Sziasztok!
Gondoltam legyen egy ilyen hely, ahol megvitatjuk a low buy “ellentetjét”, és akkor nem a lányok kezdeményezése alatt folyna a csevegés erről 
Ki miért nem szeretné csinálni, mit gondol erről, vagy akár a túlvásárlásról. Kinek mi a túlvásárlás? Nem csak smink, jöhet mindenféle olyan dolog, amiről úgy éreztétek, jó, hogy megvettétek, vagy egyszer élünk jeligével került az életetekbe.
Természetesen a topicnak nem célja a (túl)fogyasztásra való buzdítás
Kezdem az én “vallomásom”
Igazából iszonyúan halmozó típus vagyok, képes voltam megvenni több 10-20 akár 40 méter anyagot, csak mert tetszett és majd úgyis varrok belőle. Végül nem lett semmi az egészből, mert másképp alakult az életem és tetemes mennyiségű korhű készruha és textília, nem beszélve a régiséggyűjteményem halmozódott csak fel. A textilektől nem viccelek elférni se lehetett, kezdett már zavarni nem csak közérzeten, hanem praktikai szempontból is, pl a rendes utcai ruháimnak nem volt helye, dobozok voltak a nappaliban is… Tavaly kezdtem el eladogatni rettenetes veszteséggel, de úgy voltam vele, hogy megfullasztanak ezek a ruhák. Igazából egyszerre voltam szomorú és örültem, hogy felszabadul a hely és a pénzt olyan termékekre költhettem amit napi szinten kitudok élvezni (pl sminkek, kencék, parfik). Itt a fórumon igyekeztem tanulni pont a low buy topicban olvasott tapasztalatokból, pl terméktúlhalmozás úgy, hogy bontatlanul állnak, vagy akár lejárt a szavatosságuk mert annyira sok lett felhalmozva.
Szerintem én is elértem már a limitemet, próbálom megnézni mindig a kollekcióim, mi az ami már megvan, és a kiszemelt termék lehet igazából nem is kell. Természetesen vannak még termékek a kívánságlistámon, de próbálok nem rámarni mindenre, igaz ebben az is akadályoz, hogy tanulok, szóval kétszer meggondolom mire költekezek (többnyire sikerül )
Nyilván tudom a halmozási kényszeremnek a mentális hátterét és próbálok ésszel lenni, de hát néha nem megy… 
Amiért nem akarom úgy lekorlátozni, hogy csak havi x terméket vehetek meg, mert nem kiszámítható, mikor mire vágyok, és ha épp meglátom a piactéren, vagy jön valami kis csini akció, én megveszem. 30 vagyok, nem tudom hány évem van még izgalmasan sminkelni (színek ezerrel) mielőtt már ciki lesz a papagáj smink imádatom, így igyekszem megragadni a lehetőséget és megadni az eszközöket, hogy amíg lehet kiélvezzem a fiatalságom
Hirtelen ennyi jutott eszembe a dologról
Nyugi, én 44 vagyok, és általában nem éppen a nude színekben tobzódom. 
Még úgy érzem van pár évem, addig igyekszem kiélni magam. 
Én nem tartom magam túlvásárlónak, ugyanakkor azzal sem értek egyet, amikor valaki azt mondja (ismerek magam körül ilyen embereket), hogy minek egyszerre 2-3 dezodort vagy fogkrémet venni, ha akciós, azt meg lehet venni később is, ha elfogy. Igen ám, de én inkább veszek több darabot valamiből, ami tudom, hogy biztosan használatban lesz, amikor éppen jó áron van, minthogy utána teljes áron kelljen megvennem.
Ugyanígy vagyok én is. Black Friday idején megvettem az idei arcápolásomhoz szükséges termékek 80%-át. Ezzel időt is spóroltam, hiszen nem kell a vásárlással többször foglalkoznom. Persze ez csak az én véleményem.
Sajnos nekem is ez a YOLO volt az ars poeticám az elmúlt egy évben, ami decemberben és januárban csúcsosodott ki. Nem is merem leírni vagy összeszámolni mennyit sikerült akkor vásárolni. Ráadásul én észre is vettem, hogy ez kóros, egyszerűen izgatott voltam, amikor válogattam, de amikor leadtam a rendelést, az öröm eltűnt és jött a helyébe a bűntudat. Rengeteg palettám és rúzsom, na meg alapozóm van itthon, amiket nem is használok. Nem mondom, hogy nem is tervezem, mert nagyon is, de pl most sminkelni sem tudok, mert nem kell munkába járnom most jó pár hétig.
Ez a hónap egyébként jobb volt, nem költöttem annyit, de még így is sokkal több mindent vettem, mint szerettem volna.
Ráadásul nem csak sminkekkel, de arc-, haj-, és testápolással is ugyanígy vagyok. Dobozokban, szatyrokban állnak itthon a cuccok. Gyakorlatilag 2 évig jó lennék csak a tartalékokkal.
Szóval… Nem vagyok low vagy no buyon, pedig kéne. Inkább csak próbálok leszokni valahogy egy egészséges szintre, de nagyon nehéz. Éppen fogyózom, eddig ez volt a mumus, de azt kell mondjam, hogy könnyűszerrel ledobtam most 9 kilót, a vásárlási mánia viszont kifog rajtam. Help!
Igazából sokszor eszembe jut az a divatikon hölgy, nem tudom a nevét de van vagy 80 és iszonyú jópofa, életvidám, stílusos, még valami tutorialja is volt, hogy húzza szét a szemét, hogy ki tudja pingálni színesre
De klassz, hogy megéled magad, én is két verziót látok magam előtt, az egyik, hogy egyszerűen csak megunom a sok színt, vagy 80 évesen is “divatikon” akarok lenni 
@Alsace, nagyon jó az új topic címe :D.
Én néha a sok régen vásárolt tusfürdő, sampon, testápoló és kézkrém miatt érzem, hogy megfulladok, úgyhogy örömet okoz ha elhasználom őket :). Gyönyörűek lehettek azok az anyagok, korhű ruhák :). Gondolom nagyon szeretted őket, fájt tőlük megválnod :). Szerintem jó hogy ilyen munkád is volt, mert egy ideig biztos boldoggá tett (remélem). Szerintem más dolgok kipróbálása, munka és munkahely változtatás sokszor nagyon fontos, néha pont az húz ki a mély vízből, az új környezet, új kihívások :). Most a sminkszenvedélyed és a sminkelés is biztos egy jó hobby :).
Jó a topik, hurrá!!!
Én is a veszélyes, meggyógyulni kevésbé esélyes bandához tartozom.
Egyetlen akadálya van annak, hogy beteges halmozásom ne csúcsosodjon ki, és az nem más mint a pénz.
Ha nincs, akkor úgy nehéz vásárolni, én meg fonom a hajam és rágom a küszöböt, hogy mikor jön a fizu.
Ha van zsé…akkor jön az ámokfutás…ilyen parfüm, olyan arcápoló, amolyan szemfesték, még egy pulóver, minden tusfürdő kell…ezen kívül mániákus fodrászhoz járó vagyok.
39 vagyok, idén 40…még pár év és az sztk- ba mehetek a járókeretemért, műfogsor ragasztóért, meg tenna betétért.
Mivel vannak az életben nehezebb időszakok, kéne spórolni…szóval kellene egy jó orvos, amolyan Dr. Bubó, aki rám adja néha a kényszerzubbonyt ha mehetnékem támadna vásárolgatni, mert a mostani lázlapomon: a pirosbetűs durván agyament látható.
A sminkelés miatt idegesít leginkább most a home office, mert bár itthon nincs az az isten, hogy full sminkben nyomuljak, nem akarok rá odafigyelni és társai, de így meg nem fognak fogyni a cuccaim.
Én mindig azt gondolom, utólag már ne büntesd magad, semmi értelme, már megvetted, próbáld meg inkább élvezni Lehet a fogyózásból fakadó stresszt meg nehézséget, lemondásokat kompenzálja a vásárlási kényszer… Nekem az mindig instant örömöt jelentett 
Mondjuk elhasználni is szeretek dolgokat pl sampon, tusi ilyesmik. Sminkterméket nem annyira, mert szeretem hogy ott van és időnként megsimizgethetem Bár a mostani helyzet miatt én se fogok tudni úgy sminkelni, itthonra többnyire drogériásokból kenegetek valamit magamra. Kicsit hiányozni fog a kimászkálás.
De jó, örülök, hogy tetszik 
Igen ezeknél a termékeknél én is így érzek, bár nincs fulladásig halmozva párom utálja ha DM van itthon 
bezzeg most jól jött volna a halmozási kényszerem, mert alig vannak cuccok a boltokban épp év elején szólt rám, hogy minek kell ennyi kaja, liszt stb itthonra Mondom, csak megnyugtat és kész
Szerettem varrni, most is szeretek, csak nagyon alulfizetett munka és folyton otthon dolgoztam, bevallom egy idő után nagyon zavart, hogy átjáróház a nappali. Utána ha valaki eltűnt, nem fizetett stb. Sajnos sok negatív tapasztalatom volt ezzel. 3 éve ínhüvelygyulladásom (kétoldali) amit az angol egészségügy képtelen volt mint komolyan venni és kezelni, el is lehetetlenítette ezt az egészet. Igazából nem bántam, mert ez is olyan munka volt amiből nem lehetett megélni. Épp most váltok, tanulok másik szakmát, aztán meglátjuk mi lesz
12 évig csináltam, ennyi idő allat kiélveztem, felfedeztem amit csak tudtam, a hatalmas hercegnőkomplexusomat is maximálisan kiéltem Nem is a megválás az eladással, hanem az, hogy mennyit dolgoztam vele és képtelenség eladni, örültem, ha legalább az anyagár kb visszajött.
Én azt gondolom, amit te is írtál, néha jó és üdítő egy kis változás, a sminkelésben azt szeretem, hogy bármikor kiélhetem, de 6-8 hónapon át dolgozol egy ruhán és kb 3 órát van rajtad évente 1x feleslegesnek éreztem. Utcai ruhákat viszont szeretnék majd magamnak varrni
Naa és hol a sok unboxinges kép az ámokfutásokról 
Tena betét Dr Bubó bakker savage vagy mint mindig 
Hát amikor múltkor felraktam a sok képet az ékszerekről és kitörölték vagy mi volt, elment a kedvem a fotózástól.
Mutasd meg nekik még egyszer!
Én is sajnáltam a sok szépséget, nem tudom miért törölték 
Ott volt valami gebasz a képfeltöltésekkel, nem törölték, úgy tudom.
Nekem meg sem fordult még a fejemben, hogy kevesebbet vásároljak. Összességében nem költök sokat, csak sminkcuccokból halmozok föl rendeteget ha ki van árusítva, vagy van valami akció. Ennyit megérdemlek, ha pl összeszólalkozok valami apróságon a párommal akkor valami szép sminkcucc vásárlásával levezetem. A környezettudatosság szempontjából nincs bűntudatom, mivel a magyar emberek nagyrészére igaz az, hogy “jólesz még valamire” ezért szemetet általában nem “gyártok”. Amíg itt az emberek nagy része szétvágja a műanyag palackokat, főleg családi házaknál…“hogy jólesz a garázsba csavarnak” addig én nem látom azt hogy bármit meg kellene vonnom magamtól
Jöttem az ellenséghez! 
(senki se merészeljen komolyan venni )
A viccet félretéve ilyen helyzetben is lehet egyszer élünk típusú vásárlást bonyolítani.
Talán amiatt, hogy indie, és nehéz beszerezni, vagy egyszerűen csak azért mert gyöngyörű, a Sydney Grace Enduring Loveja olyan számomra mint egy kincs. Megláttam Temptaliánál (korábban halottam a márkáról, de rendelésen egyszer nem gondolkoztam), és eldöntettem, lesz ami lesz, drágaság, vám, kínlódás a postával, én megveszem. Egyáltalán nem bántam meg.
Itt mindig “megvallhatod” a “bűnöket”
Csatlakozva @zalla-hoz, én is vallok 
.
Racionális embernek vallom magam, de követtem és követek is még el irracionális dolgokat, hiszen én is csak emberből vagyok.
Amióta sokkal jobban ráálltam a sminkkészletem szélesebb körű felhasználására, és a vásárlás minimalizálására, azóta ráébredtem, hogy a készletem jelentős része remek választás volt, semennyire sem bántam meg a megvásárlásukat. A mennyiséggel szaladtam el az évek alatt, mert éppen most akciós, mert éppen limitált, mert éppen most kihagyhatatlan…stb., ami teljesen egészségtelenbe ment át, és ez már nem okozott örömöt, éppen ellenkezőleg.
A mai napig is rengeteg hideget kapok a quad-jaim és pici palettáim miatt, különösen a TF és CT vagy ND kicsi palettái miatt. Bevallom összesen igencsak több, mint 70 palettám van (ezek között van pár darab, amiket már egyáltalán nem használok, de a kutyának sem kellett) , szép számmal vannak 4-es, 5-ös esetleg 6-os paletták is. Közülük eddig még egyetlen egyet sem bántam meg, hogy megvettem, ellenben nagyobb méretű paletták közül már előfordult, nem is egy. Ha végignézek a készletemen (ami embertelen, illetve beteges kategória (még egy adatot elárulok, rúzsom is 200 fölött van 
), akkor a “dolce vita” és a “carpe diem” fogalmazódik meg, de az érzés már nem annyira társul hozzá, inkább a bűntudat, és a pazarlás. Ez utóbbi azért nem jellemző rám, mert én a termékeimet teljesen fullosan elhasználom, úgymond patikatisztára kitakarítva (nagyon-nagyon kevés kivétel van, de azokat is félrerakom, és újra előveszem, mert a lelkiismeret nem hagyja annyiban .)
Én úgy gondolom, azok akik már ennyire egészségtelen készletet halmoznak fel, azok előbb-utóbb érzékelik azt, hogy ez már nem a you only live once…
Bocsánat nem akartam off lenni, csak jelezni hogy semmi sem vagy csak fekete vagy csak fehér 
.
Ja meg éltem @Alsace felhívásával, hogy megvallhatom a bűneimet!