Azt veszem észre, hogy hajlamosak vagyunk mindenre ráfogni, hogy Photoshop holott csak arról van szó, hogy találkoztunk már valóban természetesen “tökéletes” porcelánbőrrel innentől kezdve pedig akik hasonlóképpen ezt akarják utánozni (segítségül hívva az előnyös fénybeállításokat, filtereket és retusáló applikációkat/programokat) bizonytalanná tesznek bennüket, hiszen ha teljesen mű lenne mindaz, amit látunk akkor csak legyintenénk egyet és tudnánk, hogy a valóságban ilyen nem létezik. Azonban létezik, csak nem mindenki nyerte meg a genetikai ötös lottót. Pontosan ez a helyzet a médiában, közösségi oldalakon gyakran előbukkanó Kardashian testalkatokkal. Tudjuk, hogy vannak olyan “szerencsés” génnel megáldott nők, akiknek megadatott az, hogy bármennyit is híznak az előnyös legyen rajtuk, kerek, nőies idomok formájában jelenik meg rajtuk az a zsír mennyiség amitől például néhányunk a hasukra, combjukra és más előnytelen részekre kapná a javarészét plöttyedt formában. És persze vannak, akiknek ez a szerencse nem adatott meg, de cserébe van elég pénzük, hogy a tökéletesség látszatát megvegyék.
Mi nők pedig akarva, akaratlanul hasonlítgatjuk magunkat másokhoz (érdekes módon sosem a nálunk rosszabb helyzetben lévő női társainkhoz). Mert úgy érezzük hiába vagyunk jobbak a tegnapi magunknál, másnál is jobbnak kell lennünk, ha sikeresek akarunk lenni.
A másik probléma, hogy a közösségi média nem arról szól, hogy a valóságot láttassuk rajta. A legtöbben a legfényűzőbb, a róluk/életükről szóló legelőnyösebb pillanatokat örökítik meg, sokan ezeket még feltuningolják filterekkel, effektekkel, szerkesztéssel, csak hogy a legjobb poszt kerülhessen a nagyérdemű elé. 90%-ban szinte csak ilyen fotók jönnek velünk szembe mi pedig előbbre helyezzük ezeknek a fotóknak a jelentőségét a valóságnál, amit nap mint nap látunk magunk körül.
Én azt látom megoldásként erre a helyzetre, ha tudatosítjuk magunkban hogy mi miként tudunk a magunkhoz mért legtökéletesebb eredményt elérni, legyen az bőrkép, smink vagy más téma. Ha a sok alapozó előnytelenül mutat rajtunk, mert maszkos, és kiemeli a ráncainkat akkor minek erőltessük a vakolatot? Egy természetesebb BB vagy CC krém előnyöebben mutat még akkor is, ha nem sikerül teljes mértékben elfedni a bőrhibáinkat. És különben is, a kevesebb néha több
Napi pozitívum a témához kapcsolódóan: pontosan a youtube és insta miatt gondoltam régebben, hogy “jaj, még mennyit kell nekem fejlődnöm sminkelés terén, mert amit én itt művelek, az bizony semmi, sebaj, legalább én így tetszem magamnak, ez van stb-stb.” Aztán időközben lett új munkahelyem, és az elmúlt fél évben már több alkalommal is megdicsértek valamit rajtam, pl. hogyan tudom ilyen szépen kihúzni a szememet (ezt ketten is:D); úgy sminkelek, mintha tanultam volna; mitől ilyen szép a bőröm, miket használok rá (közel sem szép, de ezek szerint szépen el tudom legalább rejteni ) és még hasonló apróságok. Persze továbbra sem gondolom magamról, hogy egy MUA lettem hirtelen, de azért nagyon jót tett az önbizalmamnak, hogy nemcsak szeretek sminkelni, de értelme is van és ami nekem, az másnak is szép.
Másik hozzáfűznivalóm: nekem az tűnt fel youtube vidikben, hogy egy minőségi szemhéjpalettánál is úgy belenyomják az ecsetet, “köröznek” vele, hogy el nem tudom képzelni, hogy az a valóságban is úgy nézne ki, mint a vidin… persze, hogy nem néz ki úgy, mert szerintem mi meg épphogy beleérintjük az ecsetet a színbe, és már az is szinte túl sok, mert annyira pigmentált a cucc. (És akkor ne csodálkozzak miért nem fog sosem elfogyni egy-egy termék ) Az a sok világítás, ringlight, soft box miegymás, tuti valamennyire tompítja a színeket, ezért úgymond kénytelenek is a youtuberek erősebben sminkelni.
Persze, vannak nagyon szép arcbőrök, én is láttam/ismerek ilyen lányt. Csak míg a valóságban érzékeljük, hogy ez mennyire ritka, és tisztában tudunk azzal lenni, hogy “ők a piszok szerencsések, nem pedig mi a piszok szerencsétlenek”, addig ez az arány a közösségi média hatására könnyűszerrel megfordul. Azaz amikor már a 20. szemtelenül szép bőr jön velünk szembe, akkor elkezdjük úgy látni, hogy az a pohár mégiscsak félig üres, és “mi vagyunk a piszok szerencsétlenek, nem pedig ők a piszok szerencsések”. Ez mindenképp torzítás. Ugyanakkor én is az előnyös képeimet teszem ki. Zsigeri késztetés, hogy minél igényesebbnek akarjunk látszani. Sok-sok respect azoknak, akik bevállalnak és megvillantanak egy-egy tökéletlen pillanatot is.
A soraid további tartalmával is teljesen egyet értek. A mérce mindig az legyen, hogy önmagunk legjobb verziói akarjunk lenni, és a kevesebb - nem mindig -, de igencsak sokszor több.
De jó, te vagy a napi sikersztori! Abszolút tompít, már magamon is észrevettem, hogy az erős bronzosító/highlight képeken milyen szép, élőben meg milyen ijesztő tud rajtam lenni.
Igazat adok ebben Mondjuk én mindig csak a “tökéletes” nőket veszem észre magam körül, a többieket valahogy nem veszem figyelmbe a külsejüket tekintve, éppen ezért is vélem úgy, hogy a valóságban is akadnak szép számmal ilyen kivételesen jó adottságú leányzók, de ha az arányokat nézzük még mindig ők vannak jóval kevesebben.
De hogy valami pozitívat is hagyjak a kommentek között, nekem sokat segítettek a közösségi médiában ezek a tökéletes lányok abban, hogy én is a lehető legjobb minőségben készítsem el a sminkem és a lehető legjobb termékeket használjam hozzá (már amennyit a körülmények engednek). Magasabbra állítottam a mércét hétről hétre, végül eljutottam odáig, hogy rábukkantam olyan krémekre, sminktermékekre, kütyükre és technikákra amitől - jelen tudásom alapján - a legtöbbet tudom kihozni magamból
Igeen, abszolút erre gondoltam én is, mikor motiváló hatásról meg a pozitív mellékzöngéről beszéltem. Szerintem is van ennek egy inspiráló vonulata is. Csak meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt és a megugorható szintet.
Ma irtózatosan rossz napom volt a munkahelyemen, annyira, hogy még azóta is ezen rágódok. Semmi köze a sminkeléshez ugyan, de gondoltam leírom, hogy olyan jó, hogy van ez a fórum, csendes magányomban olvasgatva kicsit megnyugtat
Dobj fel valami jó kis pakolást, vágd magad hanyatt és indíts el egy részt a Jóbarátokból. Instant segítség
De cuki vagy. Fel tudunk valahogy vidítani?
Tökéletes ötlet! Jóbarátok, Agymenők, Született feleségek. Meg csoki. Vagy chips. Vagy mindkettő. Ha nem fogyózik az ember lánya. Vagy pont azért.
Ugye?! Nem vagyok egy TV függő (csak sorozatfüggő), de amikor igazán nyomorult napom van, nincs ennél jobb. Chips is jöhet. Naná! A Jóbarátokból mindig felvidít az a rész, amiben Ross fogat fehéríttet és randira megy utána. Meg amikor spray tan szalonba megy.
Kedvenc sorozatom Nagyon aranyosak vagytok, köszi (plusz holnap végre péntek!)
Tessék, ezt a képet a napokban találtam, neked küldöm, lehet rajta álmodozni. Szerintem olyan gyönyörű!
És takargatja a száját egy falat kenyérrel! Meg amikor nagy boldogan lekapcsolja a villanyt ésésés világít a fogsora!