Igen-igen, ez így van. Hallottam olyat, hogy valaki fogyókúrázott és amiatt vett laktózmentes tejet a kávéhoz, mert így nem kellett pluszban édesítenie.
Nekem gondom szokott lenni az édessel,de eléggé szabadon értelmezett formában, mint ahogy nálam sok mindennel így van. Nem vagyok egyszerű eset.
A kifejezetten hűvösre behűtött zero Coca Cola-t szeretem, főleg ha még citromos is. A Pepsit viszont túl édesnek találom. Persze ha szobahőmérsékletű a Coca, akkor azt sem iszom már meg. A karamell közül a répacukorral készültet nem szeretem, túl édes, de nádcukorral, kókuszvirág cukorral (már amilyet ebből készíteni lehet), só hozzáadásával már igen. A gyümölcsök közül a kis szemű szőlőt nem bírom egyáltalán megenni, mert túl édes, de az Otelló szőlőt túrós sütiben, a tetejére rákaramellizált barna nádcukorral viszont imádom. A tejcsokit sem szeretem. A kávét meg ha iszom, akkor csak szigorúan mélyfeketén cuki/édesítő nélkül. Aztán persze még rengeteg egymásnak ellentmondásos példát tudnék írni, de ez mégsem az a fórum.
Furcsa, én a laktózmentest savanyúbbnak érzem, mint a sima tejet (nem volt romlott )
Erre mondják, hogy ízlések és pofonok, bár valahol azt olvastam, hogy a bélflóra, illetve a belekben lévő bélszaporulat, akarom mondani baktérium szaporulat határozza meg, hogy ki, mit, milyennek érez.
Szóval: szereted a keserű-édeset, meg a savanykás-édeset (amit én úgy hívok, “frissítő”)? Érdekes, én pont a pepsit találom savanykásabbnak. Mondjuk az is igaz, hogy coca cola nálam csak zero formátumban jöhet… De egyébiránt én is így vagyok az édességekkel. Legyen friss, mint a limonádé, vagy a bogyós gyümölcs, vagy ha nem, akkor “rich”, mint a sós karamell. Az öncélú édeset nem bírom
Ja, és csoki csak ét. Minél keserűbb, annál jobb. Felhasználásilag is sokoldalúbb
Pontosan! Remekül megfogalmaztad. A Thai konyha ízeit pont ezért szeretem nagyon, meg a vietnami konyha azon részét, ahol rengeteg harsogóan zöld és friss fűszert használnak kb. mindenhez. A phó leves sok-sok zölddel, lime-al, chili-vel, meg úgy mindennel, amivel kell…nyami. Bogyós gyümi dettó, citrusból kb. minden, pink grapefruit-tal az élen. A sós karamellnél pedig nincs jobb bűnbeesés.
Azért van több francia kivétel is, pl. a Canelé, (sajnos ebből nem sok mindent lehet kihagyni vagy lecserélni ) vagy a Far breton aux pruneaux, szigorúan Rumba vagy Amarettoba áztatott aszalt szilvával. Már annyit kísérleteztem vele, hogy szinte mindenmentesen is remek verziót készítettem, ami nem hiányozhatott az a szeszbe áztatott puhább aszalt szilva (Amaretto a legjobb vagy sötét rum), magasabb zsírtartalmú krém (pl. kókuszkrém/-tejszín), tojás.
Nálam a csoki csak 80% kakaótartalom felett kezdődik.
A cannelét én is nagyon bírom… illetve gondolom hogy csípném, de még nem volt szerencsém megkóstolni az eredetit. Azért próbálkozom… (igen, perpill csak szilikon formákban. Ritka nehéz réz cannelè-formákat szerezni errefelé)
A vietnámi konyhával még nem szemeztem különösebben, a koriander miatt (kicsikét szappanízű, ez elvileg genetika). De az igazi szecsuánira nagyon-nagyon kíváncsi vagyok - ez az a fajta, ami annyira csíp hogy már nem is érzed
Én gluténérzékeny vagyok (későn diagnosztizált), a cukorral is vigyáznom kell, ezért leszoktattam már magam a nádcukorról is (kókuszvirág cukrot, vagy nagyon ritkán füge cukrot szoktam vegyesen eritritollal keverni, vagy rosszalkodós időben csak önmagukban használni, más ételekbe pedig stevia kivonatot szoktam cseppenteni. Ezzel kínlódtam egy picit, hogy megtaláljam a megfelelő adagolást, itt a lehető legkevesebb elvét érvényesítem.). A friss stevia levélből viszont házilag nem sikerült elfogadható, vagy megfelelő kivonatot készítenem.
Amikor életemben először megláttam ezt a francia Canelé költeményt és meghallottam a fényes karamell réteg gyönyörű ropogását, akkor nem volt nyugtom, és beszereztem hozzá mindent, eredeti réz formát is, meg szilikonos sütőformát is. Biztosra mentem. Elkészítettem gluténmentes változatból, mindkettő formában megsütöttem rögtön elsőnek, és hihetetlenül jól sikerült. A szilikon formában készült verzió is majdnem ugyanolyan ropogós lett, külsőre nem lett annyira fényes karamellréteg rajta, de ropogott majdnem úgy, mint a rézformában készült. Nagyon régen készítettem már, ennél a sütinél az nem megy, hogy elkészítem, és nézem, ahogy mások elfogyasztják.
A Kulina.hu nálunk is forgalmazott ilyen réz formákat (jó drágán/db), de már náluk sem kapható.
A zöld koriander akkor nem zavaró, ha vegyesen van, több fűszerrel keverve. A párom sem szereti, neki is szappanízű, de ha vegyesen adagolom, akkor zokszó nélkül megeszi. Azért volt már hogy tömény korianderszószos halacskát is simán benyomott. Van több olyan ázsiai leves, étel, aminél a rászórt korianderlevél csak ízkiegészítő, mert maga az étel már annyira ízdús, hogy a koriander csak csepp a tengerben, viszont így kerek egész . A pirított, majd frissen őrölt koriandermagot meg imádom, nem is csodálkozom, hogy az indiaiak mindig maguk készítik a fűszerkeverékeiket, mert a pirított koriandermag illatánál és ízénél (is) kevés jobb van (én a zöld kardamomot is szeretem).
A kedvenc fűszerem viszont vitatatlanul az ázsiai citromfű (lemongrass), -na jó, meg az olasz bazsalikom, a thai bazsalikom is finom, de teljesen más (citrusos) -, és a vörös curry pasztát szeressem a legjobban, náná hogy ez is csíp rendesen!
Az erőssel azért én úgy vagyok, hogy szeretem érezni, de ha már elnyomja az étel eredeti ízét, akkor azt nem szeretem. A Thai zöld curry szokott szintén embertelen lenni, ettem már ilyet is meg olyat is, de amikor szétég a nyelőcsöved, meg kifolyik a szemed, aztán levegőt sem kapsz, azért az nem jó muri már. Én inkább a csípőset szeretem, bár a párom szerint már leégettem az ízérzékelőimet, és amit én csípősnek nevezek, az valójában már szénégető.
Én ezek miatt mellőzöm a tejtermékeket. Azóta javult a helyzet. Igaz, azt soha nem nézem, hogy egy kenyérben/zsemlében/perecben van e tej. Szóval mikormennyiségek bekerülnek, de így is sokkal szebb a bőröm.
Kookai Oui-Non hoz hasnoló illatot tudtok ajánlani? AMit a fragrantica kiad, azok sem kaphatóak
Lassan elfogy a Catrice szemöldökceruzám. Igazából szeretem, és szívesen használnám a továbbiakban is, de érdekelne a véleményetek, milyen szemöldök kencét javasoltok. Alapvetően szép formájú, viszonylag dús szemöldököm van, és a természetes hatásra hajtok, a cél az arcom “keretezése”. Ceruzával ki tudom színezni a “lyukakat”, szép kontúrt tudok rajzolni neki a saját ívében. Sokat ajánljátok az ABH szemöldök pomádét. Mennyire macerás a használata? Könnyen megtanulható? Lehet vele szép természetes hatású szemöldököt készíteni? Még kb egy hónapig elég a Catrice ceruzám, ez alatt szeretnék kísérletezni a pomádéval, hogy ne legyen éles a váltás a reggeli rutinban.
Ha elég a ceruza és szereted is, akkor nem biztos, hogy kell a pomádé. Utóbbival lehet természetest is meg erőset is alkotni ugyan, de kicsit macerább. Ami nagy előnye, hogy megbízhatóan fent marad (Anastasia Dipbrow).
Nekem volt ceurám és Abh pomádém. A ceruzával jól ment és gyorsan a lyukak színezése, a pomádéval szép volt, nekem mindig “megcsinált” maradt. Izlésesen, nem ordenárén, de akkor is kikészített. Csak teljes sminkhez tudnám ujra elképzelni újra.
Egyúttal kérdezek mindenkit, aki sminkel és aki nem szintén, sapkával és sminkkel hogy bántok télen? Ki hord, ki nem? Ha hord, hogyan marad meg a smink? Ha hord és nem sminkel mennyire befolyásolja a homlok bőrét? A hajat nem kérdem, mert az mindenkinek lapos
Köszönöm, én is attól féltem, hogy “megcsinált” érzésem lesz. Nem vetem el örökké azért, de most szerintem megmaradok a ceruzánál. Ettől függetlenül, akinél van esetleg ABH a készletben, az megtudná mondani, hogy felbontástól számítva milyen szavatossága van? Köszönöm!
Hmm, jó téma ez is! Én sapkás vagyok, nagyon sokat dob a hőérzetemen, ezért akármit is csinál a sminkemmel, hordok. Jobban leköt az időjárás hatása, valami krémesebb alapozót kellene találjak azt hiszem, vagy sokkal-sokkal több hidratálót és primert használjak.
Hordok sapkát (fehéret, naná), kicsit megfogja a szélét a smink, de a homlokomon nem keletkezik fehér tiara vagy ilyesmi.
Én nagyon szeretem az ABH pomádét, siman el tudom ugy satírozni, hogy totál természetes legyen, de nekem az annyira nem tetszik, mert ergyán néz ki. Viszont a kicsit erősebb szemöldök nekem is teljes sminkkel tetszik, ha az van rajtam, jöhet a megcsinált szemöldök. Ha nincs rá időm, csak ceruzával gyorsan körberajzolom, ill. rajzolok egy normál szemöldököt.
Akkor Nálad 3-féle szemöldök van (ha jól értem):
a megcsinált,
a körberajzolt,
a normál.
Ergyán néz ki sírok!
én is sapkás vagyok, de ősszel inkább csuklyázok, télen meg inkább ezeket a beanie-ket hordom, picit hátratolva, hogy látsszon a hajam a homlok felett. így harmonikusabb az öszkép. persze ezeket így nem fogja meg a smink… ha meg szibériai az idő, akkor az usankát szoktam elővenni. annak szőrös a homlokrésze belül is, az nem hagy nyomot a homlokomon, és olyan melírozott bézses-barnás a szőr, szóval a sapkán sem nagyon látszik meg a smink.
nekem inkább tavasztól őszig van félnivalóm, mert a kedvenc baseballsapim fehér, vagyis mindig koszos, de az nemcsak a sminkemben hagy nyomot, de ha betűröm alá a copfom, akkor kicsit szűk, és meg is nyomja a homlokom. de muszáj, különben semmit nem látnék a naptól.
Ez a sapkás téma engem is érdekel. Általában sapkát hordok, főleg ha már nagyon hideg van. Eddig viszont nem sminkeltem ennyire (alapozó…stb…), csak alkalmanként,de akkor meg nem húztam sapkát.
Valahogy így.
Fullos (fésülés, pomádé, ceruza, spirál)
Expressz (fésülés, ceruza)
A kiábrándító valóság, amin erőteljes nyomot hagytak a kétezres évek