Ez is egy jó kérdés… de e kellemetlenebb fajtából való, merthogy időnként muszáj szembesülnünk a “mániánk” eredményével.
Azt gondolom, hogy a kedvenceket elhasználjuk, a problémát inkább a megvásárolt, de kedvenccé nem vált termékek jelentik - legalábbis nálam. Úgyhogy a vasárnap reggeli kávé mellett most erről adom közzé a “rendszeremet”.
Amikor megvásárolok valamit, akkor természetesen még azt hiszem, hogy azt el is fogom használni. De azért az esetek többségében nem kerül azonnal bevetésre, mert mindig van éppen használatban lévő abból a termékcsoportból. Azaz nagy eséllyel először bekerül a tárolandók közé. Aztán amikor elfogy valami, akkor többnyire mazsolázhatok, hogy melyik kerüljön sorra. És így simán előfordulhat(ott), hogy egy terméket hónapokig, aztán évekig felbontatlanul tároltam. A rúzsokkal kivételezek, azok 99%-ban rövid időn belül használatba kerülnek.
Nemrég áldozatos munkával az összes kincsemet kézbe vettem, kis sárga cetlit tettem rá a checkfresh alapján és lejárat szerint rendeztem őket, azaz megtettem az első lépést, hogy kevesebb dolog végezze majd akár bontatlanul is kukában. Ez a szelektálás egy kellemetlen szembesülés volt, egy bevásárlószatyornyi cuccot kukázni kellett. Jött is a fogadalom, hogy na innentől először is elhasználok mindent, ami otthon van. Kiválogattam azokat a dolgaimat is, amiből észrevétlenül olyan felhalmozást sikerült elérnem, amiről szemmel látható lett, hogy esélytelen a lejáraton belüli elfogyasztásra. Ezek egy része családon belül hasznosult, kisebb része KM piactérre került.
Az elméletet kristálytisztán látom, a megvalósítás viszont nem könnyű, mert folyamatosan igen nagy a csábítás. De sokkal jobb lett innentől a helyzet, azt elmondhatom.
A felbontott, de valamiért még sem szeretem termékeimet családon belül igyekszem hasznosítani, azokat idegennek nem nagyon szeretem kínálni, ill. én is inkább bontatlant veszek, ha lehet, annak minden szempontból kisebb a kockázata. De ha mégis így teszek, az akkor éppen csak kipróbált, és be nem vált termék lehet (üveges parfümre természetesen ez nem vonatkozik),
Kíváncsian várom, hogy mások hogyan állnak ezzel a kérdéssel.
Egy dologban azért szinte biztos vagyok, akik itt vagyunk a KM-en, elolvastuk az oldal címét, amikor regisztráltunk, gyanítom, hogy ez a “mánia” többségünkre jellemző is, amit jó esetben beismerünk. Ez is egyféle gyűjtőszenvedély, amit kordában kell tartani, mert nagyon drága hobbyvá válhat, ha elszalad velünk a szekér. Tiszta pillanatainkban meg úgyis tudjuk, hogy felesleges az az x db rúzs, vagy bármi, mert bizony a Pareto-elv (80-20) itt is kőkeményen működik.
Egyszer jólesik a szépségeket magunknak tudni, máskor meg kissé idegesítő. Legalábbis nálam ez van.
Elnézést, amiért kicsit hosszúra sikeredett a bejegyzésem.