Jöttem örömhírt megosztani! négy éve ballagtam középiskolából, ahol természetesen kosztümöt varrattunk a nagy eseményre. Azóta több alkalommal is előkerülhetett volna ez a szett, például az államvizsgán, de sajnos az első egyetemi évem után már nem jött rám a szűk ceruzaszoknya. Ma gondoltam egyet, és a mérleg állásán felbuzdulva felpróbáltam újra. Majdnem elsírtam magam, amikor a cipzár csak úgy felsiklott saját magától a derekamon. El sem hiszem, hogy végre itt tartok, és még rengeteg motiváció van bennem ahhoz, hogy tovább járjam ezt az utat.
Gratulálok, csak így tovább!
Köszönöm szépen neked és a többieknek is a sok szívecskét
60 perc, 25 km
Amikor péntek este, egy fárasztó hét után egész jól megy a futás, erre egy muslinca belerepül a szemedbe…
bocs, de ezen igen jót röhögtem, pedig az hogy tud fájni!
Nagyon fájt! Ráadásul sunyin, oldalról támadott! Egy visszapillantó tükörben kipiszkáltam, de csak fájt, mondanom se kell, a futásnak annyi volt. Elfutottam az út végéig, aztán haza, jógáztunk egy kicsit, akkor is végig fájt, pedig megnéztem többször, nem volt már a szememben semmi. Ma reggelre múlt el.
Szerencsére nem okozott nagyobb bajt
Hálistennek nem.
Múlt hétre 3 futás (kb. 25.4 km), 1 pilates és 2 jóga fért bele.
A tegnap reggeli futásnál a lábaim erőteljesen tiltakoztak, hogy nekik elegük van már a mozgásból, a vége felé meg már a melegtől volt minden bajom. Mindig este futok, de olyan meleg van még este 7-kor is, hogy kivételesen tettem egy kísérletet, hogy reggel vajon sikerülni fog. Jobb lett volna, ha nem aznap reggel 8-kor találom ki, de legalább sikerült a 10 km.
Ehhez még konyhaművésznek sem kell lennünk, hogy elkészítsük
Demotiválás level 100: amikor péntek este futás közben, szembe sétálva rád köszön két pasas és egy illatozó pizza van náluk…
Nem szoktál pizzát enni, egyébként?
És ma megvettem életem első 46/48-as méretű ruhadarabját a Takkoban. Eddig kizárólag az 50/52-es volt jó.
Amúgy automatikusan a megszokott méretet vittem magammal, de tényleg nem kicsit volt nagy…
De, szeretem is, csak mozgás közben nem esik jól finom illatokat érezni, éhségérzetet okoz.
Szerintem ez az egyik legjobb érzés. Látni, hogy miért küzdöttél .
És ráadásul ma még sokkoltam is magam. Mindig mondjátok, hogy látszik az arcomon, de én nem látom. Aztán ma nézegettem a telefonomon a képeket, és én is megláttam végre.
A világos felsőben 2019. augusztus 07-én lettem lefotózva, a kockás ingben a mai nap. Nyilván a két öltözék fazonja is más, de még így is ég és föld, pedig csak 13 kiló…
Bizony ám! Nagy a különbség!
Gratulálok a kitartásodhoz!