Mamusz nyuszi nem szereti , ha fotózzák. Illetve, általában mozgásban van, vagy belemászik a kamerába. Itt ugyan a kis frufruja annyira nem látszik, azt mindig elkotorja valahogy. De azért látszik a kis sörénye
De fain, tiszta Tina Turner
Kitartást mindkettőtöknek! Remélhetőleg hamar meggyógyul a kis drága.
Pedig édespofa nagyon!
Hát valami tündéri a kis Mamusz! Nagyon-nagyon vagányul néz ki, hatalmas páros lenne az én nyuszimmal együtt. Mamusznak sokkal vagányabb a frizkója, az én nyuszim évről évre növeli a frizkóját, de ehhez még messze van, szóval van hova fejlődnie . És a pofija is csodaszép, meg a színe is, gratulálok a szépséghez! Gondolom akkor ő kisfiú, vagy inkább nagyfiú. Neki is tündéri cuki picike mellső lábai vannak, annyira szépséges!
köszönöm a bíztatást, ránk fért
Köszönjük szépen
Köszönjük a jó kívánságot!
Fuh ez annyira durva Hegyeshalomnál is 50 km sor volt tegnap, a kaminosok se tudtak átmenni pedig wécepapírt szállítanak
Veled mi újság? Szerinted haza tudsz jönni?
Átadom neki a bókokat, boldog lesz mikor nem dilis, akkor kifejezetten szereti az embereket. És hát, az állatokat is
Majd a fórumtali után lassan kisállati tali is lehetne, kis simi, sztárfotók
Stadion is van bőven… szerintem a kolikat fogják erre használni, ezért kellett kicuccolniuk a kollégistáknak.
Itt is szép az idő nagyon, érezni, hogy csökkent az autóforgalom is, tisztább a levegő, csend van ami a Váci úthoz közel lakva elég nagy élmény.
Huh ez a lakásos dolog is, nehéz lehet, kitartást és vigyázz magadra!
Húú, mennyi minden történt itt két nap alatt:) Közben én próbáltam összekapni magam, ez az önkéntes karantén nálam tényleg 100%-os (még pici a kisfiam, nincs nagy különbség), az utcára sem megyünk ki, annál többet vagyunk a szabadban, rengeteg munka van amúgy is a kertben. Nagyon sajnálom azokat, akik nem tudnak hazajönni külföldről (Anyósom is Oxfordban ragadt), és azokat is, akiknek a munkája veszélybe került. És persze kitartást az otthonról dolgozó anyáknak, szinte szégyellem magam, semmi nem változott az életemben.
@Alsace, @whitemerci esetleg a Szafi liszteket próbáltátok? Nem vagyok gluténérzékeny és eszem is glutént, de cukrot és fehér lisztet egyáltalán nem. Viszont iszonyú egyszerűek ezek a receptek, néhány összetevő és nem bonyolult elkészíteni. Van teljesen szénhidrátmentes liszt is, de a Free lisztekből készülnek a legfinomabb dolgok. Keleszteni tényleg nem lehet őket, szódabikarbóna (plusz valamilyen hozzáadott savas anyag, pl aszkorbinsav vagy almaecet) segítségével lesz levegős.
Annyira édesek a nyuszikáitok! @umpalumpa nagyon örülök, hogy jobban van Bundás, gyors felépülést kívánok! Majd számolj be, nagyon izgulok érte.
Remélem, nem baj, ha én is megmutatom a bolyhos barátomat, igaz, nem nyuszi, hanem macsek.
Ő itt Don Giovanni, 6 hetes korában fogadtam örökbe, félsziámi kandúr, aki 8 hónapos korában ivartalanítva lett. A történeteiteket olvasva nagyon örülök, hogy ezzel nem vártam. Idén lesz 6 éves, teljes mértékben családtagnak érzi magát és az is
@noisette Még nem próbáltam, jó hallani, hogy neki is jók a lisztjei Köszi az ajánlást
De kis édes a cicád, jaj de megölelgetném Nagy cicabolond vagyok Igazi Don ám főleg ezzel a masnis nyakörvvel
A Szafi liszteket jó pár évvel ezelőtt próbáltam, akkor kezdett, és nagyon erősen nyomta a paleo vonalat. Nekem nem ízlett akkoriban tőle semmi, amit próbáltam (nem próbáltam túl sok mindent). Viszont olyan hihetetlen módon változott meg ezek piaca, hogy megérek kamillázni. A számomra beváltak teljesen eltűntek, és felváltott mindent a Szafi, még a csapból is ez folyik. Egyáltalán nem örülök ennek, és éppen ezért nem is támogatom ezt a vonalat. Nagyon sok gluténmentes gabonaféléből lehet nagyon finom ételeket készíteni, sőt péksütiket, kenyereket is. Több rokon és ismerős jegyezte már meg, hogy az általam sütött hamis rozsra hajazó kenyér íze kenterbe vágja az eredeti rozskenyeret is, meg más hagyományos kenyeret is. Ez mind-mind csak ízlés kérdése, mert amíg a búzalisztes kenyerek java részének kb. semmilyen íze nincs, addig a gm verzióknak határozott ízük van, ami tovább fokozható finom fűszerezéssel. Én például az édeskömény magot, koriander magot, köményt nagyon nagyon szeretem használni ehhez a fent említett gm kenyérhez (persze szigorúan megpirítva és mozsárban porrá őrölve, így fényévekkel jobb az íze). Az ilyen kenyerekhez sok idő, energia és kísérletezgetés kell. Megértem azokat, akinek erre már nem futja az idejéből, energiájából, és könnyebb egy lisztkeveréket este 8-kor kikeverni, majd gyorsan kisütni, reggel szeletelni és csomagolni. Nekem sem volt az utóbbi pár évben már sajnos erre időm, és azóta az egészségi állapotom nyílegyenesen zuhan lefelé. Természetesen nem csak emiatt! Nem egyszerű ez sajnos, főleg akinek még mindemellett van több keresztallergiája is, meg más egyéb is nyavalyája is. Ez egy egész munkaidős állást jelentene, úgy lehetne rendesen csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de napi 8-10 óra munka, család, és sok más mellett mindez horrorrá válik. A szó legszorosabb értelmében horrorrá, én is sikítva menekültem belőle kb. 2-3 évvel ezelőtt. Nagyon nehéz egyensúlyt tartani, ebben az őrült, rohanó tempóban meg egyenesen lehetetlen vállalkozás.
Nagyon szép cicusod van!
[quote=“whitemerci, post:241, topic:808”]
A számomra beváltak teljesen eltűntek, és felváltott mindent a Szafi, még a csapból is ez folyik.
[/quote] Teljesen igazad van ebben és én is iszonyatosan sajnálom.
Én is a paleo időszakban kezdtem, mikor még nem volt ennyire népszerű, csomó problémám lett attól az életmódtól, aztán szépen fokozatosan felváltotta a free vonal jóval több szénhidráttal és kevesebb zsírral, fehérjével. Az egészségem is rendbejött, de nekem nincs ételintoleranciám a tejfehérjén kívül.
Csodálom a profizmusodat, én is sokkal szívesebben fogyasztanék organikus, saját fejlesztésű kenyereket, de sajnos tehetség és idő (na jó, ez csak kifogás) hiányában rengeteget segítettek a Free lisztek.
Igazából a kényszer viszi rá az embert, hogy néha olyan dologba is alaposabban beleássa magát, amibe amúgy nem tenné. Nálam a gasztro témakör azért nem teljesen így van, mert szeretem a finom ételeket, a változatosságot. Amióta úgymond felborult a régi rendszerem, azóta kín szenvedésnek élem meg a főzést/sütést. Ma például 12 óra előtt pár perccel slattyogtam be a konyhába, hogy hát kellene valami ebédet gyorsan kreálni, de tegnap óta nem bírtam kitalálni, hogy mit is kellene. Megint csak kinyitottam a fagyó ajtaját (is), kicsit föltörtem benne, meg húztam a számat. Aztán “zöldborsó” oké, legyen gyorsan zöldborső főzelék, mert pillanatok alatt megvan, és azért nem fanyalgok tőle én sem. Nem szeretem az édes, illetve édesített, tejes vagy besamel-es verziókat. Kókusztejes, ázsiai ízvilágút annál jobban, de az nem 2 perc, és nincs is hozzá minden. Hagyományos borsófőzeléket készítettem, hagyma nélkül, sósan, paprikásan, és kicsike habarással. Nem szeretem a mirelit zöldségek legjavát, de az extra zsenge zöldborsót vagy cukorborsót viszont igen. Tükörtojást sütöttem hozzá, amire pici frissen őrölt bors került, meg nekem egy kis csípős is, ez eddig totál nudli , de most jön a csavar, ami akkorát dob az összhatáson, hogy az ember el se hinné. Nem olyan régen csináltam egy újabb adag Za’atar fűszerkeveréket, a boltban kapható verziók közül nekem a Kulinárisban kapható méregdrága, és szép fémdobozban kapható keverék sem igazán jön be, ezért csinálom inkább magam . Az is igaz, hogy a pirított szezámmagért élek-halok, és ha még ráadásul fekete és fehér is van egymással vegyítve, akkor az meg az igazán tuti (pedig ízben nem igazán van különbség, de a szemünkkel is eszünk). Na, a lényeg, hogy a főzelékre rakott tükörtojcit szórtam meg szép adag Za’atar-al, a sajátomat meg még egy kis csípőssel is felturbóztam, így már boldogan lapátoltam befelé. Néha a legkisebb dolgok adják a legjobb eredményt!
U.I. Én is ibolya fan vagyok, képzeld csináltam itthon ibolyalekvárt is, amit az istenért nem sikerült visszasűrítenem, mert macaronhoz szántam volna. Rengeteg ibolyás készítményt próbáltam ki én is, de sajnos rásegítés nélkül nem lehet azt a szájban felrobbanós élményt reprodukálni!
Még egy megjegyzés, az előbb csendben somfordálva akartam a nyuszim tálkájába csempészni némi kis zöldsaláta keveréket, persze nyuszi sehol sem volt fellelhető. Éppen raktam bele a tálkájába, amikor apró talpak sűrű csattogását hallom egyre közelebbről, és már szedi is ki a tálból a salit. Valahol elbújt és elpilledt, de olyan füle van, hogy azonnal meghallotta, hogy hamiról van szó. Egy szó, mint száz, embernél is és állatoknál is, ha valami finomságról van szó, akkor képesek vagyunk áldozatokat hozni.
Egyem meg, de drága picinek! Felnőttként pedig méltóságteljes gyögyörűség lett!
Akartam is írni, hogy jöhetnek a kedvences képek, hadd legyen jobb napunk