Off topic: Csevegős, barátkozós Krémmániások :)

[Kokapu]

Amikor először találkoztam női nőgyógyásszal, vele nagyon rossz tapasztalatom volt. Amikor már járni is csak görnyedve jártam a fájdalmaim miatt, közölte, hogy ennyire nem fájhat. Ennyit a női nőgyógyászok empatikusságáról. Férfi nőgyógyásszal még egyetlennel sem volt rossz tapasztalatom, de egyébként azóta találkoztam már nagyon kedves női nőgyógyásszal is.

Én egyébként abban nem hiszek, hogy a nőgyógyász különösebben foglalkozna azzal, hogy milyen a páciens, és nem is úgy tekint rá, mint férfi, hanem mint orvos. Naponta találkozik akár 20-25 női nemiszervvel is, szerintem egy idő után már csak darab - darab.
Én legalábbis így gondolom.

Egyébként az én környezetemben vannak hívők (nemcsak katolikusok), semmivel nem lennénk előrébb, ha az egyházak nőket delegálnának.

[umpalumpa]

Úgy érted, hogy a női egyházi személyek ugyanolyan állásponton lennének, mint a férfiak? Vagyis nem a nemük határozza meg, hanem a világnézetük azt, ahogy a fenti témát látják?

[Kokapu]

Pontosan.
Többekkel beszélgettem már a témában, van aki szerint még az emancipáció is szitokszó, és ő nem egyházi személy, “csupán” hívő egy kisebb (r. katolikusnál kisebb) egyházban.
Katolikus ismerősöm is van (aki jár is templomba), ő is bűnnek tartja az abortuszt.

[Eternity62]

Csak egyet kérdezek: szívhangtörvényt ki verte át a parlamenten pár éve? Naugyehogyugye…

[Kinga79]

Aláírtam.

Kommentként pedig csak egy Henri Stendhal idézet:
" A vidám országokban kevesebbet olvassák a Bibliát és kedvesebbek az emberek"

Fontos a hit, ám magánügy. Ráadásul az abortuszról ne olyanok döntsenek már, akik eleve nőtlenségre esküdnek.

[dunaimano]

Hmm, azt hiszem nem is feminimre gondoltam,hanem feministára. De talán mindkettő igaz. Összességében csak sokat változtam az évek alatt. Néha tükörbe nézek, és meglepődök, ki néz vissza. Jelenleg biztosan benne van az anyaságom, és hogy két kislányom van. Sokat gondolok az ő jövőjükre, lehetőségeikre.
…
Alapvetően csak ez a sok igazságtalanság, meg hogy a férfiak sokszor alapvetőnek érzik, hogy jobban tudják helyettünk…

@Kokapu elképesztő, erre nem gondoltam eddig. Borzasztó. Tényleg burokban élek, pedig van vallásos múltam, de én azt hittem már meghaladtuk ezeket a kérdéseket. Ilyenkor még jobban örülök, hogy ez már csak a múlt.

Még a férfi - női nőgyógyász témára, ha belegondoltok, régen alapvető volt, hogy nők voltak ott a szüléseknél egymásnak segíteni. Aztán ahogy az elmúlt évszázadban átkerült a szülés helyszíne az otthonból a kórházba, egyre elismertebb és jól fizetett szakma lett a nőgyógyász. Mert hát a jó nőgyógyász igazi kincs, és mindenki biztonságban akarja a gyermekét világra hozni. És akkor valahogy egyre több lett a férfi nőgyógyász, mára pedig ők vannak többségben, ebben volt egy ilyen eltolódás. Ezzel ellentétes folyamat pl. a tanári szakma. Régen a legmegbecsültebb szakma volt kb, nem is nagyon voltak női tanítók… Ma szerintem kevés ennyire alulfizetett szakma van, és nem sok férfi tanár van, főleg nem tanító.
Ez is csak még egy ok a feminizmusra. Mi az, hogy a jól fizető szakmákat kisajátítják, amiben meg nincs pénz az jó lesz a nőknek is??

[summerrain2]

Szerintem a normális férfi nőgyógyásznak darab-darab, és nem nőként tekint a pácienseire.
De volt már szerencsém olyan férfi nőgyógyászhoz, aki intim témánál többször is konkrétan vigyorgott rám. Elég bizarr volt, nem igazán tudtam hova tenni. Utána hallottam róla, hogy másnál kifejezetten undorító megjegyzéseket tett. Szóval sajnos előfordulhat ilyen is, bár remélem ez a kisebbség.

[umpalumpa]

Lutri a nőgyógyászat. Ha államiba mész, még kockázatosabb. Ha ma kellene választani ismeretlenül, akkor nőt, fiatalt választanék. Egészen másképp látják a női orvoslást.

Az első nőgyógyászomat az anyukám “mutatta be” férfi volt, 60-as, felvilágosult, kedves és gyengéd, ha lehet ilyet mondani. Mindig adott időt, ha látta, hogy kellemetlenül érint bármi, akármit meg tudtam beszélni vele és az állami rendelésén is fogadott, ha valami sürgős akadt. Nála akartam szülni, de addigra nyugdíjba ment

A kövi dokim is férfi volt, mert melegen ajánlotta valaki, mint fantasztikus szülészt. Hát az első trauma nála ért. Belefér a szülészeti erőszak kategóriájába, ami ott történt.

Megint váltottam, újra ajánlásra, majd újabb nőgyógyászati megrázkódtatásban és megalázásban volt részem.
Soha többé férfit, pláne, ha korosabb, mert nagyobb az esély a sovinizmusra, tudálékosságra, lenézésre, hisz “mi csak nő vagyunk, akik mit tudhatnak a saját testükről, viszont a férfi az orvos”. Hát nemár!

[umpalumpa]

Hajrá feminista dunaimanó!

[aalexaa]

Nekem is egy fiatal doktornő volt az, aki több hónapnyi szenvedés és kivizsgálás után végül a sürgősségin (ahová mentő vitt be, mert felállni sem tudtam és hánytam a fájdalomtól) javasolta, hogy menjek el nőgyógyászhoz, mert szerinte ez endometriózis. Addig ez fel sem merült egyik orvosnál sem, holott rá is kérdeztem, mert olvastam róla és passzoltak a tünetek. Utána sikerült eljutnom egy normális orvoshoz, akihez azóta is járok (férfi, ráadásul nem is magyar származású, de a világ minden kincséért sem cserélném le). Neki köszönhetően négy hónappal a sürgősségis kaland után műtöttek négyes stádiumú húgyhólyag és bél érintettségű endometriózissal. A sürgősségin anno az ápoló azt kérdezte, miért nem vettem be fájdalomcsillapítót (vettem, de kihánytam), ők is úgyis csak azt tudnak adni, meg amúgy se hisztizzek már egy kis hasfájás miatt

[umpalumpa]

Atyaég! Vagy inkább anyaég!
Ölelés
Most jobban vagy?

[aalexaa]

Én büszke feminista vagyok, gendernyelvészeti témából doktoráltam. Valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy nekem lányom lesz és már láttam magam előtt hogy majd híres nőkről mesélek esténként és még véletlenül sem lesz a lakásban virág nőnapon, inkább a nőjogi mozgalmakról beszélgetünk. Nagy koppanás volt, mikor a nőgyógyász mutatta az ultrahangon, hogy nézzék csak, kukac A kezdeti sokk után végülis nem irigylem a lányos szülőket, még mindig sokkal nehezebb nőnek lenni sajnos a társadalmunkban. Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy ezekkel a fiam is tisztában legyen, feltett szándékom belőle is büszke feministát nevelni - mert ez nem szitokszó, hanem minden jóérzésű ember számára fontos téma kellene, hogy legyen.
A férjem nemrég nyilvánult meg az abortusz kapcsán: korábban is egyetértett azzal, hogy persze, ez a nő dolga, de azok után, hogy végigasszisztálta mellettem a terhességet, a szülést, és a gyermekágyat, végképp úgy gondolja, hogy ebbe kizárólag a nőnek van beleszólása. A szűk környezetünkben alig akadt természetes szülés, jóval több a császár és majdnem mind küzdünk valami utólagos szövődménnyel. Olyan mértékű, sok esetben visszafordíthatatlan igénybevételt jelent ez egy nőnek mind testileg, mind lelkileg, hogy nem is értem, hogy normális lelkületű férfi (akit szintén anya szült), milyen alapon merészel ebbe beleszólni.
Ha pedig azt szeretnénk elérni, hogy kevesebb legyen az abortusz, akkor talán lehetne hallgatni végre a nőjogi szervezetekre, akik évek, évtizedek óta szajkózzák, hogy ehhez megfelelő szexuális nevelés, széles körben elérhető fogamzásgátlási lehetőségek, jogbiztonság és megtartó, működő szociális ellátórendszer kell.

[umpalumpa]

Mesélhetsz ám a témádról, amiből doktoráltál!

[Luiselotte]

Érdekes amit írtok a nőgyógyászokról én épp fordítva, nőkről hallottam rémtörténeteket már fiatal korom óta. Nekem ezért eszembe sem jutott, hogy ne férfihoz járjak…
Rossz tapasztalatom egyszer volt magánban, ahol bunkó megjegyzést tett a doki az alkatomra, na oda nem mentem vissza.
A mostani orvosom nagyon kedves, empatikus, alapos, amíg csak praktizál én biztosan hozzá fogok járni.

Feministának, pacifistának és ateistának vallom magam, szép kombó

[Kinga79]

Amikor 2002/03-ban egy nőgyógyász a karomnál fogva húzott be a magánrendelőjébe, azt hittem,attól vadabb történetem nem lesz ilyen rendelőben.
Jó fej volt egyébként, vidéki kórház oszt.vez.főorv, csak épp a problémámat nem oldotta meg.

Velem egyszer volt nagyon rideg egy doktornő, viszont egy ismerős nála szült, szintén nem volt mézes mázas vele sem, viszont " legalább tudta a dolgát"

Tőlem egyszer egy másik, idős drnő, privát ellátásban kérdezte, hogy vajon mi az ott az UH-n + a fura folyásomra javasolt Canestent, mert az " olyan kis ártatlan"

[Luiselotte]

Na azt megnézném ha engem akarna valaki rángatni, hát mi a jó ég van az emberekkel…. nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetet kellett átélned.
Meg mindenkit akivel szemétül bántak valaha is orvosok

Nekem az tette be a kaput amikor epegörccsel befáradtam a Bajcsy kórház ügyeletére, ahol eltöltöttem úgy 10 órát, semmit sem segítettek rajtam azon kívül, hogy készült egy UH ami azt mutatta, hogy műteni kell. Se fájdalomcsillapítás , se semmi… állni nem álltam a lábamon annyira fájt
Na ott úgy bántak velem mint a kutyával, orvostól az ápolókon át az ultrahangoson át mindenki. Értem én, hogy fáradtak, elegük van, leterheltek, de amíg én udvarias és tisztelettudó vagyok addig ugyanezt várom el visszafelé is. Ott két dolgot határoztam el: 1.) engem nem itt fognak megműteni ( ezt meg is oldottam ) 2.) nem érdekel, hogy milyen prof/ dr/ adjunktus vagy dandártábornok van ráírva a névtáblájára, ha parasztul viselkedik velem akkor nem fogom hagyni magam. Nálam van az a pont amikor bár hiába félek de dühös az jobban vagyok
Ezt azóta is tartom.
Sajnos amikor csak lehet megkerülöm az állami rendeléseket és a magánt választom, de minden hónapban felidegesít amikor látom a fizetési papíromat, hogy mennyi járulékot vonnak le a TB miatt.

[summerrain2]

Hát, pont egy pár éve végzett fiatal nőgyógyásznőnél tapasztaltam azt, ami valószínűleg már nőgyógyászati erőszaknak minősülhet, és egy jó nevű magánrendelőben, amely azzal hirdeti magát, hogy náluk empatikus az ellátás. Emellé még szerintem kifejezetten paternalisztikusan is viselkedett.
Sajnos a magán sem garancia semmire, és az se, ha fiatal, pár éve végzett a doki.
Ehhez képest jártam már idősebb férfi nőgyógyásznál, aki sokkal tiszteletteljesebb volt, és azt éreztem, hogy partnerként kezel.