Önbizalomturbó!

[babyhippo]

Nagyon, köszönjük, hogy megosztottad velünk! Azt hiszem egy picit mind magunkra ismerünk ebben. Én legalábbis biztosan. Nem pont a haj-téren, mert azt ugye szerettem magamon. De emlékszem hogyan akartam vékonyabb és divatosabb lenni, hogy rám is úgy nézzenek, mint a menő lányokra. Visszagondolva én is az arcomat marom. De hát, ilyen is volt. A nővé válásunk része az is, hogy megtaláljuk önmagunkat.

Tudom, hogy közhely, de jobb későn, mint soha. Lehet, hogy időbe telt, de végül képes voltál elfogadni és szeretni magad. Ez is egy győzelem.

[babyhippo]

Óóó, ezt most olyan szívmelengető volt olvasni! Olyan jó, hogy megdicsérték és most büszke rá. Majd ha felnő, biztosan úgy fog rá tekinteni, hogy ez annak a jele, milyen erős kis harcos volt már háromhetes korában is. Főleg, ha ilyen pozitív visszajelzéseket kap.

[Bella]

Szívesen cserélnék a fiaddal! szerencsés,hogy olyan gyönyörű szemei vannak

[Lorya]

Nekem is göndör, de inkább hullámos hajam van. Régen nagyon utáltam, mondjuk akkor tényleg nem is volt sehogy se szép, mert sokáig lappangott bennem a gluténérzékenység, és mire kiderült már nagyon sok kihullott, és a maradék is fénytelen és töredezett volt, pedig akkor már évek óta megszállottan ápoltam, védtem, és ettem érte mindenféle vitamint, stb. De három éve gluténmentesen étkezem, azóta a hajamat mintha kicserélték volna, sok, dús, fényes és nagyon puha, és már a hátam közepéig ér. nagyon megszerettem, azóta már nem is akarok egyenes hajat, pedig régen az volt a nagy álmom (ahogy az lenni szokott). Persze most is vannak olyan napok, amikor még véletlenül se akarna jól állni, de már azt is el tudom fogadni, hisz nekem is vannak hisztis napjaim, akkor a hajamnak miért ne legyen?

A szemeimet kifejezetten szeretem, kékes-szürkék, de a pupilláim körül van két vékony barna csík, és a jobb szemem felső része teljesen barna persze nagyon nem tudnak érvényesülni, mert a családban mindenki lógó szemhéjjal van “megáldva”, és a dús szempilla is csak férfiágon öröklődik, nekünk lányoknak meg jó, ha van 3 szál pillánk

Amit viszont még mindig nem tudtam elfogadni magamom, azok a kicsit, gyakorlatilag nem is létező melleim.

[babyhippo]

Igen, ezek az érzékenységek szépen tropára tudják vágni a szervezetet kívülről-belülről. De a lényeg, hogy felismerted/felismerték nálad a problémát és most már a hajaddal együtt mindened egészséges!

Bad hair day pedig mindenkinek van, nekem éppen ma is. Ilyenkor elnézőnek kell lenni, ahogy mondod, hadd hisztizzen nyugodtan. Ilyenkor szoktam ilyen-olyan feltűzéseket, lófarkakat meg fonásokat bevetni.

A szemeid gyönyörűek lehetnek, és hidd el, érvényesülnek azok, csak te annyira nem veszed észre. Mert egyenesen a tükörbe nézve, ahogyan magad látod a legtöbbször, a szemhéjad elrejti. De miközben beszélgetsz valakivel, az arcod mimikája játszik, például a szemöldököd sokszor önkéntelenül is felvonod, a tekinteted forog - ezek a természetes apróságok többféle szempontból megnyitják és láttatják a pillantást. (De persze megértem én a rejtett szemhéjjal járó bosszúságot is, kicsit nekem is az. )

Ajj ne is mondd, nem is értem hogyan lehet az, hogy egy-néhány fiú olyan pillákkal születik, amit a nők műszempillával tudnak elérni.

A pici cici pedig nem is gondolnád hány férfinak ideálja. Általában mindenki csak a nagy mellekről beszél, de sokan a kisebb méretekért őrülnek meg. Persze nem a hímnemnek akarunk/akarjunk megfelelni (!), hanem saját magunknak, csak sorolom az előnyöket. Én ellenpólusként például el tudom mondani, hogy a nagy mellek kevésbé állnak ellen a gravitációnak (szerintem ezt nem kell részletesebben körülírnom… ), plusz a nagyobb súlyt a bőr is megsínyli előbb-utóbb, messze nem olyan feszes, mint egy kisebb cicinél. Vagy például egy ruha melltartó nélküli felvétele kb. ki van lőve nálam, ahogy az ultraszexi tiszta-csipke melltartók hordása is. Vagy például követek instán egy leányzót (@_missbo néven van fent), aki egy tetőtől-talpig gyönyörű nő és ezt eszméletlenül sokan ki is fejezik neki, pedig neki is nagyon kicsi melle van. De ez szó szerint semmit nem vesz el a szépségéből, a 894k követője szerint sem. Szóval ez abszolút rendben van, csak az evolúció meg a társadalom túlságosan belénk táplálta, hogy a nőiesség a nagy mellekhez köthető. Pedig dehogy.

[Lorya]

Fonnám én is szívesen, de az egyszerű 3tincses fonáson kívül nem tudok semmi mást csinálni a hajammal, mert a göndörsége miatt mindig összetapadnak és kócolódnak a tincsek, szóval félúton már katasztrófa az egész ha meg mégis sikerül valami, akkor a kis rakoncátlan össze-vissza álló babahajak rontják el az összképet néha csak ezért akarok egyenes hajat, hogy mindenféle fonást kipróbáljak, mert amúgy a kézügyességem meg van hozzá

Az unokatestvérem most lesz két éves, hát neki is olyan méteres és dús pillái vannak, hogy söprögetni lehetne a gyerekkel

Amúgy még egyik barátomnak se volt baja a pici melleimmel, ez csak az én hülye megrögződésem, nem is tudom amúgy honnan ered hű, megnéztem a csajt és tényleg nagyon gyönyörű

[babyhippo]

Én is csak azt tudom, arra gondoltam az előbb. Azt a legalapabb kis hármast variálom itthon saját kezűleg, annál extrább fonás csak akkor kerül a hajamba, ha fodrásznál járok. Meg a barátomat riogatom vele, hogy bizony neki kell megtanulnia mindenféle bonyolult fonási technikát, hogy ha majd összeköltözünk, reggelente el tudja készíteni nekem.

Jut eszembe, babahaj, jó is hogy mondod! Írni akartam már a topikhoz, hogy azt mindenki úúúgy tudja utálni, szerintem meg irtó cuki. Sőt mostanában még egyre nagyobb divat az irtásuk is, láttam már olyan videókat, ahol legyantázzák szegény kis hajszálakat. Pedig olyan bájos, és ahogy mondod, olyan kis rakoncátlan. Nekem nagyon tetszik a kis szélfútta, borzos hatás, amit a babahajak alkotni tudnak. Mint akik nem hajlandóak beállni a sorba, hanem csak azért is lázadnak. Persze, nyilván nem túl szívderítő a sorozatos függetlenedés mondjuk egy szoros alkalmi kontynál, de szerintem a mindennapoknak nagy cukiságfaktora a babahaj.

És ugyeee. Mindannyian szépen vagyunk, mellméret ide, vagy oda.

[hfruzsinaaa]

Hát igazság szerint én se tudom megszámolni őket, de mindenhol van nagyobb - kisebb, az arcomról sajnos egyet le kellett műteni s ott maradt egy kis műtéti heg, de semmi vész :). igen, főleg a 17 - 18. században rajzoltak maguknak a nők ( hehe, szakmai ártalom… ) igazából én még a súlyommal nem vagyok annyira kibékülve de az más tészta…
Régen mindig el akartam tűntetni az anyajegyeimet mondván a szép szimmetrikus arc a legjobb, s mindig engem hoztak fel ellenpéldának… de ma már különlegesnek tartom, ahogy a kékes - zöld szememet is és a mosolygödröcskéimet is meg pár apró szeplőt az orromnál ami észre nem vehető

[hfruzsinaaa]

Lányok, apropó pici cicik… Mit nem adnék értük édes istenem… Nekem nagy mellem van régen E kosarat hordtam, de mióta lefogytam ( amiből 10 kg visszahíztam ) D-s kosarú melltartót hordtok, de egyáltalán nem szeretem őket, főleg mikor piros napok vannak. Bele lehet fulladni én mondom… első nő leszek aki belefullad a melleibe, de a barátomat nem zavarja, sőt… Bár elképzelni magam pici cicivel fura lenne, mert anyum mondása szerint mindenki a testalkatáhz mértan kapja a ciciket

[babyhippo]

Bizony különleges. A mosolygödröcskék is zabálnivalóak, azokra egyenesen irigykedni is tudok.

Na hát a súlyommal én sem, de az valóban más tészta nálam is, egyrészről genetika, másrészről a lustaságom. De ezért bizony nekem kell tennem.

[AnnaR]

Szerintem a fogszabályzó az, amit még néha mindig szégyellnek az emberek. Pedig igazán nincs benne semmi olyan, ami miatt bárkinek csúnyának kéne éreznie magát. Találkoztam olyan lánnyal, aki emiatt nem mert mosolyogni és ez szomorú dolog. Jó lenne több mosolygós-fogszabályzós embert látni az utcán

Egyetértve az előttem szólókkal, a göndör haj a másik kedvencem. Sokszor látom/hallom, hogy gyönyörű, természetes csigákat és hullámokat valaki nekiáll ész nélkül vasalni, tönkretéve akár a saját haját is. Lehet, hogy csak az mondatja velem, hogy nekem világéletemben szögegyenes hajam volt, de ha valakinek göndör, hullámos haja van, akkor legyen csak rá nagyon büszke… Szerintem nagyon szép, nőies akkor is, ha kezelhetetlen sörénynek gondolja a gazdája
Saját magamon a szeplőket (is) volt nehéz elfogadni: én az orromtól kezdve, a halántékom irányába, de még pár helyen a homlokomon is, szeplős vagyok, ami nyáron látszik nagyon. Elfedni sose tudom őket, de nem is igazán akarom, szerintem nagyon bájos és másokon is szívesen nézem, szerintem nem csúnya, sőt…
Nagy kedvencem még a természetes, ápolt szemöldök. Legyen az bármilyen formájú Nekem sok idő volt,mire eljutottam odáig, hogy ne akarjak drasztikusan más szemöldököt, mint amilyen van. Ráadásul emiatt kopni is kezdett, de most már igyekszek vigyázni rá.

A súlyom viszont állandó önkritika alatt áll, de most elfogadtam annyira a dolgot,hogy készen állok arra, hogy nem önkínzással (brutális diéták, amik gyakorlatilag önsanyargatások), hanem tényleges életmód váltással, sok mozgással lefogyjam azt a pár kilót, ami miatt már nem érzem magam jól a bőrömben. A másik, amivel számomra nehéz megbékélni azok a melleim. Genetikailag homokóra alakom van, magas vagyok (+180 cm) és B-C kosaras melltartót hordok. Mindig túl nagynak érzem őket, plusz sok viccnek vagyok a céltáblája, akár baráti körökben is, amik nem éppen önbizaló növelőek… Ráadásul nem tudok olyan ruhát felvenni, amilyet csak szeretnék, mert melltartó mindenképp kell, ráadásul valahogy mindig olyan cikkekbe futok bele ilyen-olyan oldalakon, hogy a nagy mellű nők nem szépek, a kissebb keblű lányok az igaziak, aki magas, az csak trampli lehet stb… ^^""" Néha eszembe jut, amit egy férfi ismerősöm mondott, miszerint “a női mellek szépek, legyenek bármekkorák”, de azért nehéz tudatosítani azt, hogy igen, van akinek kicsi, van akinek nagy és ez így van jól, nem kell szégyellni.
Sokan mondják/mondták még a magasságomra, hogy mit szégyenkezek, csodaszép hosszú lábaim vannak, inkább örüljek. Ennek ellenére 19 éven át önbizalomhiányom volt, néha még mindig van. Sokáig nem tudtam elfogadni,de azért most már azért nyugodt szívvel veszek fel nyáron magassarkú szandált, télen pedig 6 centis sarkakkal ellátott bokacsizmát… Én ettől (is) érzem magam nőiesnek.
És jó dolog nőnek lenni

Elnézést a kisregényért és a sok személyes példáért ^^"

[hfruzsinaaa]

Drága Anna átérzem a helyzetedet, csak pont fordítva én 160cm vagyok és ehhez párosul egy D kosaras mell és széles csípő és erős combikák… A barátom imádja őket, de mikor a próbafülkében vagy és a 38 gatya nem jön rád, ami egyébként jó lenne rád, kicsit kiborító… de nagyon örülök, hogy elfogadtad magad!

[Guppi]

Hehe, nekem van egy anyajegyem az ajkam ès az orrom között. Kicsit olyan “marilynmonroes”. Szeretem is meg nem is. Elvileg egy szexepil, de egyszer egy srác (egy kevèsbè jóindulatú “jóbarát”, nem az elálló füllel bókoló) beszólt miatta, hogy milyen kis antennák nőnek belőle (szőrszálak, na, azèrt ki szoktam szedni - tudom, veszèlyes, nem kène… ). Azóta ez is zavar magamon. Na tessèk, megint egy pasi miatt lett komplexusom. Rèmes.

[Natulcien]

Sziasztok. Mióta elkészült a topik, olvasom és érlelem magamban a témát. Én sosem voltam egy csinos vagy népszerű lány, de én voltam a "jófej"lány, akivel barátkoztak a srácok. Nagyon sokáig nem is volt a pasizás téma nálam. 18 voltam, mikor először szembesültem azzal, hogy a srácok nem barátkozni akarnak vele. Sosem volt gondom az önbizalmammal, mert mindig voltak barátaim, akik értékeltek, vagy udvarlók akiknek tetszettem. Pedig alacsony vagyok, széles az orrom, szemüveget viselek, most már visszeres a lábam és őszülök. Még az se tudott kizökkenteni a helyemről, mikor egy buliban két nagyon csinos lánnyal buliztam és nagyon nézegettek felénk a fiúk. A 2 csinos lány elment rendelni én meg hallottam,ahogy az egyik fiú odaszólt a társainak, hogy : “Na, a ronda maradt”. Bevallom, az első meglepetés után röhögtem és jóízűen utasítottam vissza a pasit, mikor csak odajött volna hozzám. (Biztos úgy volt vele a ronda majd örül, ha valaki hozzászól). Viszont. Az egyetlen dolog, ami meg tudott ingatni, mikor az aktuális párom úgy próbált kihátrálni a kapcsolatból, hogy nem vállalta fel a döntését, hanem az én önbizalmamat kezdte leépíteni, hátha majd én szakítok a sok szekálás miatt. Egy egyszerű “Gyere inkább nadrágban, az jobban áll”-al kezdődött. Észre sem vettem és a béka feneke alatt voltam. A kapcsolatnak vége lett, de sokáig tartott még visszaépíttetem az önbizalmam, és rájöttem, a fejem tetejére is állhattam volna, az sem lett volna jó neki. A másoknak, férfiaknak, társadalmi normáknak, anyukának, barátnak való megfelelési kényszer és önmagunk nem eléggé szeretete a legnagyobb hiba mit elkövethet szerintem egy ember. Azóta úgy gondolom a szépség forrása az önbizalom, ami önmagam szeretetéből fakad, és ez kisugárzik a környezetre is. Ha én szeretem magam, mások is szeretni fognak. Jaj de klisé lett a vége bocs, zsepiket nem kell elő venni, abbahagyom:D.

[babyhippo]

Ne kérj elnézést, szuper, hogy ezt mind-mind leírtad. Sok olyan témát érintettél, amiről fontos beszélni.

Tök igazad van a fogszabályzóval kapcsolatban. Az én számban 2 évig lakott egy kis rohadék, épp eleget szenvedtem vele, nehogy már még ne is mosolyogjon egy fogszabis lány. Ez amúgy is csak egy átmeneti állapot, egy szükséges rossz, semmi ok szégyellni. Még akkor sem, ha egy beleakadt brokkolidarabbal vigyorog az ember lánya a nagyvilágra. Lehet pont így talál majd meg valakit élete szerelme, hogy jóindulatúan szól neki: “Khm, bocsi, van ott egy kis apróság, ami kihajtott a fogsorodból.”

Remélem sok göndör lányhoz elér ez a topik, hadd legyenek majd büszkék a hajkoronájukra. Annak pedig örülök, hogy a szeplőcskéidet sikerült megkedvelned.

A szemöldöknél nekem is a természetesség az ideál. A természet adja meg a legszebb alapívet (vagy egyenességet, mert ugye erről is beszéltünk ), amit aztán lehet és sokszor kell is javítgatni. De én is amellett vagyok, hogy ne próbáljunk egy teljesen másik szemöldököt ritkítani/pingálni az arcunkra, mint amit az anyatermészet szánt nekünk.

[Bella]

Sokan ‘panaszkodtatok’ a magasságotokra, hogy milyen kicsik vagytok. Akkor én mit szóljak? Nálam kisebb ember alig,ha van. 20 éves vagyok es 150 cm kereken. Bár engem nem zavar, de elég unalmas mindenkitől azt hallgatni elsőre : ,jéé,de pici vagy! ‘’ megszoktam,csak néha idegesit . Én szeretem így magam régebben volt vele bajom, de ez tesz különlegessé. Mindenkinek vannak hibái,amik nem is feltétlenül számítanak hibának, inkább szexepilnek

[babyhippo]

@AnnaR és @hfruzsinaaa Lányok, bár fentebb teljes mellszélességgel (haha, szóvirág) kardoskodtam a pici cici mellett, ugyanúgy ki tudok én állni a dús keblekért is. Igen, vannak hátulütői, néhányat jómagam is felsoroltam és át is érzem (C-s, D-s kosarakat hordok én is), de őszintén szeretem így őket, minden hátrányukkal, minden előnyükkel. Nehogy már szomorkodjunk azon, amit nők milliói plasztikával érnek el! Tényleg szép minden mell. Kinek ez tetszik, kinek az. Ez tök természetes, abnormális is lenne, ha mindenki ugyanúgy gerjedne mindenkire. A lényeg, hogy szeressük, amink van.

Ugyanígy a magasság. Sok lány egyenesen áhítozik a modellalkatra, a magasságra. Baromi vonzó tud lenni egy magas nő, és ahogy mondod @AnnaR, ott vannak a szép hosszú lábikók, de ott van az erőteljes kisugárzás is, a tekintélyt parancsoló atmoszféra, amit egy magas nő tud teremteni maga körül. Ezzel a magassarkú viseléssel nekem is voltak komplexusaim, mert én sem vagyok picike (nem 180+, de 170+), de a majd’ 2 méteres apukám mindig azt mondta, hogy "Nézz már körbe, hány ekkora marha járkál még kint, mint én vagyok. Simán találsz olyat, aki magasabb nálad." Aztán meg elmesélt valami sztorit egy nagyon magas modellről, aki simán hordott magassarkúkat. Mostanra én is bármiféle probléma nélkül kapok fel magassarkú cipellőt, mert nagyon szeretem őket. De egyébként a mai napig ormótlan óriásnak érzem magam, ha egy alacsony barátnőmmel beszélgetek, úgyhogy vannak itt gondok az én fejemben is. Ennek ellenére magasnak lenni igenis szexi.

Ahogy alacsonynak lenni is igenis szexi, @hfruzsinaaa, nekem az alacsony lányok a “személyes kedvenceim”. Ha férfinek születtem volna, biztos, hogy az ilyen lányok tetszenének. Annyira elragadó.

Utóirat: Nem azért mondom mindenre, hogy szép és szexi, mert instant dicsérgetni akarok a levegőbe. Őszintén úgy gondolom, hogy mindennek megvan a maga varázsa. Csak meg kell látnunk.

[babyhippo]

KicsiRómeó 2.0 sem értett még a szofisztikált bókoláshoz. Remljük, azóta jobban megy neki. Mindenesetre #szépekazanyajegyek

[hfruzsinaaa]

Jaj te, egy pasi sem érdemli meg, hogy miatta tőrd magad! én már tudom… Én inkább választanám azt, hogy két - három naponta levágom a szálakat, mint én is az arcomon, mivel veszélyes, hogy így kialakul valamiféle csúnya melanoma. Persze nem megijeszteni akarlak téged, de jobb elővigyázatosnak lenni és felvállalni :). Légy büszke a kis merilyn monroes anyajegyedre!

[hfruzsinaaa]

Ez nagyon aranyos, ezt a toppicot imádom a legjobban! Igen, minden magasságnak megvan az előnye és meg is lesz Én egy időben nem szerettem alacsony lenni zavart, mert nem úgy oszlanak el rajtam a kilók de végülis senki sem egyforma s mindenkiben van szép !