Mi sem 50+-osan születtünk


#21

A G napi beszerzés során kettő darab olyan szemránckrémnek szavaztam bizalmat, amit még soha nem próbáltam, mindkettő Diadermine. Az egyik a Lift+, a másik pedig az Age Supreme, a DM-es 50%-os kuponnal a kettő krém 4150 Ft volt. A márkának vannak Nobel díjas arckrémjei is, de azt már korábban beszereztem, csak még nem kerültek sorra.
Valamiért nem annyira népszerű ez a márka, pedig elég biztatóak a tesztjeik. A KM-en sem volt fenn egyik krém sem, pótoltam. Az összetevői is egészen jók.
Nektek melyik szemránckrém vált be? Úgy szeretném megtalálni legalább azt, amelyiknél nem az az érzésem, hogy úgyis teljesen mindegy, hogy mit használok :frowning:


#22

Én mondjuk még “csak” 43 vagyok, de őrült szerencsém van, mert ráncom még nem igazán akad, a szemkörnyékemre is azt mondanám inkább, hogy kevésbé feszes, mint volt.
A homlokomat konkrétan ráncolni sem tudom, pedig 39 éves koromig csak hébe-hóba próbáltam ki kencéket. Szóval nem annyira saját érdem, anyukámnak is szép bőre volt.
Hogy árnyaljam a képet, azt azért még hozzá kell tennem, hogy 43 éves koromra már a hajamnak több, mint fele ősz. Ha kissé le van nőve, festés után mindig 10 évvel fiatalabbbak látom magam.

Próbáltam már én is sokféle szemránckrémet, szemkörnyékápolót, sajnos még nem találtam igazán jót. Maximum annyiban, hogy kevésbé szar, mint a többi. Mindössze kettő van, ami említést érdemel, az egyik a Clinique All abaut szemkörnyékápolója, a másik a Magister szemkörnyékápolója. Ez utóbbi mondjuk legalább olcsó, nagy mennyiség és pumpás kiszerelés, nem tégely. De ez a kettő is csak annyiban jobb a többinél, hogy picit jobban hidratálnak, és hamar beszívódnak, tehát könnyű rájuk sminkelni, feszesítésről szó sincs.


#23

Még mielőtt nekiállnék pötyögni a kis monológomat, szeretném megjegyezni, hogy nagyon jó érzés látni, hogy érett hölgyek is aktívan használják a Krémmánia felületét és foglalkoznak a bőrápolással, sminkeléssel :blush: Személy szerint nem nagyon szeretem életkorhoz kötni az elvárásokat (/sztereotípiákat) vagy az alapján kategorizálni bárkit is, viszont a bőrünk (és a szervezetünk) nem minden esetben tudja “letagadni” a korát így annak igényeihez igazodva kell módosítani a szépségápolási (és egyéb) szokásainkon.

24 éves vagyok de engem különösképp foglalkoztat a megelőzés. Persze az, hogy kinek milyen mértékben és milyen életkorban kezd meglátszódni a kor az egyrészt genetikától is függ, másrészt pedig életmódtól, megfelelő bőrápolási rutintól és egyéb tényezőktől. Viszont kíváncsi lennék a már korban benne lévő hölgytársaim tapasztalataira anti ageing téren :slight_smile: Mi az amit másképp csináltatok volna, miként lehetne kitolni az évek múlásának nyomait, nem csak külsőségek terén de gondolkodásban is (gondolok itt arra, hogy ne parázzunk rá az öregedésre), hogyan váljunk mi “fiatalok” ápolt, magabiztos “érett” nőkké és hogyan hozzátok a legjobb formátokat pár évtizeddel később :slight_smile:


#24

Megtisztelő, hogy kíváncsi vagy a véleményünkre, ezt őszintén gondolom. A többesszám az érett korosztályomra utal. Amiket kérdeztél, arra mindenre szívesen válaszolok, kivéve, amiről korábban a topicban már írtam is bejegyzést.
Tézis 1.: Akik most itt huszon-harminc-fiatal negyvenesen magabiztosan írjátok le bármely témában a gondolataitokat, nektek is meg kell majd birkózni a gondolattal, hogy hamarosan Ti kapjátok ezt a kérdést, amire most próbálok reagálni. :smiling_face_with_three_hearts:
Szóval hol is kezdjem az én monológomat. Talán ott, hogy az évek eszméletlen gyorsan el tudnak repülni! Az ember sokáig mást sem hall a munkatársaitól, a környezetétől, minthogy: Te még annyira fiatal vagy… Aztán: Neked van már gyereked? Hiszen szinte még Te is gyerek vagy… Egy néhány év eltelik, meg még egy néhány, és hirtelen azt veszed észre, hogy a munkahelyeden alig vannak nálad idősebbek… Mi van? Igen, érett korba jutottunk, gyorsvonat sebességgel. És hogy mi volt a 20+ és az 50+ között? Hát megértünk…
De az, hogy nem húszévesek vagyunk, remélhetőleg nem jelenti azt, hogy nekünk már le kellene húzni a rolót, ne kellene magunkkal foglalkozni és el kell, hogy veszítsük az érdeklődésünket, ami korában megvolt, még magunkkal szemben is. Engem a pozitív mellett a negatív példa is inspirál, ez utóbbinál nyilván az elutasítás okán, hogy csak ilyen ne legyek… Amíg a vitalitásunk rendben, szerintem addig van esélyünk arra is, hogy nőként és ne nyanyaként éljük meg azt, ami még “hátravan”. A kettő között - remélem nem nyanyaként - ott látom az alapvető különbséget, hogy ma is ugyanazt jelenti számomra az ápolt nő képe, mint ezelőtt x évvel. Nem tudom és nem is akarom magam úgy látni, mint akit már saját maga sem érdekel. Nem merül fel bennem még az a kérdés, hogy minek ez már nekem? Hát azért, hogy jobban érezzem magam tőle… Amíg ez működik, addig nekem minden reggel fontos, hogy hogyan lépek ki az utcára, milyen az illatom, stb. Persze a jó ízlés határain bőven belül, és ha lehet ilyet írni, lehetőleg stílusosan.
Nem attól lesz valaki “jó nő”, hogy mennyi smink van rajta, vagy attól, hogy makulátlanul ránctalan a bőre, az önmagában bőven kevés, sőt! De az is kevés, ha csupán fiatal valaki… Mennyi jellegtelen, “zombi” fiatalt láthatunk, ha figyeljük a környezetünket. Sajnos, hozzáteszem.
Ahogyan haladunk a korban előre, egyre inkább igaz, hogy a kevesebb=több. Ami x évvel ezelőtt jól állt, az mára nem biztos, hogy jól áll, sőt.
Amikor azt látom, hogy egy nálam idősebb hölgyön az x+éves éves ruhája van, mert miért ne vehetné fel, hiszen belefér, és érzed, ha melléd kerül a 20 éve a szekrényben álló ruha áporodottságát, na akkor mindig arra gondolok, hogy nagyon nem szeretnék ilyen lenni. És remélem, hogy soha nem is leszek.
Most befejezem a nagyregény felvezető gondolatait, de ígérem, lesz folytatás, és el fogunk jutni a további feltett kérdéseidre adott válaszokhoz is egyszer…:snail:


#25

El sem hiszem, hogy ebbe a korosztályba tartozom. 53 éves vagyok. Megjegyezném, hogy a profilomban látható fotó idén nyáron készült, nincs szerkesztve, szépítve, és minimál smink van rajtam, mint általában. Lélekben még mindig fiatalnak hiszem magam, és meglepődöm, amikor letetszikeznek, kamaszok csókolomoznak. Azt hiszem, az érdeklődésemet sikerült megtartanom mindazzal kapcsolatban, ami a külsőmmel, a stílusommal, a megjelenésemmel kapcsolatos. Nagyon nyitott vagyok a világ újdonságaira, de tudom, mik azok, amik nem állnak jól nekem, ezeket nem erőltetem. Világéletemben a kevesebb több volt a jelszavam, egyébként is visszafogott nő vagyok, kevés színt hordok magamon, kerülöm a rikító holmikat, színeket. Bőrápolás terén, ezt már több posztban leírtam, legfontosabb a tudatosság. Én magam legnagyobb hibáimat akkor követtem el, amikor a megnyíló nyugat mindenféle márkás kencéjét magamra kentem, amelyekre egyébként a bőrömnek semmi szüksége nem volt. Fiataloknak ez ma már hihetetlen, de bizony nekünk maga volt a csoda, amikor 3 évente egyszer kimehettünk nyugatra, s esetleg az összespórolt valutakeretünkből vásárolhattunk valami elérhetetlennek tűnő kozmetikumot. A hirtelen nyakunkba dőlő hadseregnyi reklám sem könnyítette meg a dolgunkat mindenféle tudás nélkül. Nos, ezért ma már nagyon érzékeny, vörösödő a bőröm, nem bírom az illatanyagokat, szinte minden irritálja. Már pár éve tudatosan bőrápolok, kizárom az irritáció lehetőségét, mindig az összetevőkkel kezdek, és nem dőlök be a marketingnek. Ezt ajánlom a fiataloknak is. Na meg, szintén leírtam már, az a rengeteg pénz, amit életem során elvertem kozmetikára, ma nagyon jól jönne. Soha nem hittem el, amikor mondták, hogy olyan szép vagy, minek sminkeled magad, fiatal vagy. Most tartok ott, hogy bátran kimegyek smink nélkül, koromhoz képest igenis vállalni merem az arcom. A genetika mellett a legfontosabb a stílus megtalálása, és ha decens nő vagy, merd vállalni, ne akarj másnak látszani.
Ja és még valamit hozzátennék, nem igaz, hogy kötelező elhízni a korosodással, csak meg kell nézni, mit eszel. 165 cm vagyok és 65 kg úgy, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van, amely tudvalevőleg az anyagcsere felborulásával, lassulásával, következésképp hízással jár. 38-as ruhákat hordok, és még mindig bikiniben strandolok, pedig soha nem sportoltam. Szóval semmi sincs veszve, van élet 50 felett is.


#26

Én 43 vagyok, de két dolgot mégis megosztanék, az egyiket azért, mert tudom, hogy ezt elrontottam, a másodikat pedig azért, mert azt szerencsére nem.

  1. Az életemben közel 7 évig kimaradt a szépségápolás. Mármint nem csak a smink, de még egy arckrémem sem volt. Amikor az első fiammal várandós lettem, kb. mindentől rosszul voltam, még mosószerből is illatmentest használtunk, ezért mindent száműztem. Aztán megszületett a kisfiam, nagyon betegen, és nekem kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy magammal foglalkozzak.
    Aztán pedig jött a második gyerkőc…
    6 év után úgy mentem vissza dolgozni, hogy konkrétan semmim nem volt egy ajakíren kívül.
    Na ezt már bánom.

  2. Amit viszont nem, és utólag ennek nagyon örülök, hogy egész életemben összesen kétszer voltam szoláriumban. Mondjuk ez inkább annak köszönhető, hogy a fekvőben halálfélelmem volt, az állóban pedig rosszul voltam, ezért úgy gondoltam, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük. :grinning:
    De talán ennek, és hogy napozni nem igazán szeretek köszönhető, hogy a 7 kimaradt évhez képest is elég jó állapotú a bőröm, ráncom sincs igazán.

Tehát azért írtam le ezeket, mert bár még nem vagyok 50+, úgy gondolom, ezek a fiataloknak is hasznára válhatnak.


#27

A szolárium nekem is hasonlóképpen nem jött be, egyszer próbáltam kb. 20 évvel ezelőtt, de rákvörös lettem tőle. Viszont napozni imádtam, és bizony fiatalabb koromban mindenféle védelem nélkül tettem. Egész nyáron napon voltam az iskolai szünetben. Persze ma már jóval kevesebbet megyek tűző napra, hiszen ma már éget, és védem magam szigorúan fizikai fényvédőkkel. A barnaságot még ma is kedvelem, bár hajlamos vagyok leégni, és olyan barna már sosem leszek, mint ifjúkoromban. Talán azért nem lett következménye (lekopogom, egyelőre) a napozásomnak, mert mindig is nagyon zsíros bőröm volt (ma már nem).


#28

Na igen, az biztos, hogy régen nem ilyen volt a nap ereje. Sokan mondják, hogy régen is volt meleg, de én még emlékszem, hogy gyermekkoromban, amikor a Kossuth rádió bemondta, hogy másnap 28 fokos kánikula lesz, azt milyen melegnek éreztük.


#29

Igen, az volt a kánikula nyáron, 28 fok, és csak pár napig.


#30

Szintén nem tartozom a korosztályba, de
Nagyon érdekes és tanulságos minden amit írtatok! Jó érzés olvasni ‘érettebb’ hölgyek véleményét! :slight_smile:

Én mindent megpróbálok tenni a megelőzésért, és lehet túlzásba is viszem. :persevere:

Egyébként szerintetek az vészes ha 2 hetente 1 alkalommal 15 percet szoláriumozok? Alapból is barna vagyok, de én még barnább szeretnék lenni. Viszont tudom, hogy ez sajnos majd később ráncokkal fog járni :sweat: Szerintetek vészes? Inkább hagyjak fel vele?


#31

Sajnos nem vagyok szakértő, de általában olyanokat lehet olvasni a témáról, hogy ártalmas a szolárium. Én magam fehérbőrűként és egyszeri rossz tapasztalat után soha nem égetném a bőröm a szoláriumban, hiszen láttam, hogy pár perc alatt mit művelt vele, pedig extra zsíros bőröm volt. Ha meg amúgy is barnabőrű vagy … Szóval én az abbahagyás mellett tenném le a voksom, de tudom, hogy én sem fogadtam meg soha senki tanácsát annakidején, mindig a magam kárán tanultam sajnos. Ha Te már most mindent megteszel a megelőzésért, biztos sokkal okosabb vagy.


#32

Miért nem mész ilyen fújós barnításra?
Nem vagyok otthon ebben a témában (totál hullafehér vagyok és baromi büszke vagyok rá), de régen egy modell barátnőm járt alkalomadtán ilyenre és elvileg ártalmatlan és később csak lekopik. Ha láttad a Csajok háborúja c. filmet ott is ilyenre megy az Emma (Anne Hathaway). Most csak rákerestem így gyorsban és ezt adta ki:
http://www.liviaszalon.hu/elektrokozmetika/barnito-testfujas

Talán macerásnak tűnhet, főleg, hogy ahogy olvasom, nem tart annyira sokáig, de szerintem a ráknál és a ragyáknál bármi jobb… Akik szoliba jártak ismerőseim olyan szinten ocsmányak így a 20-as éveik végére, hogy fúj.


#33

Én például iszonyúan ki tudok fehéredni őszi-téli időszakban, mivel alapjáraton nagyon világos bőröm van. Ennek ellenére nem nehéz lebarnulnom, nem égek le könnyen. Egy ideig nagyon szerettem napozni és “egészséges” színt kapni, utóbbi időben csak fényvédő mellett de az igazság az, hogy nem éri meg. Folyamatosan ki kell tenni a bőrt annak a stressznek hogy még több melanint termeljen, ami során nagy mértékű oxidatív stressz terheli a sejteket, valamint hosszú távon károsodik a sejtek DNS-e is. Ez pedig felgyorsítja a bőr öregedését. A szolárium elviekben 3x annyira károsítja a bőrt, mint a sima napozás, így ha szép, fiatalos bőrt akarsz én azt tanácsolom inkább hagyj fel vele.

Személy szerint én nagyon szeretek napon lenni (de nem a déli tűző napon, a nyári hőségben) és nagyon sokáig nem tudtam megbarátkozni a hófehér bőrömmel, mindig barna bőrt szerettem volna szóval nem fogok egész életemben fehér ingben és kalapban elbújni a nap elől, de nagyon ügyelek a megfelelő fényvédelemre és arra, hogy lehetőleg csak reggeli/késő délutáni órákban akkor is csak rövid ideig tartózkodjak a napon. Persze így színt nem igen fogok kapni, viszont azt gondolom, hogy minimális mennyiségben szükségünk van a napfényre a természetes D-vitamin bevitel miatt is.

Ha nagyon ragaszkodsz a barna bőrszínhez akkor ma már elég jó minőségű barnítókrémek/habok kaphatóak - erről sajnos nincs tapasztalatom, pedig nagyon régóta szemezgetek a dologgal csak még nem sikerült leküzdeni a régi rossz önbarnítók förtelmes szagának emlékét :sweat_smile:


#34

Köszönöm mindenkinek a válaszokat, mindenkivel egyettértek! Szerintem felhagyok a szoláriummal, nem ér annyit, hogy ráncos legyen a bőröm. Bár nagyon hiányozni fog az extrém barna bőr, de megelégszem a kreol bőrrel is :frowning: inkább, mint hogy rákos legyek…


#35

Kolléganőm balatoni lány, nyár elején büszkén mutatta, hogy milyen jól leégett hétvégén, és milyen szép barna lesz. Ezt minden évben eljátssza, naptejet sosem használ, augusztusban én könyörögtem ki nála, hogy legalább egy 20-as naptejet vigyen Olaszországba nyaralni.
Viszont 2 évvel fiatalabb, és sokkal több pigmentfoltja és ránca van, mint nekem.


#36

Én még sosem égtem le napon, lehet nekem a szoli nem tesz olyan nagy kárt, mivel alapból is barna vagyok, de inkabb nem kockaztatok tobbet, tenyleg nem szeretnek rancokat :tired_face:


#37

Engem állandó jelleggel piszkálnak, hogy milyen fehér vagyok és miért nem csinálok valamit, hogy legyen egy kis színem. Egyszerű: mert nekem így tetszik. Soha ki nem mennék a napra, nyáron is mindent megteszek, hogy a lehető legkevesebb fény érjen és itt vagyok 25 évesen és ha egy üdítőért beugrok egy dohányboltba (nem dohányoztam soha), azonnal kérik a személyim, sőt, a múltkor hozzászámoltak egy iskolás csapathoz, mikor az állatkertben álltunk sorban. Ha nem vagyok kisminkelve 14 évesnek is kamuzhatom magam, főleg, mivel alacsony és vékony is vagyok.
Szerintem fiatalnak látszani sokkal menőbb, mint napbarnítottnak lenni. Arról nem is beszélve, hogy senkit sem fog érdekelni, milyen színed van, ha olyan kráteres a bőröd, mint a Hold felszíne.


#38

Én azt szoktam mondani, hogy úrinősen fehér. :rofl::rofl:


#39

Huuh, de ismerős! Én még csak 20 vagyok, de világ eletembe fiatalabbnak néztek. Mindenhol elkérik tőlem is a személyit, (én sem dohányzom) smink nelkul én is 14nek nézek ki, és volt, hogy engem is kevertek össze egy iskolás csapattal. Én is kicsi vagyok -150 cm szóval teljesen át érzem amit te xD még is attól felek a legjobban, hogy egyszer sajnos lesznek ráncaim :frowning: egyszer mindenkinek lesznek. Te nem tartasz tőle?


#40

Oh, én kép alapján azt hittem, hogy idősebb vagy nálam.
Amúgy nem, nem aggódom, egyrészt genetikailag nagyon fiatalos nálunk mindenki, anyámat többször nézték már a nővéremnek és bízom abban, hogy mire abba a korba érek, már tart ott a tudomány, hogy látványosan lehet javítani az ilyesmit. Igazából most is sok lehetőség van, de szerintem később még több és még jobbak lesznek.